Tanulmányi kirándulások

144 Mihály főreáliskolai tornatanár felelt Lanzeritsch Antal főgimnáziumi tornatanár segédletével. (Reáliskolai értesítő, 1906. 66-68.)

A tornaversenyek mellett lövőversenyeket is tartottak. 1908-től a vallás-és közoktatásügyi miniszter engedélye nyomán a középiskolákban katonai gyakorlatokat oktathattak. A honvédelmi miniszter Számmer Pál magyar királyi honvéd főhadnagyot bízta meg az oktatással. A gyakorlatokat egyrészt az intézet udvarán, másrészt a katonai lőtéren tartották. A lőtéren rendezték a versenyeket, melyeket nagy érdeklődés övezett, s eredményes szereplőit a honvéd tisztikar és a városi társadalom értékes nyereményekkel jutalmazta.

A testi nevelés szerves részét képezték a városba és annak határába vezetett tornászati kirándulások. A menetgyakorlatok, tornajátékok, katonai rendgyakorlatok színhelyei voltak a Sárrét, a Szedres kert, a Hosszútemető, a Hármas híd, Sárpentele, a Kalló malom, a Gaja patak, a Vizesrét, a Rózsáskert, a Lövölde, a Palotai út, az Aszal völgy, a Sóstó, a Móri út, a Csóri út, a Sörházi malom, a Vásártér, a Hosszúsétatér, az Öreg utca, a Zámoly utca, a Kórház utca.

145 A gimnáziumban, a reáliskolában és a leányiskolában is tartotta magát az a szokás, hogy az osztályokkal egész Székesfehérvárt bejárták. Megtekintették a történelmi és irodalmi emlékeket, a Szent István bazilika kövét, a város legrégebbről fennmaradt műemlékét, a gót stílusú Szent Anna kápolnát, a káptalani kincstárat, a Vörösmarty-szobrot, Horváth István emléktábláját, a szabadságharc emlékoszlopát, a püspöki kertben látható Szent István bazilika maradványait és a régi várbástya egy részét, az egykori várkapuk és várfal helyeit, a pepneveldei templomot, az András-gyepet, a püspökség kertjében lévő néhány régi síremlék, oszlop és dombormű töredékét, a fennmaradt régi bástyafalat, a püspökség kertjében a Szent István bazilika fennmaradt töredékeit, a történelmi és régészeti társulat régiségtárát.

A leánygimnázium sétái, kirándulásai a természettudományos tárgyak, valamint a konyhakertészet gyakorlatban történő kiegészítését is szolgálták. Időközönként házi kerteket is látogattak, mindenekelőtt Say József orvos, iskolaszéki tag kertjeit, akinek felesége az egyes kerti növények ápolására tanította a növendékeket.

A reál- és leányiskola diákjai művelődés- és művészettörténeti, szertartástani célból megtekintették a ciszterciták templomának falfestményeit és függőképeit, a sekrestyében lévő fafaragványokat, a püspökséget, annak levél- és irattárát, a püspökség kertjében és lépcsőházában lévő Szent István korabeli maradványokat, a papnevelő intézet kápolnájának Maulpertsch freskóját, az ebédlő stukkódíszeit. Továbbá a székesegyház műkincseit, iparművészeti remekeit, az egyházi ruhákat és a kriptát a ferencrendiek templomában, a papneveldei templomban, székesegyházban az ereklyéket és műkincseket, az Anna-kápolnát.

A vegytani, technológiai kirándulások állandó célpontjai voltak a gyárak és üzemek: gázgyár, Löwinger-féle ecetgyár, Karl-féle ecet- és likőrgyár, Felmayer-féle kékfestőgyár, déli vasúti gépgyár, villanytelep, Reichard Mór-féle cukorkagyár, Kitreiber-féle cukorgyár, jéggyár, légszeszgyár, Say Rudolf szódavíz gyára, keményítőgyár, a postahivatalban a távirda és telefon állomás, egyházmegyei könyvnyomda, Galambos-féle edény- és kályhagyár, Weisz-féle, Tull-féle és Kováts-féle bőrgyár, Havranek-Kováts-féle kőfaragó műhely, Reitmann-Kováts-féle és Matusek-Kováts-féle szikvíz gyár, Schützer-féle szappangyár, gőzmalom, villanyvilágítási telep, Krausz-féle pálinkafőző, Mann Józsefné-féle téglagyár, Vidor testvérek modern üzemű cukorkagyára, Nyári Gábor villamos erejű famegmunkáló műhelye.

Az ipartelepekkel, pénzintézetekkel, cégekkel 1893-tól a kereskedelmi igazgatósága még szorosabbra fűzte a kapcsolatot. A végzős ifjak alkalmazása

146 érdekében körlevelet bocsátottak ki, melyben felhívják figyelmüket arra, hogy „[…]

amennyiben szükségük van szakképzett és szerény feltételek mellett vállalkozó munkásokra, szíveskedjék ezen intézet igazgatóságával igényeit és alkalmazási feltételeit közölni. Az igazgatóság lelkiismeretesen fogja megválasztani az alkalmas ifjakat, és utasítani fogja őket, hogy ajánlataikat a t. Czímnél a kellő időben beadják.”

(Kereskedelmi értesítő, 1893. 54. o.) A körülbelül 80 kiküldött levél azon felül, hogy közvetlen összeköttetést ápolt a nevezett intézetekkel nagy segítséget jelentett azoknak a diákoknak, akiknek befolyás vagy ismeretség hiányában nem állt módjában állást szerezni.

Földrajzi és természetrajzi kirándulásokon bejárták a város határában lévő hegyeket, a Szőlő- (Öreg), Csúcsos-, Árpád-, Demkó-, Maros-, Sárkány- és Homokhegyet, a Demkóhegyet, a Fecske partot, az Öreg-Sóstó partot, Sóstót, Sárrétet, Szárazrétet, Erzsébet- (Halesz) és Zichy-ligetet, Kanális partot, Kiskecskemétet, Aszal- és Gajavölgyet, hármashidat, a városi homok-, gránit- és mészkőbányát, a pöntölei kis erdőt, a Szentháromság temetőt és környékét, a Malom-csatorna mentét, a városi faiskolát, a Lövöldét, a Rózsás kertet, a Lerf kertet, Lichtnekker tavat, a helybeli gránit bányákat, városi kőbányát, a szennyvíztelepet.

A reáliskola ún. geometriai kirándulásai keretében földmérési gyakorlatokat és helyszínrajzolást, terepfelvételt, magasságmeghatározást is végzett. Szabadkézi rajzi kirándulásokat szerveztek a rajzórák keretében a tanulók távlati érzékének fejlesztése és vázlatrajzolás gyakorlása céljából. Az őszi és nyári hónapokban a szomszédos utcák udvaraiban épületrészeket, gazdasági szereket, udvar- és utcarészleteket rajzoltak.

A távolabbi kirándulásokat általában a környékre szervezték, gyakran ezek gerincét is a gyárlátogatások képezték. Visszatérő helyszínnek számítottak az ajkai üveghuta üzem, a herendi a porcelángyár, a várpalotai kőszénbányák és mészégetők, az ácsi cukorgyár, a szombathelyi szövőgyár és gyufagyár, Alcsút, Lovasberény, Moha, a Gaja-völgy, Bodajk, Sukoró, Lovasberény, Nadap, Velence, Iszkaszentgyörgy, Csurgó, Mór, Pét, Siófok, Balatonfüred. A főváros kedvelt célpontjai voltak a Haggenmacher-féle serfőző, a Törley-Haggenmacher-féle pezsgőgyár, a Keglevich-Haggenmacher-féle konyakgyár és parafakészítő gyár, az Unió gyufagyár, a Hungaria kénsav és műtrágyagyár, a Ganz gyár. A gimnáziumban az 1912/13 tanévben tanulmányi kirándulási alap is létesült a márciusi ünnepség tiszta jövedelméből, melynek célja az iskola tanulmányi kirándulásain a kevésbé vagyonos, jó magaviseletű és szorgalmas növendékek számára is lehetővé tenni a kirándulásokon való részvételt. A reáliskolában létesült kirándulási alapot az 1912-es

147 értesítőben említik először. Kirándulásokat nem csak az osztályok, az önképzőkörök is szerveztek, melyek ezáltal hazánk nagyjainak emlékét nem csak ünnepélyek szervezésével, azok emlékhelyeinek rendszeres látogatásával is őrizték.

1860 és 1874 között a gimnáziumban hat alkalommal ún. tavaszi ünnepélyt is tartottak a tanulóifjúságnak. A majálisokon a szórakozás mellett a tanárok a tanulmányi kirándulásokat igyekeztek előkészíteni a tanulók látókörének bővítésével. 1870-ben a tanulók egy ízben táncmulatságot is szervezhettek, de a tanári kar ezt károsnak és a fegyelmi szabályokba ütközőnek minősítette, ezért később nem engedélyezte megtartását.

Az ifjúság ismeretkörének bővítésére minden kínálkozó alkalmat kihasználtak, a diákok a városi és a városba érkező kiállítások, tárlatok állandó látogatóinak számítottak. Rendszeresen látogatták az Uránia és az Apolló mozgószínház előadásaira.

Tanáraikkal a városi tárlatokat is gyakran látogatták. A ’80-as éveket megelőzően az egyes szaktárgyak még nem bővelkedtek a szemléltető eszközökben, ezért a kiállítások látogatása különösen izgalmasnak számított. A ’60-as, és ’70-es években a gimnázium növendékei gyakran ellátogattak az Ulmann és Schenk szállodába (Zichy Ödön kastély, későbbi Magyar Király szálló), ahol természetrajz és régiség gyűjteményt, panorámát, üvegfúvást szemlélhettek, természettani és bűvészmutatványokat tekinthettek meg.