A nyomtatott sajtóban még komolyabb nyomást helyeztek a kormánykoalícióra, midőn a magyar sajtó Kónya Imre médiával kapcsolatos dolgozatát közölte, ám már ezt megelőzően más napilapok is szivárogtattak belőle részleteket, amit az ellenzék, illetve az MTV és az MR ellenzékkel szimpatizáló munkatársai úgy értelmeztek:
a kormány elhatározta, hogy a saját képére formálja majd a sajtót.559 Ma sem lehet pontosan tudni, hogy az írás miképpen került az ellenzéki sajtó kezébe. Kónya visz-szaemlékezése szerint a dolgozatot a parlament 1991. évi őszi ülésszaka előtt össze-hívott MDF-frakcióülésre készítette el. Az anyagot minden MDF-képviselő meg-kapta a frakcióülés első napján.560
Mi motiválta Kónyát? Miért jelezte képviselőtársainak: ideje fellépni az elektroni-kus médiában folyó kormányellenes erőkkel szemben? Sok minden vezetett idáig:
Hankiss és Gombár intendáns kinevezései, az Antall által javasolt médiaalelnökök delegálásának köztársasági elnöki elutasítása, azoknak a MDF-tagoknak, politiku-soknak a megnyilvánulásai, akik egyre többször követelték a miniszterelnöktől a határozott fellépést . Kónya úgy érzékelte, hogy a koalíció eközben más területeken komoly eredményeket könyvelhetett el . Sikerült rendezni az egyházi ingatlanok ügyét, a szovjet megszállás de facto is megszűnt, a Varsói Szerződés megszüntetését ellenszavazat nélkül fogadta el az Országgyűlés. Mindez úgy látszott, megteremtette a lehetőséget arra, hogy sarkosan fogalmazzon az MDF frakcióvezetője.561 Ráadásul úgy érzékelte, hogy amennyiben keményebben lépnek fel a médiaügyben, akkor a Csurka vezette radikális szárnytól is elszívják a levegőt, miközben attól sem kellett tartani, hogy a Nyugat mindezért megtámadja majd az Antall-kormányt, hiszen az elmúlt év már bizonyította, hogy az ellenzéki vádaskodásokkal szemben mind a demokráciát, mind az emberi jogokat tiszteletben tartják.562
A Népszava 1991. szeptember 5-én közölte Kónya munkáját. Az ellenzék igazolást keresett félelmeire, és megtalálta a dolgozat azon soraiban, amelyben az MDF frak-cióvezetője az ellenzéki médiatúlsúly megtöréséről értekezett. „A felszabadult sajtót és a közszolgálati médiát – vélte Kónya – a régi rendszerben lejáratódott és a koalíci-óval ellenséges »szakma« képviselői uralják. Ezért – míg a kormányzati hatalom ellenőrzésének funkciója maximálisan érvényesül – addig másik fontos feladatának, az objektív tájékoztatásnak a tömegkommunikáció alig tesz eleget. […] a kormány politikájának lényegéhez tartozott, hogy az első időszakban kerülni kell a
konfrontá-559 Horváth a.: A magyar i . m . 86 .
560 Kónya I .: és az ünnep i. m. 439.
561 Uo .
562 Uo . 440 .
ciókat annak érdekében, hogy az országról a külföld szemében kedvező kép alakuljon ki. A legnagyobb ellenzéki párt és szövetségesei nyugati sajtókapcsolataikon keresz-tül egy olyan lépést, amely a Rádió és a Televízió átalakítására irányul, felhasználtak volna arra, hogy az MDF és az új kormányzat liberális, demokratikus elkötelezett-ségét megkérdőjelezzék. Most azonban, amikor az országról alkotott kép a világ sze-mében egyértelmű – amikor már senki nem vonja kétségbe az MDF és a kormány elkötelezettségét a liberalizmus, a demokrácia, a sajtószabadság, az emberi jogok és a piacgazdaság iránt –, meggyőződésem szerint végrehajtható a Magyar Rádió és Televízió politikai beállítottságának és szellemiségének gyökeres megváltoztatása . Mindez feltétlenül szükséges annak érdekében, hogy a rendszerváltozás, a parlamen-tarizmus, a demokrácia, a pártok – közülük is különösen a kormányzó pártok – a köz-véleményben valódi jelentőségüknek megfelelően jelenjenek meg.”563
Mindennek köszönhetően újabb sajtó- és politikai támadás érte az Antall-kor-mány médiapolitikáját az ellenzék részéről a Kónya-dolgozatnak keresztelt munka miatt . Pedig nem minden MDF-tag osztotta Kónya véleményét . Nem volt egységes az MDF médiapolitikája. Kónya már a frakcióülésen megtapasztalta, hogy az általa liberálisabbnak nevezett Kulin Ferenc és társai nem fogadták el a keményebb poli-tikai fellépés szükségességét .564 Csurka volt az egyetlen, aki egyértelműen kiállt Kónya állításai mellett .565 Sokan ma is úgy gondolják, hogy ez a dolgozat eredmé-nyezte a Demokratikus Charta létrehozását. Legalábbis az SZDSZ vezetői által meg-fogalmazott nyilatkozatban Kónya fellépéséhez kötötték később az MSZP és a libe-rális erők összefogását a kormánykoalícióval szemben. A Demokratikus Charta valójában az MSZP és az SZDSZ kézfogójának tekinthető.
Nagyon sokat elmond, hogy miközben úgy tűnt, egyre inkább a médiakrízis miatt éri kritika a kormányt, aközben a Charta csupán utolsó – azaz 16. és 17. – pontjai fogalmaztak meg a nyomtatott és elektronikus sajtóra vonatkozó követeléseket.
„Demokrácia akkor lesz, ha a közszolgálati rádió és televízió a kormánytól, pártoktól és önkormányzatoktól egyaránt garantáltan függetlenné válik . […] Demokrácia akkor lesz, ha a sajtó szabadságát nem korlátozza állami monopólium, sem államtól függő bankok pénzügyi túlsúlya, sem az újságírók megfélemlítése, és a mindenkori hatalom egyként szolgál információkkal valamennyi törvényes sajtóorgánumnak.”566 Ezeket a sorokat olvasva érzékelhetjük a diszkrét báját igazán annak, hogy Antallt
563 Kónya Imre a nyilvánosságról és Justitia-tervről. Keményít az MDF. Népszava, 1991 . szeptem-ber 5 . 1 ., 4 .
564 Kónya I .: és az ünnep i . m . 440 .
565 Uo . 441 .
566 Demokratikus Charta. Milyen Magyar Köztársaságot akarunk? Magyar Hírlap, 1991 . szeptem-ber 27 . 7 .
a valóban szabad ellenzéki sajtóban hasonlíthatták – az igazságtól messze elrugasz-kodva – diktátorokhoz és nyíltan megvallhatták állítólagos elnyomásukat.
Ellenben az kétségtelenül hibának tekintendő, hogy Kónya szerint megérte meg-fogalmazni esszéjét, pusztán Csurka lecsillapítása végett, hiszen mindez a liberális véleményvezérek számára újabb gyúanyagot jelentett a médiáért folyó harcban, és csak időnyerésre volt elegendő az MDF radikálisainak megfékezésére.
A kulturális bizottság előtt Haraszti Miklós még aznap, midőn a dolgozatot a Nép
szava publikálta, a következőt jelentette ki: „Azt mindenképpen szeretném idehozni, amiről a ma reggeli újságokból szereztünk tudomást. Ez a lépés egy olyan politikai menetrendbe illeszkedik, aminek a lényege a Rádió és a Televízió MDF-kézbe vétele . Természetesnek tartom, hogy ha ilyen stratégia munkálkodik egy párt tevékenysége mögött, akkor azt sem átallja, hogy megpróbálja akár a köztársasági elnök jogosítvá-nyait is megcsonkítani vagy legalábbis megtámadni . Megkísérli, hogy azt a szerepet, amelyet az elnök nem egyszerűen az alkotmányos felhatalmazás alapján, hanem egy külön erre a célra létrehozott törvény alapján játszott el: nevezetesen, hogy nem kon-szenzusos, következésképpen nem pártatlanságot biztosító jelöltek kerültek a Televí-zió vezetésébe. Megpróbálja ezt az akadályt elhárítani, nyilvánvalóan ennek a követ-kezménye, terméke ez a tervezet, amelyet – ezt szeretném kijelenteni – semmilyen mértékben nem támogat, a kialakításában részt nem vett az az ellenzék, amely annak idején tiltakozott az ellen, hogy konszenzusnak nem örvendő jelöltekkel állnak elő, a törvény nyilvánvaló előírásai, szelleme előtt.”567 Mintha jó időben érkezett volna ez a dolgozat, hogy alátámassza az alelnökök kinevezése miatti alkotmányos vitát, ame-lyet az Alkotmánybíróságnak kellett eldöntenie .
Különösképpen akkor volt haszna Kónya dolgozatára hivatkozni, amikor Kulin Ferenc azért folytatott csatát, hogy legalább a szabaddemokraták elismerjék, hogy a médiaalelnökök kinevezését Antall az 1990-ben oly nehezen elfogadott törvény alapján, szabályosan javasolta. Hiszen a legnagyobb ellenzéki párt médiaszakér-tője – Haraszti Miklós – úgy vélte, hogy a törvény konzultációt írt elő mind a média-vezetők, mind helyetteseik kinevezésére, amelyre garanciát biztosít a köztársasági elnök személye . Azaz csakúgy, mint ahogy a paktumban megegyeztek, kellett volna kinevezni az alelnököket is, miközben az intendánsok, a csatornák, adók igazgatói-nak kinevezését a Magyar Televízió és a Magyar Rádió elnökei mindenfajta egyez-tetés nélkül saját hatáskörükben hajtották végre. Ez természetesen nem számított
567 OGYK kulturális bizottság ülése 1991. szeptember 5. 96. In: OGYK honlap http://dlib.ogyk.hu/
view/action/nmets.do?DOCCHOICE=499767.xml&dvs=1532899929961~940&locale=hu_
HU&search_terms=dtt2bijk%2520bijk34%2520a090%2520haraszti%2520mikl%C3%B3s&adjac ency=N&VIEWER_URL=/view/action/nmets.do?&DELIVERY_RULE_ID=4&divType=&usePi d1=true&usePid2=true (letöltve 2018. június 21.)
a szabaddemokraták szemében ellentétesnek azzal, mint amit a médiaalelnökök ese-tén jeleztek a kormány számára. Az idén elhunyt Lovas István által oly sokat emle-getett kettős mérce tipikus esetével állunk szemben.