Jasper Kata - AEGYPTIACA ET ASSYRIACA

Jean Yoyotte a következő megállapítást tette Háról, a Nyugat uráról: „ Ennélfogva, az utolsó kor-szakokban éppúgy, mint azelőtt, Ha globális perszonifikációként lép fel, egyszerre jelentve a le-nyugvót (ti. a lenyugvó napot), a sivatagot, a nekropoliszt…”¹. Egy másik alkalommal pedig az istennel kapcsolatban az alábbi, ahogy írja, „megalapozott közhelyeket” sorolja: „... ásványkin-csekben gazdag vidék istene, a Nyugat és a líbiai területek megszemélyesítője, a lenyugvó (nap) megtisztító átvonulásának alakja stb.”²

Ezzel a két gondolattal gyakorlatilag mindent idéztünk, amit a szóban forgó istenről, Háról tudni lehet, és úgy tűnik, ezen a ponton abbahagyhatnánk a kutatást. Mindazonáltal a vizsgála-tot sokkal kevésbé az istenség és a fent sorolt területek kapcsolata miatt érdemes folytatni. Lé-nyegesen relevánsabb lehet az a kérdés, hogyan értelmeznek egyes kutatók néhány, az isten-séghez kapcsolódó jelenséget. Arról van szó tudniillik, hogy szabad-e bizonyos korokban felmerülő információkat érvényesnek tartani az egyiptomi történelem több évezredet felölelő idejére, kizárva ezzel az elme kreativitásának és az intellektuális produktivitásnak a lehetősé-gét? Az effajta, univerzális megközelítésmód ugyanis sok esetben megfigyelhető az egyiptomi vallástörténetben.

Csupán a Hára vonatkozó kutatásokat figyelembe véve is szembekerülhetünk olyan állítá-sokkal, amelyek később félrevivőnek bizonyulhatnak. A két óbirodalmi (Kr. e. 2686–2160)³ szob-rot bemutató Wildung,⁴példának okáért, egy Ptolemaiosz-korban (Kr. e. 332–30), de legkoráb-ban a Szaiszi korlegkoráb-ban (Kr. e. 664–525) kreált, nem létező mitológia alapján⁵vetette föl az alkotások Hához való társítását, figyelmen kívül hagyva nemcsak az óriási időbeli szakadékot, hanem a közben végbement kulturális változásokat is. Két olyan szoborról⁶feltételezte ugyanis, hogy az istent ábrázolják, amelyek közül az egyik dombormű diagnosztikus jegyei a kés és a líbiaiakra jellemző pénisztok voltak.⁷A szobrokat arányaik, stílusuk, anyaguk (Khephrén-diorit), a sztéléhez

1 YOYOTTE1993–1994, 670. Az idegennyelvű szakirodalomból vett idézetek a továbbiakban a saját fordításaim.

2 YOYOTTE1991–1992, 628.

3 Az évszámok közlése SHAW2000 alapján történik.

4 WILDUNG1972.

5 YOYOTTE1990–1991, 139; YOYOTTE1993–1994, 672.

6 Brüsszeli szoborfej: E 7039 (Musées royaux d’Art et d’Histoire); New York-i szobortöredék: 58.192 (The Brooklyn Museum): WILDUNG1972, 146–149, 151–152: 1–9 és 11–13. ábrák.

7 A Brooklyn Museumból származó szobor (58.192) leírását lásd WILDUNG1972, 146–150, 154–155.

hasonló, lekerekített háttámlájuk és gömbölyű, elülső, alsó sarkában átlósan vágott parókatípu-suk alapján a 3. dinasztiára (Kr. e. 2686–2613) datálta.⁸Megállapította róluk, hogy feltehetően nomoszisteneket ábrázoltak;⁹mindezeket az információkat pedig feltételesen összekapcsolta a lí-biai területekhez is kötődő Hával.¹⁰Figyelmen kívül hagyta ugyanakkor, hogy az istent csak a 27. dinasztia idején (Kr. e. 525–404) ábrázolták késsel,¹¹és először Ptolemaiosz-kori szövegek említették a 7. alsó-egyiptomi nomosz isteneként,¹²ikonográfiájának¹³pedig sohasem volt része a pénisztok. Mindez azért fontos, mert Ha és a nomosz kapcsolata csupán abban a kulturális kontextusban mutatható ki, amely egy hellénisztikus, multikulturális miliőben sokkal inkább szól az identitásőrzésről és ennek kapcsán a tudás mindent szakralizáló „kodifikálásáról”.¹⁴ Ennélfogva ettől a korszaktól nem állt messze az sem, hogy egy olyan marginális, mocsaras vi-déknek a Nílus-delta nyugati csücskében, amely sem régészetileg, sem a szöveges források alap-ján nem fogható meg korábban,¹⁵identitást alkosson azáltal, hogy a Nyugati-sivatag istenét he-lyezi az élére. Mindezt egy majdnem két és fél évezreddel korábbi állapotra visszavetíteni merésznek tűnik.

Másrészről Altenmüller írásában találkozunk hasonló jelenséggel, aki az óbirodalmi xt-@A

„Ha kísérete” magas rangú hivatalnoki címbe látta bele a Nyugati-sivatag termékeit, elsősorban az ott levadászott állatokat és az oázisok szőlőtermését regisztráló funkciót. Minderre az isten ké-sőbbi, Nyugati-sivataghoz kötődő szerepei, kompetenciái, valamint az óbirodalmi elitsírok képi anyagában fellelhető vadászat-jelenetek adtak számára igazolást. A termékek beszállítását isteni felügyelethez kötötte, a cím Óbirodalom utáni eltűnését pedig a hivatal deszakralizációjával ma-gyarázta.¹⁶Altenmüller világos gondolatmenete akkor válik megkérdőjelezhetővé, ha figyelembe vesszük, hogy Hának egyetlen korszakban sem igazolható a kapcsolata a sivatagi állatokkal, amelyek levadászása az egyértelmű hússzerzés mellett – halotti kontextusban – a káosz erőinek

8 WILDUNG1972, 150–153.

9 WILDUNG1972, 154, 158–159.

10 WILDUNG1972, 157–158.

11 A Hibiszi templom szentélyében, a bejárat melletti, északi falszakaszon a negyedik regiszter első alakja Hórusz–Ha, aki egyik kezében íjat, másik kezében egy kést tart, amellett, hogy mindkét kezében láthatóak ellenségek is a hajuknál megragadva: DAVIES1953, V. tábla. A Szaiszi korban (Kr. e. 664–525) emelt templom szentélyét I. Dareiosz idején (Kr. e. 522–486) teljesen átépítették (CRUZ-URIBE1988, 196–197), ennélfogva az ábrázolás maga is csak a 27. dinasztiából adatolt.

12 A 7. alsó-egyiptomi nomosz Egyiptom 42 közigazgatási kerülete közül a Nílus-delta nyugati csücskében húzódott, a Nílus rozettai ága és a Líbiai-sivatag között (YOYOTTE1991–1992, 625). Első városa (BjAs.t) a Szaiszi korból ismert (Nitokrisz-sztélé: MANUELIAN1994, 305 (27) és 314 (27); CAMINOS1964, 93–94), Hához kapcsolódóan pedig Edfuból (E I, 331,15–332,2) és Dendarából (D X, 86,5–10) vannak Ptolemaiosz-kori forrásaink. Legkésőbb a Tebtüniszi papirusz (pCarlsberg 182 + PSI I, 77, Fragment I, 18, 13–19: OSING1998, 241) említi Hát a nomosz fő isteneként a Kr. u.

2. században.

13 Az istent leggyakrabban neve ideogramját, a „homokos dombvidéket” (GARDINER1957³, 488) ábrázoló háromcsúcsú hegy hieroglifával (N25 – a hieroglifák jelölése a továbbiakban GARDINER1957³alapján történik) a fején ábrázolták, fedetlen felsőtesttel és rövid kötényben, kiltben (lásd a Hibiszi templom szentélyében is: DAVIES1953, V. tábla);

ritkábban múmiaként (OSING1998, 17. tábla).

14 OSING1998, 17; ASSMANN1999, 179–180, 189–190; ASSMANN2002, 410–411.

15 A terület egy, az egyiptomi szövegekben nagyon ritkán említett, feltehetően mocsaras lápvidéket takart, amely régészetileg is kevéssé ismert (YOYOTTE1990–1991, 137; YOYOTTE1991–1992, 625; MORENOGARCÍA2013, 97). A benne lévő városok, kultuszok tekintetében az egyiptomi szöveges források sem informatívak. A területet, egészen a Szaiszi korig, csupán a vallási hagyomány részét képező templomi nomoszlisták említik (HELCK 1974, 169; MÜLLER -WOLLERMANN 1996, 7; YOYOTTE 1990–1991, 138, 139; YOYOTTE 1991–1992, 625; YOYOTTE 1993–1994, 667, 672).

A Ptolemaiosz-kori templomi szövegekben előforduló öt helység (@w.t-nh.t, %nty-nfr, Bs.t, @w.t-@A nb Jmn.tt, @w.t-%msw) sem lokalizálható (YOYOTTE1991–1992, 627), és az alsó-egyiptomi városrégészet új eredményei sem kapcsolódnak a területhez (LECLÈRE2008), amely egyébiránt meglehetősen gyengén urbanizált lehetett (MORENOGARCÍA2013, 98).

16 ALTENMÜLLER2013, 10–13.

legyőzését is szimbolizálta.¹⁷Másrészről Ha kapcsolata a Nyugati-sivatag szőlőtermő oázisaival csak a Szaiszi kortól mutatható ki,¹⁸arról nem is beszélve, hogy ezek a területek mindig is sok-kal inkább Igai felügyelete alatt álltak.¹⁹Altenmüller épp azokat a társítási lehetőségeket nem említi, amelyeket már korábban is felvetettek az egyiptológiában, vagy amelyekre vonatkozóan szöveges forrásokkal is rendelkezünk, de amelyek, mint látni fogjuk, szintén nem lesznek kielé-gítőek. A Nyugati-sivatagon áthaladó karavánkereskedelemmel kapcsolatban Kees látott pár-huzamot az Aszjútból induló karavánutak és Ha (aki a Nyugati-sivatag perszonifikációja) né-hány aszjúti, középbirodalmi koporsó külső falán szereplő említése között.²⁰Mindazonáltal erre vonatkozóan, sajnálatos módon, explicit szöveges vagy képi utalással nem rendelkezünk. Így annak igazolása, hogy Ha alakja valóban összekapcsolódott-e a Nyugati-sivatagon áthaladó ka-ravánkereskedelemmel, további kutatás tárgyát képezi. A másik társítási lehetőség Ha és a Nyu-gati-sivatag ásványkincseire vonatkozik.²¹Erről a legkorábbi forrásunk a Ptolemaiosz-korból való, amellyel kapcsolatban a területhez rendelt ásványok területi hovatartozása is megkérdője-lezhető, hiszen azok nagyrészt keletről, a Keleti-sivatagból származónak tűnnek.²²Altenmüller esetében tehát nem is az az elsődleges probléma, hogy annak ellenére köti Hát a Nyugati-siva-taghoz, hogy arra szöveges források még nem utalnak, hanem sokkal inkább az, hogy még ezt a kapcsolatot is igazolhatatlan tényekkel támasztja alá.

Ehhez kapcsolódik a tanulmány fő kérdése is, amely Ha isten mivoltán keresztül szeretné megvilágítani azt az elméleti és megközelítésbeli problematikát, amit a két legkorábbi halotti szövegkorpusz, a Piramisszövegek²³és a Koporsószövegek²⁴egymáshoz való viszonyának interpre-tálása vet fel. Mindezek tükrében ugyanis újra felmerül a kérdés, hol lehetnek a határai annak, hogy egy olyan problémát megértsünk, mint egy istenség jellege, jelen esetben annak korai ka-raktere.

A két halotti szövegcsoport értelmezése körüli dilemma leegyszerűsítve két oldalról fogható meg: egyrészt keletkezésük szociokulturális kontextusa, másrészt a köztük lévő dichotómia értelmezése terén. Kontextusukat tekintve kérdés, hogyan értelmezzük azt a jelenséget, hogy

17 DODSON– IKRAM2008, 83; DECKER– HERB1994, 268, 275, 289–291.

18 A 26. dinasztia idejében Ha ábrázolása két helyen mutatható ki a Baharíja-oázisban: Baeniutiu sírja, belső kápolna, déli fal: FAKHRY1942, XXXIV. B tábla; Ain-el-Muftalla-i kápolnák, 1. kápolna, 2. terem, nyugati fal: FAKHRY1942, LI. A tábla.

19 Az istenről lásd például FISCHER1957 és 1980; YOYOTTE1991–1992, 633; ARAFA2005.

20 KEES1980, 26.

21 Az edfui templomban Ha vezeti a nyugatról származó ásványkincsek felvonultatását: E II, 289, 1–3.

22 AUFRÈRE1991, 764.

23 A Piramisszövegekegy olyan, az Óbirodalomban, a halotti kultuszhoz kapcsolódóan megjelent, műfaját tekintve meglehetősen heterogén természetű egységekből (himnuszok, liturgikus szövegek, aretalógiák, mágikus kompozíciók, áldozati formulák stb.) álló, több mint 900, különböző hosszúságú mondást tartalmazó hieroglif szövegcsoport, amely először királyi, majd királynéi piramisok földalatti termeiben jelent meg. A korpusz a későbbiekben különböző íráshozdozókon (koporsó, sírfal, sztélé stb.), nem királyi kontextusban is kimutatható, egészen a Későkorig.

Tartalmukat tekintve olyan szövegekről van szó, amelyek a sírtulajdonos ah-há válásához, azaz megigazult túlvilági szellemi lénnyé való átlényegüléséhez kapcsolódnak. Gyakorlatilag a temetési rituálé során megjelenő cselekmények, az akkor recitált szövegek sírfalon rögzült, monumentális megjelenítésének tekinthetőek. (OSING1986, 132; BAINES

2004, 15, 20–26, 28; MATHIEU2004, 253, 255; HAYS2012, 80–92, 251–263.)

24 A Koporsószövegek a Középbirodalom időszakában fordultak elő legnagyobb számban, a provinciális temetők elitkoporsóinak belső falára, ritkábban sírfalra, papiruszra és egyéb halotti kontextusból származó szöveghordozóra írva. A korpuszra vonatkozóan Egyiptom egész területéről rendelkezünk forrásokkal, különféle lelőhelyekről. Első előfordulásuk a 6. dinasztiáig vezethető vissza, utóéletük pedig a Halottak Könyve bizonyos fejezeteiben és a későkori temetkezésekben érhető tetten. A Piramisszövegekhez hasonlóan egy folyamatosan bővülő és folyamatosan szerkesztés alatt álló korpuszt takarnak, amely szintén orális hagyományokban gyökerezik. A vésett Piramisszövegekkel ellentétben a Koporsósszövegeket leginkább kézzel írták, és a recitált szövegek puszta rögzítésén túl címeket és kommentárokat is tartalmaztak. (BICKEL1994, 12; HORNUNG1999, 7; ASSMANN2001, 334; ASSMANN2002, 89; BAINES2004, 15–16.)

a Piramisszövegek az Óbirodalomban kizárólag királyi, majd később királynéi környezetben for-dultak elő,²⁵miközben az elitsírok teljességgel nélkülözték a halotti szövegeket, mígnem az Első Átmeneti Kor (Kr. e. 2160–2055) végétől a társadalom szélesebb rétegének belső koporsófalain (ritkábban papiruszain és sírfalain) foghatóak meg olyan halotti szövegek, az ún. Koporsószöve-gek, amelyek már a Piramisszövegekből való részeket is magukba foglaltak.²⁶

Az interpretációk terén az egyik oldalon áll a Breasted és Gardiner óta elfogadott nézet, mi-szerint az említett jelenség egy „demokratizációs” és „démotizációs” folyamatra reflektál, amely során az Óbirodalom idejében még a túlvilági boldogulás lehetőségétől elzárt elit számára a köz-ponti hatalom gyengülésével, majd bukásával lehetőség nyílt a halotti szövegek birtoklására.

Olyan halotti szövegekére is, amelyeket korábban kizárólag a fáraó birtokolhatott. Emellett pedig a szövegek egy másik része, a Koporsószövegekúj ideákat fogalmazott meg, a korábbihoz képest újszerű módon.²⁷

Ezt megkérdőjelezendő jelentek meg az utóbbi másfél-két évtizedben olyan írások, többek kö-zött Hays,²⁸Mathieu²⁹és Baines³⁰tollából, amelyek az óbirodalmi elitsírok reliefes és szöveges anyaga alapján is kimutatták a temetési rítusok elvégzését, valamint a túlvilágra jutáshoz szük-séges tudás birtoklását. A halotti szövegek fizikai hiányát ezekben a sírokban Baines³¹és Hays³² a decorumkényszerének tudja be, de Mathieu³³és Bickel³⁴sem kapcsolja össze a szövegek meg-létét a túlvilági boldogulás garanciájával. A halotti ritusok meg-létét tovább erősítik azok az elit kon-textusban megfogható áldozati listák is, amelyek szoros kapcsolatban állnak a Piramisszövegek áldozati listáival, és amelyeket Hays egy 4. dinasztiából, Hufu korából (Kr. e. 2589–2566) szár-mazó elitsírban is igazol.³⁵Ez két évszázaddal az első Piramisszövegekkonkrét megjelenése előtti időre tehető. Fontos továbbá, hogy Koporsószövegekmár a 6. dinasztia (Kr. e. 2345–2181) idejéből is bizonyíthatóak a Dahla-oázisbéli Balat nekropoliszában.³⁶

A „demokratizációs” elmélet megkérdőjelezői ugyanakkor semmiféle magyarázatot nem adnak arra, milyen szociokulturális változás vezetett oda, hogy nagy gonddal megszerkesztett vallásos szövegek mégis felkerüljenek az elit koporsóira. Hasonlóan nem kommunikálnak a ré-gészeti feltárások azon bizonyítékaival sem, amelyek által a korábbihoz képest sokkal szélesebb társadalmi réteg fogható meg, feltehetően a társadalomszerkezet átalakulására reflektálva.³⁷

25 Az Óbirodalomból jelenleg hat királyi (Unasz – 5. dinasztia; Teti, I. Pepi, Merenré és II. Pepi – 6. dinasztia; Ibi – 8.

dinasztia) és négy királynéi (II. Pepi édesanyja: II. Anheszenpepi, valamint három királynéja: Neith, Juput és Udzsebten) piramis szövegei ismertek (ALLEN2005, 1.). A szövegek kiadására, fordítására és egyéb, kapcsolódó tanulmányokra vonatkozó bibliográfiát lásd pl. ALLEN2005, 419–423. A szövegek legújabb kiadásához lásd: Allen 2013. II. Anheszenpepi szövegeihez lásd DOBREVet al. 2000, 280–282; MATHIEU2005; és MATHIEU2008.

26 DEBUCKhétkötetes Koporsószövegek-kiadása (CT I–VII) a koporsók belső falára írt Piramisszövegeket nem tartalmazza, azok Allen gyűjtötte össze, és közölte: ALLEN2006.

27 HAYS2011, 116–118.

35 Hafhufu sírja: HAYS2011, 129–130 és n. 120.

36 Medunefer masztabája, Dahla-oázis, 6. dinasztia: VALLOGGIA1986, 74–76, 62. tábla. Gestermann a pGard II Koporsó -szövegeit is (amelyekben egyébiránt Ha is szerepel: CT VI, 38aa [Sp. 479] – lásd később) a 6. dinasztia végére vagy az Első Átmeneti Kor elejére datálta (GESTERMANN2003, 206).

37 SEIDLMAYER1990, különösen 440–442; SEIDLMAYER2002, 110, 112–117, 123–125.

A Piramisszövegekés a Koporsószövegek egymáshoz való viszonya kapcsán kialakult vita másik sarkalatos pontja az, hogy milyen mértékben tekintsük a két korpuszt önállónak, különállónak.

Assmann például a Koporsószövegeket abban az értelemben tekinti többnek a Piramisszövegeknél, hogy míg az előzőek pusztán recitáció céljára készített liturgiákat rögzítettek, addig az utóbbiak a kiemelések, címek és kommentárok, vagy ahogy ő nevezi, „metatextuális dimenzió” révén a „tudáskészlet írásos kodifikálását” is megjelenítették.³⁸Olyan új vallási képzeteket írtak le to-vábbá, mint a ba-teológia.³⁹A Koporsószövegek újdonsága még a narratív elemek megjelenítése is, amely a nyelvfejlődésben a Középbirodalom korához (Kr. e. 2055–1650) köthető.⁴⁰Assmann csak ettől kezdve beszél halotti irodalomról.⁴¹

Elvitathatatlan tehát, hogy a két korpusz két külön írásos kultúrához tartozott, bennük két különböző nyelvfejlődési szakasz manifesztációiról van szó,⁴²mégis számos nyelvészeti és filo-lógiai kutatás igazolja az utóbbi években a köztük lévő kapcsolatot, és feltételezi egy olyan közös tudáskészlet meglétét, amelyből mindkét szövegcsoport szerkesztői meríthettek.⁴³Ezekre az eredményekre a Ha-szövegek kapcsán még vissza fogok térni.

A legfőbb probléma Ha jelenlétével a két korpuszban ugyanis az, hogy az óbirodalmi Piramis -szövegekösszesen 3 Hát említő szöveghelyével és egyetlen hozzákapcsolható funkciójával szem-ben az istent is említő Koporsószövegekszem-ben, amelyek az Első Átmeneti Kortól foghatóak meg, mind említések, mind szerepek terén egy sokkal színesebb kép tárul elénk. Mindezt a fentiek tükrében értelmezhetjük egyrészt úgy is, némiképp sarkosan fogalmazva, hogy a Ha karakteréről való tudás teljessége megvolt már az Óbirodalomban is, csupán nem írták le vagy nem maradt ránk, másrészt úgy is, hogy az Óbirodalom végét jelentő központi hatalom meggyengülésével kibon-takozhatott egy olyan intellektuális miliő, amely új és gazdagabb vallási képzetek, irodalmi mű-fajok szárba szökkenését tette lehetővé. A következőkben a két szövegcsoport Hát említő forrá-sait mutatom be.

A Piramisszövegekhárom különböző szöveghelyen említik Hát. Eleddig négy olyan piramis ismert – egyébiránt valamennyi királyi piramis –, ahol az isten neve legalább egyszer szerepel.

Így összesen hat forrást rendelhetünk az Óbirodalomhoz és a Piramisszövegekhez:

– PT 204, § 119b - Unasz (W);

– PT 483, § 1013d - I. Pepi (P), Merenré (M), II. Pepi (N);

– PT 610, § 1712b - Merenré (M), II. Pepi (N).

38 ASSMANN 2001, 332, 334; ASSMANN 2002, 89–91.

39 LOPRIENO1996, 410. „A baa személy egy olyan aspektusa, amely a halál után elhagyja a testet, és nemcsak a túlvilágra való átmenetet, hanem az evilágra való periodikus visszatérést és a holttesttel való újraegyesülést is képes végrehajtani.” (ASSMANN 2006, 114.) Már a Piramisszövegekben is megjelent a király ba-lélekkénti továbbélése a pusztulást nem ismerő csillagok között, a Koporsószövegekben azonban sokkal kidolgozottabban van jelen a két szféra, az evilág és a túlvilág közti átjárást biztosító forma tana. (KÁKOSY2002, 310; ASSMANN2006, 114–116. A témában lásd még pl. ASSMANN2001, 120–131; ŽABKAR1968.)

40 QUIRKE1996, 267.

41 ASSMANN 2001, 332, 334; ASSMANN2002, 89.

42 Ezzel kapcsolatban lásd még pl. VERNUS1996, különösen 156–158.

43 MATHIEU2004; BAINES2004; BAINES2007, 137–157; VERNUS2004, 306–307; COULON2004, 119–120.

A Koporsószövegeket illetően tizenegy különböző szöveghellyel állunk szemben, amely huszonöt különböző koporsón és két papiruszon oszlik el, összesen huszonkilenc forrást adva:

– CT I, 139c [Sp. 36] - B3Bo, B4L, B12C, B13C, B16C, L2Li;

A két halotti szövegcsoport Hát említő szöveghelyeinek vizsgálatát alapvetően három oldalról közelítem meg:

1. jellegzetességek,

2. a nb Jmn.ttepitheton megléte vagy hiánya,

3. a Piramisszövegekben és a Koporsószövegekben megjelenő Ha-alak tulajdonságai alapján.

Az isten nevének írásmódjában nem lehet lényeges különbséget megállapítani a Piramisszövegek és a Koporsószövegek mondásaiban. Abban az értelemben legalábbis nem, hogy az esetek legna-gyobb részében Ha nevét a standardon (R12) álló két- (N26),⁴⁴de inkább háromcsúcsú (N25),⁴⁵„homokos dombvidéket” ábrázoló jellel írták, ami mindazonáltal az egyiptomi történe-lem egész időszakában uralkodó volt. Fonetikai komptörténe-lemensekkel ( és ) egyedül a 6. di-nasztiai Piramisszövegekben⁴⁶találkozunk, és ezt követően is legkorábban a 26. dinasztia idejétől kezdve, s akkor is alig fél tucat⁴⁷esetben. Azt mondhatjuk tehát, hogy az istennév ortográfiai elemzése nem visz minket közelebb a két korpusz egymáshoz való viszonyának megértéséhez.

Kivéve, ha tekintetbe vesszük az alkalmazott determinatívumokat, amelyek vizsgálata össze-cseng Nathalie Beaux kutatási eredményeivel. Beaux azt figyelte meg, hogy a Koporsószövegek isten-determinatívumai egy olyan tendenciát jeleznek, amelyek a számbeli növekedés, a szisz-tematizálódás és a diverzifikáció irányába mutatnak a Piramisszövegekhez képest.⁴⁸Ha esetében ennek megfelelően a Piramisszövegekben uralkodó „standardon álló sólyom” (G7) determi-natívum csupán az utolsó 6. dinasztiai királypiramisban,⁴⁹azaz II. Pepi idejében jelenik meg,

44 PT 204, § 119b (W); CT II, 395c [Sp. 162] – BH2C; CT VI, 38aa [Sp. 479] – pGard.II.

45 Minden további forrás esetében.

46 PT 483, § 1013d (P), (M), (N); PT 610, § 1712b (M). Emellett a kutatás tárgyán jelenleg kívül eső, középbirodalmi, aszjúti koporsók külső falán fordul elő öt alkalommal Ha neve fonetikai komplemensekkel írva (CHASSINAT–PALANQUE1911, 13; KAMAL1916, 71, 76; GAUTHIER– LEFEBVRE1923, 5, 19). A Ha-név ortográfiájára vonatkozó érdekesség ebben az esetben a háromcsúcsú hegy jel szinte teljes hiánya a repertoárban, amely előzetesen a lokális hagyományok megnyilvánulásának tűnik.

47 Ain-el-Muftalla-i kápolnák, 1. kápolna, 2. terem, nyugati fal (26. dinasztia): FAKHRY1942, LI. A tábla; Apriész bazalt naosza (Brüsszel, no. 188), bal oldalsó oldalfal, 6. regiszter (26. dinasztia): CAPART1924, 4, II. tábla; SPEELERS1923, 88;

Hibiszi templom, G terem, nyugati fal (27. dinasztia): DAVIES1953, 18. tábla; Halottak Könyve168. fejezet: Anhhapi szakkarai, szürkegránit szarkofágja (CG 29301), keleti oldal, 3. regiszter (Görög-római kor): MASPERO1914, 55.

48 BEAUX2004, 56.

49 PT 483, § 1013d (N); PT 610, § 1712b (N).

amelyet a Koporsószövegekben felvált az uralkodó isten-determinatívumnak számító⁵⁰„ülő isten”

(A40)⁵¹, valamint egy esetben a „vászonnal betekert pózna” avagy „nTr-jel” (R8)⁵². A nb Jmn.tt„Nyugat ura” epitheton, amely a későbbiekben Ha szöveges említésének szerves részévé válik, mindkét korai korpuszban elenyésző még. A Piramisszövegekből teljességgel hi-ányzik, de a Koporsószövegeknek is csupán két szöveghelye közli: az egyik egyetlen koporsón⁵³ fogható meg, a másik hét esetben.⁵⁴Úgy tűnik tehát, hogy a nb Jmn.ttepitheton eredetileg nem kapcsolódott az istenhez, és csak a Koporsószövegekben jelent meg, ahol legkorábban a 12. di-nasztiára, közelebbről I. Amenemhat uralkodásának korára (Kr. e. 1985–1956) keltezhető.⁵⁵Az Új-birodalomtól fogva (Kr. e. 1550–1069) azonban az isten említésének állandó elemévé vált. Érde-kes megfigyelni ezzel együtt Ozirisz esetét is, aki a Piramisszövegekben szintén nem kapja meg sem a nb Jmn.tt„Nyugat ura”, sem az egyébként sokkal gyakoribb nb +dw„Buszirisz ura” jelzőt.⁵⁶ Ezen a ponton szeretnék bevonni a kutatásba további, halotti kontextusból való vagy arra utaló forrást is. Ezek ugyan a vizsgált szövegkorpuszokon kívül esnek, de segíthetnek közelebb kerülni az isten korai jellegének megismeréséhez. Nevezetesen egy 6. dinasztia korából előkerült, halottnak címzett levélről⁵⁷van szó, valamint a karavánutak kapcsán már említett, Aszjútból származó koporsókról.⁵⁸Ha neve itt a koporsók külső oldalára írt formulákban merül fel, ezek a szövegek pedig kívül esnek a Koporsószövegekkorpuszán. E forráscsoportok bevonása azért fontos, mert valamennyi nb Jmn.tt-ként említi Hát. A halottnak írt levél jelentősége abban áll to-vábbá, hogy egészen a 6. dinasztiáig vezeti vissza az isten és az epitheton kapcsolatát, az aszjúti koporsók pedig újabb tizenegy forrással erősítik meg az epitheton középbirodalmi jelenlétét. Va-lamennyi aszjúti koporsó fontos tulajdonsága, hogy belső falukon Koporsószövegeknem

In document AEGYPTIACA ET ASSYRIACA (Pldal 128-144)