5. Eredmények
5.2. Távoli UV sugárzással kezelt szemtermések vizsgálatainak eredményei
5.2.1. A távoli UV sugárzás hatása a csírázásra
A különböző UV-C dózisok csírázásra gyakorolt hatását a 16. és 17. ábrák regressziós függvényein mutatjuk be. Az adatok varianciaanalízissel végzett értékelése során a csírázási erély értékei között szignifikáns különbségek mutatkoztak, így a H0 hipotézist elvetettük. Az ábrákon csillaggal jelöltük azokat a dózisokat, amelyek a kontrollhoz viszonyítva szignifikáns (p<0,05) eltérést mutattak.
2005-ben végzett vizsgálatainkban a szemterméseket csak felülről sugároztuk be és a 6,48, 14,04 és a 16,2 J/cm2 dózissal kezelt magtételek csírázási erélyei a kontrollhoz viszonyítva szignifikáns (p<0,05) emelkedést mutattak (16. ábra). 2006-ban ugyanazon magtétel egy éves pihentetése után a szemeket minden oldalról besugároztuk és hasonló eredményt tapasztaltunk (17. ábra). Az első ellenőrzés alkalmával megállapított csírázási erélyek az alkalmazott legnagyobb dózisok (12,96 és 16,2 J/cm2) esetében szignifikánsan nagyobbak voltak a kontrollhoz képest. A 0,81 J/cm2 dózissal kezelt magtétel esetében szintén szignifikáns különbséget kaptunk a csírázási erély alakulásában. Meg kell jegyeznünk, hogy bár a vizsgált magtétel egy évvel idősebb lett, mégis a két év kontrollvizsgálataiban 2006-ban mintegy 10 %-os növekedést tapasztaltunk a csírázási erélyben, ugyanakkor 2005-ben az UV-C besugárzás hatására a szemek intenzívebben csíráztak a kontrollhoz viszonyítva (2,25-18,25 %). A különböző dózisoknál regisztrált csírázási erély értékek kontrollhoz viszonyított eltérése 2006-ban 1-10 % volt.
A második ellenőrzési időpontban a csírázási % a kontroll esetében mindkét évben szinte azonos értéket (94,75%, 94,25%) mutatott. Hasonló következtetést tudtunk levonni a különböző UV-C dózisokkal kezelt magtételek csírázási %-át illetően is. A magtételek mindkét vizsgált évben nagyon jól csíráztak és ezen adatokra elvégzett varianciaanalízis elvégzése során a különböző UV-C dózisokkal kezelt magtételek csírázási %-a között nem tudtunk szignifikáns különbségeket igazolni.
5. Eredmények
16. ábra. A csírázás alakulása különböző UV-C dózisok hatására 2005-ben
Megjegyzés: *:szignifikáns p<0,05
A dózisoknál kapott értékek a kontroll (0 J/cm2) értékeihez viszonyítottak
ycsírázási erély = 0,0901x + 78,614
17. ábra. A csírázás alakulása különböző UV-C dózisok hatására 2006-ban
Megjegyzés: *: szignifikáns p<0,05
A dózisoknál kapott értékek a kontroll (0 J/cm2) értékeihez viszonyítottak
5. Eredmények
A regressziós függvények (16. és 17. ábra) egyenletei azonban jól szemléltetik, hogy a magasabb dózisú UV-C besugárzás növeli a csírázási erélyt. Fűfajok szemtermésének UV sugárzással történő kezeléséről szakirodalmi forrást nem találtunk, de eredményeinket hasonlíthatjuk NOLASCO és mtsai (1996) munkájához, akik az óriás orgonakaktusz (Pachycereus pringlei) magjainak különböző dózisú UV sugárzással történő kezelése során a csírázási %-okban szintén nem tapasztaltak szignifikáns különbségeket a kontrollhoz viszonyítva. A csírázási erélyre vonatkozó értékeket nem vizsgálták. BROWN és mtsai (2001) a káposzta (Brassica oleracea var. capitata) magjait kezelték különböző dózisú UV-C sugárzással és véleményük szerint a kezelt magokból fejlődő növényeknek egészségesebb a színe, a képződő káposztafejeknek nagyobb a súlya és az átmérője.
5.2.2. A távoli UV sugárzás hatása a szemtermések gombafertőzöttségére
A különböző UV-C dózisok szemtermések gombafertőzöttségére gyakorolt hatását a 18.
és 19. ábrák regressziós függvényein foglaltuk össze. 2005-ben a szemtermések nagy mértékű gombafertőzöttségét tapasztaltuk. A különböző UV-C dózisokkal kezelt magtételek fertőzöttsége bár minimális mértékben csökkent, szignifikáns csökkenést az első ellenőrzés alkalmával csak a 14,04 J/cm2 dózissal kezelt magtétel esetében regisztráltunk (18. ábra). A második ellenőrzéskor szintén 14,04 J/cm2 dózissal kezelt magtétel esetében tapasztaltuk, hogy a gombafertőzöttség szignifikánsan (p<0,05) kisebb volt. Ezzel ellentétben viszont a 16,2 J/cm2 dózis esetében a második ellenőrzési időpontban a gombafertőzöttség emelkedése szignifikáns különbséget mutatott a kezeletlen magtételhez viszonyítva. Ismételten megjegyezzük, hogy ebben az esetben a szemtermések besugárzása csak felülről történt meg.
2006-ban ugyanazon magtétel vizsgálatba vonása során érdekes megfigyelés, hogy a kontroll (0 J/cm2) szemtermések gombafertőzöttségében egy évvel később az első ellenőrzéskor 59 %-os csökkenést tapasztaltunk a 2005. évi vizsgálatokhoz viszonyítva. A második ellenőrzéskor ez a csökkenés 47 %-os értékre szorult vissza. A szemtermések minden oldalról történő besugárzása következtében a 6,48, 9,72, 12,96, és 16,2 J/cm2-es UV-C dózisokkal kezelt magtételek gombafertőzöttsége az első ellenőrzéskor szignifikánsan (p<0,05) kisebb volt a kontrollhoz viszonyítva. A második ellenőrzés alkalmával mindegyik dózissal kezelt magtétel gombafertőzöttsége szignifikáns csökkenést mutatott a kontrollhoz képest (19. ábra).
5. Eredmények
18. ábra. A szemtermések gombafertőzöttségének alakulása különböző UV-C dózisok hatására 2005-ben
Megjegyzés: *: szignifikáns p<0,05
A dózisoknál kapott értékek a kontroll (0 J/cm2) értékeihez viszonyítottak
y7. nap = -0,6749x + 29,621
19. ábra. A szemtermések gombafertőzöttségének alakulása különböző UV-C dózisok hatására 2006-ban
Megjegyzés: *: szignifikáns p<0,05
A dózisoknál kapott értékek a kontroll (0 J/cm2) értékeihez viszonyítottak
5. Eredmények
Az UV-C sugárzással kezelt nádképű csenkesz szemtermésekkel végzett vizsgálataink során a szemtermésekről 20 gombanemzetség fajainak jelenlétét mutattuk ki, amelyek döntő többségükben a mitospórás gombák (Deuteromycota) törzsébe tartoznak, de azonosítottunk a tömlősgombák (Ascomycota) törzsébe tartozó gombanemzetségeket is.
Mivel korábban a magkórtani eredményeink ismertetése során az azonosított gombanemzetségek és gombafajok ismertetésére kitértünk, így jelen fejezetben ettől eltekintünk. Amit feltétlenül szeretnénk megjegyezni, hogy az UV-C sugárzással kezelt szemtermésekkel végzett magkórtani vizsgálatainkban dominánsnak szintén a szaprotróf életmódú gombák, az Alternaria spp., Rhizopus stolonifer és a Penicillium spp.
gombafajok bizonyultak. 2005-ben az összes fertőzöttségen belül mitegy 90 %, míg 2006-ban 50-70 % volt tulajdonítható az Alternaria nemzetség által okozott fertőzöttségnek.
A Rhizopus stolonifer mindkét évben azonos szintű fertőzöttséget okozott, viszont a Penicillium fajok jelenléte 2005-ben szinte elenyésző volt, 2006-ban azonban az összes gombafertőzöttségen belüli 10 %-os előfordulásukat tapasztaltuk. Kétéves vizsgálataink során a nádképű csenkesz szemterméséről az előzőekben említetteken kívül a következő gombanemzetségeket, illetve fajokat izoláltuk: Pyrenophora sp., Sordaria fimicola, Chaetomium spp., Phoma epicoccina, Septoria sp., Aureobasidium pullulans, Aspergillus spp., Acremoniella atra, Epicoccum nigrum, Cladosporium spp., Stemphylium botryosum, Arthrinium sp., Embellisia spp., Ulocladium sp., Gonatobotrys flava, Drechslera spp. és Bipolaris spp. Ezen gombafajok bár megtalálhatóak voltak a szemterméseken, azonban az összes gombafertőzöttségen belül képviselt részarányuk elenyésző volt. Èrdekes megfigyelés, hogy Fusarium fajok okozta fertőzéssel egyik vizsgálatsorozatban sem találkoztunk.
5. Eredmények
5.3. Tenyészedényes magkórtani vizsgálatok eredményei
Tenyészedényes vizsgálatainkba szintén a ’Strand’ nádképű csenkesz fajta 2004-es betakarításából származó nagy gombafertőzöttségi értéket mutató magtételét vontuk be.
Elsősorban vizsgálni kívántuk, hogy a szemtermés felületi fertőtlenítése (A tényező) hatással van e a csírázására, a csíranövények hosszára és a csíranövények tömegére. Ennek értelmében feltételeztük (H0) azt, hogy a szemtermések fertőtlenítése nem okoz különbségeket egyik vizsgálni kívánt paraméter értékeiben sem. Mindezt elemezni kívántuk két talajtípus (B tényező) és két eltérő hőmérsékleti kezelés (C tényező) függvényében. Így a kiindulási fő vizsgálati tényezőnk mellett két további tényező esetleges korrekciós hatásával is számolnunk kellett.
Eredményeink értelmezésekor célszerű a 20. ábrát és a 15. táblázatot együtt nyomon követni. Megfigyelhetjük, hogy a három tényező (AxBxC) együttes kölcsönhatása egyik vizsgált paraméter esetében sem eredményezett szignifikáns különbséget. Az elemzést ezen megállapítás értelmében abbahagyhatnánk, hiszen a három befolyásoló tényező együttesen érvényesült és statisztikai értelmezésben nem okoztak szignifikáns eltéréseket.
Azonban továbbmenve az elsőrendű kölcsönhatásokra és főhatásokra láthatjuk, hogy a csírázási %-ot, a csíranövények hosszát és tömegét önmagában a szemtermések fertőtlenítése szintén nem befolyásolta. A csírázási %-ok mindegyik vizsgált esetben közel azonosan alakultak és az értékek alakulására egyik főtényező sem gyakorolt szignifikáns hatást. A csíranövények hosszában adódott különbségek a talajtípus hatásának tulajdoníthatók (p<0,001), míg a csíranövények tömegében regisztrált eltéréseket szintén a talaj típusa (p<0,001) és az alkalmazott hőmérsékleti kezelések (p<0,01) hatása befolyásolta.
Összesítve és az első megállapításunkra hivatkozva H0 hipotézisünket ezesetben elfogadjuk és statisztikailag igazoltnak tekintjük azt, hogy a szemtermések felületi fertőtlenítése önálló tényezőként nem volt hatással a szemtermések csírázására, a csíranövények átlagos hosszának és tömegének alakulására.
5. Eredmények
20. ábra. A ’Strand’ nádképű csenkesz fajta szemtermésének csírázási értékei több tényező együttes hatására
Megjegyzés: FH10: Fertőtlenített, homok talaj, 10 oC; KH10: Fertőtlenítés nélkül, homok talaj, 10 oC; FH20:
Fertőtlenített, homok talaj, 20 oC; KH20: Fertőtlenítés nélkül, homok talaj, 20 oC; FB10: Fertőtlenített, barna erdőtalaj, 10 oC; KB10: Fertőtlenítés nélkül, barna erdőtalaj, 10 oC; FB20: Fertőtlenített, barna erdőtalaj, 20 oC; KB20: Fertőtlenítés nélkül, barna erdőtalaj, 10 oC;
15. táblázat. A vizsgált csírázási értékek varianciaanalízise
Csírázási % Csíranövény hossz Csíranövény tömeg
Tényező
5. Eredmények
5.4. A Cercosporidium graminis gombafajjal végzett vizsgálatok eredményei
5.4.1. A Cercosporidium graminis gombafaj jellemzése
A Cercosporidium graminis (Fuckel) Deighton a mitospórás gombák (Deuteromycota) törzsébe tartozó kórokozó. A gomba ivaros (teleomorf) megjelenési formáját az irodalom többnyire nem jelöli meg, de helyenként a Mycosphaerella recutita (Fr.) Johanson nevű pszeudotéciumos gombát nevezik meg ivaros alakként (RADULESCU és NEGRU 1971, LEWIS-SMITH 1994). Számos szinonim elnevezése közül a Scolecotrichum graminis Fuckel a legismertebb. A kórokozót FUCKEL írta le csomós ebírről 1870-ben és Scolecotrichum graminis (Scolicotrichum graminis) néven nevezte el. 1923-ban HÖHNEL javaslatot tett a kórokozó nevének megváltoztatására, amely szerint a helyes megnevezés a Passalora graminis (Fuckel) Höhn. HORSFALL (1930) véleménye szerint a gomba tulajdonságai alapján közelebb áll a Cercospora nemzetséghez, mint a Passalora nemzetséghez. A Cercospora graminis (Fuckel) Horsfall nevet javasolta, de ezt az indítványozást nem fogadták el, így a kórokozót 1967-ig Scolecotrichum graminis (Fuckel) néven azonosították, míg DEIGHTON ezt a meghatározást a mostani legitim névre a Cercosporidium graminis (Fuckel) Deighton névre változtatta.
A kórokozó gomba micéliuma a fertőzött levelek epidermisze alatt telel át, s késő márciusban ha a környezeti feltételek kedvezően alakulnak a sztróma felszakítja az epidermiszt és innen sötét nyalábok formájában törnek elő az egyszerű, el nem ágazó, olívbarna 76-105 x 7-10 µm nagyságú konídiumtartók. A konídiumok egyesével fűződnek le a tartók végéről, hengeresek, többnyire orsó alakúak, csúcsi végük felé elkeskenyedők.
Az alapi részen a leválás helyén jellegzetes hilum figyelhető meg. Színük a színtelentől a szürkés-barnáig változhat, felületük sima vagy enyhén szemölcsös. Mérettartományuk széles határok között változik (16. táblázat).
16. táblázat. A Cercosporidium graminis konídium méretei
Hivatkozás Hosszúság (µm) Szélesség (µm) Harántfalak száma
BRAVERMAN (1958) 29-58 6-11 0-3
UBRIZSY (1965) 22-52 3-6 1-2
ELLIS (1971) 21-44 10-12 1-3
BRANDENBURGER (1985) 22-48 8-14 2-3 (4)
5. Eredmények
A gombafajt hazai viszonyok között a csomós ebír (Dactylis glomerata L.), óriás tippan (Agrostis gigantea Roth.), vörös csenkesz (Festuca rubra L.), felemáslevelű csenkesz (Festuca heterophylla Lam.), franciaperje (Arrhenatherum elatius L.) fűfajokról izoláltuk, míg Ausztriában gumós perje (Poa bulbosa L.), réti komócsin (Phleum pratense L.), réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis L.) és szagos borjúpázsit (Anthoxanthum odoratum L.) levélzetén mutattuk ki. Vizsgálatainkban a különböző fűfajokról izolált C. graminis konídiumok között jelentős méretbeli (21. ábra) és morfológiai (22. ábra) különbségeket tapasztaltunk. A fűfajokról izolált konídiumok 0-5 db harántfallal rendelkeztek és mérettartományuk 25-104,9 x 7,6-12,5 µm között változott. A mért adatokra elvégzett statisztikai értékelés alapján a konídiumok hosszméretében és szélességében fűfajonként szignifikáns különbségek mutatkoztak. Érdekes megfigyelésünk, hogy a csomós ebír szabadföldről gyűjtött tünetes leveleiről izolált konídiumok hossza és szélessége szignifikáns különbséget mutatott (p<0,05)a tenyészedényben nevelt és fertőzött csomós ebír csíranövények leveléről izolált konídiumokhoz viszonyítva.
0
21. ábra. Különböző fűfajokról izolált Cercosporidium graminis konídiumok méretbeli jellemzői
Megjegyzés: 1: csomós ebír (szabadföldről); 2: csomós ebír (tenyészedényből); 3: vörös csenkesz; 4: óriás tippan; 5: franciaperje; 6: gumós perje (Ausztriában izolált); 7: réti komócsin (Ausztriában izolált); 8:
borjúpázsit (Ausztriában izolált); 9: réti ecsetpázsit (Ausztriában izolált), 10: felemáslevelű csenkesz Adatok fűfajonként 50 db mért konídium alapján
Az azonos betűt nem tartalmazók szignifikánsan (p < 0,05) különböznek egymástól
5. Eredmények
22. ábra. A Cercosporidium graminis különböző fűfajokról izolált konídiumai. A:
Csomós ebír (Dactylis glomerata), B: Óriás tippan (Agrostis gigantea), C: Vörös csenkesz (Festuca rubra), D: Felemáslevelű csenkesz (Festuca heterophylla), E:
Franciaperje (Arrhenatherum elatius), F: Gumós perje (Poa bulbosa), G: réti komócsin (Phleum pratense), H: Szagos borjúpázsit (Anthoxanthum odoratum) Mérőpálca = 30 µm
A B
E F
C D
G H
5. Eredmények
A visszafertőzött növényekről származó konídiumok rövidebbek és szélesebbek voltak (tehát zömökebb habitus volt rájuk a jellemző). A csomós ebírről származó konídiumok hosszúsága nem különbözött a franciaperjéről és a borjúpázsitról származó konídiumok hosszúságától, valamint az óriás tippanról és a réti ecsetpázsitról származó konídiumok hosszméretében szintén nem mutatkozott igazolható különbség. A konídiumok szélesség adatai már közelebb álltak egymáshoz, azonban a statisztikai számítások több fűfaj között szignifikáns (p<0,05) eltéréseket igazoltak (21. ábra). Kiemelendő a tenyészedényben nevelt csomós ebírről, a réti ecsetpázsitról és a felemáslevelű csenkeszről származó konídiumok széllességmérete. Ezen fűfajok egymástól nem, de a többi fűfajról származó konídiumok szélességétől szignifikánsan különböztek.
A konídiumok morfológiai eltérése főként a konídiumok eltérő habitusában, a hilum kiemelkedésének mértékében és a harántfalak számában nyilvánult meg (22. ábra).
5.4.2. A Cercosporidium graminis konídiumok csíráztatásának vizsgálati eredményei
Az említett gazdanövényekről származó konídiumok csírázása 3 óra után indult meg desztillált vízben. A két és több sejtű konídiumok esetében is gyakoribb volt az, hogy az első csíratömlő képzése a csúcsi sejt végpontjából képződött, azonban előfordult, hogy LATCH és WENHAM (1958) tapasztalataival ellentétben az első csíratömlő képződése a bazális sejtből, a konídiumnak a konídiumtartóról történt leválási helye mellett, a konídium képzelt középvonalával 40-45°-os szöget bezárva képződött. A többsejtű konídiumok esetében a csúcsi és alapi sejtek csírázása után a közbülső sejtek is csíratömlőt fejlesztettek. Véletlenszerűen kiválasztott 40 konídium esetében 7 óra után a bazális sejten képződött csíratömlők átlagos hossza 20,9 µm, míg a csúcsi sejtek esetében az átlagos csíratömlő hossz 25,3 µm. A különbség és a csúcsi sejt csíratömlőjének egységnyi idő alatt történő nagyobb növekedése indokolhatja, hogy valóban a legtöbb esetben a csúcsi sejtek csírázása történik meg először. A csíratömlők szélessége egységesen 3-4,6 µm volt.
Érdekes, hogy a konídiumok csapvízben, illetve a fűfajok leveléből nyert szövetnedvben nagyon kis mértékben csíráztak (17. táblázat). A csomós ebírről, franciaperjéről, óriás tippanról és a felemáslevelű csenkeszről származó konídiumok egyik fűfaj szövetnedvében sem csíráztak, míg a vörös csenkeszről származó konídiumok, bár kis mértékben, de a vörös csenkesz és nádképű csenkesz szövetnedvében is csírázásnak indultak. Ebben az esetben csak a csúcsi sejtek csírázását tapasztaltuk, viszont a képződött csíratömlő nagyobb
5. Eredmények
ütemben növekedett és vékonyabb (2 µm) volt. Csapvízben 24 óra után a csomós ebírről és a franciaperjéről származó konídiumok kis arányú csírázása mutatkozott.
17. táblázat. Cercosporidium graminis konídiumok csírázási értékei (%) különböző csírázási közegben 24 óra után
A konídiumok származása gazdanövényenként Csírázási közeg Csomós
ebír
Vörös
csenkesz Franciaperje Óriás tippan Felemáslevelű csenkesz
Desztillált víz 40 83,8 78 85,3 38,5
Csapvíz 4,25 0 10 0 -
Csomós ebír szövetnedv 0 0 0 0 -
Vörös csenkesz szövetnedv 0 5 0 0 -
Nádképű csenkesz
szövetnedv 0 5 0 - 0
Angolperje szövetnedv 0 0 0 - -
Réti perje szövetnedv 0 0 0 - -
Megjegyzés: Az értékeket minden esetben 80 db megfigyelt konídium alapján számítottuk -: Nem vizsgált
A Cercosporidium graminis tisztatenyészetének előállítása két fűfaj esetében járt sikerrel. A telepek szobahőmérsékleten tapasztalt növekedési üteme lassú. A csomós ebírről származó izolátum burgonya dextróz agaron képzett telepe középen kissé kiemelkedő, színe világosszürke, széle felé haladva ellaposodó, kivilágosodó, fehér színű.
A telep alulról kékesszürke, fehér szegéllyel körülvett, valamint felülről és alulról is sugárirányú barázdáltság figyelhető meg. A 14 napos telep átmérője 20 mm. A franciaperjéről izolált C. graminis telepe burgonya dextróz agaron szürkésfehér, középen kissé kiemelkedő, széle lapos, fehér színű. Alulról szintén kékesszürke, fehér szegéllyel övezett. A 14 napos telep átmérője 18 mm. A tenyészetekben nem tapasztaltuk a kórokozó sporulációját. Czapek-Dox agaron nem volt eredményes a telepképződés.
5.4.3. Patogenitási vizsgálatok eredményei
A csomós ebírről származó konídiumszuszpenzióval végzett visszafertőzést követően a 14. napon tapasztaltuk a csomós ebír csíranövények levelein a Cercosporidium graminis okozta tipikus tünetek megjelenését. A tünetes levélkék laboratóriumi vizsgálata során a kórokozó morfológiai és méretbeli tulajdonságai alapján azonosítottuk a Cercosporidium graminis gombafajt. A fertőzött levelekről izolált konídiumok 35-51,7 x 9,1-13,7 µm nagyságúak voltak és egy harántfallal tagoltak. A fertőzés mértékét a tüneteket mutató
5. Eredmények
csíranövények számából határoztuk meg, amely a 7. héten a 4 ismétlés átlagában elérte a 68,85 %-ot. Ebben az időben már legtöbb levélke csúcsi része barnulva elszáradt. A többi vizsgálatba vont inokulált fűfajon egyáltalán nem tapasztaltuk a C. graminis okozta tünetek előfordulását.
5.4.4. Cercosporidium graminis fűfajokon okozott fertőzöttsége szabadföldön
A Cercosporidium graminis által okozott fertőzöttség mértékét egzakt felvételezéssel kísértük figyelemmel. A kórokozó gomba különböző fűfajokon okozott tüneti megjelenésében nagyfokú heterogenitást tapasztaltunk (23. ábra). A csenkesz fajokon észlelt tünetek eltértek a többi fűfajon megjelent tünetektől, ami valószínűleg a csenkeszek sokkal kisebb levélszélességével magyarázható.
A vörös csenkesz és a felemáslevelű csenkesz esetében a foltok az egész levéllemez felületét átérték. A foltok csokoládébarna színűek, világossárga udvarral, amelyek kezdetben egymástól elhatároltak, majd a későbbiekben összeérnek és a levélzet száradását okozzák. A foltok közepe felé haladva a szín sötétbarnává válik, ami a fertőzés eredeti helyét jelöli (LATCH és WENHAM 1958). A foltok területén a levéllemez a színe felé sodródik.
A csomós ebír, óriás tippan, franciaperje levelén kezdetben apró, elliptikus foltok jelentkeznek, szintén világossárga udvarral. BRAVERMAN (1958) ugyanakkor sötétbarna szegélyt említ. A fiatal tünetek kezdetben könnyen összetéveszthetők a Stagonospora maculata (Grove) Sprague kórokozó által előidézett tünetekkel, de a későbbiekben ezek elkülöníthetők, mivel idősebb leveleken a Cercosporidium graminis által előidézett foltok megnyúlnak, egybeolvadnak és teljesen kitöltik a levélerek közötti területet. A 3-4 cm-es hosszúságot is elérő foltok világosbarna színűek és bennük egymással párhuzamos rendezett sorokban apró, tűhegynyi nagyságú fekete pontok figyelhetők meg, amelyek a kórokozónak az epidermisz alól csoportosan előtörő sötét konídiumtartó nyalábjai.
A tünetek már kora tavasszal kialakulnak és késő őszig jelen vannak a levélzeten. A kórokozó súlyos fertőzését tapasztaltuk a ’Keszthelyi 54’ és az ’Amba’ csomós ebír fajták esetében. A ’Keszthelyi’ óriás tippan, a ’Liget’ felemáslevelű csenkesz, a ’Keszthelyi 2’ és a ’Csobánc’ vörös csenkesz fajták szintén nagyfokú fogékonyságot mutattak a kórokozó gomba iránt. Annak ellenére, hogy a Cercosporidium graminis az egész vegetációs periódusban jelen van, erőteljesebb fertőzését az őszi időszakban képződött sarjnövedéken figyeltük meg.
5. Eredmények
23. ábra. A Cercosporidium graminis csomós ebír (A), óriás tippan (B), franciaperje (C), vörös csenkesz (D és E) és gumós perje (F) levélzetén okozott tünetei
A vörös csenkesz esetében ősszel (szeptember végén) erőteljesen megjelenő tipikus tünetek a fűfaj fajtáinak törzselit tövein bonitálási munka elvégzését tették lehetővé. A
’Keszthelyi 2’ vörös csenkesz fajta esetében 166 tő bonitálása történt meg és nem találtunk olyan tövet, amelyen ne jelentek volna meg a tünetek (24. ábra). E fajta esetében 33,85 fertőzöttségi index %-ot számítottunk. A ’Csobánc’ vörös csenkesz fajtánál a parcellán 151 tő értékelésére volt lehetőség és ez esetben 9 tőnél nem találtunk a betegségre utaló tüneteket (24. ábra). A fertőzöttségi index % 28,47 volt. A ’Tomaj’ vörös csenkesz levélzetéről nem sikerült izolálnunk a kórokozót. A ’Liget’ felemáslevelű csenkesz fajtán a
A
F E
D
B C
5. Eredmények
tünetek szintén erőteljesen jelentkeztek, de az 5,4 m2-es bemutató parcella összefüggő növényállománya nem tette lehetővé a fertőzés mértékének számszerűsítését.
24. ábra. A ’Keszthelyi 2’ és a ’Csobánc’ vörös csenkesz fajták 2005 szeptemberben tapasztalt Cercosporidium graminis okozta fertőzöttsége
A csomós ebír és az óriás tippan esetében a levélzet erőteljes száradása és a levélfoltok heterogén megjelenése szintén nem tette lehetővé a bonitálást, mivel a levélzeten kialakult károsodást nem lehetett egyértelműen egy kórokozó jelenlétének tulajdonítani. Ezen esetekben azonban a vegetációs periódusban begyűjtött tünetes és elszáradt levelekről minden alkalmommal izoláltuk a kórokozót, így bizonyosságot nyertünk arról, hogy az idő előtt bekövetkezett levélszáradásban a Cercosporidium graminis kórokozó gombának nagyfokú szerepe volt.
Ausztriában 2006 tavaszán végzett felvételezéseink során több fűfaj levélzetén tudatosan kerestük a Cercosporidium graminis által okozott tipikus tüneteket. A kórokozót először május közepén gumós perje alsó levélszintjében elhelyezkedő levelekről sikerült izolálni. A kórokozó fertőzését tapasztaltuk még réti komócsinon, réti ecsetpázsiton és borjúpázsiton. A csomós ebír levelén június közepén jelentek meg az első tünetek. Az említett fűfajok leveléről sikerült izolálnunk a kórokozót, de mindegyik esetben kis mértékű fertőzést tapasztaltunk. A csenkesz fajokon a tavaszi időszakban nem találkoztunk a kórokozó károsításával.
5. Eredmények
5.5. Termesztett fűfajok rozsdafertőzöttségének alakulása 2004-2007 években
Munkánk során tíz fűfaj 13 fajta törzselit töveinek Puccinia spp. gombafajok által okozott fertőzöttségét kísértük figyelemmel 2004 szeptembertől 2007 júniusig. A fűfajok begyűjtött fertőzött leveleiről csak a Puccinia gombanemzetség jelenlétét tudtuk kimutatni.
A nemzetségen belül négy rozsdagombafajt azonosítottunk. A gombafajokat előfordulásuk gyakorisága szerinti sorrendben nevezzük meg.
Mindegyik vizsgált fűfajnál nagyobb arányban fordult elő a levélrozsda (Puccinia
Mindegyik vizsgált fűfajnál nagyobb arányban fordult elő a levélrozsda (Puccinia