Fűfajok/fajták szemtermésével végzett magkórtani eredmények

Magyarországon a termesztett, de a vadon termő pázsitfüvek növényegészségügyi helyzete a növénykórtani diszciplína hiányos területét képezi. Idézném VAJNA és OROS

(2005) szavait: „Utalást sem találunk a pázsitfűfélék gombák okozta betegségeire az egyébként igen részletes Növényvédelmi Enciklopédiában (1968), illetve a legújabb egyetemi tankönyvekben (pl. „Növényvédelem” 1997; „Kertészeti Növénykórtan” 1993).”

A megállapítás helytálló és a témát alaposan kutatva azt is megállapíthatjuk, hogy nincsenek információink az egyes fűfajok magkórtani ismereteiről. Az OMMI (jelenleg Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal) Növénykórtani Osztályának akkreditált magkórtani laborartóriumában több kultúrnövény vetőmagjának növénykórtani ellenőrzését végzik, azonban nem foglalkoznak az egyes fűfajok magkórtani vizsgálatával (GERGELY 2005). E témakörben hazai körülmények között publikált anyagot nem találtunk, kivéve az irodalmi áttekintés fejezetben is említett és csak a szerzőknél megtalálható WALCZ és HORVÁTH (1976): „Három fűfaj magkórtani vizsgálata” című pályázati anyagát.

Mindezek függvényében vállalkoztunk a témakör alaposabb kutatására. Kutatómunkánk során három éven keresztül 22 fűfaj, 34 fajtájának 56 magtételével végeztünk kiterjedt magkórtani vizsgálatokat. Az általunk alkalmazott nedveskamrás és Jacobsen asztalon történő csíráztatási módszerek alkalmazásával összesen 44 gombanemzetség 80 gombafajának előfordulását tapasztaltuk a szemterméseken. Ezek közül Magyarországon elsőként határoztuk meg több gombafaj fűfajok szemtermésén való előfordulását (11.

táblázat). A gombafajok előfordulási gyakoriságát tekintve a fűfajok szemtemésén dominánsnak a szaprotróf Alternaria, Cladosporium, Epicoccum, Penicillium gombanemzetségek fajai bizonyultak. Ezen megállapításunk megegyezik MÄKELÄ

(1972a), TULLOCH és LEACH (1972), valamint WALCZ és HORVÁTH (1976) fűfajok szemtermésével végzett magkórtani vizsgálatainak eredményeivel. Réti perje szemtermések vizsgálata során COLE és mtsai (1968) hasonlóan gyakorinak tartották az Alternaria, Epicoccum és Cladosporium nemzetségek megjelenését. Az Alternaria nemzetségen belül négy faj (A. alternata, A. tenuissima, A. infectoria és az A.

chlamydospora) jelenlétét mutattuk ki a fűfajok szemterméséről. Az előzőekben hivatkozott szerzők csak az A. alternata előfordulását jelezték fűfajok szemtermésén, bár

6. Következtetések, javaslatok

MÄKELÄ (1972a) több Alternaria fajt említett, azonban az A. alternata-n kívül egyet sem nevezett meg. DUGAN és LUPIEN (2002) szerint a takarmány és gyom pázsitfűfajok szemtermésén gyakoribb az A. tenuissima előfordulása és az A. alternata megjelenése a ritkább. GANNIBAL (2004) bár nem a szemterméseket vizsgálta a fűfajok különböző részeiről izolált Alternaria fajok megjelenési gyakoriságában szintén az A. tenuissima-t tartotta gyakoribbnak. DONGÓ (2005) különböző gazdanövényekről származó hazai Alternaria izolátumok között szintén gyakorinak tartotta az A. tenuissima gombafajra jellemző sporuláció típust. Az A. chlamydospora gombafajt egyetlen esetben azonosítottuk, 1993-ban vadon termő olaszperje növényről származó magmintájában. A szaprotróf gombafajok fertőzésének közvetlen csírázásgátló hatását vizsgálatainkban nem tapasztaltuk. A gombafajok nagyobb arányú fertőzése azonban hatást gyakorol a tárolhatóságra és a későbbiekben NEERGARD (1979) szerint csökkenthetik a csírázóképességet.

A kórokozó gombák közül a Drechslera, Bipolaris, Curvularia és Fusarium nemzetségek fajainak megjelenése volt meghatározó a fűfajok szemtermésén. Közvetlen csírakárosodást a Fusarium fajok fertőzése következtében tapasztaltunk, a fertőzött szemeknél 100 %-os csíraelhalást okoztak a nemzetség fajai. A Drechslera és Bipolaris fajok szemterméseken történő előfordulása és tipikus sporulációja közvetlen csírapusztulást nem okozott. Ezzel szemben viszont HODGES és WATSCHKE (1975) cérnatippan, vörös csenkesz és réti perje szemek Bipolaris sorokiniana gombafajjal fertőzött szemterméseknél jelentős mag és növényelhalást tapasztaltak. Véleményük szerint a kórokozó gomba erősen csökkentette a csírázási %-ot. A Drechslera nemzetséget vizsgálataink során 14 éves hibridperje szemterméséről is sikerült kimutatnunk, amely a kórokozó gomba nagyfokú túlélőképességét bizonyítja. A gomba ezen tulajdonságát véleményünk szerint a szemtermések tárolásának módja és hőmérséklete is befolyásolja.

Esetünkben a magtételt 4-6 ºC-on tárolták. MATTHEWS (1971) szobahőmérsékleten tárolt hibridperje szemek esetében a Drechslera életben maradását 3,5 évben állapította meg. A Drechslera és Bipolaris nemzetségeket szinte mindegyik magmintában azonosítottuk, de a vizsgált magtételeken belül a fertőzöttség alacsony értéket mutatott. A szemterméseken megállapított fertőzöttség mértéke megfigyeléseink szerint egyenes arányban van a vegetációs peridódusban okozott levéltünetekkel. Felvételezéseink során begyűjtött tünetes levelekről is izoláltuk a nemzetségek fajait, de jelentős növénykórtani problémát (pl:

levélszáradás) nem okoztak a gombafajok. Ezen észrevételünk ellentmondani látszik GRAY

6. Következtetések, javaslatok

és GUTHRIE (1977), valamint LAM (1982) véleményével, akik vizsgálataik során nem tapasztaltak összefüggést a szemtermések és a levélzet Drechslera fertőzöttsége között.

Annak ellenére, hogy a különböző dózisú UV-C sugárzással végzett vizsgálataink során ugyanazon magtétel kontrollja egy évvel később kisebb gombafertőzöttséget mutatott, a különböző fűfajok és fajták magkórtani vizsgálatsorozatának összesítésekor nem találtunk igazolható és bizonyítható összefüggést a magminták kora és a szemtermések tapasztalt gombafertőzöttsége között. Ugyanezt elmondhatjuk a magtételek korának mintán belül azonosított gombafajok számára gyakorolt hatásáról is. A 2006-os évjáratú réti perje fajták esetében az állományban végzett fungicides kezeléseknek nem volt hatása a szemtermések gombafertőzöttségére. A csírázásban és fertőzöttségben adódó szignifikáns különbségeket a fajta befolyásolta. WALCZ és HORVÁTH (1976) szerint vörös csenkesz esetében a szemterméseken azonosított gombafajok száma egyenes arányban van a magtétel korával és fordítottan arányos a csírázási %-kal. Statisztikai elemzésünk során a magminták fertőzöttsége és csírázási jellemzőinek alakulása között nem találtunk szignifikáns kapcsolatot, ennek értelmében matematikailag nem tudtuk bizonyítani a szemek gombafertőzöttségének csírázásra gyakorolt negatív hatását. Természetesen ezen statisztikai számítások során azt a tényt is figyelembe kell vennünk, hogy egy magtétel gyengébb csírázóképességét korántsem biztos, hogy az adott kórokozók idézik elő. Az embrió életképessége, a csírázásra gyakorolt környezeti hatások szintén befolyásoló tényezők, így igazából a szemeken tapasztalt összes gombafertőzöttség csírázási értékekre gyakorolt hatását nehéz matematikailag megválaszolni.

A csíráztatási módszereket és az ellenőrzési időpontokat összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy a Jacobsen asztalon történő csíráztatás során nagyobb fertőzöttségi szint mutatkozott a nedveskamrás inkubáláshoz képest. Ezzel párhuzamosan a vizsgált fűfajok többsége Jacobsen asztalon szintén nagyobb csírázási értékeket mutatott. Az azonosított gombafajok száma ugyancsak a Jacobsen asztalon volt nagyobb. A két ellenőrzési időpont közül mindkét módszer esetében a második ellenőrzések alkalmával a szemtermések nagyobb fertőzöttsége jelentkezett, amely legtöbb esetben a szaprotróf gombafajok agresszív kolonizációjával magyarázható. Ezt különösen a Jacobsen asztalos csíráztatásnál tapasztaltuk. A második ellenőrzési időpontban az azonosított gombafajok száma is nőtt az első ellenőrzéshez viszonyítva.

Összesítve elmondhatjuk, hogy a különböző fűfajok szemtermésének mikrogomba fajspektruma rendkívül széles skálán helyezkedik el. Ez nem azt jelenti, hogy a szemterméseken található összes gombafajra fényt derítettünk, de úgy gondoljuk, hogy

6. Következtetések, javaslatok

munkánkkal sikerült bővítenünk ezen terület ismeretanyagát. A szemek gombafertőzöttségének mértékét több tényező együttes kölcsönhatása eredményezi, így ugyanazon fűfaj különböző évjáratú szemterméseinek fertőzöttségbeli különbözőségére nehéz választ keresni. A szemtermések csírázási értékeinek korrekt és a szabvány előírásoknak megfelelő megállapításához az általunk alkalmazott két csíráztatási módszer közül a Jacobsen asztalon történő csíráztatás tűnik megfelelőbbnek, bár a nedveskamra módszer hasonlóan jónak bizonyult. Ezen megfigyelésünk megegyezik WALCZ és HORVÁTH (1976) eredményeivel. A szerzőkkel abban is egyetértünk, hogy a Jacobsen asztalon a nedveskamra módszerhez viszonyítva nagyobb fertőzöttséget és több gombafajt lehet kimutatni. A szemterméseken az egyes gombafajok sporulációját a csíráztatás során több abiotikus tényező (fényintenzítás, hőmérséklet, páratartalom) együttes hatása is befolyásolja (DE TEMPE 1963). A Jacobsen asztalon a csíráztatási felület alatt elhelyezkedő vízfürdő hőmérséklettartományának változtatásával közvetlenebb hatás érhető el. Ez egyértelműen kedvez több szaprotróf gomba felszaporodásának, amelynek esetünkben a második ellenőrzési időpontokban volt kiemelkedő jelentősége. A szaprotróf gombák felszaporodása esetenként torzíthatja a reális fertőzöttségi érték megállapítását. Ennek főként a szemtermések célirányos gombafaj fertőzöttségi fokának (pl. Drechslera spp.) meghatározásában van jelentősége, ugyanis a szaprotróf gombák gyors növekedésük révén elnyomhatják a meghatározni kívánt gombafajokat. Ezek alapján a Jacobsen asztalon történő csíráztatás során a szemtermések gombafertőzöttségének meghatározásához a 12-14 nap után történő ellenőrzést javasoljuk. MÄKELÄ (1972a, 1981) fűfélék szemtermésével végzett magkórtani vizsgálatai során a Jacobsen módszert alkalmazta és ellenőrzéseit a 6.

és 14. napokon végezte.

A nedveskamra módszer a magkórtani vizsgálatok elvégzéséhez elfogadott és több gombafaj magon történő előfordulásához kimondottan ajánlott csíráztatási eljárás (DE

TEMPE 1962; RADULESCU és NEGRU 1971). Előnye között említhető, hogy nagyobb sterilitási fok érhető el a Jacobsen módszerhez képest. Hátránya, hogy a nedvesség utánpótlása a Petri csészék nyitása nélkül nehezen valósítható meg. A módszer fűfajok szemtermésének vizsgálata során is széleskörben alkalmazott (ANDERSEN 1955;

MATTHEWS 1971; MCKENZIE 1978). Tapasztalataink szerint a fűfajok szemtermésének reális fertőzöttségi érték meghatározásához a 14-16 nap után történő ellenőrzés javasolható. Ezen megfigyelésünk egyezik RADULESCU és NEGRU (1971) által javasoltakkal, akik 6, 10, 12, 15 nap utáni ellenőrzést említenek. WALCZ és HORVÁTH

(1976) szerint a nedveskamra módszer nem annyira alkalmas a valóság követésére.

6. Következtetések, javaslatok

Véleményünk szerint viszont a nedveskamra módszer alkalmazásával a valóságot tükrözően realizálódik a szemtermések felületi fertőzöttsége.

A téma további kutatási alapot biztosít hazai körülmények között a termesztett fűfajok szemterméseit károsító endofita kórokozó gombák feltérképezésére.