• Nem Talált Eredményt

A polgári iskolák és a nőnevelés intézményei

3. A középfokú és középszintű iskolahálózat kiépülése

3.5. A polgári iskolák és a nőnevelés intézményei

34

35 Ezek a fiúgimnáziumokkal azonos jogosítványokkal bírtak, az egyetemi szakokra készítették fel tanulóikat. A leányok számára a másik utat a tanítóképezdék jelentették, melyekben a növendékek az általános műveltség elsajátítása mellett a tanítónői pályára készültek fel. (Kéri, 2018. 435.) Az intézmények társadalmi rekrutációs bázisa között azonban jelentős különbségek mutatkoztak. Míg a tanítóképzőbe való jelentkezés mindenekelőtt az alsóbb társadalmi csoportok leánygyermekei számára jelenthetett karriert, az érettségi, az egyetem csak a felső osztályok leánygyermekei számára jöhetett szóba.

Székesfehérvárott a polgári leányiskola első osztályát 1876-ban indították Janny József elemi iskolai tanító ideiglenes vezetésével. A tanerőt nagyrészt az elemi iskolából átvett tanárok képezték. Az első négy évfolyam megszervezését követően Janny József ötvenéves tanítói működése után nyugdíjba vonult, 1881 szeptemberétől Gőbel János György vette át az igazgatói széket. A század végén a polgári iskola két osztállyal történő kibővítését, egy felsőbb leányiskola létrehozását határozták el. 1905 szeptemberében megindult az első, a második és az ötödik osztály, 1906-ban a harmadik és a hatodik, 1907-ben pedig a fennmaradó negyedik osztály. 1917-ben Jankovich Béla vallás- és közoktatásügyi miniszter reformja nyomán az intézet egy hetedik évfolyammal bővült, s még ebben az évben leánygimnáziummá fejlesztették.

(Leányiskolai értesítő, 1925. 3-6.) 1922-ben az intézet tanári kara is élt a Középiskolai Tanárok Nemzeti Szövetségének kérelmére a vallás- és közoktatásügyi miniszter által 1921-ben kibocsátott rendelet adta lehetőséggel, mely engedélyezte az iskoláknak, hogy a magyar nemzet valamely kimagasló alakjának nevét viseljék. A tanári kar az elnevezésre Árpád-házi Boldog Margitot, Árpád-házi Szent Erzsébetet és Boldog Gizellát terjesztette elő. A minisztérium a tanári kar többségének javaslatára 1922.

május 27-én az intézet Székesfehérvári községi leánygimnáziumról Székesfehérvári községi Árpád-házi Boldog Margit leánygimnáziummá történő átnevezését rendelte el.

(Leányiskolai értesítő, 1922. 17.)

A polgári leányiskola első osztályát 1876-ban a belvárosi elemi leányiskola egyik szobájában helyezték el, a második tanévben a város háromszázötven forintért kibérelte az ágostai hitvallású evangélikus hitközség házának két helyiségét. A két tanteremhez tartozó lakást Nemessényi Adél polgári iskolai tanítónő kapta azzal a feltétellel, hogy az iskola helyiségének tisztántartását ellátja. A harmadik évben az iskola két osztálya átköltözött az elemi leányiskola mellett lévő Lőrincz-féle házba, az első osztály visszakerült az elemi iskola épületébe, majd a következő évben az első két évfolyam

36 került itt elhelyezésre. Az iskola hosszú időn keresztül működött két tető alatt a városi leányiskolában és a szomszédos bérházban. 1890-ben a tanulók nagy létszámára való tekintettel már csak a 4. osztály és a tanári szoba maradt meg a bérházban.

(Leányiskolai értesítő, 1925. 9–10.)

A növendékek számának folyamatos emelkedése egyre inkább érezhetővé tette egy nagyobb és a polgári leányiskola igényeinek megfelelő tanhelyiség hiányát. A létszám már messze túlnőtte a tantermeket. Az olyan tárgyakhoz, mint az ének, melyeken osztályok egyesítésére került sor, még inkább a vizsgákhoz és iskolai ünnepélyekhez nem rendelkezett megfelelő helyiséggel.

Az osztályok csak 1892-ben kerülhettek egy fedél alá az állami reáliskola megüresedett épületében. Az iskola meglehetősen mostoha körülmények között működött, a tanári könyvtárat a tanári szobában, az ifjúsági könyveket az osztálytermekben, a rajzeszközöket egy előszobában tárolták, csupán a tornaszereknek és a fizikaszertárnak volt külön helyisége. A helyzet csak akkor javult valamelyest, amikor az intézményt 1905-ben felsőbb leányiskolává szervezték át. A régi díszteremből két további osztálytermet alakítottak ki az ötödik és hatodik osztály számára, új helyiségbe került az igazgatói iroda, valamint a tanári és az ifjúsági könyvtár. Ez a beosztás egészen a leánygimnázium megszervezéséig fennmaradt.

Hiányzott a torna-, rajz-, kézimunka-, fizikai előadó- és díszterem. 160 cm széles folyosója és 10 m hosszú és 9 m széles udvara meglehetősen szűknek, alacsony belmagasságú termei tanításra alkalmatlannak bizonyultak. Nagyobb szabású ünnepségeik megtartásához a Szent István termet kapták meg a városi hatóságtól, de kisebb házi ünnepségeket nem tarthattak. Felszerelésüket nagyrészt a szertárak szűk volta miatt kénytelenek voltak elraktározni, nyirkos, dohos helyiségekben tárolni. 1913-ban az igazgató felkérte Lityán Viktória tanárnőt egy a tarthatatlan állapotokat hűen tükröző jegyzőkönyv elkészítésére, melyet a helyi lapok szerkesztőségének és a városi bizottsági tagoknak is elküldtek. Küldöttség útján megkeresték gróf Széchenyi Viktor főispánt, dr. Saára Gyula polgármestert és dr. Kerekes Lajos polgármester helyettest, hogy helyzetükre egy új, modern iskolaépület felállításával találjanak megoldást.

(Leányiskolai értesítő, 1913. 17–18.)

1918-tól kezdve az új osztályok miatt az épület folyamatos bővítésre, átalakításra szorult. 1918-ban az iskolafenntartó az épülethez az elemi iskola egy termét csatolta, 1919-ben az épület északnyugati emeleti sarkán lévő gazdasági iroda három termét egy közfal átvágásával toldották az iskolához. Az átjárás a tanulóknak meglehetősen

37 nehézkes volt. Kárpáti Kelemen tankerületi főigazgató felszólítására az iskolafenntartó városvezetésnek más megoldást kellett keresnie. 1920-ban a délkeleti szárnyon fekvő elemi leányiskola négy terme került átadásra. Nehezítette a helyzetet, hogy az épületből kihelyezett elemi leányiskolának délutánonként át kellett engedni a termeket. Az előző évi toldást a szertárak számára tartották fenn, mivel zegzugos beosztásuk és a főépületrészekkel való bonyolult összeköttetésük miatt osztálytermeknek alkalmatlanok voltak. A szemléltető és kísérleti eszközöket lépcsőkön, boltozatokon, sikátorokon keresztül kellett a tanároknak átszállítani. Az eddigi kis udvart egy belső épületszárny, két emeleti és két földszinti helyiség lebontásával nagyobbították meg, valamint az elemi leányiskola udvarával történő összekapcsolással biztosítottak nagyobb mozgásteret az ifjúságnak az óraközi mozgásra. Az udvar szerény méretű megnagyobbításával ezáltal két kisebb termet vesztettek. A szer- és könyvtárhelyiségeknek szánt termek közül kettőt mégis osztályteremnek használtak fel, így került egy terembe a természetrajzi, vegytani, ásványtani szertár, az ifjúsági és segélyegyleti könyvtár. 1921-ben kifogyván a termekből az új osztályt egy használaton kívül lévő földszinti helyiségbe utalták. Az átalakítás további lehetőségei azonban megszűntek. Az iskolának sem rajz-, sem ének-, sem tornaterme nem volt.

(Leányiskolai értesítő, 1920. 8-9.) Az 1894-től a lányok számára is kötelezővé tett testnevelés órákat télen egy földszinti 6x5 méter nagyságú teremben, nyáron a tűzoltó laktanya udvarán, később a laktanya emeleti termében tartották. Tornatanításhoz előbb a gimnázium tornatermét használhatták, így viszont alkalmazkodniuk kellett annak órarendjéhez. Később testnevelésre alkalmas terem az ipariskola tornatermének megépítése után kínálkozott, melyet azonban a világháború kitörésével a város hat éven keresztül más célra vett igénybe, így a testnevelés óra gyakorlatilag 1921-ig kiesett a tantárgyak sorából, azt többnyire testedző sétákkal pótolták. A vasárnapi exhortációkhoz sem adódott alkalmas terem, így azokat a püspöki papnevelő intézet ebédlőjében hallgatták. Az igazgatóság azonban két év után megtagadta ennek használatát, így a szentbeszédek a Keresztény Nők Szövetségének újonnan szerzett helyiségébe kerültek át. (Leányiskolai értesítő, 1925. 10.)

Habár a minisztérium a leánygimnázium létrehozásával kötelezte a várost egy új iskolaépület megépítésére, az intézkedés sokáig nem foganatosult. Hiába sürgette Kárpáti Kelemen tankerületi főigazgató, majd utóda dr. Vass Bertalan is az építkezés azonnali megkezdését, a város évről évre elodázta az ügyet. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium 36.701/1922 és 0.779/1923 rendeletei is az új épület 1924. szeptember

1-38 re való felállítását, addig is a hiányok ideiglenes intézkedésekkel való megszüntetését követelték. A fordulat az 1928/29-es tanévben következett be.21 A több mint egy évtizedig halogatott építkezés alig két év alatt, 1930 novembere és 1932 októbere között lezajlott. Az osztályok végül 1932. október 22-én foglalhatták el az impozáns új épületet. Hivatalos átadására november 19-én került sor. Az ünnepséget a város polgármestere, dr. Csitáry G. Emil nyitotta meg, melyet dr. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter és Maron István igazgató beszéde követett.