56. §. A korábbi fejlődés feltüntetésének nehézségei.
A büntető perjog*) története Magyarországon kimerítően ez- ideig nincs megírva.
Ez a feladat a XVIII. század végét megelőző időszakra nézve, felfogásom szerint jogtörténészeinkre vár és csak beható irattári kutatások alapján lesz a siker reményével megkísérelhető.2) Valószínűnek vélem azonban, hogy a büntető perjog fejlődését ha
zánkban jogtörténészeink sem fogják teljes határozottsággal fel
tüntethetni.
E feladat nehézségei több okból erednek.
1. Az ősalkotmány idejéből a büntető igazságszolgáltatásról nem m aradt reánk megbízható emlék. A mit történelmünknek leg
régibb kútfői a vérszerződésről és a pusztaszeri gyűlés határoza
tairól írnak (1. pl. Névtelen jegyző 40. czikk), az nem teljesen meg
bízható.
A B. P. megalkotásáig nem volt törvényünk, mely az egész büntető eljárás lefolyását rendszeresen szabályozta volna.
0 Az igazságügyi szervezet történetét dr. Timon Ákos M. alkotmány- és jogtörténete 1608-ig több helyütt tá rg y a lja ; a perjogot csak 1308-ig. A ké
sőbbi részt egyáltalán nem.
ä) Az orsz. és magánlevéltárakban, valamint a vármegyék és városok irattáraib an sok olyan anyag van még, am it a jogtörténészeknek kell átkutat- niok és feldolgozniok. A tételes büntetőjog művelője erre kevésbbé hivatott ős a tételes joggal, valamint az uj reformirányok irodalmával való elfoglaltsága m ia tt rá sem ér. M. bűnvádi eljárási jog ez. munkám I. köt. 36—45., illetőleg 81—(15. 1. csak a fejlődésnek némely tényezőjét jelöli meg és egyes főbb ada
tokra nézve rövid vázlatot ad.
Első királyaink törvényei csak szórványosan! tartalm aznak perjogi rendelkezéseket, s a törvények többnyire csak a bizonyítási jognak, kivételesen az eljárás lefolytatásának egyes részleteit szabá
lyozzák.
A vegyesházi királyok korából törvényhozásunknak mind a bírósági szervezet, mind a perjog szempontjából legjelentékenyebb alkotása I. Mátyásnak 1486-ban alkotott hatodik dekrétuma, me
lyet „decretwn maius“ elnevezéssel szoktak megjelölni.
A X III. századig az igazságszolgáltatásnak okirati emlékei is csekély számban m aradtak fenn.
A XV. századtól kezdve törvényhozásunk több intézkedést tett ugyan a bűnvádi igazságszolgáltatásra nézve, azonban csak egyes bűncselekmények eseteiben szabályozta a bűnper lefolyását;
okirati emlékek pedig a XIV. századtól fogva is inkább csak a polgári törvénykezésre nézve találhatók.
A régi magyar büntető per jogot csak két jogkönyv tárgyalja:
Werbőczy István Hármaskönyve és kosztaniczai Kitonich János
nak, a királyi ügyek igazgatójának és a szent korona ügyészének munkája: „Directio methodica in processum judiciarium juris consuetudinarii inclyti regni Hungáriáé et partium eidem anne- xarum “, melyet a magyar törvénytár függelékei közé felvettek.
A Hármaskönyv a perjogot nem tárgyalja egészében és a Hunyady Mátyás uralkodását megelőző igazságszolgáltatást már nem tünteti fel.
A büntető eljárásra nézve a Hármaskönyv csak csekély számú szétszórt és nem kimerítő jogtételeket tartalmaz, (I. r. 9; II.
r. 18, 27, 39, 44, 65, 75; III. r. 20, 24, 28. és 32. ez.) ennélfogva belőle még készültének korszakára nézve sem állapítható meg egy
séges és kimerítő törvénykezési gyakorlat.
Kitonich Jánosnak 1619.. május 25-én befejezett munkája egybevegyítve ismerteti a polgári és büntető eljárási gyakorlatot;
mindenütt utal ugyan a tárgyalt kérdésre vonatkozó törvényeinkre és gyakran hivatkozik a Hármaskönyvre, de korának büntető per
jogáról is nehéz belőle teljes és rendszeres képet alkotni.
A XVII. század elejétől fogva jogkönyvben való feldolgozás som könnyíti meg a magyarországi büntető igazságszolgáltatás fel
tüntetését.
2. Az Árpádházi királyok korától kezdve egész a XIX. szá
zad közepéig nemi szólhatunk egységes és országos magyar büntető igazságszolgáltatásról.
6’
Elsősorban a rendi különbségek vonták maguk után azt, hogy a nemesek ellen lefolytatott bűnperekben az eljárás alapelvei és részletes szabályai mások voltak, mint a jobbágyok bűnügyei
ben. Másrészt kétségtelen, hogy azok a városi jogok, melyeket az Árpádházi királyok korában és később is nagyszámban országunk
ban letelepedett külföldi vendégek (hospites) magukkal hoztak, s melyek a városi bíráskodás révén széles körben nyertek alkalma
zást, egyszerűen külföldi jogforrások átvétele gyanánt jelentkeznek.
Bizonyos eltéréseket vont maga után a kiváltságolt népele
mek bíróságainak, valamint az ország területéből különvált parti- culáris jogvidékek bíróságainak ítélkezése is.
Mindezek valószínűtlenné teszik, hogy egységes és országos magyar büntető perjog fejlődött volna ki.
3. Ezekhez járul, hogy az. ország területének jelentékeny részében háborúk és belviszályok folytán időnként szünetelt, sőt a törvényhozás kifejezett intézkedése alapján még a XV—XVI.
századbani is felfüggesztetett az igazságszolgáltatás; a XVI. szá
zadtól fogva pedig az ország egyes vidékein — alkotmányellenesen és törvényeinkben többször felpanaszolva — külföldi hatóságok, különösen katonai parancsnokságok Ítélkeztek. A büntető igaz
ságszolgáltatás története tehát hazánkban nem is mutat fel min
dig magyar jogfejlődést, különösen nem a városi jogokban és a katonai hatóságok által gyakorolt Ítélkezésben.
4. A XVIII. századot megelőző fejlődésnek jogtörténeti hatá
rozottsággal való feltüntetését lehetetlenné teszi az is, hogy a bün
tető bíráskodásnak, különösen az uriszékek előtt, a megyei törvény
székeknél és a király Guriájában való lefolyásáról okirati adatok
— amint az eddigi kutatások alapján valószínű — csak kis szám
ban maradtak reánk.
A városi levéltárak gazdag anyagának behatóbb felkutatása pedig nem a magyar eredeti büntető Ítélkezést, hanem csak azt fogja feltüntethetni, hogy miként alkalmazták a városi bíróságok
hazánk területén a külföldi eredetű büntető jogszabályokat.
5. Hangsúlyoznom kell egyébként, hogy a büntető Ítélkezés
nek hazánkban való fejlődését ebben a tételes jogi munkában nem is tarthattam szükségestiek részletesen tárgyalni.
Jelenlegi büntető perjogunk ugyanis nem a régi magyar jogfejlődés eredménye, hanem a XIX. század folyamán kifejlett continentalis vegyes rendszer alapulvételével foglaltatott törvénybe.
Ehhez képest tételes bűnvádi perjogunk gyökerei nem a hazai
jog-fejlődésben, hanem azon évszázadokra visszanyúló jogtörténeti evolutióban keresendők, amelyen a külföldi perjogok is ez idő szerint nyugosznak.
Mindezek folytán) az alábbi fejtegetések csak a XIX. század
beli igazságügyi szervezet, a vezérelvek és legfontosabb eljárási sza
bályok vázolására szorítkoznak.
57. §. A korábbi jogfejlődésre nagyobb befolyást gyakorolt kül
földi jogok és irodalom.
I. A büntető ítélkezés hazánk területén évezredes fejlődésé
nek azon szakaiban, melyekről megbízható jogtörténeti adatok voltak felderíthetők, sohasem volt kizárólag nemzeti jogfelfogás eredménye.
1. A rra a korra nézve, amelyben a magyar peres eljárás ősi formái megállapíthatók volnának, jogtörténeti emlék egyáltalán nem maradt. (L. Hajnik i. m. 214. 1.)
2. Első királyainknak perjogi rendelkezéseket tartalmazó törvényei különösem a frank capituláréknak és a kánonoknak ha
tását tüntetik fel.
3. A későbbi fejlődés folyamán különösen három jogrendszer gyakorolt nagyobb befolyást bűnvádi igazságszolgáltatásunk ala
kulására.
Az Árpádházi királyok alatt „azon germán peres eljárás, mely a frank birodalomban, különösen annak karolingi korszaká
ban kifejlődött“ (I. Hajnik i. m. 215. I.); a vegyesházbeli királyok korában a normann per; végre a XVII. századtól kezdve a német és osztrák közönséges nyomozó eljárás.
4. A vegyesházbeli királyok korszakára nézve Werbőczy (Hármaskönyv, II. rész, 6. czím, 12. §.) mondja, hogy a törvény
kezési eljárást Róbert Károly Francziaország határairól hozta be az országba.
Ezt az állítást eddig is több kiváló írónk vizsgálta és arra nézve ellentétes eredményre jutott. Szerintem Ha jnik (id. m. 219—
221.1.) kimutatta, 'hogy az Anjou-házból származó királyaink a szi- cziliai királyságból hozták át a nprm ann perjogot és így Werbőczy állítása nem ugyan földrajzi értelemben, szószerint, de érdemben megfelel az igazságnak.
5. A XVI. századtól fogva hazánk az osztrák örökös tartomá
nyokkal kapcsolatba jutott. A III. Ferdinánd király által, az Enns folyón alul fekvő Ausztria számára 1656-ban kibocsátott „Forma
processus judicii criminalis, seu praxis criminalis“ a XVII. szá
zad vége felé, bizontyára czélzatosan törvénytárunkhoz csatolta- tott, s azt egyes jogtudósaink (1. Kitonich Directio methodica IX.
rész, 32. ez.) jogforrásul ajánlották, sőt azt az 1728/'29-iki ország- gyűlés törvényjavaslat gyanánt tárgyalta is. Mindezek és az a tény, hogy egyes osztrák hatóságok is Ítélkeztek hazánk területén, a rra az eredményre vezettek, hogy bűnvádi törvénykezésünkre főleg a nem nemesek bűnügyeiben az az időbeli német és osztrák nyomozó rend
szer gyakorolt nagy hatást.
Hazai jogunk szempontjából tehát legközvetlenebb tanulsá
gokkal já r a német nyomozó eljárás fejlődésének tárgyalása.
6. Első büntetőjogi íróinkra, sőt bírósági judicaturánkra is.
(L. P auler: Büntetőjogtan, I. köt., 26. 1.), nagy befolyást gyako
rolt Carpaovius müve (1. fennabb 41. §. 53. 1.), mely a német nyomozó rendszer typusát híven tükrözi vissza. Minthogy azonban Carpzovius viszont lépten-nyomon az olasz írókra, különösen Glarus-ra és Farinacius-ra. hivatkozik, ez a körülmény ismét két
ségtelenné teszi, hogy az olasz írók munkái, (legalább közvetve) szintén hatottak b. perjogunkra és íróira.
II. Törvényhozásunk és bírósági gyakorlatunk azonban az illető kornak külföldi intézményeit és eljárási elveit nem vette át egyszerűen. A külföldi eredetű intézmények és jogszabályok a hazai talajon sok tekintetben lényeges átalakuláson mentek keresztül.
Innen és a hazai intézmények, valamint a magyar jogfelfogás befolyásából magyarázható, hogy a magyar igazságügyi hatóságok által gyakorolt büntető törvénykezés több irányban lényegesen el
tért ugyanazon kornak külföldi büntető eljárási jogrendszereitől.
ELSŐ FEJEZET.