Önképzőköri pályatételek

Sajátos területe volt a mecenatúrának az önképzőkörök kebelében meghirdetett pályatételek sora, melyeket az önképzőkörön és a tanárokon kívül előszeretettel tűztek ki a város polgárai. A felajánlott jutalom legtöbbször arany, kisebb részt könyvjutalom volt. A pályadíjak témáját az ösztöndíjat tevő általában pontosan meghatározta.

127 1. sz. ábra: A ciszterci gimnázium pályatételeit kitűzők.⁷⁹

Az önképzőkörök működése, felépítése, rendeltetése közel azonos volt. Céljuk a tagok tanulmányainak és nyilvános szereplésének elősegítése, ízlésük fejlesztése, tudásuk növelése volt. Ennek megvalósítására rendszeres gyűlésekkel, szépirodalmi, művészeti és tudományos folyóiratok járatásával, pályázatokkal, versenyszavalatok hirdetésével és jutalmazásával törekedtek. Gyakorlati vezetését az igazgató által megbízott tanár látta el, ő irányította munkásságát, hitelesítette a gyűlések jegyzőkönyveit, ellenjegyezte hirdetéseit, gondoskodott a pályaművek tárgyáról és bírálásáról, döntőleg járt el a vitás kérdésekben, felelt a szabályszerű működésért a tantestület felé. Nélküle vagy helyettese nélkül nem lehetett gyűlést tartani.

A körök tagjait a tiszteletbeli, rendes, valamint pártoló tagok alkották. Utóbbiak ingyen részt vehettek gyűlésein és ünnepségein, használhatták könyvtárát. A rendes és a pártoló tagok is tagsági díjat voltak kötelesek fizetni. A rendes tagok különböző tisztségeket osztottak ki maguk között, ifjúsági elnököt, alelnököt, főjegyzőt és titkárt, pénztárost, könyvtárost, háznagyot, aljegyzőt, ellenőrt és segédjegyzőt választottak. Az ifjúsági elnök a vezető tanár jelenlétében vezette a kör gyűléseit, megállapította és a tagok tudomására hozta az ülés tárgyát, ellenőrizte a tisztviselők működését, bejelentette az esetleges szabálytalanságokat. Az alelnök feladata volt az elnök helyettesítése annak távolmaradása okán. A bíráló bizottság elnökeként bírálta a versenyszavalatokat, kijelölte a jelentkezők közül azokat, akik a gyűlés pontjait előzetes

79 Forrás: Saját gyűjtés és szerkesztés az értesítőgyűjteményben fellelhető adatok alapján.

VLKI XV. Iskolai értesítők, évkönyvek, gyűjtemények. Ciszterci-rend Szent István Gimnáziumának évkönyvei. 23. kötet. 1852-1924.

Diák Tanár Jótevő Kör

128 tanulmány alapján megbírálták. A főjegyző vezette a díszkönyvet és a jegyzőkönyvet. A titkár átvette és az alelnöknek átadta a beérkezett munkákat. A pénztáros vezette a pénztárkönyvet, a bevételeket és a kiadásokat, felvette és nyugtázta a tagsági díjakat, a pénzbeli kiadásokat intézte, a kör vagyoni állapotáról jelentést tett. A könyvtáros gondot viselt az irattárra, megrendelte és kiosztotta a lapokat. A háznagy felügyelt a rendre a gyűlések alatt. Az ellenőr ellenjegyezte a bevételek és kiadások nyugtáit, a pénztári naplókat. Az aljegyző a jegyzőkönyv elkészítésében segédkezett, a segédjegyző pedig az írnivalókat végezte.

A körök díszgyűléseket, rendes és rendkívüli gyűléseket szerveztek. A díszgyűléseket szónoklatok, szavalatok, zene- és énekszámok, színdarabok előadásával nevezetes történelmi személyek emlékére, történelmi események ünneplésére szervezték. Az ünnepély jövedelmével a kör rendelkezett. A rendes gyűlések középpontjában a szavalatok, zene- és énekszámok előadása, rajzok és festmények benyújtása mellett a tudományos előadások és felolvasások álltak, melyek minden esetben bírálatnak estek alá.

A ciszterci gimnázium önképzőkörének történetét annak ötven éves jubileuma alkalmából Námessy Medárd tanár írta meg Emléklapok címmel, mely az 1910/11. évi értesítőben olvasható. A kört 1861-ben alapították. Az akkori igazgató Gerlach Benjamin örömmel fogadta a kezdeményezést. Mindenkori elnöküknek a felsőbb osztályok magyar nyelv és irodalom tanárát választották. Munkásságukat költészeti, szépprózai és tudományos munkák csoportjára osztották, s megalakították a bíráló bizottságot is. A kör eleinte hetente, később kéthetente tartotta gyűléseit. A gyűléseket az elnökön kívül a tanári kar más tagjai is előszeretettel látogatták. Kiadványt is szerkesztettek Szemelvények a székesfehérvári főtanodai önképzőkör irodalmi kísérleteiből címmel, melynek első példánya 1867-ben jelent meg. Az első években alapított belső törvénykönyv az évek során folyamatosan változott, ezért egyre inkább szükségét érezték egy állandó szabályzat létrehozásának, melyre 1884-ben sor került.

Ezt követően csak kisebb változások történtek. Ugyanebben az évben hozták létre önálló könyvtárukat, melynek alapját Ruttner Kálmán nyolcadik osztályos tanuló vetette meg 100 kötet felajánlásával, mely a tanulóifjúság további felajánlása nyomán még ebben a tanévben 211-re gyarapodott, s az ifjúsági könyvtár együveges vitrinjében nyert elhelyezést. Hazánk nagyjainak emlékére rendszeresen ünnepélyeket szerveztek, melyek közül néhányat a tanári kar közbenjárásával az iskola falain kívül, a város közönsége előtt tarthattak. Így került megrendezésre az önképzőkör nagyközönség előtti

129 első megnyilatkozásaként 1866. május 7-én a megyeháza nagytermében a Vörösmarty Mihály emlékünnepély, később 1872-ben a Kisfaludy Sándor emlékünnepély.

(Gimnáziumi értesítő, 1910. 32-36.)

A tanárok nem csupán patronáló tevékenységükkel, hanem jutalmak kitűzésével is támogatták az önképzőkörben tevékenykedő diákjaikat. Gerlach Benjamin igazgató és Vajda Ödön a történelem tanára már az első évben a legkiemelkedőbb szépirodalmi művet 5-5 forinttal, a legjelesebb történeti jellemzést és szavalatot 1-1 arannyal jutalmazta. Példájuk hamar követőkre talált a tanári karban és a város polgárainak körében is. Az önképzőkör egykori tagjának, a korán elhunyt Lauschmann Gyula ügyvédnek családja 1899-ben alapítványt hozott létre a kör javára. Ennek kamataiból vásárolták a magyar történelem vagy magyar irodalom témakörébe tartozó jutalomkönyveket, melyeket évente a március 15-i ünnepélyen egy vagy két hetedik, illetve nyolcadik osztályos tanulónak osztottak ki. Vajda Ödön alapította meg az önképzőköri pénztárat, mely anyagi tekintetben is biztosította a kör jövőjét. Amikor módjukban állt, a pénztár tőkéjének egy részét adakozásra és hazafias célokra fordították. A Kisfaludy ünnepélyen befolyt jövedelemből például 100 forintot szegény ifjak megsegítésére ajánlották fel, Eötvös szobrára 5, Petőfi és Deák szobrára 10, Petőfi szülőházának megvételére szintén 10 forintot fordítottak.

A főreáltanoda önképzőkörét az iskola hat évfolyamossá alakulását követően, 1874 februárjában hívták életre. Az 1900. évi értesítőben már Vörösmarty önképzőkörként említik. Könyvtárát az ifjúsági könyvtár átvételével alapította meg, mely a tagok, a tanári kar és más pártolók adományai révén egyre gyarapodott. A körbe a három felsőbb osztály tanulói jelentkezhettek, azonban könyvtárához az alsóbb osztályok tanulói mint pártoló tagok bármikor hozzáférhettek. 1898-ban a magyar történelmi tárgyú pályaművek jutalmazására alapítványt létesítettek, melyet Erzsébet királyné tiszteletére neveztek el. (Reáliskolai értesítő, 1898. 38-40.) 1920-ban Vörösmarty születésének 120. évfordulóját a város közönsége előtt a Szent István teremben ülték meg. A laptárban és az olvasóteremben nem csupán a kör által rendelt szépirodalmi folyóiratokhoz fértek hozzá, a tanárok megengedték számukra a tanári könyvtár tudományos folyóiratainak olvasását is. A reáliskola önképzőkörében az 1888/89-es tanévtől került sor pályaművek kitűzésére magánszemélyek és a kör saját erejéből. Ezek mellett külön az önképzőkör számára alapított jutalomdíj-alapítványok is működtek. A milleneumi mennyiségtani pályadíj-alapítvány kamatait egy matematikai, milleneumi fizikai alapítványát egy fizikai, milleneumi történelmi

pályadíj-130 alapítványát egy magyar történelemmel foglalkozó pályamunka jutalmazására fordították. (Regőcziné, 1982. 70-71.) A pályatételeket mindenkor az önképzőkör tűzte ki a szaktanárok javaslatára. Bírálatukat ugyancsak a szaktanárok végezték, s az ő véleményük alapján adatott ki a pályadíj. Arra az esetre, ha nem érkezett be pályamunka, vagy a beérkezettek jutalmazásra nem voltak érdemesek, az önképzőkör saját hatáskörében rendelkezhetett a kamatokkal, azokat más irányú művek jutalmazására fordíthatta.

A reáliskolában az alsóbb évfolyamos tanulók részéről is igény mutatkozott a tanórán kívüli önképzésre. Mivel a Középiskolai Rendtartás az önképzőkörök alakítását csak felsőbb évfolyamok részére engedélyezte, a reáliskola ezt a kívánalmat egy ún.

Gyakorló Iskola létrehozásával elégítette ki. Megszervezésével és vezetésével Jónás János tanárt bízták meg. A házszabályok értelmében rendes taggá ugyanúgy csak a három felső osztály tanulói lehettek, de gyűlésein az alsó évfolyamok diákjai is részt vehettek. Ezeket hetente egyszer, vasárnap tartották. Működése meglehetősen hasonló volt az önképzőköréhez. Szavaltak, kisebb értekezéseket és költeményeket írtak, ezeket felolvasták és bírálták, fordításokat készítettek francia és német nyelvből. Sajátos létesítménye volt a körnek az ún. Kérdő-szekrény. Ebbe bármely tag egy papíron megfogalmazva bedobhatta kérdését, mely valamely tárgyból érdeklődését felkeltette.

Ezeket a vasárnapi gyűlések végén felolvasták, megválaszolásukra a tagok határidő megszabásával önként vállalkozhattak. Az elnök tájékoztatását követően az iskolai könyvtár vagy a tanárok részéről rendelkezésükre bocsátott könyvek használata segítségével oldották meg. (Reáliskolai értesítő, 1877. 31-32.)

A kereskedelmi szakiskola kebelében is megalakult az önképzőkör, melyről az 1885. évi értesítőben találunk először említést. Ebben kiemelik a kör jelentőségét, hiszen a kereskedelmi iskolában a szaktudományok állnak a tanítás középpontjában, így a humántudományok ápolásában kiemelkedő szerephez jut az önképzőkör. A kör szabályairól, működéséről azonban kevesebb szó esik, mint a többi iskola esetében.

1908/09 tanévben vette fel Kisfaludy Károly nevét. Az iskola falai között életre hívott egyesülettel párhuzamosan működött egy városi önképzőkör is. Erről tanúskodik a megyei levéltárban fellelhető Székesfehérvári Kereskedő Ifjak Önképzőkörének alapszabályzata⁸⁰, mely az egylet alapítását 1888-ra datálja. Mivel a tanulók részvétele a városi egyesületekben rendelet útján tiltva volt, ennek az egyesületnek nem lehettek

80 FML Székesfehérvári Kereskedő Ifjak Egyesületének iratai. 1905. F-X-139

131 tagjai. Feltételezhetjük azonban, hogy tanulmányaik végeztével többen is beléptek az egyesületbe, ami elsődleges célját az általános műveltség, a magyar nyelv és kereskedelmi szaktudományok ápolása mellett a kereskedelmi pályán alkalmazást kereső ifjak megsegítésében, a kereskedőknek segédszemélyzet ajánlásában jelölte meg.

A tagok összejöveteleit a kizárólag erre a célra kijelölt helyiségben tartották, ahol szigorúan tiltották a kártya és egyéb nyerészkedő játékokat, megengedték azonban a sakk, a billiárd és a dominó játékot. Az egyesület saját könyvtárral és olvasóteremmel rendelkezett, melyben a szórakoztató olvasmányokon kívül főképpen a kereskedelmi és nemzetgazdasági szakirányba vágó munkák, folyóiratok és hírlapok álltak a tagok rendelkezésére. A kereskedelmi szakmába vágó tanfolyamokat rendezett, melyek akár díjtalanul, akár a kör jövedelmeit meg nem haladó díjazások mellett voltak elérhetők.

Rendelkezett évkönyv kiadásáról is, melyben közzétették a kör ügyeit, felolvasásait, értekezéseit. Rendes tagjai közé a kereskedő osztályhoz tartozó személyeket vette fel, de nem zárta ki a más szakmákhoz tartozó művelt egyéneket sem. 1894-ben az egylet nevét Székesfehérvári Kereskedő Ifjak Társas Körére módosították, majd szűk tíz évvel feloszlatását kérte, melyre 1898 januárjában kapta meg a hivatalos engedélyt.

A leányiskola önképzőköre a VIII. osztály megnyitásának évében, 1920-ban alakult. Tagjait az V-VIII. osztályos tanulók alkották. (Leányiskolai értesítő, 1920. 11-12.) A fenti intézetek munkálkodásához hasonlatos tevékenységek mellett nagyobb hangsúlyt fektettek kézimunka- és rajzpályázatokra is. Az értesítőben nem mulasztják el megemlíteni a díszterem és a zongora nélkülözését, mely működésüket a leginkább akadályozta.

Az ipariskolában a művelődés, a szabadidő kulturált eltöltése céljából 1907-ben ún. Inasotthont hoztak létre, mely vasárnapokon és ünnepnapokon működött két tanító vezetésével. A diákok 14 és 15 óra között előadásokat hallgathattak, 15-től 16 óráig a könyvtárat használhatták, 16 és 17 óra között az énekelhettek vagy szórakoztató játékokat játszhattak. (Ipariskolai értesítő, 1907. 17-19.) Az Inasotthonnak az önképzőkörökhöz hasonlóan voltak tisztségviselői, akik a programok kiválasztásában és lebonyolításában segítették a két tanítót. A tanulók szavalataikkal és kisebb színielőadásaikkal maguk is aktívan közreműködtek az otthon életében. Énekkar alakítására is kísérletet tettek, de e kezdeményezés nem járt sikerrel.

Az önképzőköri pályatételek jutalmazásához hasonlítható az ipariskola éves munka- és rajzkiállításán felvonultatott munkák honorálása. A kiállítást az iparos tanonciskolák 1893. évi szervezetének 40. pontja értelmében kötelesek voltak

132 megrendezni, s arra a város elöljáróit és iparosgazdáit mind meghívták. A kiállítást több ízben is a város dísztermében rendezték. Az iskola tanulóinak munkadarabjait egy bíráló bizottság minősítette, mely az ipariskolai bizottság, az ipartestület és a tantestület tagjaiból állt. Az alapítványokból és kiállítás alatt gyűlt adományokból összeállított jutalmakat ők ítélték oda a diákoknak. A munkakiállítás folytonossága azonban egy idő után megszakadt, mivel az iparosgazdák sem anyagot, sem időt nem adtak a diákoknak a tárgyak elkészítéséhez. (Tóthné, 1980. 51.) A város fontosnak tartotta, hogy a Millennium évében ipariskolájának diákjai az Ezeréves Országos Kiállításon is képviseljék Székesfehérvárt, ezért saját költségén húsz tanoncot küldött a fővárosba a kiállítás megtekintésére, melyen maga az iskola és az iparossegédek továbbképző rajztanfolyama is részt vett munkáival. (Ipariskolai értesítő, 1895. 16-17.) Az 1910-es évektől maguk a rajztanárok is saját kiállítást rendeztek műveikből.