Termesztett fűfajok Puccinia spp. okozta fertőzöttségének

A Puccinia gombafajok a termesztett fűfajok vegetatív növényi részeinek legjelentősebb károsító kórokozó csoportját alkotják. A gombafajok által okozott fertőzöttséget három éven keresztül nyomon követve a kórokozók járványdinamikáját és a fűfajok/fajták ellenállóképességét kívántuk felmérni. Mivel három éves felvételezéseinket kizárólag Keszthelyen a fűnemesítési munkákhoz kapcsolódó különböző fűfajok keszthelyi fajtáinak törzselit tövein végeztük ezért messzemenő következtetést nem áll módunkban levonni. Eredményeink és megállapításaink kizárólag a keszthelyi felvételezésekre alapozottak. Mivel a fűfajok termesztése során a növényállomány több évig egy helyen van a tárgyalt kórokozó csoportnak fokozott a jelentősége. Munkánk során a vegetációban több alkalommal végzett felvételezéskor 13 fűfajta esetében minden évben találkoztunk a Puccinia gombafajok okozta fertőzöttséggel. Az azonosított fajokat és azok megjelenési gyakoriságát az eredmények 5.5 alfejezetében ismertettük. A fűfajok közül a rozsdagombák rendszeres és állandó fertőzését tapasztaltuk a magyar rozsnok, angolperje, réti perje és óriás tippan fűfajokon. A fertőzés dinamikáját vizsgálva elmondhatjuk, hogy a

6. Következtetések, javaslatok

rozsdagombák évközi járbánygörbéje a vizsgált években szeptemberben érte el csúcspontját. Tapasztalatunk a 2007-es évet kivéve az volt, hogy a rozsdagombák fertőzése a magtermés betakarításáig nem volt meghatározó. A betakarítást követően növekedésnek indult zöld részeken július végén, augusztusban fokozódott az uredotelepek megjelenése és a fertőzés szeptemberben tetőzött a sarjnövedéken. LATCH (1966b) szerint Új-Zélandon a Lolium fajok jelentős rozsdagombája a P. coronata, amely fertőzése egyformán kora nyártól késő őszig megtalálható. Bromus fajok esetében a P. recondita előfordulását késő téltől késő nyárig jelzi (LATCH 1965). Érdekes, hogy ELLIOTT (1962) magyar rozsnokon nem tartja jelentős kórokozónak a rozsdagombákat. A P. graminis károsítását réti komócsin esetében augusztus és szeptember hónapokban, míg a csomós ebír és réti perje fűfajoknál szeptember, október és november hónapokban tartotta kiemelkedőnek. MÄKELÄ

(1972b) szerint Finnországban gyakoribb a P. coronata és P. graminis előfordulása, amelyek fertőzése ősszel tapasztalható. Véleménye szerint a rozsdagombák bár fűféléken elterjedtek, nincs számottevő jelentőségük a levélzet károsításában. Ez a megállapítás kapcsolatba hozható Finnország földrajzi elhelyezkedésével, ahol a járvány kialakulását korlátozhatja a kisebb átlaghőmérséklet. Esetünkben, ha a 44. oldal 7. ábráján található Walter-Lieth féle klímadiagramokat tanulmányozzuk megállapítható, hogy a 2004-es év aszályos nyárral jellemzhető, ennek ellenére szeptember hónapban több fűfaj (magyar rozsnok, angolperje, csomós ebír) esetében súlyos rozsdafertőzöttséget regisztráltunk. A rozsdagombák járványszerű fellépését a klimatikus tényezők együttes kölcsönhatása nagymértékben elősegíthette. A 2005. és 2006. év augusztusában lehullott nagyobb mennyiségű csapadék és a 18 ºC körüli átlaghőmérséklet kiváló környezeti feltételeket biztosított a Puccinia fajok felszaporodásához. 2007-ben már április hónapban az angoperje ’Gulács’ fajta törzselit tövein tapasztaltuk az uredotelepek megjelenését.

Májusban a fűfajta esetében a fertőzöttségi index % elérte a 26,4-es értéket. Az angolperje mellett, bár kisebb mértékben, de a nádképű csenkeszen is május hónapban jelentkeztek a tünetek (2,36 %). A ’Somló’ réti perje fajtán májusban 25,2 % volt a regisztrált rozsdafertőzöttség. A rozsdagombák 2007-ben történő korai fellépése véleményünk szerint ismét a klimatikus tényezők kórokozók számára kedvező alakulásával indokolható. A tavaszt megelőző tél rendkívül enyhe volt és egyetlen hónapja sem jellemezhető mínusz előjellel ellátott átlaghőmérséklettel (november 6,7 ºC; december 3 ºC; január 4,2; február 5,4 ºC). Ez az enyhe téli időjárás abszolút nem volt alkalmas arra, hogy a tavaszi fertőzést elindító inokulum mennyiséget meggyérítse, így az idei meleg tavasz indulásával a Puccinia spp. fertőzés is a megszokottnál erősebben, idő előtt jelentkezett.

6. Következtetések, javaslatok

Megjegyezzük, hogy PFENDER és VOLLMER (1999) vizsgálatai szerint szárrozsdával (Puccinia graminis subsp. graminicola) fertőzött nádképű csenkesz és angolperje növények -3 és -6 ºC-os kezelése nem redukálta jelentősen a megjelenő uredotelepek számát. A -10 ºC-os kezelés 75-90 %-os redukciót okozott, míg -13 ºC-os kezelés után a nádképű csenkesz növényekben teljesen, angolperjén 99 %-ban megszűnt a rozsdagomba fertőzöttség.

A Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal (OMMI) által kiadott növényfajták állami elismerésére vonatkozó takarmányfű metodikában a fűfajok esetében a szárrozsda (Puccinia graminis) és a koronásrozsda (Puccinia coronata) okozta fertőzöttségi vizsgálatokat írják elő. A leírt metodikában megemlítik, hogy takarmányfüvek esetében az alkalmazott kaszálások miatt a növénykórtani eredetű problémák elenyészőek. Az említett rozsdagomba fajok megjelenését rapszodikusnak tartják. Véleményünk szerint a rozsdagomba fajok nyilván a környezeti tényezőktől függően, de minden évben eltérő mértékű fertőzést okoznak a fűtermesztésben, legyen az takarmány- vagy magtermesztés.

Kifejezetten felhívjuk a figyelmet az általunk vizsgált fűfajok közül a magyar rozsnok, angolperje, óriás tippan fajok adott fajtáinak rozsdagombák iránti fokozottabb fogékonyságára. Javasoljuk a fajtaelismerés metodikában a növénykórtani vizsgálatokat a Puccinia striiformis var. striiformis kórokozóra is kiterjeszteni, főként réti perje fajták esetében.

Vizsgálataink során a nemesítési törzsanyagon végzett felvételezéseink eredményeként hasznos információkat tudtunk szolgáltatni a fűfajták egyes törzseinek rozsdagombák iránti fogékonyságát illetően, amelyek a nemesítési munkákban további segítséget nyújtottak a törzsek szelektálásában, vagy továbbszaporításában.

6.5. Termesztett fűfajok levélfoltosság kórokozóival kapott vizsgálati eredmények megvitatása

Vizsgálati eredményeink szintén keszthelyi felvételezésekre alapozottak, amely során a vizsgált fűfajok levélfoltosság tünettípusát előidéző kórokozó gombák közül a Cercosporidium graminis és a Ramularia pusilla gombafajokkal végeztünk vizsgálatokat.

Felvételezéseink során a Cercosporidium graminis károsítását több fűfaj esetében bizonyítottuk, amelyek közül kiemeljük a ’Keszthelyi 54’ és az ’Amba’ csomós ebír fajtákon okozott károsítás mértékét. Véleményünk szerint hazai viszonyok között a kórokozó gomba meghatározó tényező a csomós ebír mag- és takarmánytermesztésében.

6. Következtetések, javaslatok

Ezen állításunkat látszik alátámasztani BÉKÉSI (1965) aki csomós ebír fajtakísérletben a kórokozó Uromyces dactylidis gombafajjal okozott együttes károsítása következtében 50

%-os terméscsökkenést állapított meg. Másik oldalról viszont LATCH és WENHAM (1958) szerint Új-Zélandon a C. graminis csomós ebíren okozott kártételének gazdasági jelentősége elenyésző. ELLIOTT (1962) szerint a csomós ebír levélzetét károsító kórokozó gombák közül a C. graminis a kisebb jelentőségű gombafajok közé tartozik. Finnországban a réti komócsin jelentős kórokozójaként tartják számon (MÄKELÄ 1973b), ugyanakkor MÄKELÄ (1972b) korábbi felvételezéseiben inkább a jelentéktelen kórokozók közé sorolta a gombafajt. A kórokozó fertőzését az egész vegetációs periódusban, kora tavasztól késő őszig tapasztaltuk. Hazánkban először számoltunk be a kórokozó gomba vörös csenkeszen okozott károsításának mértékéről. Vizsgálataink során a különböző fűfajokról izolált kórokozó konídiumainak morfológiai és méretbeli eltéréseit igazoltuk. Patogenitási vizsgálatok során bizonyítottuk, hogy a csomós ebírről származó kórokozó csak a gazdanövényét fertőzi és vizsgálatainkban az angolperje, vörös csenkesz, nádképű csenkesz és réti perje fűfajokon nem okozott tüneteket. Ezen vizsgálataink összevethetők BRAVERMAN (1958) eredményeivel, aki csomós ebírről származó C. graminis konídiumszuszpenzióval magát a gazdanövényt, franciaperjét és réti komócsint fertőzött.

Megállapította, hogy egyedül csak a csomós ebíren jelentkeztek a tünetek, míg a réti komócsinról származó inokulum a gazdanövény fertőzésén kívül a csomós ebíren is enyhe tüneteket produkált. Vizsgálataiban viszont a csomós ebírről, réti komócsinról és franciaperjéről izolált konídiumok méretei között nem talált szignifikáns különbséget.

A kórokozó különböző gazdanövényről származó konídiumainak különböző fűfajok szövetnedvében vizsgált csírázási jellemzőinek meghatározása során hasonló tapasztalataink voltak. Bár a csomós ebírről származó konídiumok a gazdanövény szövetnedvében sem csíráztak, viszont a vörös csenkeszről származó konídiumok csak a vörös csenkesz és a nádképű csenkesz fűfajok szövetnedveiben mutattak csírázási hajlandóságot. Ezen előzetes eredményeink alapján körvonalazódott bennünk az a feltevés, hogy a Cercosporidium graminis különböző fűfajokra specializálódott formákkal rendelkezik. KRAUSE (1909) a konídiumok kisebb mérete alapján fajon belül már elkülönítette a zabon előforduló Scolecotrichum graminis Fuckel f. avenae Erikss. alakot.

Természetesen ezen kérdéskör tisztázására a kórokozóval további széleskörben kiterjesztett és molekuláris szintű vizsgálatok elvégzése szükséges.

Hazai viszonyok között magkórtani vizsgálataink során bizonyítottuk csomós ebír esetében a kórokozó vetőmaggal történő terjedését. Megjegyezzük, hogy idősebb

6. Következtetések, javaslatok

magmintákból nem tudtuk kimutatni a gombafajt. A kórokozó szemtermések felületén történő megjelenését, friss betakarításból származó magmintában tapasztaltuk. A rozsdagombáknál tett javaslatunkhoz hasonlóan az állami fajtaelismerés takarmányfű metodikájának növénykórtani megfigyeléseiben a levélfoltosság kórokozói közé javasoljuk bevonni a Cercosporidium graminis gombafajra irányuló vizsgálatok elvégzését különös tekintettel a csomós ebír fajták elismerése során.

Vizsgálataink során a ’Gulács’ angolperje törzselit állományán belül a Ramularia pusilla iránt fogékonyságbeli különbséget állapítottunk meg. E gombafaj nem okozott jelentősebb kárt. Felméréseinkkel adatokat szolgáltattunk a fajta nemesítésében végzett klónozási munkálatokhoz a kórokozóval szemben ellenállóbb fajta előállításához. A gombafaj annak ellenére, hogy a fűfélék kisebb jelentőségű levélfoltosságot előidéző kórokozó gombái közé tartozik, az egész vegetációs periódusban találkozhatunk az általa okozott tünetekkel, erősebb fertőzése a tavaszi és őszi periódusban tapasztalható (LATCH

1965, 1966b). Eddigi vizsgálatainkban angol- és olaszperje tünetet mutató leveléről azonosítottuk a gombát. Más vizsgált fűfajon nem találkoztunk a kórokozó gomba károsításával. Biztosnak látszik az a feltevésünk, hogy a R. pusilla régóta jelen van hazánkban és főként a Lolium fajokon okoz levélfoltosodást, ennek ellenére a hazai szakirodalomban (UBRIZSY 1965; BÁNHEGYI és mtsai 1985; KÖVICS 2000) ezideig nem találtunk utalásokat a Ramularia pusilla magyarországi előfordulására, károsításának mértékére és annak jelentőségére. A ’Gulács’ angolperje fajta tüneteket mutató leveleiből készített herbáriumi anyagot a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárában BP 99422 szám alatt helyeztük letétbe.

Megjegyezzük, hogy az általunk vizsgált fűfajok esetében a lisztharmat (Blumeria graminis) egyik vizsgált évben sem okozott komoly problémát, továbbá kisebb fertőzését tapasztaltuk a Drechslera és Bipolaris fajoknak, kivéve a magyar rozsnokon a Drechslera bromi (teleomorf: Pyrenophora bromi) okozta levélfoltosodást. Véleményünk szerint hazai viszonyok között az Ascochyta és Septoria spp. gombafajok szintén nem veszélyeztetik a fűmagtermesztést. Felvételezéseink során egyetlen esetben sem találkoztunk Mastigosporium spp., Rhynchosporium spp. és a Spermospora ciliata gombafajok okozta levélfoltosságokkal. Érdekes lenne hazai viszonyok között ezen gombafajok előfordulásának és gazdanövénykörének a felkutatása. Természetesen azt is figyelembe kell vennünk, hogy egy adott kórokozó fellépésének mértékét és súlyosságát biotikus és abiotikus tényezők egyaránt befolyásolják. A közölt megállapításaink három év munkájára

6. Következtetések, javaslatok

és felvételezési tapasztalataira terjednek ki. A károsító kórokozó gombák dominancia viszonya évjáratonként és a vegetációs perióduson belül is változhat.

6.6. Fungicides kezelések fűfajok/fajták termésprodukciójára gyakorolt hatásának megvitatása

Magyarországon a fűmagtermesztés gyakorlatában nem elterjedt a kórokozó gombák ellen alkalmazott célirányos kémiai védekezés (fungicides állománykezelés). Hazai viszonylatban elsőként tettünk kísérletet fűfajok fungicides kezelésével a kórokozó gombák termésprodukcióra gyakorolt hatásának bizonyítására. Kísérletünkben a réti perje fajtáknál a sárgarozsda (Puccinia striiformis var. striiformis), míg a csomós ebír fajtáknál a Cercosporidium graminis kórokozó gombák ellen alkalmaztunk fungicides állománykezelést. A kezeléseket évi két alkalommal végeztük el Falcon 460 EC (tebukonazol+triadimenol+spiroxamin) és Bravo 500 (klórtalonil) gombaölőszerek kombinált kijuttatásával. Az őszi sarjnövedéken alkalmazott kezeléssel a kórokozók telelési inokulummennyiségét igyekeztünk gyéríteni, míg a tavaszi periódusban alkalmazott kezelésekkel a kórokozó gombák felszaporodásának gátlása és az egészséges, ép levélfelület megvédése volt a cél. Eredményeink alapján elmondhatjuk, hogy az alkalmazott két permetezés a vizsgált fajták esetében sem a magtermés mennyiségére sem a zöldtömeg produkcióra nem gyakorolt szignifikáns (p<0,05) hatást. Megjegyezzük, hogy a csomós ebír esetében a tavaszi egy kezelés hatására is szembetűnő volt a Cercosporidium graminis okozta tünetek visszaszorulása (29. ábra) és a kezelt parcellákról mindkét vizsgált fűfajta esetében nagyobb magtermést takarítottunk be (28. ábra), de a két kezelés hatására kapott terméskülönbség statisztikailag nem bizonyított. Bizonyosságot nyerni látszik az, hogy csomós ebír esetében a szignifikáns különbség eléréséhez a tavaszi időszakban két, esetleg három kezelésre is szükség lenne. WELTY (1991) szerint Oregon államban (USA) a csomós ebír magtermesztésében három levélbetegséget előidéző kórokozó gomba (Mastigosporium rubricosum, Rhynchosporium orthosporum, Cercosporidium graminis) ellen alkalmazott egy, kettő vagy három fungicides kezelés is szignifikáns különbségeket eredményez. Vizsgálataiban kaptafol (Magyarországon tiltott hatóanyag), klórtalonil és propikonazol hatóanyagokat önállóan és kombináltan juttatta ki és a csapadékos évjáratokban a kijuttatás számától függetlenül szignifikánsan magasabb terméshozamokat mutatott ki a kezelt parcellákon, a kezeletlenekkel szemben. Megjegyezte, hogy a hatóanyagok önálló kijuttatása eredményesebb volt, mint a kombinációk alkalmazása.

6. Következtetések, javaslatok

A réti perje fajták esetében a vizsgált években a terméskülönbséget a fajta befolyásolta szignifikánsan, míg a fungicides kezeléseknek nem volt szignifikáns hatása. Tény viszont, hogy a magtermés betakarításáig a sárgarozsda megjelenése sem volt jelentős. HARDISON

(1963) réti perjében sárgarozsda ellen nikkel-szulfát hexahidrát és maneb kombinációk alkalmzásával háromszori kezelés hatására tapasztalta a magtermés mennyiségének növekedését. Angolperje magtermesztésben WELTY és AZEVEDO (1994) szerint propikonazollal végzett két kezelés már magtermés mennyiségi növekedését eredményezi és jelentősen visszaszorítja a szárrozsdát (Puccinia graminis supsp. graminicola). Az első kezelést a kalászolás kezdetén, a második kezelést a kalászok teljes kifejlődésekor javasolja. CZEMBOR (2005) szerint angolperjében a szárrozsda ellen alkalmazott egyszeri kezelés nem hatásos. Eredményei szerint a kórokozó ellen háromszori kémiai védekezés eredményezett termésnövekedést.

Vizsgálatainkat réti perje fajták esetében két éven, míg csomós ebír fajták esetében egy éven keresztül volt módunkban kivitelezni. Ezen rövid időszak nem jogosít fel bennünket messzemenő következtetések levonására, hiszen a kórokozó gombák mellett még számos termésbefolyásoló tényezőt is figyelembe kell vennünk. A két vizsgált fűfaj fajtáinak esetében azonban véleményünk szerint előzetes és irányadó információkat szolgáltattunk az esetleges növénybetegségek elleni kémiai védekezések kivitelezésére.

7. Összefoglalás

7. Összefoglalás

Kutatómunkánk során átfogó növénykórtani vizsgálatokat végeztünk több a fűmagtermesztésben szerepet játszó fűfajjal és azok fajtáival. Kiemelt hangsúlyt fektettünk a fűfajok szemtermésével terjedő kórokozó gombák feltérképezésére. Munkánkat laboratóriumi, tenyészedényes és szabadföldi körülmények között végeztük.

Magkórtani vizsgálataink során 22 fűfaj, 34 fajta szemtermésének mikológiai vizsgálatait végeztük el. Az általunk alkalmazott nedveskamrás és Jacobsen asztalon történő csíráztatási módszerekkel összesen 44 gombanemzetség 80 gombafajának előfordulását mutattuk ki a szemterméseken. Dominánsnak a szaprotróf Alternaria, Cladosporium, Epicoccum, Penicillium gombanemzetségek fajai bizonyultak.

Vizsgálataink során a fűfajok szemterméséről hazai viszonylatban 21 gombafaj előfordulását elsőként állapítottuk meg. Nem találtunk szakirodalmi utalásokat az Embellisia gombanemzetség fűfajok szemtermésén történő előfordulására. A csíráztatási módszerek alkalmazása során a szemtermések eltérő mértékű fertőzöttségét tapasztaltuk. A statisztikai elemzések elvégzésével az egyes gombafajok fertőzöttsége a fűfajok függvényében szignifikáns eltéréseket mutatott, viszont a szemek gombafertőzöttsége és a csírázása között nem tudtunk szignifikáns kapcsolatot bizonyítani.

A ’Strand’ nádképű csenkesz fajta szemtermésének eltérő dózisú UV-C sugárzással történő kezelése során bizonyítottuk a besugárzások csírázásra gyakorolt pozitív hatását és kimutattuk a kezelések hatására történő felületi fertőzés csökkenését.

Szintén a ’Strand’ nádképű csenkesz fajta szemtermésének tenyészedényes vizsgálata során igazoltuk, hogy a szemtermések felületi fertőtlenítése (0,5 %-os Neomagnol oldat) nincs hatással a csírázási mutatók alakulására. Továbbiakban javaslatot tettünk kontakt és szisztémikus hatóanyagú csávázószerek fűmagokon történő alkalmazásának vizsgálatára, valamint kifjezetten fűmagokra adaptált csávázási technológia kidolgozására.

Szabadföldi felvételezésekkel termesztett fűfajok nemesítési törzs anyagán figyelemmel kísértük a rozsdagombák (Puccinia spp.) járványdinamikáját és megállapítottuk, hogy a betegség évközi járványgörbéje egycsúcsú és tetőpontját szeptember hónapban éri el. Az őszi sarjnövedéken okozott fertőzöttség meghatározó, hiszen a klimatikus viszonyok kedvező összejátszásával a következő évben potenciális veszélyt jelentenek a fűmagtermesztésben. Megfigyeléseink alapján az állami fajtaelismerés takarmányfű metodikájának növénykórtani megfigyelései közé javasoltuk bevonni a Puccinia

7. Összefoglalás

striiformis var. striiformis gombafaj okozta fertőzöttség megfigyelését, fokozott figyelemmel a réti perje fajták esetében.

Levélfoltosságot okozó kórokozó gombák közül a ’Keszthelyi 54’ és az ’Amba’csomós ebír fajták Cercosporidium graminis iránti nagymértékű fogékonyságát tapasztaltuk. A kórokozó gomba ’Keszthelyi’ óriás tippan, ’Keszthelyi 2’ és a ’Csobánc’vörös csenkesz fajtákon okozott kártételét is bizonyítottuk. Az egyes gazdanövényekről izolált konídiumok morfológiai megjelenésében jelentős eltéréseket figyeltünk meg és szignifikáns különbséget (p<0,05) tapasztaltunk a konídiumok hossz- és szélesség méreteiben.

Patogenitási teszttel igazoltuk, hogy a csomós ebír fűfajt fertőző C. graminis nem fertőzi az angolperje, réti perje, vörös csenkesz és nádképű csenkesz fűfajokat. A kórokozó gomba fertőzésének nyomon követését szintén javasoljuk bevonni az állami fajtaelismerés metodikájába, főként a csomós ebír fajták elismerésére irányuló vizsgálatok tekintetében.

Továbbiakban javaslatot tettünk a kórokozó gomba hazai vizsgálatainak kibővítésére és molekuláris elemzésekkel a gazdanövény specializáció tisztázására.

A Ramularia pusilla károsítását Lolium fajokon, főként angolperjén tapasztaltuk.

Hazánkban először közöltünk információt a kórokozó gomba előfordulásának mértékére és jelentőségére vonatkozóan.

Szabadföldi kisparcellás kísérletben fungicides kezelések alkalmazásával vizsgálni kívántuk a kórokozó gombák termésprodukcióra gyakorolt hatását. Évi két kezeléssel (ősszel és tavasszal) réti perje fajtákon a sárgarozsda (Puccinia striiformis var. striiformis), csomós ebír fajtákon a Cercosporidium graminis kórokozó gombák ellen végeztünk célirányos fungicides kezeléseket a Falcon 460 EC (tebukonazol+triadimenol+spiroxamin) és Bravo 500 (klórtalonil) gombaölőszerek kombinált kijuttatásával. Eredményeink statisztikai analízise alapján a mag és a zöldtömeg produkcióban kapott különbségeket a fajta befolyásolta szignifikánsan és a fungicides kezelés nem mutatott szignifikáns hatást.

Vizsgálataink alapján körvonalazódni látszik, hogy a fűmagtermesztésben a szignifikáns terméskülönbség eléréséhez inkább tavasszal kettő, esetleg három fungicides állománykezelés is szükséges lehet.

8. Új tudományos eredmények

8. Új tudományos eredmények

8.1. Új tudományos eredmények magyar nyelven

Megítélésünk és a szakirodalmi forrásmunkák szerint kutatómunkánk során kapott eredmények alapján a következő új tudományos megállapítások elfogadására teszünk javaslatot:

1. Magyarországon a vörös csenkesz, nádképű csenkesz és magyar rozsnok fűfajok kivételével 22 fűfaj 34 fajta szemtermésén előforduló mikroszkopikus gombák és azok dominancia viszonyainak feltérképezése céljából elsőként indítottunk átfogó és kiterjedt magkórtani vizsgálatokat. A szemtermésekről összesen 80 gombafajt azonosítottunk, amelyből 21 gombafaj fűfajok szemtermésén történő magyarországi előfordulásáról elsőként számoltunk be. A szakirodalomban fűfajok szemterméséről gyakran közölt Alternaria alternata gombafaj mellett hazánkban bizonyítottuk az A. tenuissima, A.

infectoria és az A. chlamydospora fűfajok szemtermésén történő előfordulását. Új adatnak számít az Alternaria nemzetséggel rokon gombanemzetségek az Ulocladium és Embellisia génuszok fűfajok szemtermésén tapasztalt előfordulása. A gombanemzetségeken belül az Ulocladium atrum, U. botrytis, Embellisia dennisii gombafajokat azonosítottuk. Több fűfaj szemtermésén hazánkban elsőként bizonyítottuk a Pithomyces chartarum gombafaj előfordulását.

2. A növénypatogén kórokozó gombák közül Magyarországon elsőként mutattuk ki a Drechslera andersenii, D. biseptata, D. dactylidis, D. poae, Bipolaris spicifera, Curvularia inaequalis, C. lunata és a Cercosporidium graminis gombafajok fűfajok szemtermésével történő továbbterjedését.

3. A ’Strand’ nádképű csenkesz fajta szemtermésén a különböző dózisú UV-C besugárzást elsőként alkalmaztuk, mint lehetséges alternatív magkezelési eljárást.

Igazoltuk, hogy a távoli UV sugárzás stimuláló hatású a szemtermések csírázásának megindulására és pozitív korrelációt mutat a csírázási %-kal. Bizonyosságot szereztünk afelől, hogy a távoli UV sugárzás negatív hatással van a szemtermések felületi fertőzöttségére.

8. Új tudományos eredmények

4. Termesztett fűfajok fajtáinak nemesítési törzsanyagán végzett felvételezésekkel bizonyítottuk, hogy Keszthely környékén a Puccinia gombafajok okozta fertőzöttség évközi járványgörbéje egycsúcsú és maximumát szeptember hónapban éri el.

5. Kimutattuk a ’Keszthelyi 54’ és az ’Amba’ csomós ebír fajták Cercosporidium graminis kórokozó gomba iránti nagymértékű fogékonyságát. Patogenitási teszttel bizonyítottuk, hogy a csomós ebírről származó C. graminis csak a gazdanövényét fertőzi és az angolperje, réti perje, vörös csenkesz és nádképű csenkesz fűfajokon nem okozott tüneteket. Hazai viszonyok között elsőként számoltunk be a C. graminis kórokozó gomba vörös csenkesz fajtákon okozott kártételéről.

6. Magyarországon elsőként közöltünk adatokat a Ramularia pusilla kórokozó gomba Lolium fajokon okozott kártételéről és annak jelentőségéről.

8.2. Új tudományos eredmények angol nyelven – New scientific results

Based on our investigations, observations and considering the literature data we propose

Based on our investigations, observations and considering the literature data we propose