A testi nevelés színterei

A testnevelés és az ehhez szorosan kapcsolódó szabadtéri programok, kirándulások alkalmával a diákok szintén elhagyták az iskola falait. Az Entwurfot megelőzően rendszeres testgyakorlást nem végeztek a tanulók, de a testmozgás különféle formáit kedvelték a gyermekek, nem szalasztották el kihasználni a város nyújtotta lehetőségeket a játékhoz, korcsolyázáshoz, úszáshoz, fürdéshez. A tanárok nem tiltották e tevékenységeket, de az éjszakai korcsolyázástól, a városban való játszástól próbálták távol tartani a diákokat. Mindközül a fürdést tartották a legveszélyesebbnek, ezért a gimnázium diákjai 1835-től csak tanári felügyelet mellett fürödhettek. A rendszeres testmozgás bevezetésének lehetősége az Entwurfban jelent meg elsőként. A vegyes bizottság városi képviselői a Fürdő-soron kijelölték a tornatanítás helyét és uszoda felállítására is ígéretet tettek. A tornatanításra Enders Antal magántanítóval szerződtek, így 1852 decemberében sor kerülhetett az első gimnáziumi tornaórára. A megnyitót a város részéről is élénk érdeklődés övezte, tiszteletét tette a megyefőnök helyettese, a polgármester és több előkelő polgár. A gimnazisták egy ideig együtt tornáztak a reáliskolásokkal, ami konfliktusok sorát eredményezte. A reáliskola igazgatója ezért tanulóit egy időre eltiltotta a testgyakorlástól. Az uszoda megnyitására 1854-ben került sor. A melegebb hónapokban pedig a Kenessey- (később Rózsás) kertben történt a fürdés. A kijelölt helyen és időn kívül csak az igazgató és a szülők engedélyével lehetett fürdeni. A tornaoktatás úszással és fürdéssel való kiegészítése igen rövid életűnek bizonyult, mindössze 1860-ig volt gyakorlatban. A tornaoktatás 1868-ban emelkedett a kötelező tárgyak sorába.

A tornatanítást a gimnáziumban és a reáliskolában is versenyekkel összekapcsolt tornavizsga zárta, melyet a városi közönség és a szülők nagyfokú érdeklődése kísért. A vizsgát a minisztérium 1892-ben hivatalosan is intézeti versenynek minősítette. Négy alkalommal a reáliskola diákjaival közösen is tartottak versenyt a főreáliskola udvarán.

A gimnázium esetében az új épület megnyitásáig a téli testedzésre sok esetben magánházaknál vagy a megyeháza nagytermében került sor, s alkalmanként helyiség

142 hiányában el is maradt. A gimnázium 1875-ben történt bővítéséig nem rendelkezett sem tornateremmel, sem rajzteremmel. Télen a testgyakorlás szünetelt, a többi hónapban a tanulók a városi sporttereket és rajziskolát vették igénybe. 1905-től a korcsolyázás is szerves részét képezte a tornaóráknak. Az intézet e célra közel az épülethez a Korcsolya Egyesület jégpályája melletti réten jeget bérelt. A tornatanításhoz szükséges terem a többi intézetben is megoldatlan problémát jelentett. A reáliskolások létszámának növekedésével a belvárosi fiútanoda szűk és nedves tornaterme egyre alkalmatlanabbá vált a testgyakorlásra, ezért e célra a közeli Aujezdsky házban béreltek termet. 1894-től a lányok számára is kötelezővé váló testnevelés órák helyszínéül télen egy földszinti 6x5 méteres helyiség, nyáron a tűzoltó laktanya udvara, majd emelete szolgált.

Későbbiekben a gimnázium, majd a megépülő ipariskola tornatermét használhatták, alkalmazkodva azok órarendjéhez. A testneveléshez szükséges megfelelő tornatermek felállítására így rendre csupán az önálló iskolaépületek felállítása nyomán került sor.

A kereskedelmi társulat 1891-től gondoskodott az iskolában tornatanításról, de téli tornaterem hiányában ez csak a nyári időszakban volt kivitelezhető. 1892/93-as tanévben került sor a téli tornaterem megépítésére, melynek céljára egy, ezidáig bérbe adott három szobás lakóhelyiséget alakítottak át, s a tornát rendes tantárggyá tették.

Egy 1891. évi miniszteri rendelet foglalkozott a játék mint testedzés testnevelésbe való beépítésével. A gimnázium tanári kara már ezt megelőzően is foglalkozott a mozgás e formájával. 1816-ban játszótér kijelölését kérték a városi tanácstól, hogy a gyermekek tanári felügyelet mellett játszhassanak, s a városi kószálásról leszokjanak.

Kérelmük ekkor nem talált nyitott fülekre. A kérdés évtizedekkel később került újra napirendre. 1873-ban az igazgató vetette fel újra a kérdést, de előrelépés csak két évvel később történt, amikor a rendőrfőkapitány kijelölte a ló- és marhavásárteret a játékok helyszínéül, bízva abban, hogy ezután a gyermekek a gyepes területeket nem tapossák le. 1893-ban Alaghy Dezső, az iskolaszék elnöke a várossal újból tárgyalásokat kezdeményezett a játszóterek ügyében, de ezek ekkor sem hoztak eredményt. A folytonos próbálkozás végül 1898-ban hozta meg első ízben gyümölcsét, amikor az igazgató újbóli kérésére a polgármester a szedreskerti temető nyugati oldalán elterülő fásított, 5-6 négyszögöl széles sétányt átengedte a diákoknak. További játszóhelyek átadására azonban még akkor sem került sor, amikor közvetlenül a miniszter intézett felhívást a városhoz játszóterek kijelölésére, s az igazgatót bízta meg a tárgyalásokkal.

1899-ben a miniszter leiratában felszólította a vezetést, hogy a városban lévő két középiskola részére játszóteret rendezzen be. A középiskolák igazgatói még

143 szeptemberben szemügyre vették azokat a helyeket, melyeket a városi hatóság lehetséges játszótérnek megnevezett. Jelentésükben a zámolyi sorompó mellett elterülő teret jelölték alkalmasnak. A kérdés igazán sürgetővé 1900-tól vált, melytől kezdve a vallás- és közoktatási minisztérium elrendelte, hogy a négy alsó osztály részére országszerte tartsanak játékdélutánokat szervezett formában. A tornajátékokra a város 1901 májusában engedte át az első területet a zámolyi sorompón kívül, mely azonban az intézettől igen távol, 1,5 kilométerre feküdt, s állaga is folyamatosan romlott. Kétévi használat után ezért többé nem vették birtokba. 1903-tól a gimnázium által alkalmasnak tartott területek helyett a vásártér északi oldalát engedte át a város. 1907-ben a városi tanács a helybéli tornaklubnak 300 négyszögöl területet bocsátott rendelkezésére sóstói pályájának kibővítése céljából azzal a feltétellel, hogy a klub ezt a területet átengedi játszótérnek a középiskolák részére. Ámbár a Sóstó területe oly messze esett, hogy ezt a területet állandó játszótérként aligha használhatták. 1912-től pedig a Torna-club sportpályáján tartották a játékdélutánokat. (Dombi, 1914. 113-114.)

A tanulók ügyességüket, mozgékonyságukat, rátermettségüket a kerületi és a fővárosban megrendezett országos tornaversenyeken nagy létszámban megjelent közönség előtt bizonyíthatták. A kerületi versenyeket az egymáshoz közel fekvő városok, a megye vagy a tankerület rendezte. A gimnázium és a reáliskola növendékei rendszeresen szerepeltek ezeken. Az 1907. évi kerületi verseny a városban került megrendezésre, melyen a székesfehérvári, győri és pozsonyi tankerületek 24 középfokú iskolájának tanulóiból összesen 1075-en vettek részt. A szervezés már hónapokkal a verseny előtt megindult. Az ünnep fővédnökének Dr. Prohászka Ottokár megyés püspököt, a rendező bizottság elnökének gróf Széchényi Viktor főispánt, a versenybíróság elnökének Rónai Horváth Jenő kerületi parancsnokot kérték fel. A rendezés és az előkészítés munkájában a város egész társadalma, a város összes tisztviselője kivette a részét. Az iskolák vezetői és tanárai a vendégek fogadása, elszállásolása és élelmezése ügyében fáradoztak, a helybeli tornaklub és a katonaság elöljárói szolgáltatták a versenybírák nagy részét. Dr. Saára Gyula országgyűlési képviselő a verseny ügyvivő alelnökeként, Károly János nagyprépost, Daróczy István törvényszéki elnök, Szüts Jenő alispán és Tóth Aladár helyettes főlövészmester a versenybíróság tagjaiként, Dr. Kuthy József főigazgató a versenytéri bizottság elnökeként szerepeltek. A versenybíróság tagjai voltak még Kún Gyula fővárosi tanácsos és Maurer János tornafelügyelők. A verseny szakszerű részéért Vörösmarty

144 Mihály főreáliskolai tornatanár felelt Lanzeritsch Antal főgimnáziumi tornatanár segédletével. (Reáliskolai értesítő, 1906. 66-68.)

A tornaversenyek mellett lövőversenyeket is tartottak. 1908-től a vallás-és közoktatásügyi miniszter engedélye nyomán a középiskolákban katonai gyakorlatokat oktathattak. A honvédelmi miniszter Számmer Pál magyar királyi honvéd főhadnagyot bízta meg az oktatással. A gyakorlatokat egyrészt az intézet udvarán, másrészt a katonai lőtéren tartották. A lőtéren rendezték a versenyeket, melyeket nagy érdeklődés övezett, s eredményes szereplőit a honvéd tisztikar és a városi társadalom értékes nyereményekkel jutalmazta.

A testi nevelés szerves részét képezték a városba és annak határába vezetett tornászati kirándulások. A menetgyakorlatok, tornajátékok, katonai rendgyakorlatok színhelyei voltak a Sárrét, a Szedres kert, a Hosszútemető, a Hármas híd, Sárpentele, a Kalló malom, a Gaja patak, a Vizesrét, a Rózsáskert, a Lövölde, a Palotai út, az Aszal völgy, a Sóstó, a Móri út, a Csóri út, a Sörházi malom, a Vásártér, a Hosszúsétatér, az Öreg utca, a Zámoly utca, a Kórház utca.