Egyszeri pénz- és könyvjutalmak, segélyezés

Az Entwurf bevezetését követően számos költség hárult a már meglévő és létrejövő iskolákra, amelyek sok esetben, így a szertárak és könyvtárak felszerelésénél, tantermek berendezésénél, tanszerek beszerzésénél is csak az adományozók nagylelkűségére támaszkodhattak. A segélyezésnek több formája volt.

Megnyilvánulhatott anyagi támogatásban vagy az ellátás támogatásában. Az iskola végzett diákjának szülei gyakran felajánlották gyermekük régi tankönyveit. A gimnáziumban nagymértékű volt az egyházhoz kötődő személyek, testületek támogatása. A helybeli káptalan, a Zirc-ciszterci társasház, az éppen regnáló apátok, a kanonokok, a Szent Imre konviktus, a püspöki udvar, a ferencrendi atyák rendszeresen segítettek több szegény sorsú tanulót élelmezéssel, könyöradományokkal. A világi adományozók sora az összes iskola vonatkozásában végeláthatatlan. A teljességre való törekvés nélkül megtaláljuk köztük a városi bizottság tagjait, földbirtokosokat, a városi

122 árvaházat, a Tanítók Házát, a takarékpénztári igazgatót. Az élelmezés megsegítése kapcsán rendszeresen találkozunk helybeli vendéglősök nevével, könyvadományok tekintetében a helybéli könyvkereskedőkkel. A helyi könyvkereskedők (Klökner Péter, Kubik Lőrinc, Ráder Antal) azonban nem csak jutalomkönyvekkel, hanem papírral, tollal, irónnal is ellátták az intézeteket. A gyógyszerészek (Say Rudolf, Braun József, Broszman Elek, Diabella György) vegykészítményekkel látták el az intézeteket. A reáliskola például a helybeli takarékpénztár 200 forintos adományából tudta 1858-ban felszerelni a vegyműhelyét, a gimnázium egy egykori diák adománya nyomán kicserélni elhasználódott zászlaját.

A diákoknak a tandíjmentességi ösztöndíjak is nagy segítséget jelentettek. A kiadások rohamos növekedése az összes iskolában a tandíjak és beíratási díjak folyamatos emelkedését vonta maga után. A reáliskola értesítői ezek mellett egyéb költségeket – hittani díj, gyorsírás, francia társalgás, vegytani gyakorlatok díja, zene- és énekdíj, ifjúsági könyvtár, értesítő elkészítésének díja – is felsorakoztatnak.

Az Entwurf bevezetésével közel egy időben nyolc osztályossá váló főgimnázium megszervezése nagyban lekötötte a rend anyagi erejét. A gimnázium az ún. tanpénzt elrendelő 1850. évi miniszteri rendeletet követően sem szedett pénzt tanulóitól, mivel az iskola szükségleteiről maga a rend gondoskodott. 1850-ig csak ún. fapénzt fizettek a diákok, melyből a tantermek fűtését és a kisebb költségek fedezését látták el. Az Entwurf bevezetését követően azonban több olyan költség is hárult az iskolára (szertárak, könyvtárak felszerelése), melyek térítéséhez ún. összeírási, más néven beírási (felvételi) díj megfizetését rótták a tanulókra. 1887-ben a VII. rendi kormánytanács külön választotta a beírási díjat a tandíjtól.

Az alábbi táblázatban – azokból az intézetekből és értesítőkből, melyek feltüntetik – minden évtizedből kiemeltem egy-egy tanévet, melynek segítségével nyomon követhető a tan- és beíratási díj változásának mértéke. A reáliskola a ’70-es években nem közöl számszerű adatokat, csupán mérsékelt tandíj fizetéséről ad számot.

123 19. sz. táblázat: Tandíjak és beíratási díjak tanévek és iskolák szerinti bontásban⁷⁸

Beíratási díj Tandíj

Gimnázium

1860 3 forint -

1871 6 forint -

1880 10 forint -

1887 2 forint 12 forint

1900 8 korona 40 korona

1913 12 korona 50 korona

Reáliskola

1858 Helybéli szülők: 3 forint

Vidéki szülők: 5 forint -

1863 Helybéli szülők: 3 forint 15 kr

Vidéki szülők: 5 forint 25 kr -

1897 3 forint 24 forint

1901 6 korona 48 korona

Kereskedelmi

1877 5 forint 60 forint

1885 - 60 forint

1909 - 145 korona

A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara a székesfehérvári Kereskedelmi Akadémia részére három, majd öt egész, tíz fél tandíjmentességi ösztöndíjat alapított. A szegény sorsú és jó előmenetelt tanúsító tanulóknak a szegénységi és iskolai bizonyítvánnyal ellátott kérelmeiket az igazgatóbizottsághoz kellett címezniük.

Előnyben részesítették azokat, akiknek lakhelye a kamara területén, Budapesten, Székesfehérváron, Fejér vagy Pest-Kis-Kun vármegyékben volt.

Egész tandíjmentességi ösztöndíjat létesített az iskola számára az Osztrák Magyar Bank, a Karl család Karl József nevére, Wertheim Ármin az iskola

78 Forrás: Saját gyűjtés és szerkesztés az értesítőgyűjteményben fellelhető adatok alapján

MNL FML XV. 26. Iskolai értesítők gyűjteménye. A székesfehérvári reáliskola évkönyvei. 1955-1924.

VLKI VIII. Intézetek, intézmények. Középfokú Tanintézetek iratai. Székesfehérvári Ybl Miklós Gimnáziumának iratai. 51. kötet. 1878-1948. MNL FML XV. 26. Iskolai értesítők gyűjteménye. A székesfehérvári kereskedelmi középiskola évkönyvei. 1977-1934. VLKI VIII. Intézetek, intézmények.

Középfokú Tanintézetek iratai. A Székesfehérvári Kereskedelmi Középiskola iratai. 52. kötet. 1868-1948.

VLKI XV. Iskolai értesítők, évkönyvek, gyűjtemények. Ciszterci-rend Szent István Gimnáziumának évkönyvei. 23. kötet. 1852-1924.

124 igazgatóbizottságának elnöke. A fenntartó Kereskedelmi Társulat három egész ösztöndíjat létesített Erzsébet királyné, Faludi Miksa és Felmayer István, a Társulat és az Akadémia igazgatóbizottságának elnöke emlékére, emellett további fél tandíjmentességeket is hirdetett. Grünfeld Jakab földbirtokos 1911-től 4000 koronás tandíjmentességi ösztöndíj alapítványt tett, szintén 4000 koronát tett le e célra a Székesfehérvári Kölcsönös Segélyző Egyesület alapításának 50. évfordulója alkalmából 1916-ban a Fejér megyei Takarékpénztárnál.

Az ipariskolának az iparosgazdák is rendszeres adakozói voltak. Az értesítők köztük név szerint említik Kovács Ferenc bőrgyárost, aki minden év végén két inasa jutalmazására rendszerint 10-10 koronát adott. A vallástanból jól vizsgázók teljesítményét Prohászka Ottokár megyés püspök méltányolta. Az ipariskolát fenntartó testület jutalomkönyvek vásárlására juttatott pénzt, melyből éves szinten akár 30-50 tanulót is jutalmaztak.

A szegény sorsú tanoncok és szüleik megsegítésére létesült a bentlakásos inasotthon, melyet az iskola egyik földszinti tantermében alakítottak ki. Húsz tanulónak biztosított ingyen szállást és élelmet. Egy gyermek napi egyszeri étkezése a szülőnek vagy a mesternek 14 koronába került, melyen megegyezés szerint osztozhattak is. 1915-től az igazgató a várostól kért hozzájárulást, hogy lakóinak reggelit és vacsorát is felszolgálhasson. Az otthont javarészt fémipari tanoncok töltötték meg, hiszen a munkaidő egyedül ebben az iparágban került rendezésre. A többi iparágban a nem városi tanoncokat, ha megtehette, a gazda koszton és kvártélyon egyfajta házicselédként tartotta, gyakorta a törvényes munkaidőn túl is alkalmazta.

A szaktanítás bevezetéséhez szorosan kapcsolódó szertárak, valamint a könyvtárak gyarapodásának üteme is nagyban függött a jótevők adományaitól. A szertárak gyűjteménye segítette a gyakorlati munkát, összegyűjtötte a megfigyelésekhez, kísérletekhez szükséges eszközöket, modelleket, szemléltető anyagokat. Az iskolákban több könyvtár működött. Az ’50-es éveket megelőzően a középszintű iskolák könyvtára közös volt a fenntartóval, vagyis a katolikusoknál a szerzetesi közösség, a rendház könyvtárával. Az iskolák önálló könyvtárainak létesítésére vonatkozóan első ízben az Entwurf adott részletes utasítást. (Mészáros, 1995. 5.) Külön könyvtárat rendeztek be a tanárok és az ifjúság számára, s jellemzően az ifjúsági körök is kialakították a maguk kis könyvtárát. A könyvtárak őrei a tanárok voltak, feladatkörük a könyvtár rendezése, katalogizálása, a selejtezés körül csoportosult. Állományuk az erre előirányzott pénz és a jótevők mellett legnagyobbrészt

125 a helyi könyvkereskedők és nyomdászok által szaporodott, de számos kötet került a birtokukba országos egyesületek és kultúrintézmények révén is. Az adakozás évről évre nagyot lendített állományukon. Az iskolák fontos intézménye volt az Ifjúsági Segélyegylet könyvtára, ahová a tankönyveket gyűjtötték. Ezekből kaphattak kölcsön könyveket a rászoruló tanulók.

A mecenatúra egyik formáját jelentették az iskolák javára rendezett hangversenyek is. A reáliskola segélyegylete javára rendeztek hangversenyt 1883-ban a színházban, 1885-ben a Magyar Koronában. Szintén a színházban tartottak hangversenyt a ciszterci gimnázium segélyző egylete javára 1875-ben, 1879-ben, 1881-ben, 1883-ban, a kereskedelmi iskola, valamint annak könyvtára javára 1886-ban, 1887-ben, 1888-ban, 1890-ben. Ezeken a hangversenyeken több alkalommal a város neves zenészei is szerepeltek. A megyeháza nagytermében adtak hangversenyt a főreáliskolai zenede és segélyegylet javára 1873-ban, a zenede és könyvtár javára 1874-ben. A főreáliskola és a tűzoltóegylet javára adott hangversenyt 1875-ben a pesti Nemzeti Dalkör a lövöldében.