Antall József 1990. május 22-én, az Országgyűlésben elmondott programadó beszé-dében kifejtette, hogy „az új kormány híve a sajtó és kultúra teljes körű szabadságá-nak, s e jogok gyakorlását csak azokon a pontokon kívánja korlátozni, ahol az mások szabadságát és jogait sérti”.85 Antall beszédében kiállt a tájékoztatási központok füg-getlensége mellett. „Nem szabad megengedni, hogy a tömegtájékoztatás műhelyei a pártok közötti politikai küzdelmek színterei legyenek, és meg kell akadályozni azt, hogy a nemzeti médiumokat valamely párt, szakmai közösség, művészeti irányzat vagy üzleti érdekcsoport sajátítsa ki. Ezek élére ezért olyan pártatlan, közmegbecsü-lésnek örvendő személyiségeket kell állítani, akik a szellemi életünket terhelő konf-liktusok kiélezése helyett azok feloldására törekszenek .”86 Ez utóbbi sorokból követ-kezik, hogy az Antall-kormány nem egy MDF- és kormányhű média felállítását tervezte, csupán a médiaegyensúly létrehozását tűzte ki célul. A médiaegyensúly megteremtéséhez nem lehetett megszerezni az ellenzék támogatását . Állandó politi-kai ütközőponttá változott ez a kormányzati szándék, amely végül drasztikusabb megoldásokra sarkallta magát a miniszterelnököt is .
Nem véletlen, hogy Antall József halála után, az új miniszterelnök Boross Péter 1993. december 21-i parlamenti beszédének az elektronikus sajtóval foglalkozó részei már nem maradtak visszhangtalanok a baloldalon . „A kormány változatlanul arra törekszik, hogy a sajtószabadság és a közszolgálat elve összhangba kerüljön.
(Mozgás és zaj a baloldalon.) Ennek érdekében olyan törvényjavaslatot nyújt be, amely a rádiózás és televíziózás gyakorlatában egyértelműen elhatárolja egymástól a médiumok és a parlament felelősségi körét. (Közbeszólás a baloldalról: Náhlik úr,87 mit szól?) A közeljövőben fejeződik be a helyi rádió-és televízióstúdiók engedélye-zésnek első menete mintegy száz engedély kiadásával.”88
85 Antall József kormánya . A kormányprogram elhangzott az 1990−1994. évi Országgyűlés 5. ülésén, 1990. május 22-én. In: Magyar kormányprogramok 1867−2002. II. kötet. A szerkesztőbizottság elnöke: KiSS Péter, Magyar Hivatalos Közlönykiadó, Bp . 2004 . 1586 .
86 KiSS P.: Magyar i. m. 1595−1596.
87 Náhlik Gábor MTV alelnök, aki ekkor már megbízott elnöke volt a televíziónak .
88 Boross Péter kormánya. A kormányprogram elhangzott az 1990−1994. évi Országgyűlés 356. ülé
sén, 1993. december-21-én. In: KiSS P.: Magyar i . m . 1624 .
Antall kommunikációja, előadásmódja teljesen más személyiségből fakadt, mint a Kádár-korszak politikai vezetőié. Értelmiségi, tanáros attitűdje, a problémák több-oldalú megvilágítása, elemzése, a magyar helyzet beágyazása a nemzetközi folyama-tokba gyökeresen eltért az előző időszakban megszokott előadásmódtól. Míg azok leginkább a meggyőződésről vagy a politikai hitvallásról szóltak, addig Antall ken-dőzetlenül feltárta a nehézségeket, s mindig felvillantotta a lehetőségeket. A minisz-tertanácsi ülések felvezetéseiben a miniszterelnök olyan komplett történeti, filozófiai adalékokat és összefüggéseket tárt politikustársai elé, amelyek mélységükben is messze túlmutattak egy egyszerű hivatalnok vagy végrehajtó látásmódján.
Nem mindenki szerint igaz ez a kép. A politikai pártállás talajától nem elrugasz-kodva sokan támadták a miniszterelnököt . Különösen Antall azóta is sokat emlege-tett mondatát idézték állítólagos gőgjének bizonyítására. Csepeli György szociál-pszichológus 1991-ben ugyan nem akarta minősíteni a „tetszettek volna forradalmat csinálni” gondolatot, de ebből vezette le, hogy sem a kormány, sem az ellenzék nem értett a „meggyőzés kultúrájához”. Ezt a tudást azonban azért nem tudták elsajátí-tani, mert nem is volt módjuk megtanulni.
„Ha ön vagy én lennék a miniszterelnök, ugyanúgy kommunikálnánk, mint Antall József, mivel valamennyien torz viszonyok között nőttünk fel” – tette hozzá.89 Lehet-séges, hogy a médiakrízis alapja az, hogy egyetlen fél sem volt teljesen tisztában azzal, miképpen is kell egy demokratikus államban élni a sajtónyilvánossággal?
Egyes szakirodalmi fejtegetések szerint inkább az okozott gondot, hogy a sajtó munkatársai nem számítottak arra, hogy a választásokat az MDF nyeri meg . Ezért a médiában dolgozók és a politikailag csalódottak többsége automatikusan elutasí-totta a demokratikusan megválasztott kormányzat minden lépését .90
Mennyire érdekelte a magyar miniszterelnököt a média? Amennyiben a kor-mányülések anyagát tekintjük át, akkor kevésbé fogunk sajtóügyekkel találkozni.
Az ország politikai életének irányítása, a gazdasági, oktatási, külpolitikai és bizton-sági kérdések elsődlegesek voltak. A sajtó csak a szükséges és szorító rossz, ám egy-előre megoldhatatlan kategóriát foglalta el.
A kormányfő megszólalásai ezeken a területeken is mások voltak, mint a megszo-kott módon az érzelmekre ható kommunista beszédek . Kádár értett a nép nyelvén, de nem volt művelt, Antalltól idegenek voltak az összekacsintások, a logikára igye-kezett hatni az érzelmek helyett. Rövid, tömör és mindenki számára érthető
meg-89 A varangyos békából nem lesz tündér-királykisasszony . Beszélgetés Csepeli György szociál-pszichológussal a „szomorkás átalakulásról” . In: Kritika 1991/8. szám. 20−21.
90 Salamon Konrád: A magyar ezredforduló krónikája. Auktor, Bp . 2008 . 46 .
fogalmazások helyett, hosszasan, adatokkal gazdagon beszélt, amely nem nyerte el mindenki tetszését .
Csepeli György szerint a miniszterelnököknek két típusa volt, az egyik a lakáj,
„aki úgy viselkedik, mintha a saját maga titkára is lenne. Azt csinálja, amit mások elvárnak tőle, s ha elküldik, legfeljebb gondtalan nyugdíjas lesz. Ilyen volt Lázár György. A másik ellenben „önmaga szobra szeretne lenni”. A jelenben is a jövőnek hozza meg a döntéseit, és arra gondol, hogyan fogják megítélni. Belőlük lesznek a tragikus hősök, „az adott korban feloldhatatlan ellentmondások terhe alatt kell élniük és dolgozniuk” – vélte Csepeli.91 A szociálpszichológus arra mutatott rá, hogy a magyar társadalomnak nem ilyen tragikus sorsú, szimbolikusan politizáló kor-mányfőre, Antall Józsefre lett volna szüksége. Ez a megítélés erősen magán viselte az ellenzék által kialakított Antall-kép ismérveit .
Valójában nem Antall kommunikációs képességeit ítélték meg, hanem a magyar politikai elit jelentős része, és az Amerikai Egyesült Államok külpolitikusai nem tudták feldolgozni, hogy a jobbközép erőket tömörítő MDF nyerte meg a választáso-kat. Egy olyan párt, amelynek nem volt jelentős médiatámogatottsága, éppen ellen-kezőleg, folyamatosan kritizálták; s mégis ez az – állandóan támadott – erő alkotta a kormány legnagyobb erejét. A végletes elutasítás szimbólumrendszereit – anti-szemitizmus, alkalmatlanság – állították fel Antallal szemben, s ez gyakorlatilag a választások után tovább folytatódott . Nemcsak az elfogadással, hanem a társada-lom megértésével is akadtak gondok . Antall megnyilvánulásait nemcsak megérteni, de megemészteni is kellett volna .
A magyar választópolgárok valójában a Csepeli emlegette lakáj típusú, máshon-nan kézi vezérelt politikusok beszédeihez voltak szokva . Nem tudták, nem is tudhat-ták, hogy miképpen viselkedik egy valódi államférfi egy súlyos gazdasági válság megoldása során . A kádári összekacsintások szerint akkor sem volt válság, amikor minden mutató és a háztartások szerint is az volt . Kádár János a Magyar Televí-zióban szenvtelenül jelentette ki 1987. május 1-én, hogy a nem könnyű helyzetben a kibontakozást továbbra is a szocializmus útján keresik.92 Antall az ilyen színjáté-kokra képtelen volt .
A totális tévedhetetlenségbe burkolódzó és erőt sugárzó, majd Moszkvára muto-gató s kacsinmuto-gató, a problémákat tagadó mellébeszélés kultúrája helyett Antall utólag a hibákat is beismerő és bizalmat kérő beszédei ismeretlen terep volt mindenki számára. Ráadásul új volt azaz érzés is, hogy végre büntetlenül lehetett szidni egy
91 A varangyosbékából nem lesz tündér-királykisasszony . Beszélgetés Csepeli György szociálpszi-chológussal a „szomorkás átalakulásról” . In: Kritika, 1991/8. szám. 20−21.
92 Kádár János nyilatkozata az MTV-ben https://www.youtube.com/watch?v=W7Z49oJb7GE (letöltve: 2018. július 7.)
magyar kormányt; mindezek miatt olyan sajtó- és szólásszabadság valósult meg, amely többnyire a mértéktelen kritikai hangvételben volt tetten érhető. A kormányt sokkal könnyebb volt támadni, mind a társadalomnak, mind az ellenzéki sajtónak, mint a hosszú körmondatokban beszélő miniszterelnököt értelmezni. Ezzel állt szemben az Antall József által sokat hangoztatott sajtótisztesség és sajtófelelősség fogalma és szempontrendszere .
Nem kímélték a kormányfőt az SZDSZ politikusai sem, de voltak, akik hajlandó-nak bizonyultak elfogadni a miniszterelnök kvalitásait. Pető Iván, az SZDSZ frak-cióvezetője, későbbi elnöke nem tagadta, hogy az amatőrnek számító új politikai elit mellett Antall József politikai adottságait valóban jónak kell minősíteni. Ám tudását nem tartotta korszerűnek Pető, mert gondolkodását – véleménye szerint – olyan történelmi analógiákra alapozta, mint a dualizmus kora, vagy a két világháború közötti időszak, vagy a koalíciós periódus.93 A kormánnyal szemben álló erők Antall Józsefje vagy a dualizmus, vagy a két világháború korának révedező, nosztalgiázó, klisékbe burkolódzó, végtelenbe nyúló beszédeket tartó politikusa volt, az a bizo-nyos „Savanyú Jóska”, ami szinonimája lett azoknak, akik unalmasan nem moder-nek . Antallt mindez bántotta, nem érezte reálisnak a róla festett képet . Hibásnak is érezte magát, mert túlzottan fegyelmezett, indulatait racionális ellenőrzés alatt tartó ember volt . Erre nevelték szülei . Ezért sem szeretett személyes kérdésekre válaszolni, vagy a családjáról beszélni. „Szerintem ezek járulnak hozzá a torzított képhez, és ez bizonyos fokig az előbb említett önuralomra való nevelés eredménye.”94
Ám nemcsak Antall neveltetése eredményezte a sajtó és az Antall-kormány szem-benállását, hiszen az ellenzék politikai okoktól vezérelve attól sem riadt vissza, hogy különös fénybe öltöztesse a miniszterelnök múltját, abból is kiemelve a leváltott rendszer regnálása idején a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban betöltött szere-pét. A Magyar Televízióban is vágott verzióban közölt Pető−Kónya-vita a Zétényi–
Takács-törvényről s lényegében az igazságtételről szólt. Pető többek között azzal utasította el az elmúlt rendszer bűnöseinek igazságszolgáltatás elé citálását, hogy a Kádár-korszakban többen is, így vagy úgy, de a rezsim fenntartói vagy haszonélve-zői voltak, kvázi osztoztak a bűnben. Személyes síkra is terelte az érvelését, midőn kihangsúlyozta, hogy míg ő politikai okok miatt nem kapott meg egy osztályvezetői állást, addig Antall József múzeumigazgató lehetett. Effajta munkakör betöl-tése – vélte – az MSZMP KB dönbetöl-tése nélkül elképzelhetetlen volt.95
93 MátyáS Győző: Pátosz és csodavárás nélkül. Politikai beszélgetés Pető Ivánnal. In: Kritika, 1991/5.
szám . 6 .
94 Marinovich endre: 1315 nap – antall József naplója. Éghajlat, Bp. 2003. 178.
95 Kónya-Pető vita In: MTV 1. Létkérdések 1991. november 20. https://www.youtube.com/
watch?v=b6ahMtD7sbo letöltve: (2018. január 30.)
Pető természetesen elismerte Antall 1956-os tevékenységét, valamint a rendszer-változásban való részvételét . Más kérdés, hogy Antall József személyét, környezetét, tevékenységét már akkor is figyelte a magyar állambiztonság, amikor 1963-ban könyvtárosként munkatársa lett a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumnak, vagy miközben 1960-ban éppen eltávolították a tanári pályáról .96 Az ellenzékhez hasonló módon, ám ahhoz képest is drasztikusan, mondhatni, tudatosan kereste a magyar média a lehetőséget, hogy lejárassa az 1990-ben demokratikusan megválasztott magyar miniszterelnököt. Különös véletlennek nem tekinthető, hogy az egyik legér-dekesebb sajtóügy az „Európa felé baktató demokraták” néven szereplő eset éppen az igazságtétel politikai vitái után érte a miniszterelnököt . A történet önmagában is fontos . Valaki vagy valakik az „Európa felé baktató demokraták” álnév alatt több lap szerkesztőségének is elküldtek néhány Antallal kapcsolatos dokumentumot, amelyet az egykori MSZMP irattárából szereztek meg .
Az egész ügy egy Grósz Károly pártfőtitkár és Antall József közötti 1988-as levél-váltás tényén nyugodott . Antall nem is tagadta, amikor nyilvánosságra került, mond-hatni, kipattant, és tematizálta a közbeszédet . A dokumentumokban nem volt semmi olyasmi, amiért a kormányfőnek szégyenkeznie kellett volna. Pusztán csak annyiról volt szó, hogy Antall felháborodott Grósz Károly 1988. december 1-jén elmondott híres sportcsarnoki beszédén, amelyben fehérterrorral riogatott . Ráadásul „igaz-talanul szólt a Független Kisgazdapárt 1956-os szerepéről”.97 „Erre reagáltam egy hosszabb levélben – állította Antall –, amelynek minden sorát, minden betűjét ma is vállalom. Gondolom, kevés levelet címeztek akkoriban Grósz Károly »főtitkár úr- nak«, miközben a nekem szóló válasz az akkori rutinnak megfelelően »Kedves Antall elvtárs!« megszólítással kezdődött.”98 A különböző napilapok másként reagáltak.
A Népszava és a Kurír közölték a kapott dokumentumokat, anélkül hogy erre enge-délyt kaptak volna a levél szerzőitől.
A Népszava 1992. január 8-án jelentette meg a kapott levelet, és azt is hozzáfűzte, hogy bár az MTI számára a Miniszterelnöki Sajtóiroda közölte, hogy az Új Magyar
országban 1992. január 10-én publikálják az anyagot, ám nem parancsolhatnak a Népszavának . Ezért két nappal korábban közlik a dokumentumokat .99 Az, hogy miért történt mindez, s mit akart az ellenzéki sajtó ezzel a fantomüggyel sejtetni, arra ismét egy másik Népszava-cikkből kell idéznem. Ebben a publikációban is azt akar-ták bizonyítani, hogy maga Antall is az előző rendszer része volt, sőt fel is jelentett
96 Tóth eszter zsóFia: antall József és a magyar állambiztonság. Magyar Napló, VERITAS, Bp . 2015 .
97 Marinovich e.: 1315 i . m . 175 .
98 Uo .
99 [Név nélkül]: Levél 1988-ból . Antall József Grósz Károlyhoz . Népszava. 1992. január 8. 4.
valakit, vagyis egy történész társát, Godó Ágnest, akivel 1987-ben egy lengyelor-szági konferencián szerepelt . Godó 1992-ben már a Hadtörténeti Intézet és Múzeum igazgatóhelyetteseként adott a lapnak interjút az állítólagos esetről. A cikkben azt állították: Antall az édesapja embermentő munkáját akarta felnagyítani, s mivel ezt Godó elutasította, Antall feljelentette az MSZMP adminisztratív osztályán azzal, hogy marxizmustól idegen nézetei vannak. A cikk szerzőjének megállapításai között a következőket olvashatjuk: „Ez már valóban a politikai alvilág. Megkezdődött a mélyrétegek fölfejtése. Nem mi szabadítottuk ki a szellemet a palackból. Az írói munkásság, a szorgalmi dolgozatírás, a bolsevikozás, az ügynöközés, a listázás, a Zétényi−Takács-törvény most bumerángként üt vissza a kezdeményezőkre. Hát bor-zongató belegondolni, hogy mi minden lapulhat még archívumok, irattárak és magán- irattárak mélyén. A verbális forradalom fölfalja gyermekeit? Tényleg ezt akartuk?”100 A Godó-féle „sérelem” azért ezúttal sem ilyen egyszerű fekete-fehér eldöntendő kér-dés . A Népszava ezzel a történettel akart karaktergyilkosságokat elkövetni . Jogos lehet a kérdés: mi is történt valójában? Ki kit is jelentett fel valójában?
M. Kiss Sándor történész feljegyzést írt a miniszterelnöknek az ügyben, és érté-kelte a rendelkezésre álló dokumentumokat . Az M . Kiss összegezte történet szerint Godó Ágnes 1975. május 26-án Varsóban tartott egy előadást. Ugyanezen év június 9-én a varsói Magyar Kulturális Intézet igazgatója Hegedüs B. Dániel, valószínűleg a Lagzi István történész által megfogalmazott levelet juttatta el a Külügyi és Külgaz-dasági Intézet egy főosztályvezetőjének, Kiss Lászlónak. Ebben rögzítették: Godó Ágnes kijelentette, hogy idősebb Antall József nem antifasiszta, hanem fasiszta volt.
Kiss László minderről levélben értesítette Liptai Ervin hadtörténészt.
M . Kiss következtése szerint az egész ügyet már ismerte a Hadtörténeti Intézet vezetősége, midőn 1975. június 18-án Antall József levelet írt Háncs Ernő ezredes-nek, az intézet vezetőjének Godó Ágnes kijelentése miatt. S bár Háncs Ernő vála-szából arra lehetett következtetni, hogy az ügyet kivizsgálják, ám ez nem követ-kezett be, valójában csak megnyugtatták a leendő miniszterelnököt, miközben más volt a véleményük. M. Kiss a korszakot és az intézetet is jól ismerte, ezért a következő megállapításokat tette: „A Mátyás király galambja effektus számomra érthető. A magyar politikai vezetés, miután nem kívánt konfrontálódni a lengye-lekkel, ezt a megoldást választotta . Annak ellenére, hogy az egész második világ-háborúról vallott nézetekbe a Godó-féle koncepció illett bele . […] Megfontolandó-nak tartom a Magyar Kulturális Intézet jelentésének közreadását, és Háncs Ernő reagálását . Mivel Godó Ágnes maga is elhatárolódott a Népszava „interjújától”, a történet közreadása a dokumentumbetétekkel fényt vetne a Népszava
techniká-100 B. I.: Godó Ágnes: Valóban feljelentett Antall József. Népszava. 1992. január 9. 4.
jára, s felfedné a Népszavában adott Godó-interjú lényegét is. A Hadtörténeti Inté-zet Levéltára a dokumentumokat időlegesen „zárolta”, mert túl nagy volt az ügy-ben a forgalom, és az indítékok tisztázatlanok .”101 Ezek szerint ahelyett, hogy az egész ügy valódi hátterét vizsgálta volna meg az ellenzéki sajtó, inkább egyes rész-letek kiragadásával olyan érzést kívánt kelteni, mintha a magyar kormány vezetője felelőtlenül feljelentette volna Godó Ágnest. S mindennek szorosan az igazság-tételi törvényhez volt köze . Be kellett bizonyítani, hogy a Kádár-korszakban nem léteztek „hiba” nélküli emberek .
A Zétényi–Takács-törvényt hiába semmisítette meg az Alkotmánybíróság, olyan lehetőséget villantott fel az elmúlt rendszer kiszolgálói, így egyes újságírók számára is, amelyet nem hagyhattak szó nélkül, ám Antallon ezúttal sem találtak fogást . Szembenézés helyett le akarták maguk közé rántani a miniszterelnököt is, hogy hasonlóvá tegyék magukhoz. Erről szólt a Godó-ügy és a Grósz-levél esete is. Soka-kat bántott, hogy Antall nem volt olyan, mint ők, és anélkül tudta átvészelni a Kádár-korszakot, hogy akár be kellett volna lépnie a pártba . A miniszterelnök meg is jegyezte: „én az előző rendszerben úgy tudtam dolgozni, egy szűk kis szakterületen karriert építeni, hogy hazámat, és nem a diktatúrát szolgáltam. Valószínűleg azért gyűlölnek, mert a pártállam idején egyetlen olyan sort sem írtam le, amit most szé-gyellnék .”102
Antall azonban nem hagyta szó nélkül sem ezt a lejárató kampányt, sem azt, hogy a Népszava és a Kurír az engedélye nélkül közölte a Grósznak írt levelet . A kor-mányfő felszólította őket, hogy a leközölt írásért járó szerzői honoráriumát utalják át egy gyermekotthonnak, vagy fordítsák az idősek szociális otthonának ajándékok vásárlására, esetleg ünnepi ebéd megrendezésének céljára, illetve bármire, amivel örömöt okoznak .103 A Népszavában hamarosan válaszoltak is Antall kérésére, és közölték, hogy a Fóti Gyermekváros részére kifizetik a miniszterelnök honoráriu-mát . Nem állták meg, hogy mindezt össze ne kössék Kacziba Antal, az Országos Rendőr Főkapitányság bűnügyi főigazgatójának feljelentésével, amelyet az Antall-levél miatt szolgálati titok megsértésére hivatkozva tett . A Népszava okoskodása sze-rint, mivel fizettek a levélért, a feljelentés okafogyottá vált.104
101 MNL OL Antall József miniszterelnök hagyatéka. [továbbiakban AJMH] XIX-A-150-j 15d. 89.
dosszié 1992. január–március Antall József személyes levelezése M. Kiss Sándor feljegyzése 1992.
január 13.
102 Marinovich e.: 1315 i . m . 174 .
103 Uo . 176 .
104 S. A. : Kacziba ezredes feljelentést tett. Ki szivárogtatta ki az Antall-levelet? Népszabadság . 1992 . január 14. 4.
A Kapuban is kapva kaptak az eseten, hiszen ezzel is oda lehetett szúrni Antall-nak . „Lélegzetelállító bátorság kellett 1988 decemberében egy ilyen levelet meg-írni – írták. Grósz akkor közismert volt arról, hogy ezrével küldte máglyára, bitóra, esetleg gályára az ilyen leveleket írókat . Még belegondolni is rossz, hogy miniszter-elnök urunk mi mindent kockáztatott akkor ezen vakmerőségével. Ha akkor ez a levél el is jutott volna a címzetthez, akkor most tizenötmillió magyar verhetné a fejét a falba, s tehetné fel a kérdést a gödöllői tavaknál víkendező egykori miniszterelnök-nek, hogy vajon kinek volt a jól bevált módszere először az, hogy bizonyos levelekre nem kell válaszolni, neki vagy kései utódának?”105 A publicistának arra is volt gondja, hogy beleszője az ellenzék által problémásnak vélt sajtószabadság kér dését, midőn a cikk szignálásánál szerényen megjegyezte: Szerző: akkor még szabadlábon.
A Népszabadságban az egész esetről csak annyi jelent meg, hogy kaptak egy álné-ven szereplő forrástól bizonyos dokumentumokat, ám azok hitelességéről nincsenek meggyőződve. Lapjuk szellemiségétől idegennek nevezték, hogy alátámasztás nél-küli anyagokat közöljenek, ezért ettől elálltak. Csak néhány mondatot publikáltak a kapott dokumentumokból, melyhez egy rövid tartalomismertetést csatoltak .106
A miniszterelnök múltja miatt – Semmelweis Orvostörténeti Múzeum Könyvtár és Levéltár főigazgatója volt a Kádár-korszakban – az ellenzéki sajtó azt feltételezte, hogy a magyar kormány feje közvetlen kézi irányítással továbbra is beavatkozik a múzeum életét érintő személyzeti ügyekbe. A vádaskodáshoz felhasználták a rend-szerváltozás során emblematikus személlyé vált Ghyczy Líviusné Gyenes Juditot (az 1958. június 16-án törvénysértő per után kivégzett Maléter Pál honvédelmi miniszter özvegye), akit éppen Antall vett fel a múzeum könyvtárába akkor, amikor ilyen múlttal a legnagyobb nehézségek árán sem lehetett munkát szerezni .
A miniszterelnök múltja miatt – Semmelweis Orvostörténeti Múzeum Könyvtár és Levéltár főigazgatója volt a Kádár-korszakban – az ellenzéki sajtó azt feltételezte, hogy a magyar kormány feje közvetlen kézi irányítással továbbra is beavatkozik a múzeum életét érintő személyzeti ügyekbe. A vádaskodáshoz felhasználták a rend-szerváltozás során emblematikus személlyé vált Ghyczy Líviusné Gyenes Juditot (az 1958. június 16-án törvénysértő per után kivégzett Maléter Pál honvédelmi miniszter özvegye), akit éppen Antall vett fel a múzeum könyvtárába akkor, amikor ilyen múlttal a legnagyobb nehézségek árán sem lehetett munkát szerezni .