Ifjúsági segítő egyesületek

132 megrendezni, s arra a város elöljáróit és iparosgazdáit mind meghívták. A kiállítást több ízben is a város dísztermében rendezték. Az iskola tanulóinak munkadarabjait egy bíráló bizottság minősítette, mely az ipariskolai bizottság, az ipartestület és a tantestület tagjaiból állt. Az alapítványokból és kiállítás alatt gyűlt adományokból összeállított jutalmakat ők ítélték oda a diákoknak. A munkakiállítás folytonossága azonban egy idő után megszakadt, mivel az iparosgazdák sem anyagot, sem időt nem adtak a diákoknak a tárgyak elkészítéséhez. (Tóthné, 1980. 51.) A város fontosnak tartotta, hogy a Millennium évében ipariskolájának diákjai az Ezeréves Országos Kiállításon is képviseljék Székesfehérvárt, ezért saját költségén húsz tanoncot küldött a fővárosba a kiállítás megtekintésére, melyen maga az iskola és az iparossegédek továbbképző rajztanfolyama is részt vett munkáival. (Ipariskolai értesítő, 1895. 16-17.) Az 1910-es évektől maguk a rajztanárok is saját kiállítást rendeztek műveikből.

133 A ciszterci gimnázium tanári kara az ifjúsági segélyegylet megalakítását az 1873/74. tanév végén határozta el azzal a céllal, hogy a tanulókat ingyen tankönyvekkel, téli és tavaszi ruhával, pénzsegéllyel ellássa. A segélyezés később az orvosi ellátásra, gyógykezelések finanszírozására is kiterjedt. Az egyesület megalapításának a gondolata a tanulóktól származott egy elballagott diáktársuk gesztusán felbuzdulva. 1865-ben Nedeczky András tanulmányai befejeztével könyveit a szegény sorsú tanulóknak ajánlotta fel. Ugyanezen évben a tavaszi mulatságról fennmaradt összegből a tanulók hasonló céllal szintén tankönyvek vásárlását határozták el. 1868-ban kérték a tanári kartól a kezdeményezés felkarolását, de az egylet megalapítására 1874-ig várni kellett.

Ebben az évben a majális feleslege már elég alapot teremtett az egylet életre hívásához.

(Gimnáziumi értesítő, 1874. 100.)

Az alapszabályok kidolgozásával és az egylet felügyeletével Alaghy Dezsőt bízták meg. A tanulóknak hangsúlyozták, hogy „mivel ezen egyesület létesítése mindenekelőtt pénzt feltételez, csak oly ifjak vállalkozzanak abban részt venni, kik az évi tagdíjakat szüleik terheltetése nélkül, ugymondott zsebpénzeikből könnyen fizethetik, mire nézve egyesületbe tagúl beiratásuk előtt szüleikkel értekezzenek” (Uo. 100.) A vallás- és közoktatásügyi minisztérium jóváhagyását követően az egyesület 1876-ban megkezdte működését. A tanulókat a rendes, pártoló és alapító tagok tagdíjaiból, az egyesület tőkéjének kamataiból, a választmányi tagok adománygyűjtéseiből, jótevők önkéntes adományaiból, az egyesület javára tartott nyilvános előadások és hangversenyek bevételéből, az egyesület költségén szerzett vagy jótevők által ajándékozott tankönyvekkel, segédkönyvekkel segítették. Alapító tagok lehettek, kik az egylet részére tíz vagy annál több forintot tudtak befizetni, a pártoló tagoknak évenkénti két vagy annál több forinttal kellett támogatni, rendes tagok a főgimnázium nyilvános és magántanulói lehettek, akik egy forinttal járultak hozzá az egyesület céljához. Az évi tagdíjat mindenkor a tanév első hónapjában fizették be. Tanév elején és végén közgyűlést, tanév közben négy rendes, valamit rendkívüli választmányi gyűlést tartottak. Utóbbiakon az elnök, az első és másodjegyző, a pénztárnok, az ellenőr és a tizenkét választmányi tag vett részt. Az elnök hívta össze, nyitotta meg, zárta be és felügyelte a választmányi gyűléseket, elrendelte a szavazást, egyenlőség esetén döntött.

A jegyzők iktatták a gyűlések jegyzőkönyveit, az egyesület életére vonatkozó levelezéseket, iktatókönyvbe vezették a beérkező iratokat, készítették a meghívásokat, hirdetéseket, gyűjtőíveket, tartották rendben az egyesület levéltárát, tartották nyilván a tagok névsorát és adatait az ún. főkönyvben. A pénztárnok főkönyvben és naplóban is

134 vezette a bevételeket és a kiadásokat, szedte be a tagdíjat, fizette ki a kiutalt összegeket.

Az ellenőr munkája a pénztárnok feladatainak felülvizsgálatára terjed ki. A választmányi tagok titkos szavazás útján a felső négy osztályból kerültek ki. Az elnököt és a pénztárnokot a nyolcadik, az első jegyzőt és az ellenőrt a hetedik, a másodjegyzőt a hatodik osztályból jelölték. A segélyt a tankönyveken kívül, ruhaneműkre, tandíjra, tornaversenyeken és tanulmányi kirándulásokon történő részvétel megsegítésére fordították. (Uo. 101-102.)

A főreáliskola segélyegyesületének alapszabályait 1873-ban terjesztették fel jóváhagyásra a minisztériumhoz, de már ezt megelőzően is működött. Alapszabályainak jóváhagyása pozitívan hatott a pártfogók számának növekedésére. A befolyt összegeket mindenekelőtt a szegény sorsú tanulók könyvbeli és pénzbeli megsegítésére fordították.

(Reáliskolai értesítő, 1873. 40.) Az iskola értesítői részletesen szólnak az egyesület könyvtáráról, a kifizetett segélyek módjáról és összegéről, a befolyt adományokról.

Mindezen túl megalapításáról és működéséről nem maradt fenn több adat.

A kereskedelmiben 1888 áprilisában alakították meg a segélyegyletet. A pénzbeli segítségen és tankönyvosztáson túl a szegény sorsú diákokat az írásbeli dolgozatokhoz szükséges tanszerekkel, betegségük esetén az intézeti orvos által felírt gyógyszerek kifizetésének és a nagyobb tanulmányi kirándulások költségeinek átvállalásával segítette. A főgimnáziumhoz hasonlóan az alapító tagoknak 10 forintot kellett befizetni az egyesület pénztárába, rendes tagok esetén ez az összeg egy forintra, pártoló tagok esetében ötven koronára rúgott. Az egyesület elnöki tisztét a kereskedelmi akadémia igazgatóbizottságának elnöke töltötte be. Alelnöke a székesfehérvári kereskedelmi akadémia igazgatója volt, ő hívta össze a rendes és a rendkívüli üléseket. Az egyesület ügyeit az igazgatóválasztmány vitte, mely az elnökből, akadályoztatása esetén az alelnökből, az intézet rendes tanáraiból, valamint a kereskedelmi társulat által választott iskolai gondnokból állt. A választmány határozta meg a segélyezés módját és fokát, rendelkezett az egyesület pénze és egyéb vagyona felett, behajtotta a hátralékos díjakat.

A választmány az intézet tanárai közül választotta az egyesület titkárát. Az alelnök képviselte az egyesületet a hatóságok felé, hívta össze a választmányi gyűléseket, hajtotta végre a határozatokat, felügyelte a pénz kezelését és utalta ki a pénzadományokat. A titkár vezette a jegyzőkönyveket és a levelezéseket, tartotta rendben az egyesület leltárát, vezette a pénznaplót a bevételekről és a kiadásokról, helyezte el a befolyt összegeket a helyi pénzintézetekben, kezelte a kölcsönadandó könyveket. (Kereskedelmi értesítő, 1888. 64-68.)

135 A leányiskola ifjúsági segítőegyesülete 1883-ban alakult Alaghy Dezső ciszterci rendi főgimnáziumi tanár, városi iskolaszéki elnök kezdeményezésére. Alaptőkéjét a színházban rendezett hangverseny bevétele képezte. (Leányiskolai értesítő, 1883. 22.) Az egyesület alapító tagjai voltak 1884-től 1895-ig fejenkénti tíz forint alapító díjjal az intézeti tanárokon kívül Alaghy Dezső iskolaszéki elnök, Dettrich Zsigmond, Klein József, Wertheim S. L. földbirtokosok, Say Rudolf gyógyszerész, dr. Say József orvos, Számmer Imréné, Hauptmann Anna tanító, Felmayer István gyáros, Pálffy Károly, Vértessy József ügyvédek, Deutsch Ignác kereskedő, Kovács Lujza, Felmayer Júlia, Kreizler (Keresztes) Zsigmond.

A leányiskolában a segélyegylethez hasonló célokkal létesült Dornis István hittantanár kezdeményezésére 1922 januárjában az Ifjúsági Vöröskereszt Egyesület.

Céljuk a szegény sorsú tanulók segítése, az elsősegély nyújtás elsajátítása, kézimunkák, mindenekelőtt háziipari tárgyak készítése, évenként segítettek a szegény családok ruhaneművel és élelemmel történő ellátásában, karácsony tájékán az Anya- és Csecsemővédő Egyesületnek a karácsonyi ajándékul szánt kisruhák és karácsonyfadíszek elkészítésében. Első nagyobb megmozdulásuk az Amerikai Ifjúsági Vöröskereszt Egyesülettől kapott munkaanyag feldolgozásából a polgári leányiskola vöröskeresztes csoportjával 1922. május 21-én közösen rendezett vásár volt, melynek jövedelmét részben új anyag beszerzésére, részben a szegény tanulók segítésére fordították. A tagok száma évenként 100-160 között mozgott, munkagyakorlatokra hetenként egyszer gyűltek össze. (Leányiskolai értesítő, 1922. 14.)

136