mány visszaállítása után.
74. §. Átmeneti változtatások a bírói szervezetben.
1861-ben visszaállíttatták a kir. Curia és a kir. tábla, Debre- czenben, Eperjesen, Kőszegem és Nagy-Szombatban szerveztetett a négy kerületi tábla. A megyék, a városok és a kerületek ú jra meg
alakították a törvényhatósági törvényszékeket.
Mindezek a bíróságok (eltekintve az 1861, nov. 6-ától 1865.
jún. 8-áig, az úgynevezett „provisorium“ alatt hatályban volt el
térésektől), — az elsőfokú állami bíróságok szervpzéséig működtek.
75. §. Büntető perjogunk átalakítása az országbírói értekezlet által.
I. Az 1861. évi országbírói értekezleten a bűnügyi törvény
kezési albizottság (Deák Ferencz, Tóth Lőrincz, Szabó Samu, Zádor György): javasolták az 1844. évi büntető eljárási javaslat elfoga
dását. A többség az 1850-et megelőző régi magyar gyakorlat vissza
állítását határozta el, a rendi különbségből folyó szabályok hatá
lyának megszüntetésével.
A Királyhágón túl és Fiúméban az 1853. évi ausztriai bün
tető perrendtartás 1899. decz. 31-éig hatályban maradt.
II. Az országbírói értekezlet, midőn) hazánknak a Király
hágón innen fekvő részére nézve a régi magyar eljárási gyakorlat hatályát visszaállította, csak egy irányban vitt véghez nagy és igazságos reformot: érvényre emelte a jogegyenlőség elvét. Az ideiglenes törvénykezési szabályok második részének 3. §-a a neme
sek vagy nem: nemesek által elkövetett büntettek iránti eljárás te
kintetében a régi m agyar törvények szerint fennállott különbséget
— a nem nemesnek a nemeshez emelésével — megszüntette.
Ebből azonban egy nagy visszásság állott volna elő: az, hogy a polgári per módjára folytatott írásbeli eljárás vált volna sza- bálylyá. Maga az országbírói éitekezlet is szükségesnek tartotta tehát a régi magyar gyakorlatnak azt a módosítását, hogy szabályai II. részének 4. §-ában rendes eljárási mód gyanánt a régi magyar sommás büntető pert állapította meg és az írott perbeli tárgyalást csak ott jelzi megengedhetőnek, ahol a vádlott azt kívánja és a bíróság e kérelmet indokoltnak tartaná.
Az objektiv szakember kénytelen azonban beismerni, hogy századunk második felében, akkor, mikor a reformált franczia bün
tető eljárás már évtizedek óta átvétetett a continensnek legtöbb államába, a régi miagyar bűnpernek mindkét faja teljesen alkal
m atlan volt akár a bírósági gyakorlat útján való továbbfejlesztésre,’
akár arra, hogy a további codificatiónál alapul legyen vehető.
A büntető törvénykezés bajait növelte az a körülmény is, hogy a gyakorlat nem volt egyöntetű. A városi bíróságoknál, me
lyeknek tagjai többnyire az absolut korszak és a provisorium alatt is szolgáltak, gyakran alkalmazták a m ár megszokott osztrák 1853.
évi perrendtartást. A megyei törvényszékeknél több irányban olyan gyakorlat fejlődött ki, mely élesen kihívja, a bírálatot.
76. §. Újabb codificatorius kísérletek.
1. Az alkotmány visszaállítása után Horváth Boldizsár igaz
ságügyi miniszter, 1867-ben albizottságot alakított a büntetőjogi törvényhozás előkészítésére, de ennek tanácskozásai eredményre nem vezettek.
2, 1872-ben kormánymegbízásból Csemegi Károly igazs.
miniszteri tanácsos, később államtitkár, dolgozott ki rövid javaslatot,
melynek csak az volt volna a feladata, hogy a törvényszékek hatás
körébe utalt ügyekben, a gyakorlatban felmerült nehézségeket egy-, előre ideiglenesen megszüntesse.
A törvényjavaslatot Bittó István igüzságügymiriszter 1872.
márciusban terjesztette a képviselőház elé, amelynek bizottsága azon némely módosításokat is tett.
Az országgyűlés feloszlatása miatt nem tárgyalhatta a javas
latot, melyet azután az igazságügyminiszter 1872. május 1-én 4765.
szám alatt kelt iratával, a Királyhágón innen működő bíróságoknak egyértelmű eljárás végett követésre ajánlott, a kir. ügyészségekéi;
pedig a budapesti kir főügyésznek, 1872. május 18-án 3214. szám' alatt kelt rendelete útján felhívta ezen javaslat rendelkezéseinek követésére.
A következő országgyűlés elején: 1873. január 23-án Panier Tivadar igazságügyminiszter a javaslatot újból benyújtotta. Az igazságügyi bizott
ságnak e végből kiküldött albizottsága a javaslatnak öt fejezettel kiegészíté
sét ta rtv án szükségesnek, maga az igazságügyminiszter dolgoztatta á t a ja vaslatot, mely azonban az országgyűlés elnapolása m ia tt nem volt tá r gyalható.
Rövid idő múlva az ideiglenes javaslatot a kormányi elejtette és a Btk. előmunkálatai évekre teljesen háttérbe szorították az el
járási törvény előkészítését.
77. §. Az 1872. évi ideiglenes eljárási szabályok és perjogunk fejlődése 1881—ig.
Az újonnan szervezett első folyamodásu kir. bíróságok és kir.
ügyészségek 1872. január l-én kezdték meg működésüket.
A nekik megküldött 1872. évi, eljárási szabályzat (mely csakhamar a fennállott határőrvidék területén törvény útján köte
lező erőre emelkedett), — minden fogyatkozása daczára — maga
san felette állt a régi magyar eljárási gyakorlatnak.
1874. óta azt a budapesti kir. ítélő tábla, 1878. óta pedig a legfőbb itélöszék is általában véve elfogadta.
Egyöntetű gyakorlatról azonban nem szólhatunk. Még a 80-as években is számos jelentékeny eltérést és gyakori ingadozást
találunk a bíróságok Ítélkezésében.
Általában véve a 70-es évek második felében és a 80-as évek elején a büntető eljárás a törvényszékek előtt következőleg folyt le:
A nyomozás és a vizsgálat teljesen inquisitorius jellegű és titkos, különösen az ügyfélnyilvánosság is ki van zárva A védelem meg van engedve, de csak a főbenjáró ügyekben kötelező. A letar
tóztatott terheltnek védőjével való érintkezése, valamint az iratok megtekintése a vád alá való helyezésig korlátozva van. Sürgősebb eljárási cselekményeket a vizsgálóbíró vád nálkül is teljesít. A vizs
gálati iratok alapján a kir. ügyészség indítványának bevárása után a törvényszék az eljárás megszüntetése, illetőleg a vád alá helyezés,
vagy közvetlen idézés elrendelése iránt, az iratok alapján határoz.
Néhh hitelesítési tárgyalást is tartottak. A végtárgyalást több tör
vényszéknél a vizsgálati iratok alapján vezették, a vádlott és a tanuk valósággal igazolni voltak kötelesek, miért tértek el vizsgálati vallomásuktól.
A szabad bizonyítás rendszere csak lassan és többszörös in
gadozással tudott uralom ra jutni.
Az első fokon szóbeli contradictorius tárgyalást tartottak, de a vádelv még az ítélet hozásánál sem érvényesült, a bíróság néha az ügyésznek fölmentő indítványa ellenére is elítélt.
A felsőfokú bíróság tisztán az iratok alapján a referadális rendszer szerint járt el.
78. §. A kir. Curia reformáló működése 1882-től fogva.
I. 1880. augusztus 15-én a járásbírósági eljárás rendelet út
ján szabályoztatott, valamint az 1880: XXXVII. és az 1883: VT.
t.-cz.-ekben a fölebb vitel korlátozására vonatkozólag több rendel
kezés tétetett.
Ezektől eltekintve a fő jogforrás a bírósági gyakorlat volt.
A kir. Curiának Csent égi Károly tanácselnök kezdeményezé
sére és hivatali működésére visszavezethető reformtevékenységs vitte be büntető eljárási gyakorlatunkba, a modern külföldi perjogok
nak több intézményét és eljárási elvét.
A kir. Curia, az alsóbíróságok áltál irányadókul tekintett teljes ülési határozatai, valamint számos elvi jelentőségű és több
ször ismételt kijelentés által igen jelentékeny szolgálatokat tett eljárásunk fejlesztése körül, midőn felállította a vádelvnek sarktételét és levonta ennek következményeit, az első fokon teljesen érvényre emelte a szóbeliséget és közvetlenséget, kifejlesztette a sér
tettnek pót-, sőt együttes magánvádlói jogkörét stb. Bizonyos irá nyokban azonban a Curiának (különösen a Csemegi által vezetett II. büntetőtanácsnak) judicaturája túlzásokba ment át. Más kér
désekben! pedig, pl. a magánindítvány (1878: V. t.-cz. 110—116. §§.) és a magánvád összevegyítése által (1. különösen 52. sz. teljes ülési határozat), a Curia gyakorlata volt nagyobb visszásságok kút-
forrása.
A B. P. hatályba léptét megelőző két évtized alatt, tehát el
járási gyakorlatunk a franczia psr.jog alapján alakult continentális vegyes rendszer irányában fejlődött és ezen az alapon minden
esetre jelentékeny haladást tett a régi magyar büntetőtörvénykezés
hez képest. A mellett azonban, hogy hazánk területén több parti
kuláris jellegű jogforrás is volt hatályban, a Királyhágón, innen fekvő részekben sem állapíthatunk meg egyöntetű és határozott gyakorlatot.
H. Mindezekből kétségtelen, hogy a ki:-. Curia reformáló tevé
kenysége daczára, a XIX. század legvégén is valóban égetően
sziik-Balogh Jenő: A büntető perjog tankönye. 8
séges volt büntető perjogunk törvényhozási szabályozása. Mellőzhe
tetlen volt ez a jogegység létesítése végett, továbbá abból a. czélból.
hogy az ingadozó judicature helyett a törvény kötelező rendelke
zése érvényre emeltessék és a végből, hogy a büntető törvénykezés világtörténeti fejlődésének újabb haladása hazánkban is megvaló
sítható legyen.