A TNYT többször helyet adott azoknak a hangoknak, amelyek a legnagyobb kor-mánypártot antiszemitizmussal vádolták . Csurka István fellépése és „magyar utas”
politikájának meghirdetése, majd az MDF pártszakadása még meg sem történt, de Antallnak már védekeznie kellett az antiszemitizmus vádjával szemben. Gondo-latai megjelentek a TNYT-ban is. Kijelentette, hogy minden pártban vannak szűklá-tókörű emberek, és természetesen visszautasítja az antiszemitizmus minden formá-ját.246 Antall és környezete a választások előtt érzékelte, hogy a szuperhatalmi csatát megnyerő Amerikai Egyesült Államok politikusai és médiája nem állt az oldalukon.
Mark Palmer, az Egyesült Államok nagykövete már 1989-ben elkerülte az MDF kül-ügyi bizottságát. „Kétségtelenül nem volt olyan jó az MDF külföldi imidzse, mint az SZDSZ-nek” – vallotta Gergely András történész, az MDF külügyi bizottságának egykori tagja.247
A csokornyakkendős amerikai diplomata főként az SZDSZ rendezvényeire járt.
Pusztán néma jelenlétével is jelezte az általa támogatni kívánt irányt. Az amerikai nyomtatott sajtó hozzáállása sem ígért sok jót. 1990 februárjában ezért Antall eluta-zott az Államokba. Sikerült olyan előadásokat tartania, ahol többen megértették, hogy az MDF miniszterelnök-jelöltje egyáltalán nem egy szürke eminenciás.248 Kónya Imre visszaemlékezése szerint az MDF azt javasolta, hogy Antall József és Kis János, az SZDSZ ügyvezető elnöke közösen tegyenek látogatást az Amerikai
246 Bohlen, CeleStine: Upheavel in The East; Victor in Hungary Sees’ 45 as the Best of Times. TNYT, 1990 . április 10 . 8 . In: TNYT http://www.nytimes.com/1990/04/10/world/upheaval-in-the-east-victor-in-hungary-sees-45-as-the-best-of-times.html (letöltve: 2017. november 23.)
247 rácz jánoS: A magyar reformkor kutatója és a magyar rendszerváltozás tanúja. Interjú Gergely Andrással (2016. május 3.) In: Natio est semper reformanda. Tanulmányok a 70 éves Gergely And-rás tiszteletére . Szerkesztették: Anka László, Kovács Kálmán Árpád, Ligeti Dávid, Makkai Béla, Schwarzwölder Ádám. L’Harmattan, Bp. 2016. 21.
248 Marinovich Endre és Kajdi József szóbeli közlése alapján.
Egyesült Államokba . Kis János ezt nem vállalta, és „azzal utasította vissza, […] hogy az MDF nem mentes az antiszemitizmustól .”249
Egyesek szerint az MDF-fel szembeni antiszemita vád még a rendszerváltozás hajnalán, 1987-ben jelent meg először, midőn még se pro, se kontra senki egy sort sem írt vagy mondott még áthallásosan sem a magyar zsidóságról . Legalábbis Csurka István és Csoóri Sándor azt állították, hogy a TNYT már a Lakiteleki találkozó más-napján, 1987. szeptember 28-án megjelentetett egy kommentárt, ahol a találkozó résztvevőit antiszemitizmussal vádolták. Csoóri Sándor az Egyesült Államokban tar-tózkodott, amikor ez az állítólagos kommentár megjelent. Fel is hívta a Lakiteleki találkozót, ahol tudakozódott a történtekről.250
Ám ez még csak a kezdete volt az MDF elleni amerikai médiatámadásnak . Kónya Imre visszaemlékezése szerint a négy igenes népszavazás kampányának időszakában, 1989 novemberében a TNYT budapesti tudósítójának értesüléseire támaszkodva kije-lentette, hogy az MDF azért támadja a szabaddemokratákat, „mert annak vezetői közül többen zsidók” . Nem sokkal ezután a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Berend T . Iván a The New Yorker című lapnak adott interjújában azt állította, hogy „az antisze-mitizmus erős a Magyar Demokrata Fórumban, számolgatják a tájékoz tatási eszkö-zöknél dolgozó zsidókat, és azt mondják róluk, hogy pusztítják a magyar kultúrát.”251 A brit napilap, a The Times kezdetben rendkívül keveset foglalkozott az MDF-fel és Antall Józseffel. A budapesti tudósító, Ernest Beck Pozsgay Imréről publikált a lap 1990 . március 21-i számában .252 Ugyanebben az időben komoly problémát oko-zott az erdélyi magyarság számára az erősen antiszemita és magyarellenes romániai párt, a Vatra Românească, amely elsőként tehető felelőssé a romániai államhatalom és titkosszolgálat mellett a marosvásárhelyi „fekete márciusért” . Az etnikai össze-csapásra reagált az MDF is. A párt fiataljait tömörítő csoport konvojt szervezett, amely vállalta hazai és külföldi tudósítók Erdélybe szállítását . Antall a cikk szerint visszautasította, hogy ezzel az akcióval Romániát provokálnák . Kizárta a háborút, mint eszközt Románia ellen, a lapban ekkor már teljes titulusával doktorként sze-replő Antall, ellenben minden lehetséges diplomáciai eszközt helyénvalónak tartott a Bukaresttel szembeni nyomásgyakorlás érdekében . Nyilvánvaló volt a The Times számára, hogy a kormányozni kívánó MDF és kisgazdák – a jobbközép erők – közösen kritizálták a román hatalom magyarellenes politikáját, és egyúttal a kisebbségben élő magyarokat támogatták .253
249 Kónya I .: és az ünnep i . m . 194 .
250 Marinovich Endre szóbeli közlése alapján.
251 Kónya I .: és az ünnep i. m. 193.
252 Beck, erneSt: Image of a hated past dogs former hero of Hungary . The Times, 1990 . március 21 . 8 .
253 Binyon, michael: alarm grows over fate of Hungarians in Romania . The Times, 1990 . március 22 . 9 .
A The Times lapjaiban az 1990-es magyar választások nem szerepeltek kiemelten, nem említették sem vezércikkben, sem az első oldalon. Az 1990. március 25-i válasz-tási események a hétfői (1990. 03. 26.) szám kilencedik oldalán találhatók. Hason-lóan a TNYT-ban olvasottakhoz, az SZDSZ-t a legerősebb budapesti pártnak nevez-ték, ám nem tettek semmilyen negatív vagy pozitív megjegyzést az első forduló győztesére, az MDF miniszterelnök-jelöltjére.254 Antall nem volt számukra sem érdektelen, sem szürke . Nem fogalmaztak meg semmilyen értékítéletet feltételezett jelleméről. Bár a választásokról tudósító Binyon azért hozzátette, hogy az MDF na cio nalista párt, mert a választási szlogenje – „aki magyar, velünk van” – azt is tanúsítja, hogy az MDF elsőként küzd a magyar kisebbségek jogaiért. Látható, hogy a „fekete március”, a magyar kisebbség tragédiája összecsúszott a magyar ország-gyűlési választás első fordulójával, és alapvetően meghatározta az angolszász sajtó érdeklődési területét. A 1990. április 8-iki második fordulóval sem foglalkoztak kiemelten, a külföldi hírek rovataiban találhatunk fotóval illusztrált publikációt . A leendő miniszterelnököt úgy mutatták be, mint aki csak a végszükség esetére tartja lehetségesnek a koalíciót az SZDSZ-szel, miközben kiemelték: Kis János, a Szabad Demokraták elnöke többször is hangoztatta a kormányzati együttműködés lehetősé-gét .255 Érdekesség, hogy az elemzéshez csatolt fotón veresegyházi idős asszonyokat örökítettek meg, amint a szavazócédulákra várakoztak .256 Az MDF győzelme és az idős vidéki asszonyok szerepeltetése szinte sugallja és erősíti a TNYT-ban már propa-gált téves következtetést: az MDF a magyar vidék és az idősek pártja.
Antall Józsefről egy nappal később közöltek egy képet is. A megörökített pillanat-ban a győzelem jelét formázta ujjaival a választást követő budapesti sajtókonferen-cián .257 Ez a fotó bejárta a világsajtót is.
Antall József kifejtette, hogy kormányának legfontosabb célja, hogy Magyaror-szág csatlakozzon az Európai Közösséghez . A The Times hangsúlyozta: az MDF kormányfőjelöltje kijelentette, Magyarország nem fogja leállítani a nyugati köl-csönök visszafizetését. A 23 milliárd dollár államadósságot törleszteni fogják.
A The Times publicistája úgy értelmezte, hogy mindez a nyugati befektetőknek szóló közvetlen üzenetként értelmezhető.258 Antall a cikk szerint elkötelezett volt abban, hogy a magyar gazdaságot át kell alakítani. Programja szerint Magyarországnak a Nyugat részévé kell válnia. Az írást jegyző Ernest Beck nem tekintett el attól, hogy
254 Binyon, michael: hungary revels in rites of freedom on election day . The Times, 1990 . március 26 . 9 .
255 Beck, erneSt: Elections in East Europe . Poor turnout in second round of Hungary poll . The Times, 1990 . április 9 . 10 .
256 Uo .
257 Beck, erneSt: Hungarian poll victor presses for EC membership . The Times, 1990 . április 10 . 6 .
258 Uo .
írjon az SZDSZ-től származó azon antiszemita vádakról is, amelyek ellen Antall tiltakozott. Beck felismerte azt is, hogy a kormányzásra készülő MDF és a sajtó viszonya a kialakult helyzetben korántsem barátságos . A választások során a média által sokszor hangoztatott antiszemitizmus vádjával bel- és külföldről komoly nyo-más alá helyezte a választások nyertesét . A The Times nem véletlenül említette meg, hogy Antall a sajtókonferencián kénytelen volt megjegyezni: az újságíróknak ildo-mos lenne lecserélniük információs forrásaikat, amennyiben Magyarország barátai szeretnének lenni .259
A választást jellemző agresszív kampányidőszak végén logikus lépés lett volna, ha mind a hazai, mind a külföldi média elmozdul egy reálisabb tájékoztatás felé.
A nyugati sajtó, amint azt a TNYT lassanként változó közléseiből láthattuk, erre hajlamosabbnak bizonyult. A The Times az MDF, a kisgazdapárt, valamint a keresz-ténydemokrata koalíciós kormány legnagyobb kihívásának Magyarország gazda-sági átalakítását tartotta. Magyarország 1990-ben sem volt kifejezetten a brit napi-lap központi témája. Az Antall-kormánnyal vagy anélkül, akár szimpátiával, akár ellenszenvvel fordultak az új magyar politikai vezetéshez, nyugatról nézve a legsta-bilabb és legeredményesebb demokratikus átmenetnek látszott a magyar rendszer-változás. A volt rezsim képviselői, illetve az MSZMP utódpártja nem volt hatalmi tényező, etnikai villongások sem kísérték a magyar átalakulást. Nem véletlen, hogy Románia folyamatos és állandó negatív témául szolgált az angolszász sajtónak. Ele-gendő csak a magyar kisebbség sorsára gondolni, akik nagy számban menekültek anyaországukba. Sőt egyes, a The Timesban megjelent publikációkból valósággal sütött a magyar kisebbség iránti szimpátia. A napilap 1990. május 23-i írása a román elnököt, Ion Iliescut szembesítette azzal, hogy ostobaság lenne részéről nem megta-nulni magyarul, ugyanis a választás eredményeiből kiderült, hogy a magyar kisebb-ség a második legnagyobb politikai erő Romániában.260 Erdélyi magyar történelmi emlékek estek áldozatul a román türelmetlenségnek, miközben a szerző szerint nyilvánvaló a különbség a magyar és a román életkörülmények között, az előbbi javára.261
Iliescu ráadásul a bukott Ceaușescu-rendszer közvetlen örököse volt. Egykoron Politikai és Központi bizottsági tag, továbbá a párt propagandaosztályának a vezető tagja volt. Mindez kiáltó ellentétben állt Antall József múltjával és jelenével. Magyar-ország biztos pontnak tűnt a bipoláris világ utáni átrendeződésben.
259 Beck, erneSt: Hungarian poll victor presses for EC membership . The Times, 1990 . április 10 . 6 .
260 BaSSett, richard: Romania’s Hungarian slay claim to their past glories. The Times, 1990 . má- jus 23. 10.
261 Uo .
A TNYT számára ez korántsem volt ennyire egyértelmű. Meglátásuk szerint demokráciából Lengyelország, és nem Magyarország számított éltanulónak, politi-kailag a legfejlettebbnek nyilvánították. Egyedül a gazdasági átalakításnak köszön-hető munkanélküliséget és az emelkedő bűnözést nevezték aggasztónak. Magyaror-szággal kapcsolatban kiemelték Antall egyik beszédét, amelyben a teljes magyarság miniszterelnökének nevezi magát. Nem minősítették a mondatot, ám megjegyezték, hogy mindez félelemre adott okot a környező országokban, miközben Antall csak kulturális és kisebbségi jogokat szeretett volna a Romániában, Csehszlovákiában, Jugoszláviában és a Szovjetunióban élő magyarság számára.262 A TNYT az alakuló magyar demokrácia stabilitását nem kérdőjelezte meg, ám azt a környező államokkal együtt és a térség biztonsága szempontjából értelmezte.
Minden pozitív változás ellenére Antall nem lett a TNYT kiemelt szereplője, sok-kal inkább Göncz Árpáddal foglalkoztak a lapban. Életéről jóval részletesebben írtak, mint Antall Józseféről. Hangsúlyozták, hogy az 1956-os forradalomban folyta-tott tevékenységéért életfogytiglani börtönre ítélték, ám hat év után szabadult . A cseh Václav Havelhez hasonlították. Gönczről éppen csak bejelentették, hogy az MDF támogatja köztársasági elnökké választását, a TNYT egy cikkének címében már utalt rá, hogy nem gyenge államfői pozícióra pályázik az egykori ötvenhatos elítélt.
A „több mint egy ceremoniális vezető” titulus előrevetítette, hogy az Antall-kor-mány mire vállalkozott, amikor az MDF–SZDSZ-paktumnak köszönhetően szabad-demokratát jelölt államfőnek.263
A TNYT magyarországi forrásai elsősorban az SZDSZ-hez közel álló politikusok és források voltak. Jellemző, hogy Vásárhelyi Miklós szavaira alapozva azt állí-tották, az Antall-kormány folytatta a Németh-kormány útját. Ráadásul – a cikk szerint – ahelyett, hogy a belső problémákkal törődne a kormány, Antall József miniszterelnök az első hónapjaiban elutazott Nyugat-Németországba, Francia-országba és a Szovjetunióba. Külön érdekesség, hogy a cikk egyoldalúsága mellett azért megjegyezték: a Szovjetunióba azért ment, hogy Magyarország 1991-ben kilépjen a Varsói Szerződésből.264 Ám arról mélyen hallgattak, hogy Antall József
262 [Név nélkül]: The World; Catching up with change in Eastern Europe: First Steps and Second Thoughts . TNYT, 1990. május 13. 130. In: http://www.nytimes.com/1990/05/13/weekinreview/
world-catching-up-with-change-eastern-europe-first-steps-second-thoughts.html letöltve: 2017.
december 8 .
263 GreenhouSe, Steven: evolution in Europe; Top Hungarian Parties Agree to Elect Dissident Writer to Presidency . TNYT, 1990. május 3. 17. In: http://www.nytimes.com/1990/05/03/world/evolution-europe-top-hungarian-parties-agree-elect-dissident-writer-presidency.html (letöltve: 2017. december 8.)
264 Bohlen, celeStine: evolution in Europe; Democratic Hungary Nibbles on Political Fringes. TNYT, 1990. július 9. 7. In: http://www.nytimes.com/1990/07/09/world/evolution-in-europe-democratic-hungary-nibbles-on-political-fringes.html (letöltve: 2017. december 8.)
elsősorban gazdasági segítségért ment Németországba és Franciaországba. A gaz-dasági miniszter Bod Péter Ákos volt az egyetlen, akivel ellenpontozták Vásárhelyi véleményét. Bod utalt arra a 20 milliárd dolláros államadósságra, amely a letűnt rendszer örökségeként terhelte a magyar gazdaságot . Mindezzel együtt sem gon-dolhatjuk azt, hogy a térségben Magyarország és Antall József lett volna a nyugati média állandó célkeresztjében, miközben az ország népe már hitet tett a szabad-piac mellett, és az árakat 75%-ban liberalizálták. A publikált elemzéshez azonban nem Antall József portréját vagy egy Bod Péter Ákosról készült fotót, hanem egy olyan, az Associated Press által készített képet csatoltak, amelyen Vásárhelyi Mik-lós éppen azt ecsetelte parlamenti felszólalásában, hogy a magyar nép azért csüg-gedt, mert nem törődnek az olyan ügyekkel, amelyek a mindennapi életükre van-nak hatással .265
Külön érdekesség, hogy miközben a londoni The Times egyre kevesebb cikket közölt Magyarországról, s az elemzések, vélemények helyett pusztán a tényközlésre szorítkozott, addig az TNYT továbbra is inkább ellenséges maradt . Pedig ekkorra már rengeteg nemzetközi ügy foglalta le a lapok figyelmét, és korántsem volt elsőd-leges Magyarország. Elegendő utalnunk itt az újabb közel-keleti válságra Kuvaitban, vagy a jugoszláv polgárháborúra. Londonban kevéssé foglalkoztak az Antall-kor-mány és a magyar média viszonyaival . Messze nem volt olyan fontos számukra, mint a kelet-közép-európai országok biztonságos átnavigálása a nyugati oldalra . A TNYT ezzel szemben már 1990 szeptemberében komoly nehézségekről számolt be a magyar média és a kormányzat viszonyában . Azt állították, hogy a kormányzat beleszólt a Magyar Nemzet privatizációjába, s nem engedte, hogy a svéd Dagens Nyheter napi-lap tulajdonosainak kezébe kerüljön a magyar sajtótermék. A Dagens egyébként a svéd liberálisok újsága. A TNYT nem véletlenül idézte a magyar külügyminiszter, Jeszenszky Géza Magyar Nemzetnek írt levelét, amelyben a svéd napilap irányvona-lát baloldali-liberálisnak nevezte, amely ellentétben állt a magyar többség által támo-gatott nemzeti liberalizmussal . A külügyminiszter azonban arról is biztosította a szerkesztőséget, hogy nem akarják irányítani a lapot, csupán azt szeretnék bizto-sítani, hogy az újság ne kerüljön olyanok kezébe, akik ellenségesen vagy nemtörő-döm módon viszonyulnak a laphoz .266 Az újságot egyébként a Postabank és Soros György is meg akarta szerezni, és nem véletlenül. A rendszerváltozás időszakában a patinás Magyar Nemzet látszott az ellenzéki politika zászlóshajójának. A szerkesz-tőség egészen addig egyetértésben dolgozott, ameddig a változások a Kádár-korszak
265 Uo .
266 Bohlen, celeStine: A bidding War for Hungary’s Newly Freed Press. TNYT, 1990 . szeptember 9 . 20. In: http://www.nytimes.com/1990/09/09/world/a-bidding-war-for-hungary-s-newly-freed-press.
html (letöltve: 2017. december 8.)
lebon tását célozták, ám a választások után a sajtómunkatársak megosztottsága állandó problémát okozott. Az Antall-kormány célja a médiaegyensúly megterem-tése volt. S ezért sokkal jobbnak tűnt a konzervatív francia Le Figarót is birtokló Hersant-csoportnak eladni a lapot. Ne feledjük el, hogy mire az új kormányt beiktat-ták, nem sok hasonló jellegű döntést hozhattak, hiszen a lapok privatizációja java-részt még a választások előtt végbement, így nem sok mindent tudtak tenni ennek megváltoztatása érdekében . A TNYT nem vette figyelembe a médiaegyensúly prob-lémáját. Sőt azt állították, hogy a Hersant-csoportot erősen jobboldali beállítottsága miatt választották .267
Az MDF ezúttal sem kerülte el a burkolt jobboldali radikalizmus vádját. S azt sem, hogy azt állítsák, a kormányzat továbbra is erős kontroll alatt tartja a televíziót és a rádiót, miközben a TNYT továbbra sem közölte olvasóival, hogy a magyar média jelentős része kormánykritikus és ellenzéki. Hersant egyáltalán nem konzervatív irányba vitte el a Magyar Nemzet hajóját, és ez az Antall-kormány számára újabb pofont jelentett. Már 1990 végén jártunk, ám továbbra sem akadt olyan lap, amely támogatta volna az új politikai vezetést.
A független újságírás nem egy csapásra alakult ki a rendszerváltozást követően.
1990. november 30-án Hersant megkapta a Magyar Nemzetet, s elkezdhette a lap technikai modernizálását is .268 Privatizáció nélkül egyetlen lap sem remélhette, hogy elkezdődhet a szerkesztőségek átállása modern számítógépek használatára. Erre nem volt elegendő magyar tőke. A médiakrízis egyik legnagyobb ellentmondása, hogy a modernizáláshoz szükséges tőkét privatizáció útján lehetett megszerezni, azonban ez a privatizáció nem teremtette meg azt a független sajtót, amely a szabad-piac elvei alapján küzd meg a közönség kegyeiért. A lapok eladása nemcsak hozzá-járult a médiakrízishez, de a politikai csatározást is elmélyítette.
Érdekes módon Antall azon kijelentései, amelyek tanúskodtak a többszólamú sajtó szükségességéről, kevesebb említést érdemeltek a TNYT szerkesztői számára. A kor-mányfő egyik nyilatkozata éppen azzal a Szabad Európa Rádióval [SZER] foglalko-zott, amely a Rákosi-rendszer kezdetétől egészen a rendszerváltozásig biztosította Magyarországon az alternatív hírközlést a kommunista propagandával szemben . A SZER magyar adásának híreit már nem állt érdekében finanszírozni az Amerikai Egyesült Államoknak . Budapesten nyugati típusú demokrácia épült . Az euroatlanti integráció irányvonalában az ellenzék is egyetértett a kormánnyal . Ilyen körülmé-nyek között, bár direkt kormányzati döntés nélkül várták a kelet-közép-európai emigránsok a rádió elkerülhetetlennek látszó felszámolását, nem csodálkozhatunk
267 Uo .
268 A Magyar Nemzetről még lesz szó.
azon, hogy sokat idegeskedtek a jövőjük miatt. Ellentmondásként a SZER irodákat nyitott Budapesten, Prágában, Varsóban. A SZER igazgatója, Eugene Pell sem tudta megmondani, meddig fognak működni. Végül is a SZER beteljesítette küldetését, a Szovjetunió felbomlás előtt állt, s Kelet-Közép-Európa felszabadult.
Antall József SZER-t támogató véleményét rendkívül röviden tolmácsolta a TNYT.
A magyar miniszterelnök Magyarország szempontjából is szükségesnek vélte a SZER működését, mivel a következő években sugárzott adásai is erősítenék a magyar demokráciát .269 Antall ezzel is bizonyította, hogy nem a többszólamúság, hanem az egyoldalú ellenzéki sajtókritika ellen irányul a kormányzati politika.
Antall kívánatosnak tartotta, hogy az ellenzéki pártok kritizálják a kormányt, sőt szerette a kemény politikai támadást, mert azt a demokrácia szerves részének vélte, azonban teljesen mást gondolt arról, amikor a sajtó szabadságával élve politikai célból hazudozik. A képviselőket végtére is szabad választás útján azért küldték a választók a parlamentbe, hogy kormányozzanak és kritizáljanak, vitatkozzanak, ám ki és mire hatalmazta fel a sajtót?
A TNYTból azért az is kiderült, hogy az amerikai kormányzat – a republikánus Bush-adminisztráció – sokkal jobbnak ítélte meg az Antall-kormány teljesítményét, mint a liberális amerikai napilap . 1990 . október 18-án Antall József miniszterelnököt fogadta idősebb George Bush amerikai elnök. Történelmi jelentőségű találkozó volt, hiszen Antall az új demokratikus időszak első magyar kormányfőjeként hivatalos látogatáson találkozott az Amerikai Egyesült Államok elnökével . Bush Magyar-országot nem feltörekvő, majd csak „valamikor lesz demokráciának”, hanem demok-ratikus államnak nevezte .270
A cikkek ellenére sem Magyarország, sem az Antall-kormány nem számított az
A cikkek ellenére sem Magyarország, sem az Antall-kormány nem számított az