Antall súlyosan tévedett Göncz Árpád államfővé választását illetően. Az SZDSZ vezető politikusai teljesen más szerepet szántak Göncz Árpádnak, mint a miniszter-elnök. Nem azt várták tőle, hogy ne szóljon bele a pártok közötti vitába, inkább a mérleg nyelveként tekintettek rá, amely csökkenti a kormányzat mozgásterét . Éppen ezért jutott neki kulcsszerep a médiakrízisben is. Göncz személye az MDF és az Antall-kormány számára a legrosszabb döntésnek bizonyult . Hiszen egy olyan ellenzéki attitűddel rendelkező politikus kapta meg az államfő pozícióját, akinek egykori párttársai egyetlen percig sem akarták elfogadni az 1990-es választáson bekövetkezett vereség egyenes következményét: a sokak által várt és javasolt nagy-koalíció elmaradását. A szabaddemokrata kötődésű államfő így akarva-akaratlanul, de kezdettől foglya lett a liberális párt hatalmi aspirációinak.
455 PNOK 1990. július 24-i ülés http://www.parlament.hu/naplo34/028/0280142.htm (letöltve: 2018.
március 10.)
456 Kónya I .: és az ünnep i . m . 484 .
457 PNOK 1990. július 30-i ülés http://www.parlament.hu/naplo34/030/0300015.html (letöltve: 2018.
március 10.)
458 PNOK 1990. július 30-i ülés http://www.parlament.hu/naplo34/030/0300045.html (letöltve: 2018.
március 10.)
A történtekhez hozzátartozik, hogy ma már borzasztóan nehéz megítélni, hogy az államfőt pontosan mennyiben befolyásolták az SZDSZ pártvezetői és tanácsadói.
Kérdés az is, önállóan dönthetett-e a magyar médiakrízis vagy a taxisblokád ügyei-ben. Számtalanszor előfordult, hogy Antall és Göncz már-már közel jutott a megálla-podáshoz, amikor a köztársasági elnök időt kért, hogy beszélhessen a tanácsadóival, majd a Mérleg utcai szabaddemokrata pártházban látták. Ezt követően az egyez-tetésre visszaérkezett államfő már nem volt hajlandó a szükséges kompromisszu-mokra .459
Egy másik, a helyzetet jellemző történet szerint alig lehetett megoldani, hogy a Magyar Televízióban Antall és Göncz 1992. március 15-én együtt adjon interjút.
Az államfő tanácsadói majdnem ezt is megakadályozták. Különös és a helyzetről sokat mondó politikai üzenet lehetett volna, ha az ország két legmagasabb rangú méltósága nem tudott volna a legnagyobb nemzeti ünnepen együtt megszólalni, éppen akkor, amikor már tombolt a magyar médiában és a magyar országgyűlésben a médiaháborúnak keresztelt csata .
Az események további elemzéséhez nélkülözhetetlen megemlítenem, hogy Göncz a kormányfővel szemben sokkal inkább bírta a közvélemény szimpátiáját is. Kije-lenthetjük, hogy a közvélemény-kutatási adatokat figyelembe véve a rendszerválto-zás utáni korszak legnépszerűbb közjogi méltósága volt. 1991-ben, a médiakrízis közepén Göncz Árpád foglalta el a népszerűségi lista első helyét a Szonda Ipsos Média-, Vélemény-és Piackutató Intézet felmérésében . Összevetve az adatokat a pártpreferenciákkal, kiderült, hogy az MDF támogatói, a kereszténydemokrata és a kisgazda szimpatizánsok számára is az államelnök volt a legkedveltebb magyar politikus. Különös, de a helyzetet jól jellemezte, hogy az MDF-hívők listáján Antall József csak a hatodikként szerepelt, még az MSZP elnöke, Horn Gyula is meg-előzte.460
Göncz egy számára hálás szerepben a joviális, fanyar humorú, megközelíthető és szerethető köztársasági elnök, „mindenki Árpi bácsija” köntösében sokkal jobban kiteljesedhetett a magyar sajtóban, mint az a személyiségénél fogva távolságtartóbb magyar miniszterelnök, akinek vállait a közjogi teendőiből és a magyar parlamentá-ris rendszerből adódóan sokkal nagyobb súly nyomta. Ráadásul Antall komoly intel-lektuális megnyilvánulásai befogadást, elgondolkodást és odafigyelést igényeltek, amire kevéssé volt vevő a magyar lakosság. Antall nem tudott és nem is akart meg-felelni a média által támasztott szerepnek . Továbbra is bízott a racionális igazságok
459 KaJdi JózseF szóbeli közlése .
460 bokor ágneS: Politikusok népszerűsége. In: Magyarország Politikai Évkönyve 1992 . Szerk . Kurtán Sándor, Sándor Péter, Vass László. Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány, Economix RT. Bp. 1992. 645.
bizonyító erejében. A miniszterelnök legnagyobb tragédiája, hogy mindezt mélyebb elemzés nélkül, egyszerűen csak állítólagos gőgjével akarta magyarázni a magyar hírlapírás. Antall a legjobb esetben is ellentmondásos szereplő volt és maradt a magyar médiában, és részben ennek is köszönhető, hogy mai társadalmi megítélése ugyancsak ellentmondással terhelt .
Göncz azonban ebből a „gyenge köztársasági elnök” -szerepből akkor, midőn úgy érezte, hogy a médiaállapotok konzerválását bármi veszélyezteti, gyakran kilépett . Túllépte az alkotmányban a hivatalának megszabott szerepkört . „Amikor elnök let-tem, azt hitték, mazsola leszek egy kalácsban, de aztán kiderült, hogy kavics – össze-gezte a történtekről egy, az életéről szóló portréfilmben.”461
Külön érdekesség, hogy második ciklusa alatt, amikor az SZDSZ–MSZP-kor-mány került a magyar választók akaratából hatalomra, inkább mégis mazsolává vált abban a bizonyos „kalácsban” . A köztársasági elnöki funkciók közül 1994 és 1998 között a magyar állam reprezentációs képviseletére került a hangsúly. Fájdalmasan hiányzik egy Göncz Árpáddal foglalkozó komoly életrajzi szakmonográfia, amely pontosan és dokumentumokkal feltárná Nagy Ferenc miniszterelnök egykori titkárá-nak valamennyi olyan történetét, amelyet talán nem pontosan és nem elég alaposan ismerünk. Egy dél-koreai szerző már írt egy politikai életrajzot a köztársasági elnök-ről, ám évtizedek eseményei hiányoznak a kötetből.462
Mindenesetre a kinevezési törvény elfogadásával 1990 nyarán a Magyar Televízió és Rádió, illetve az MTI vezető posztjait betöltötték, ám nem volt médiatörvény.
Elméletileg egy átmeneti időszak vezetését választották meg, hiszen egy átfogó tör-vényben minden egyéb kérdést, jogköröket, felelősséget, a PTB ügyét rendezni kel-lett volna. Ezek hiányában a jogértelmezés ingoványos talajára tévedtek azok, akik nem értettek egyet a médiavezetők lépéseivel, miközben a megválasztott elnökök úgy érezhették, hogy azt tehetnek, amit csak akarnak . Hankiss Elemér nem véletle-nül vázolta a következőképpen az így kialakult körülményeket: „Az új kinevezési törvény – és ezért is, mert a médiatörvény, amely egyensúlyba hozta volna az intéz-mények függetlenségét és társadalmi ellenőrzését, nem született meg – a két újdon-sült elnöknek gyakorlatilag teljhatalma volt. Ad absurdum véve a dolgot, azt mond-hatnám, hogy ha a két elnök történetesen cipőgyárrá akarta volna átalakítani a két médiumot, ezt nem lett volna könnyű jogi eszközökkel megakadályozni.”463
Kajdi József visszaemlékezése szerint Antall József halaszthatatlan kormányülés miatt nem volt jelen, amikor a médiavezérek átvették a köztársasági elnöktől a
kine-461 Göncz Árpádra emlékezünk – 2015.10.06. In: ATV Youtube videómegosztó portál https://www.
youtube.com/watch?v=HSIz2_11h4I (letöltve: 2018. február 9.)
462 Kim dae Soon: göncz Árpád – Politikai életrajz. Scolar, Bp . 2012 .
463 HankiSS e.: Proletár i . m . 409 .
vezési okiratokat. Kajdi József vett részt a ceremónián, majd arra kérte Hankisst és Gombárt, hogy kísérjék el a miniszterelnök szobájába. Jelen volt, amikor „néhány udvarias mondat után Hankiss megkérdezte Antallt: „Mondd, Jóska, mit vársz tőlünk?”464 Hankiss, mivel a miniszterelnök „nem is értette a kérdést, megismételte azt, érezhetően valamilyen bizalmas választ várva. Antall ekkor azt mondta, hogy ő miniszterelnökként semmi mást nem vár, csak objektív tájékoztatást, vagyis ha valami rosszat csinál a Kormány, akkor természetesen arról tájékoztassanak, de ha valami jót, akkor arról is.”465
Mit kellett volna tenni? Mivel lehetett volna elkerülni a krízist, ha maga a Magyar Televízió egykori elnöke is elismerte, hogy bármit megtehetett . A feleknek az átme-neti médiatörvény nélküli periódus miatt folyamatos egyeztetéssel kellett volna meg-oldani a vitás kérdéseket, önmérsékletet tanúsítva, miképpen arra is törekedni kellett volna, hogy a médiatörvényt minél hamarabb elfogadják. Nem ez történt. Ehelyett 1990. szeptember 24-én a Magyar Televízió 2-es csatornáján egy új Híradó műsort hoztak létre . Ekkor még TV2 Pályázati Híradónak nevezték .466 A későbbi Esti Egyen
leg elődje Bánó András és Kapuvári Gábor gondozásában indult útjára, húsz perces adásával konkurenciát kívánt teremteni az 1-es csatorna Híradójának.467 Miért volt erre szükség?
A Híradó főszerkesztője ekkor Pálfy G. István volt. Őt nem Hankiss Elemér nevezte ki erre a pozícióra. Még a választásokat megelőzően, 1990. január 4-én Nemeskürty István vette át a televízió irányítását . Pozsgay Imrének oroszlánrésze volt a kinevezésében. Az új, de átmeneti vezető öt nappal az érkezése után leváltotta Aczél Endrét, aki a Híradó és A HÉT című műsorok főszerkesztőjeként tevékeny-kedett, és Pálfy került a Híradó, míg Chrudinák Alajos A HÉT élére .468 Mindkét tévés az MDF-hez állt közel . Ám ez még csak az egyik oka volt az alternatív Híradó lét re-hozásának . Bár érdemes elgondolkodni azon, hogy nem lehetett volna-e közös, ám mégis különböző interpretációkat kínáló esti hírműsor felállításával begyógyí-tani az egész eset később alaposan belobbanó gócát? Nem kellett volna egyeztetni a jelentősebb műsorváltoztatásokat nem jogi okok, hanem pusztán a politikai béke megőrzése miatt? Bár azt sem vethettem el, hogy a két Híradó megosztása az ellen-zék és a kormányoldal között sem volt ördögtől való gondolat, már amennyiben ennek a megoldásnak a végén egy egységes és a különféle politikai nézőpontokat szintetizáló hírblokk jöhetett volna létre.
464 Kajdi József közlése.
465 Uő.
466 Egyenleg. Képtelen történet . Szerk . SebeS György. Belvárosi könyvkiadó, Bp. 1993. 19.
467 Paál v.: A magyarországi i. m. 396.
468 Paál v.: A magyarországi i. m. 389.
Az MTV1 Híradója nem okozott felhőtlen örömet az ellenzék soraiban. Elegendő csak az 1990 . szeptember 18-án történteket elemezem, hogy megmutathassam, miképpen igyekeztek a Pálfy vezette hírműsort hiteltelennek beállítani. Tölgyessy Péter interpellációt intézett Antallhoz, amelyet a „Magyarország általános válságá-nak súlyosbodása és a Kormány cselekvési programjáválságá-nak hiánya” címmel hallgat-hattak meg a képviselők.469 A szabaddemokraták vezető politikusa szerint a kor-mánynak köszönhetően a sajtómunkatársak ismét a sajtószabadságért küzdöttek, a társadalom és a gazdaság problémáira az Antall-kormány képtelen megoldást kínálni . A Parlamenti Napló szerint Torgyán József közbekiabált, és hordót kért a szónok számára .470 Alig telt el egy hét, és a Kurírban már úgy tárgyalták az ese-ményt, hogy a „Hordót a zsidónak!” mondat hangzott el Tölgyessy beszéde közben . Nem írták le, pontosan kinek is tulajdonítják a mondatot, de ez az eset ismét alkalmat adott arra, hogy antiszemitizmussal vádolják a kormányt. S hogy miképpen kapcso-lódik ehhez a Magyar Televízió Híradó című műsora? Csupán annyiban, hogy meg-próbálták kideríteni, valójában mi hangzott el. 1990. október 2-án a Híradó többször is foglalkozott a nagy médiafigyelmet generáló eseménnyel. A Pálfy főszerkeszté-sében megjelenő műsorból az derült ki, hogy a „Hordót a szónoknak!” bekiabálást lehetett hallani. Jobban átgondolva, ez stilisztika szempontjából is meggyőzőbbnek látszott . A Kurír főszerkesztője, Szűcs Gábor és társszerkesztője, a Híradó és A HÉT egykori vezetője, Aczél Endre azt állították, hogy a Magyar Televízió Híradója manipulálta a parlamentben készült felvételeket állításuk igazolása érdekében . A Magyar Nemzet külön cikkben is megemlítette, hogy Borsos Csaba, az Ország-gyűlés hivatalának főosztályvezetője szerint az eredeti kazettáról eltűnt a kérdéses felvétel: „technikai okok miatt megsemmisült”, ám a televíziónál megmaradtak a fel-vételek .471 Aczél fellépését és véleményét az ügyben a Magyar Nemzet érthető módon nem tartotta elfogulatlannak, ám a Híradó magyarázatára is számítottak . A Kurír vezetése eközben nemcsak azt várta el, hogy a bekiabáló bevallja tettét, és távozzon a magyar közéletből, hanem azt is, hogy a Híradó is számot adjon arról, miért mani-pulálta a felvételt . Kónya Imre visszaemlékezése szerint igyekezett rávenni Torgyán Józsefet, hogy vallja be, ő kiabált be, ám a valóságnak megfelelően a szónoknak szánta azt a hordót. Torgyán nem volt elég bátor vagy elég botor, hogy beszálljon abba a vitába, amely antiszemitákat keresett a kormányoldalon .472
469 PNOK 1990. szeptember 18-i ülés http://www.parlament.hu/naplo34/041/041tart.html (letöltve:
2018. március 6.)
470 Uo .
471 B . I .: Hazai Napló . Magyar Nemzet, 1990. október 4. 3.
472 Kónya I .: és az ünnep i. m. 321.
A Kurír mindenesetre az 1990. október 3-i sajtótájékoztatón igyekezett bizonyí-tani az igazát. Hivatkoztak az Országgyűlés főtitkára, hivatali vezetője, valamint a szervezési és informatikai főosztály vezetője és az üléstermi technikáért felelős mérnök által 1990. szeptember 25-én jegyzőkönyvben rögzített állításra, ami a Kurír verzióját támasztotta alá.473 Azt is lebegtették, hogy nem véletlenül semmisült meg a Szabad György házelnök által a Híradónak átadott szalag. Bár Borsos Csaba kije-lentette, hogy mindez annak köszönhető, hogy a felvétel visszatekerése során a tech-nikai ismeretek hiányában a törlőgomb került megnyomásra, a Szűcs és Aczél páros mégis bemutatta a rendelkezésükre álló eredeti felvételt, amelyet lejátszottak, bizo-nyítandó, hogy a Híradó összevágta a felvételt .474 Ezen valóban máshol szerepelt az ominózus bekiabálás, mint a televíziós változatban . Nem ugyanott hangzott el a fel-vételeken a kijelentés. Pálfy azzal védekezett, hogy az inkriminált szöveg ismétlése miatt éltek ezzel a módszerrel, amúgy is a televízióban egy bevett megoldást alkal-maztak. Szabad György a legfőbb ügyész segítségét kérte. Két független bizottság is megállapította, hogy nem hangzott el a „Hordót a zsidóknak!” antiszemita óhajtás.
Ám ez nem jelentette azt, hogy a kormány le tudta volna magáról mosni a vádakat, hiszen a bizottság véleményét nem fogadta el mindenki .475 Az a Kurír, amely a táma-dását elindította a kormány és a Pálfy-féle Híradóval szemben, még humorizált is az esettel az 1990-es szilveszteri számában. Filmcímekhez rendeltek különböző tör-téneteket mintegy tartalmi összefoglalóként . A Vaklárma című amerikai vígjátékhoz került a „Hordót a zsidóknak!” bekiabálás .476
A következő csörte, amely tovább eszkalálta a krízist, 1990. október 12-én követ-kezett be, amikor Antall József már rögzített beszédét Hankiss Elemér tévéelnök nem engedte műsorra tűzni. Már idéztem Antall évekkel később írt leveléből, amely-ből kiderült, hogy mindezért megfordult a miniszterelnök fejében Hankiss leváltása, pusztán csak azért nem kezdeményezte ezt, mert a tévéelnökhöz barátság fűzte, és még inkább azért sem támadta, mert bízott abban, hogy létrejöhet az általa óhaj-tott médiaegyensúly .
Még alig ültek el az esetek miatti médiahullámok, amikor az 1990. őszi taxis-blokád tovább mélyítette a szembenállást . Ekkor még direktebben megmutatkozott a szabaddemokraták és a kormányzat közötti ellentét. Annál is inkább ebben a feje-zetben kell mindezzel foglalkoznom, mert az Antall-kormány és az ellenzék ezen politikai összecsapása a Magyar Televízió által biztosított adásban jutott el javarészt a magyar polgárokhoz. Az 1990. október 25. és 28. között történtek alapjaiban átírták
473 [Név nélkül]: Kurír kontra TV Híradó 1 . Vita a hordó körül . Népszava, 1990 . október 4 . 1 .
474 Uo . 4 .
475 Kónya I .: és az ünnep i. m. 321.
476 [Név nélkül]: Mai moziajánlat (Kurír-filmszínház). Kurír, 1990. december 30. 7.
az MDF–SZDSZ-paktummal létrehozott nyugodt kormányzás feltételeit. A már nem létező szabaddemokrata párt politikusai ezt ma sem ismerik el, még annak tudatában sem, hogy a blokád idején felszólaló Kis János egyenesen arról beszélt, hogy az MDF a történtek fényében megbukott, és az SZDSZ készen áll az ország irányításának átvételére . A kormánypárt a szabaddemokratákat vádolta a paktum felrúgásával, miközben az SZDSZ a kormány számlájára írta a történteket. Az egymásra muto-gatás ezúttal is sokban hasonlított a médiakrízisben megszokott forgatókönyvhöz . Komoly kommunikációs és taktikai hibát vétett a kormányzat 1990 . október 25-én csütörtökön, amikor a felvásárlási láztól tartva, de a nemzetközi helyzet – öböl-válság, Szovjetunió visszaszorulása – miatt hirtelen átlagosan 65 százalékkal meg-emelte az üzemanyagárakat. Talán jobb lett volna fokozatosan és hosszabb időtartam alatt végrehajtani a húsbavágó intézkedést. Hiba volt, hogy 1990. október 21-én a vasárnapi kormányülés által eldöntött üzemanyag-áremelésről a kormányszóvivő nem tartott tájékoztatást, miközben az október 19-i Népszavában már publikálták, hogy érkezik a 65 százalékos áremelés. Az áremelés előtt egy nappal a Magyar Hírlap arról tájékoztatta az olvasóit, hogy október 29-én lehet számítani az üzem-anyag drágulására .477
Az ország azonban csak pár napra elegendő olajtartalékkal rendelkezett: amennyi-ben a kormányszóvivő bejelentette volna a tervezett áremelést, a tartalékok elfogytak volna – a kormány bár mindent elkövetett, nem tudott több olajat beszerezni. Mindez gyár- és kórházbezárásokhoz, tömegközlekedés-korlátozáshoz vezetett volna .478
A taxisok és a kamionsofőrök által megrendezett blokád szinte teljesen megbéní-totta az ország életét. Első intézkedésként Horváth Balázs belügyminiszter azt java-solta, hogy a honvédség polgári nehézgépjárművek felhasználásával tegye járhatóvá a közlekedési csomópontokat. A fuvarozók ellenállása esetén bevethetőnek tartották a rendőrséget is. Horváth Balázs szignálta a határozatot. A sajtóban is olvasható volt a kormányzati szándék .479 A köztársasági elnök rögtön egy főparancsnoki kommüni-két bocsátott ki, amely a határozattal ellentétes parancsról szólt . Bár az alkotmány szerint erre az államfő csak szükségállapot esetén vállalkozhatott volna, Göncz mégis kilépett az alkotmány szabta keretekből, és utasítást adott a honvédségnek.480
477 nyakaS Szilárd: A pizsamás interjú, avagy fény a taxisblokád végén . In: Gesztusok nélkül . Antall József emlékezete a modell és valóság előadás-sorozat tükrében. 2009–2015. Szerk.: Bozóky And-rás, Grósz AndAnd-rás, Lesti Árpád, Palkó Katalin, Pavlics Tamás . Collegium Pannonicum Alapítvány, Bp . 16 .
478 Kajdi József közlése.
479 bába i.: Rendszerváltoztatás i . m . 146 .
480 Uo . 147 .
Az Alkotmánybíróság határozata később bírálta a köztársasági elnök tudatosan hibás döntését .
Mindenesetre az eseményeket követően és ma is szilárdan tartja magát a legenda, hogy ezzel a lépésével Göncz Árpád megakadályozta, hogy az Antall-kormány bevesse a katonaságot a fuvarozókkal szemben. Durvábban fogalmazva, az államfő megakadályozta, hogy Horváth Balázs belügyminiszter parancsára a honvédség a fuvarozókra és szimpatizánsaikra lőjön. Az Országgyűlés Külügyi Bizottságának szabaddemokrata elnöke, Eörsi Mátyás is vádolta ezzel a belügyminisztert .481 Az ellen-zéki torzítás megjelent a kormányellenes sajtóban, s ezért a mai napig is az él a köztu-datban, hogy Horváth Balázs belügyminiszter tűzparancsot adott. Eörsi állítását sem-milyen dokumentum nem bizonyította . Ám ez a kérdés is részévé vált a médiakrízisnek . Eörsi a Magyar Televízió Hőmérő című műsorában beszélt az állítólagos „lövetési tervről”. A Népszava 1992 júniusában már arról adhatott hírt, hogy Antall József miniszterelnök mindezért feljelentette a Legfőbb Ügyészségnél hivatalos személy megsértésének vétsége miatt .482 Eörsi a Népszavának azt nyilatkozta, hogy feljelen-tése nem jogi, hanem pszichológiai ügy. A kormánynak – vélte – súlyos lelkiismeret-furdalása volt, és érzelmi alapon politizált. Kijelentette, hogy jogászként nem is bánja az eljárást, hiszen a bíróságnak minden iratot ki kell majd szolgáltatnia. Közölte, amikor azt hallotta, hogy Horváth Balázs jogi lépéseket tervez vele szemben, két levelet írt, hogy dokumentumokat szolgáltassanak számára a történtekről. Adatkéré-seit a budapesti rendőrkapitánynak és a kormányhivatalnak címezte. Másik két leve-lében az Országgyűlés honvédelmi, illetve nemzetbiztonsági bizottságát „arra kérte, foglalkozzanak a taxisblokád idején történt kormányzati lépésekkel”.483 Eörsi Mátyást végül a Legfelsőbb Bíróság megrovásban részesítette. Ám ekkor már ez semmit sem számított, a legenda átitatta a magyar társadalmat, Eörsi ezzel elérte a célját, miköz-ben a kormányzat és a köztársasági elnök szemmiköz-benállása a nyugati sajtó számára is nyilvánvalóvá vált .
Az osztrák Der Standard 1991 szeptemberében interjút közölt Göncz Árpáddal, akit a következő szavakkal méltatott a riporter: „Az erőszakmentes alapmagatartás ma is jellemzője Göncz elnöknek. Az 1990. októberi válság idején, amikor a magyar taxi- és tehergépkocsi-vezetők a jelentős benzináremelés miatti tiltakozásból lezár-ták az utakat, a belügyminiszter fegyveres biztonsági erőket akart bevetni. Göncz ezzel vehemensen szembeszállt, és sikerült is keresztülvinne az akaratát .”484
481 nyakaS Sz.: A pizsamás i . m . 168 .
482 Szabó: Följelentette Antall Eörsit. Népszava, 1992. június 11. 1–4.
483 Szabó: Följelentette Antall Eörsit. Népszava, 1992. június 11. 4.
484 Ungarn nicht der Rache aus setzen . Der Standard, 1991 . szeptember 29 . 4 . In: MNL OL AJMH XIX–A–150–j 8d. Antall József újságcikkek és MTI telexek 1991. szeptember–december.
A Népszava, megerősítendő, hogy a kormány lépései nem voltak tisztességesek, az államfőt idézte, aki 1991 februárjában a Magyar Televízió Hírháttér című
A Népszava, megerősítendő, hogy a kormány lépései nem voltak tisztességesek, az államfőt idézte, aki 1991 februárjában a Magyar Televízió Hírháttér című