A kútfők hatálya
III. A helyes álláspont
A törvénymagyarázat czélja a kútfőnek helyes értelmét megállapítani, tehát meghatározni azt, mit jelent a t ö r v é n y szövege.
Ebből azokból magának a t ö r v é n y n e k akaratát kell megállapítani azon az alapon, hogy a törvény a szentesítés és a kihirdetés által önálló jogi létet nyert és függetlenné vált a kelet
kezése folyamán nyilatkozott kormányképviselők, bizottsági elő
adók stb. akaratától.
Előfordul azonban, hogy a törvényhozás nem fejezi ki vilá
gosan akaratát, mindamellett megállapítható, hogy valamely kér
désre nézve kívánt intézkedni, vagy pedig a gyakorlati
alkalmazás-ban olyan kérdés merül fel, melyről a törvényben nem találni semmiféle rendelkezést, holott a kérdésnek jelentőségénél fogva bizonyos, hogy arról a törvénykönyv alapján kell az eljáró igazság
ügyi hatóságnak döntenie.
A fennebb kifejtett alapon kell ilyen esetekben megkísérelni annak megállapítását: valószínűleg mily irányban intézkednék a törvény az illető kérdésre nézve, ha arról kifejezett rendelkezést tartalm azna. Ilyenkor a törvénykönyvnek egészéből, illetőleg a bűn
vádi eljárási jognak vezérelveiből kell megalkotni az alapot arra, hogy olyan jogszabályokat, melyeket a törvény nem fejez ki vilá
gosan, de melyeket mégis tartalm aznia kell, fel lehessen állítani.
Különösen oly nagy, egységes törvénykönyvnél, mint B.
I ’.-unk, melynek egyes rendelkezései a bűnvádi eljárási jog évszá
zados fejlődése folyamán alakult vezérelveknek figyelembevételével keletkeztek, s ezért a törvénykönyvnek egészével, illetőleg más, kü
lönösen alapvető rendelkezéseivel a legszorosabb . összefüggésben állanak, az egész törvénykönyvből, mint egységes egészből is, fel kell használni mindazon adatokat, amelyek a helyes értelem meg
állapítására alapot nyújtanak.
Ugyanezen az alapon lehet a törvénymagyarázat megszorító, ha a törvényben használt kifejezés szélesebb, mint a kútfőnek ér
telme és czélja vagy ellenkezőleg, kiterjesztő, ha a törvény értelme megy túl a használt kifejezések körén.
IV. Eredmények.
A törvénymagyarázat fennebb említett fajainak egyike vagy másika helytelen eredményekre vezethetne.
A törvénymagyarázat oly egységes szellemi munka, mely a fennebb felsorolt mindegyik értelmezési módot együttesen alkal
mazni van hivatva.
Fel kell ugyan tenni azt, hogy a törvényhozás helyesen fe
jezte ki akaratát s így abból a szövegből kell kiindulni, melyet a törvény tartalmaz; azonban tekintettel kell lenni a rra is, hogy a törvényhozás csak okszerű s különösen a törvénynek más rendel
kezéseivel is összhangzásban álló rendelkezéseket tehetett és figye
lembe kell venni a törvényhozásnak az előkészítő munkálatok kap
csán, a törvény megalkotása alkalmával kifejezett akaratát is.
97. §. A törvénymagyarázatra jogosítottak.
I. A kútfők értelmezése azon igazságügyi és rendőri hatásá
gok feladata, amelyeknek a kútfőt a gyakorlatban felmerült egyes esetekben alkalmazniok kell.
Az igazságügyi kormány csak annyiban bocsátkozhatik a kútfők értelmezésébe, a mennyiben a kir. ügyészségnek utasítást ad a rra nézve, hogy indítványaiban illetőleg perorvoslatok hasz
nálata útján valamely törvénymagyarázati kérdésben minő állás
pontot foglaljon el. Az igazságügyi kormánynak ilyen értelmező utasítása a bíróságokra és a bíróságok egyes tagjaira semmi köte
lező erővel nem bír (1. 1869. évi IV. t.-cz. 19. §.), azonban a bíró
ságok ezt az értelmezést mégis elfogadhatják, nem azért, mert az igazságügyi kormány rendelte, hanem az utasításban foglalt érvek hatása alatt, a saját bírói cognitiójuk alapján.
II. Joga van megállapítani a kútfők értelmét a tudomány
nak, illetőleg az irodalomnak is (u. n. tudományos törvénymagya
rázat) és pedig nem annyira valamely concret esetben felmerült kétség szempontjából, mint inkább esetektől elvontan, elvi általános
ságban.
III. Közjogunk szerint a törvénynek hiteles értelmezésére későbbi törvény által csak maga a törvényhozás jogosított (u. n.
hiteles törvénymagyarázat). A törvényhozás ezen cselekménye azon
ban tulajdonképen nem is a kútfő értelmezése, hanem a jogalkotás körébe tartozik, amennyiben új jogszabályt teremt és annak köte
lező ereje nem az alapjául szolgáló okok súlyán, hanem a törvény- hozás újabb intézkedésén alapszik.
98. §. A törvénymagyarázat keretei. Szövegbirálat.
Szövegezési hibák kiigazítása. I. II.
I. Nem tartozik a törvénymagyarázat keretébe 1. annak meg
állapítása; vájjon valamely kútfő, pl. valamely a kormány által kibocsátott rendelet kötelező-e (1869. évi IV. t.-cz. 19. §.); 2. annak eldöntése, hogy mi a kútfőnek, időbeli és területi hatálya; 3. a kútfő szövegének bírálata.
II. A kútfő szövegének bírálata két irányban válhatik szük
ségessé. Első sorban annyiban, hogy a kútfő szövege valamely ki
adásban helyesen van-e közölve. A szövegbírálatnak ez a faja jog- történeti szempontból nagyjelentőségű volt, ma ellenben
fontossá-gát csaknem egészen elvesztette, amennyiben az eljárási kútfők hivatalos kiadásaihoz bárki hozzáférhet.1)
Mindamellett a hivatalos kiadásokba is becsúszott itt-ott egy- egy sajtóhiba.
III. Szövegezési hibák. Fontosabb és gyakorlatibb a törvény
ben előforduló szövegezési hibák megállapítása és kijavítása.
Erre olyankor van szükség, ha a törvényhozásnak, illetőleg a felsős- bíróságoknak gondolata, melyet a törvényben, illetőleg a teljes ülési határozat szövegében ki akarnak fejezni, a választott szavak által nincsen helyesen kifejezve.
Jellemző példa erre a B. P. 5. §-ának két utolsó bekezdése.
A törvényjavaslat 5. §-a akként rendelkezett, hogy: a büntető bíróságnak azon határozata ellen, melyig el a magánjogi követe
lést polgári peruira utasította, nincs perorvoslatnak helye.
E rendelkezés helyett a képviselőház plénuma a teljes ülés
ben egy képviselő által beterjesztett következő módosítást fogadta el (az 5. §. utolsó előtti bekezdésében felsorolt esetekben): „a ma
gánjogi követelést polgári bíróság dönti el.
Ezen határozat ellen perorvoslatnak nincs helye.“
A törvénynek szószerinti szövege a polgári bíróságoknak a magánjogi igény tárgyában hozott határozatára nézve zárja ki a perorvoslatot. Mind az előkészítő anyagból, mind a törvény értel
méből azonban határozottan megállapítható hogy a perorvoslatot a törvény azon határozat ellen akarja kizárni, melylvtel a büntető bíróság a magánjogi igényt polgári perútra utasította.
A módosítványnak felületes szövegezéséből származó ezen szövegezési hibát törvénymagyarázat útján ki lehet igazítani.
99. §. Törvényhasonszerüség.
I. Még a leggondosabban szerkesztett törvényeknél is, amint minden törvényhozás példája mutatja, aránylag gyakran előfordul, hogy a gyakorlati élet nagyobb számban vet fel olyan kérdéseket, amelyekre a törvényben nincs rendelkezés, Ez részben annak kö
vetkezménye, hogy az életviszonyok fejlődése új kérdéseket hoz napfényre, amelyekre a törvényhozás nem is gondolhatott, rész
ben pedig következménye annak, hogy a gyakorlat a maga kime- *)
*) E ljárási törvényeinket tartalm azzák az Országos Törvénytár 1896—
97. évfolyamai, a B. P.-t az Orsz. Törvénytár szerkesztősége külön kiadásban is sajtó alá rendezte. (Budapest, 1896).
ríthetetlen változatosságával jelentékenyen meghaladja a leggon
dosabb törvényhozónak találékonyságát és előrelátását is. A tör
vény hézagainak egy neszét be lehet tölteni az által, hogy a tör
vényben valamely kérdésre nézve különleges szövegezésben foglalt rendelkezést hasonszerüség útján alkalmaznak hasonló természetű kérdésekre, melyekre azonban ez a jogszabály a maga eredetileg megállapított különleges szövegezésében nem vonatkozott.
II. Nem nyerhetnek azonban hasonszerüség útján alkalma
zást a törvénynek olyan rendelkezései, melyek kivételes természe
tűek, 1 vagy melyek a törvénykönyvnek valamely vezérelvétől el
térnek. Pl. a B. P. 313. §-a meghatározza, hogy a főtárgyaláson minő okiratok olvasandók el. Ez a szabály hasonszerüség útján ki- terjesztőleg nem magyarázható, mert kivétel a közvetlenség elve alól (1. alább VII. könyv V. fejezet).
Az anyagi büntető jognak büntetést megállapító rendelke
zései tekintetében a hasonszerüség alkalmazása szintén ki van zárva. Már ebből is következik, hogy amennyiben a B. P., vagy az E. t., illetőleg az É. 1. t. rendbüntetést (B. P. 97., 124.. 296—299.
§§.) vagy engedetlenségi büntetést (pl. B. P. 194., 195. §.) (1897.
évi XXXIV. t.-cz. 20. §.), vagy valóságos bűncselekményt állapí
tanak meg, ezek a rendelkezések hasonszerüség útján ki nem ter
jeszthetők.
III. Nem tartoznak a törvényhasonszarüség esetei közé a törvénynek azon rendelkezései, melyek maguk írják elő azt, hogy ugyanazon kútfőnek más szabályai „megfelelően“ alkalmaztas
sanak.
B. P.-unk különösen nagy számban tartalmaz ilyen rendel
kezéseket. Törvényünk ugyanis a főtárgyalás menetét a törvény- széki főtárgyalásról szóló fejezetben, a perorvoslatokra vonatkozó
részletes rendelkezéseket pedig a felebbezésnél szabályozza.
Ebből folyólag a törvényszék előtt tartott főtárgyalásnak ál
talános szabályai (XVIII. fej.) megfelelően alkalmazandók az es- küdtbiróság előtti főtárgyalásnál (337. §.), a járásbíróság előtti tá r
gyalásnál (542. §.), a kir. ítélő tábla előtt tartott felebbviteli
') Pl. a B. P. 178. §. ut. bekezdése értelmében a kir. ügyészség elren
delheti, hog3r a terhelthez intézett vagy tőle származó levelek, táviratok és egyéb postai vagy vasúti küldemények a posta, táviró vagy távbeszélő hiva
talnál, illetőleg szállító vagy fuvarozó intézetnél három napig visszatartassa
nak. Kétségtelen, hogy nem vonatkoztatható ez a rendelkezés a bűncselekményt tartalm azó nyom tatványnak az em lített hivataloknál vagy intézeteknél való visszatartására. E nyomtatványok lefoglalását mindig csak vizsgálóbíró vagy bíróság rendelheti el (567. §.).
főtárgyalásra (418. §.) s a törvényszék előtt tartott felebbviteli tá r
gyalásra (553. §.), azonban c-sak annyiban, amennyiben az utóbb érintett főtárgyalásra, illetőleg tárgyalásra vonatkozó fejezet elté- röleg nem rendelkezik.
Hasonlóan széles keretben van előírva a megfelelő alkalma
zás a perorvoslatokról szóló XX. fejezetben. Nevezetesen a 380. §.
ut. bekezdése szerint a 386., 387., 391. stb. §-oknak a felebbezésre vonatkozó intézkedései a felfolyamodás tekintetében; a 430. §. 3.
bekezdése értelmében pedig a 386—390., 392., 394—396. §-ok rendelkezései a semmiségi panaszra nézve megfelelően alkalma
zandók.