A fűfélék szemtermésének mikrogombái

A fűfélék szemtermését a külső és belső virágpelyvák (külső és belső toklász) határolják, amelyet szaknyelven toklászos szemtermésnek nevezünk. A toklászos szemtermés csúcsi végén több fűfaj esetében (olaszperje, franciaperje, réti ecsetpázsit stb.) a külső toklász fajra jellemző szálkában (arista) folytatódik. Termesztett kultúrnövényeinkhez hasonlóan a fűfajok szemtermése számos kórokozó továbbterjedésében játszik szerepet, amelyek befolyásolhatják a szemek csírázását és hatást gyakorolhatnak a fejlődő csíranövényekre. A szemterméssel terjedő kórokozókat gyakorlati szemszögből szabadföldi és raktári kórokozókra csoportosíthatjuk. Az előző csoport tagjai még a vegetációs periódusban, szabadföldön fertőzik a kialakult termést, míg a raktári kórokozók leginkább a helytelenül tárolt termésen szaporodnak fel.

Természetesen a raktári kórokozók szaporítóképletei szabadföldön is rákerülhetnek a szemtermésekre. A termés és a kórokozók közötti kapcsolat háromféle módon alakulhat ki:

létrejöhet szennyeződés formájában, amikor a kórokozó szaporítóképletei a szemek közé keverednek. Mélyebb a kapcsolat amikor fertőzés alakul ki. Ez lehet felületi fertőzöttség,

3. Irodalmi áttekintés

amikor a kórokozó csak a maghéjba hatol be, de létrejöhet belső fertőzöttség, amikor a gomba a csírába vagy az endospermiumba is behatol (WALCZ 1986).

A magkórtan a növénykórtan diszciplína egy speciális, ugyanakkor nagyon fontos területét képezi. Az élelmiszeriparban fontos szerepet játszó termesztett növények termésével terjedő kórokozók kutatása kiemelkedő, míg az egyes fűfajok szemtermését fertőző kórokozó gombákról kevesebb információval rendelkezünk. A témakörről inkább a nemzetközi szakirodalom nyújt bővebb tájékoztatást.

A XIX. század végén és a XX. század elején Angliában SMITH (1897-1901) Bromus és Lolium fajok, valamint réti csenkesz szemterméséről izolált gombafajokról tájékoztat.

Vizsgálataiban 16 gombafajt azonosított, amelyek főként a szaprotróf életmódot folytató gombák közül kerültek ki.

Az Egyesült Államokban CROSIER és WEIMER (1939) számos fűfaj közül főként a Festuca fajok, az angolperje és réti perje szemtermésének mikrogombáit tanulmányozták.

Munkájukban 11 gombafaj jelenlétét mutatták ki, amelyek közül kiemelkedőnek tartották az Alternaria alternata (Fr.:Fr.) Keissl. (syn.: A. tenuis Nees) előfordulását.

MEEHAN (1947) több fűfaj szemtermésének vizsgálata során a Drechslera, Bipolaris, Exserohilum (syn.: Helminthosporium spp.) és Curvularia fajok feltérképezésére fordította a hangsúlyt. Vizsgálataiban többek között a réti perje szemterméseken olyan érdekes gombafajok előfordulását mutatta ki, mint a Curvularia geniculata (Tracy et Earle) Boedijn, Bipolaris oryzae (Breda de Haan) Shoemaker és Exserohilum rostratum (Drechsler) Leonard et Suggs. (Megjegyzés: a gombafajok a mai legitim név alapján kerültek megnevezésre.)

ANDERSEN (1955) kálium-nitráttal nedvesített szűrőpapíron vizsgálta a réti perje csírázó szemtermésének mikrogombáit. A szemeken a Cladosporium, Alternaria, Stemphylium, Nigrospora, Fusarium, Stachybotrys, Chaetomium, Botrytis, Leptospheria és a Pyrenophora nemzetségek gombafajainak az előfordulását tartotta kiemelkedőnek.

COLE és mtsai (1968) szintén különböző réti perje fajták csírázó szemtermését vizsgálták. Céljuk a szemterméseket és a csíranövényeket fertőző Fusarium fajok felderítése volt. A Fusarium roseum (W. G. Sm.) Sacc. (gyűjtőfaj) és a F. tricinctum (Corda) Sacc. fajokat a vizsgált magtételek több, mint felében azonosították. A Fusarium fajokon kívül még további 23 gombanemztség fajainak azonosításáról is beszámoltak a réti perje szemeken. Észrevételeik szerint meghatározó fajok az Alternaria alternata, Epicoccum nigrum Link (syn.: E. purpurascens Ehrenb.), Penicillium, Stachybotrys és Stemphylium spp. gombafajok voltak.

3. Irodalmi áttekintés

LATCH (1966a) Új-Zélandon az angol- és olaszperje fajták csírázóképességének 50 %-os csökkenését tapasztalta a Gloeotinia temulenta (Prill. et Delacr.) Wilson, Noble et Gray (anamorf: Endoconidium temulentum Prill. et Delacr.) kórokozó gomba fertőzése következtében. Megfigyelései szerint a kórokozó minden évben megtalálható volt a Lolium fajok magtermesztésében, de a fertőzés általában alacsony értéket mutatott. A gombafaj erősebb fertőzését a csapadékosabb és az átlagnál alacsonyabb hőmérsékletű tavaszi és nyári periódusok segítették elő. MATTHEWS (1971) az új-zélandi Lolium fajok különböző évjáratú szemtermésének Drechslera spp. és Microdochium nivale (Fr.) Samuels et Hallett (syn.: Fusarium nivale /Fr./ Sorauer) fertőzöttségét vizsgálta. Mindegyik vizsgált fajta szemterméséről izolálta a D. siccans (Drechsler) Shoemaker és a D. andersenii Lam (syn.:

Helminthosporium dictyoides Drechsler f. sp. perennis Braverman et Graham) gombafajokat. Megállapításai szerint az egyes mintákon belül azonban a Drechslera fajok csekély fertőzöttséget okoztak. A kórokozók élettartamának meghatározása során a szerző ugyanazon magtétel folyamatos vizsgálata során a Drechslera fajok sporulációját 3,5 év után is kimutatta a szemtermések felületén. A M. nivale gombafaj mindegyik fűmagmintában kimutatható volt, bár a kórokozó előfordulása a mintákon belül alacsony értéket mutatott.

MCKENZIE (1978) szintén Új-Zélandon különböző fűfajok szemtermését fertőző Drechslera, Bipolaris és Curvularia gombafajok jelentőségét tanulmányozta.

Vizsgálataiban az új-zélandi termesztésben fontos szerepet játszó Lolium spp. fajták, a csomós ebír, vörös csenkesz, réti komócsin, cérnatippan (Agrostis capillaris L.) és a taréjos cincor (Cynosorus cristatus L.) fűfajok szemtermését értékelte. A Lolium fajok szemterméséről összesen 12 Drechslera és Bipolaris gombafajt izolált. Közülük a D.

dictyoides (Drechsler) Shoemaker, a D. siccans (Drechsler) Shoemaker és a D. nobleae McKenzie et Matthews gombafajok fertőzését találta kiemelkedőnek. A vizsgált fajtákon belül a magtételek 64-100 %-os fertőzöttségi értéket mutattak, az egyes mintákon belüli fertőzés átlaga viszont 0,1-7,2 % között változott. A D. nobleae gombafaj az új-zélandi Lolium fajták szemtermésének gyakori kórokozója, míg az európai fajták szemtermésén csekélyebb mértékben fordul elő (MCKENZIE és MATTHEWS 1977). A többi vizsgált fűfaj esetében a Drechslera és Bipolaris gombafajok szélesebb fajspektrumát a csomós ebír szemtermésén tapasztalta. A taréjos cincor mintákban a D. avenae (Eidam) Scharif gombafajt izolálta gyakrabban (52 %). A faj érdekessége, hogy inkább a zab szemtermésén okoz fertőzést (SHERIDAN 1977), de érdekes adat a koriander (Coriandrum sativum L.) ikerkaszat terméséről történt izolálása (CHIDAMBARAM és mtsai 1973) is. A réti komócsin

3. Irodalmi áttekintés

szemterméseken a D. phlei (Graham) Shoemaker előfordulása volt meghatározó (32 %), míg a vörös csekesz és cérnatippan mintákban a D. dematioidea (Bubák et Wróblewski) Subram. et Jain és a D. triseptata (Drechsler) Subram. et Jain gombafajokat azonosította gyakrabban (8-32 %). Curvularia fajok közül a C. intermedia Boedijn és a C. trifolii (Kauffm.) Boedijn gombafajokat izolálta olaszperje és egy hibrid fajta szemterméséről. A C. trifolii jelenlétét a csomós ebír és a taréjos cincor szemtermésekről is kimutatta. Az említett fajok fertőzését a minták csupán 4-8 %-ában tapasztalta. A C. trifolii patogenitása többek között cérnatippanon is bizonyított (FALLON 1976), bár MCKENZIE (1978) ezen munkájában a vizsgált cérnatippan magtételek egyikében sem mutatta ki a szemtermésekről a gombafajt.

TULLOCH és LEACH (1972) a világ 13 országából begyűjtött 140 csomós ebír magtétel szemtermésén előforduló mikroszkopikus gombákat vizsgálták. A szemeken azonosított gombafajokat potenciális patogén, illetve szaprotróf csoportokba sorolta. A patogén tulajdonságokkal rendelkező gombák közül kiemelkedőnek találta a Drechslera, Fusarium, Phoma és Septoria nemzetségek fajainak előfordulását. A Drechslera fajok a vizsgált magtételek 46 %-ában okoztak fertőzést, amelyek közül magas arányban a D. dactylidis Shoemaker (23 %) és a D. biseptata (Sacc. et Roum.) Richardson et Fraser (10 %) gombafajok voltak kimutathatók. Az azonosított öt Fusarium faj a minták 11 %-át fertőzte, s a vizsgált legtöbb mintában kiemelkedő a F. avenaceum (Fr.:Fr.) Sacc. gombafaj jelenléte volt (5 %). Ugyanakkor érdekes, hogy esetenként mintán belül a F. graminearum Schwabe jelenléte volt meghatározó és átlagban a szemek 8,3 %-os fertőzöttsége is előfordult. A Phoma, Rhynchophoma és Pyrenochaeta nemzetségek előfordulását összevontan értékelték, amelyek a vizsgált minták 15 %-ában fordultak elő. Hasonló összevont értékelést alkalmaztak a Septoria, Stagonospora és Phleospora, valamint azok ivaros alakjai által okozott fertőzöttség megállapítására (15,6 %). Az előforduló fajokat a rendkívül nehéz határozási munka miatt fajszinten nem azonosították. A Botrytis cinerea Pers.:Fr. a vizsgált összes minta csupán 7 %-ában volt kimutatható, az egyes mintákon belül okozott fertőzöttsége, pedig átlagban nem érte el az 1 %-ot. A szerzők (TULLOCH és LEACH 1972) a csomós ebír szemterméseken összesen 39 szaprotróf gombafajt azonosítottak. A mintákban az Alternaria alternata (Fr.:Fr.) Keissl. (87,1 %), Arthrinium phaeospermum (Corda) Ellis (42,4 %), Cladosporium macrocarpum Preuss (58,3 %), Cladosporium cladosporioides (Fresen.) de Vries (41,7 %), Epicoccum nigrum Link (42,5

%), Aureobasidium pullulans (de Bary) Arnaud (49,6 %), Penicillium spp. (44,6 %) és a Stemphylium botryosum Sacc. (41,7 %) gombafajok voltak meghatározóak.

3. Irodalmi áttekintés

MÄKELÄ (1972a) Finnországban 11 fontos termesztett fűfaj szemtermésével terjedő kórokozó gombákat térképezte fel, összesen 240 magtétel felhasználásával. A következő fűfajok szemtermését vizsgálta: cérnatippan (Agrostis capillaris L.), réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis L.), magyar rozsnok (Bromus inermis Leyss.), csomós ebír (Dactylis glomerata L.), juhcsenkesz (Festuca ovina L.), réti csenkesz (Festuca pratensis Huds.), vörös csenkesz (Festuca rubra L.), olaszperje (Lolium multiflorum Lam.), angolperje (Lolium perenne L.), réti perje (Poa pratensis L.), és a réti komócsin (Phleum pratense L.).

Munkája során a csíráztatást Jacobsen asztalon végezte és a szemtermésekről 93 gombafajt azonosított. Értékelése alapján a gyakrabban előforduló gombanemzetségek az Alternaria, Cladosporium, Penicillium, Rhizopus, Drechslera és Bipolaris nemzetségek voltak. A réti ecsetpázsit kivételével a különböző fűfajok szemtermésén nyolc Drechslera és Bipolaris gombafajt azonosított. A fajok csírázott és nem csírázott szemeken történő megjelenésében nem talált jelentős különbséget. A Fusarium fajok okozta fertőzést nem találta jelentősnek, főként a vörös csenkesz, réti csenkesz és a Lolium fajok magtételeiből izolálta a kórokozókat. A csírázott és nem csírázott szemek Fusarium fertőzöttsége között jelentős szignifikáns különbséget állapított meg, melynek során a F. avenaceum (Fr.:Fr.) Sacc., F.

semitectum Berk. et Ravenel és a F. poae (Peck) Wollenweb. gombafajokat azonosította.

MÄKELÄ (1981) vadon termő fűfajok szemtermésének mikrogomba összetételét is vizsgálta. Összesen 63 vizsgált fűfaj szenmterméséről 90 gombafajt azonosított. A gyakoribb gombafajok ezen vizsgálatai során is az Alternaria alternata, Cladosporium cladosporioides, Arthrinium phaeospermum és az Epicoccum nigrum voltak. Munkája során több kórokozó gomba új gazdanövény szemtermésen való megjelenését tárta fel. A Drechslera dactylidis gombafajt azonosította többek között erdei sédbúza (Deschampsia flexuosa /L./ Trin.) és havasi sertefű (Nardus stricta L.) szemtermésén. A D. siccans előfordult a szálkás tarackbúza (Elymus caninus /L./ L.), föveny czimbor vagy hajperje (Elymus arenarius L.) és a gyepes sédbúza (Deschampsia caespitosa /L./ P. B.) szemtermésén. A vizsgált magtételek közül a gombafajok tágabb spektrumát a bókoló gyöngyperje (Melica nutans L.) és a vadon termő réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis L.), valamint a közönséges tarackbúza (Elymus repens L.) szemtermésén azonosította. A kórokozó gombák kisebb arányú megjelenése a mocsári perje (Poa palustris L.), puha rozsnok (Bromus hordeaceus L.) és a szagos borjúpázsit (Anthoxanthum odoratum L.) szemtermésére volt jellemző. A szerző megfigyelte, hogy az izolált gombafajok száma és spektruma pozitív korrelációt mutatott a nyári időjárással. A száraz nyarakat követően kevesebb gombafajt és a szemtermések kisebb fertőzöttségét tapasztalta, míg a hűvös,

3. Irodalmi áttekintés

csapadékos nyarakat követően nagyobb fertőzöttség és több kórokozó gomba előfordulása volt jellemző a szemterméseken.

TACENKO (1974) Oroszországban a magyar rozsnok (Bromus inermis Leyss.) szemtermésének mikroszkopikus gombáit vizsgálta. Megfigyelései szerint a szemterméseken előforduló gombafajok jelentősen csökkentették a faj csírázóképességét.

Az ország 12 különböző helyéről származó magtételekben főként az Alternaria alternata, Microdochium nivale, Fusarium oxysporum Schlechtend.:Fr., Bipolaris sorokiniana (Sacc.) Shoemaker és a Stachybotrys alternans Bonord. gombafajokat azonosította. A minták kisebb hányadában tapasztalta a Cladosporium graminum Corda, C. herbarum (Pers.:Fr.) Link, Rhizopus stolonifer (Ehrenb.:Fr.) Vuill., Penicillium spp., és egyéb más szaprotróf gombafajok fertőzését.

HODGES és WATSCHKE (1975) Bipolaris sorokiniana (Sacc.) Shoemaker kórokozóval inokulált cérnatippan, réti perje és vörös csenkesz szemtermésének csírázását vizsgálták.

Vizsgálataikban a kórokozó gombának a cérnatippan esetében elhanyagolható hatása volt, míg a réti perje és vörös csenkesz fűfajok szemtermésének csírázása vontatottá vált és jelentősen redukálódott a csíranövények száma. A kórokozó gombával fertőzött talajba vetés esetén a kifejlődött növényeken a levélfoltok jelentős növekedését is tapasztalták.

LABRUYÈRE (1977) Hollandiában arra keresett választ, hogy a Lolium fajok szemtermésének Drechslera spp. fertőzöttsége milyen hatással van a kikelt növények hozamára és milyen mértékű a kórokozók károsítása a vegetatív állományban. Három olaszperje és két angolperje fajta szemtermését különböző mértékben fertőzte D. siccans (Drechsler) Shoemaker, D. catenaria (Drechsler) Ito és D. dictyoides (Drechsler) Shoemaker kórokozó gombákkal. A fertőzött szemeket agyag és homok talajokba vetette.

Vizsgálataiban megállapította, hogy bár az eltérő talajtípusokon és az egyes fajták között a hozamban különbségek adódtak, azonban ez nem az eltérő mértékű szemfertőzöttségnek tulajdonítható. Véleménye szerint a fejlődő növényeken a Drechslera fajok fertőzését inkább a fajta rezisztencia tulajdonsága és nem az elvetett szemek fertőzöttségének a mértéke befolyásolja. A különböző mértékben fertőzött szemek elvetését követően a termésben nem tapasztalt különbséget.

LAM (1982) 39 angolperje és 24 olaszperje kereskedelemben kapható magtételeit vizsgálta. A szemterméseken a Drechslera siccans, D. andersenii, D. nobleae és a Bipolaris sorokiniana gombafajok előfordulását találta kiemelkedőnek. A vizsgált magtételek nagy arányú fertőzöttségét tapasztalta, bár az egyes mintákon belül a kórokozók előfordulása kis értéket mutatott. Véleménye szerint a szemeken többnyire

3. Irodalmi áttekintés

belső fertőzöttség fordult elő, míg a külső fertőzés (toklászok fertőzése) kisebb mértékű volt. Megfigyelte, hogy a kórokozókkal fertőzött szemekből kifejlődött csíranövényeknek csupán 12 %-a betegedett meg, valamint a szemek fertőzöttségének mértéke nem befolyásolta a vetést követően a kifejlett növényeken észlelt levélfoltosság súlyosságát.

CAPPELLI (1991) Európa hat országából összesen 18 angolperje fajta magtételének Drechslera és Bipolaris fertőzöttségét vizsgálta. Az általa gyakrabban izolált fajok szintén a Drechslera siccans, D. andersenii, és a Bipolaris sorokiniana gombafajok voltak.

KOMUŃSKA és ZARZYCKI (1992) különböző angolperje fajták ploiditásának hatását vizsgálták a szemek Drechslera és Bipolaris fertőzöttségére. A fajták szemterméséről a D.

siccans, D. dictyoides, D. avenae és a Bipolaris sorokiniana gombafajokat azonosították. A vizsgált öt diploid és öt tetraploid fajta szemfertőzöttsége között nem találtak szignifikáns különbséget. A szemek fertőzöttségének mértéke közötti legnagyobb eltérést a tetraploid fajták között tapasztalták.

MARTINELLO és mtsai (1995) Olaszországban hat nádképű csenkesz (Festuca arundinacea Schreb.) fajta szemtermésével terjedő kórokozó gombákat vizsgálták. Patogén gombafajok közül a Drechslera dictyoides és a Fusarium moniliforme Sheld. jelenléte volt meghatározó. A szaprotróf gombák közül az Alternaria spp. fajok és a Stemphylium botryosum fertőzés dominált. OCAMB és ALDERMAN (2004) az Egyesült Államokban (Oregon) szintén a nádképű csenkesz szemtermését vizsgálták, azonban csak a szemtermésen előforduló Fusarium fajok összetételére és jelentőségére helyezték a hangsúlyt. A vizsgált magtételek Fusarium fertőzöttsége 0-32 % között változott és a F.

avenaceum (Fr.:Fr.) Sacc., F. culmorum (Wm. G. Sm.) Sacc., F. pseudograminearum O'Donnell et Aoki, F. sambucinum Fuckel gombafajok domináltak. A Fusarium fajok okozta fertőzöttségben szembetűnő szignifikáns különbséget tapasztaltak a fertőtlenített és nem fertőtlenített szemek között. Üvegházi kísérleteikben a növények bugáját fertőzték különböző Fusarium izolátumokkal, s eredményeik szerint a F. avenaceum és a F.

pseudograminearum erőteljesen csökkentette a betakarított szemek csírázóképességét, míg a F. culmorum csírázás csökkentő hatása alacsonyabb maradt. GOŁEBNIAK (2001) a réti csenkesz, angolperje és olaszperje fűfajok Fusarium fajokkal történő fertőzése során szintén a F. avenaceum kiemelkedő patogenitását tapasztalta a F. culmorum és F.

graminearum Corda gombafajokhoz képest.

Brazíliában LUCCA FILHO és mtsai (1999) száz brazil olaszperje magtétel magkórtani vizsgálatát végezték el. A szemtermésekről izolált patogén gombafajokkal fertőzték a szemterméseket és üvegházban nevelt növényeken inokulációs kísérleteket is végeztek. A

3. Irodalmi áttekintés

fertőzött szemtermések vetését követően a Fusarium equiseti (Corda) Sacc., F.

graminearum Schwabe, Bipolaris sorokiniana, Bipolaris oryzae és a Pyricularia grisea (Cooke) Sacc. gombafajok esetén tapasztalták a növényállomány kiritkulását. A növények fertőzése során a szárazanyagtömegben a P. grisea és a F. equiseti okoztak nagy arányú csökkenést.

STANCHEVA és SHAMOV (2003) Bulgáriában 11 fűfaj, köztük a nádképű csenkesz, csomós ebír, franciaperje, angolperje, réti csenkesz, réti perje és réti komócsin fejlődő növényeit különböző fejlődési stádiumban a Drechslera dictyoides gombával inokuláltak.

Vizsgálataikban megállapították, hogy a teljes virágzás stádiumában bekövetkezett fertőzés hatással van a következő növénygenerációra. Ebben a fejlődési stádiumban végzett mesterséges inokuláció negatív hatást eredményezett a szemek csírázó- és életképességében, valamint a gyökértömeg és a szárhossz csökkentésével enyhén gátolta a növények növekedését. A virágzás után végzett fertőzéskor nem tapasztaltak hasonló káros hatásokat.

YUEJUAN és JIANQIANG (2004) Kínában takarmány- és pázsitfüvek szemtermésének vizsgálata során a csomós ebírt kiemelkedően fertőzöttnek találták (70,5 %). A szemterméseken elsősorban az Alternaria, Fusarium, Drechslera, Bipolaris, Stemphylium és Aspergillus nemzetségek gombafajait azonosították. Megfigyeléseik szerint a szemterméseken előforduló kórokozók nem gátolták jelentős mértékben a fejlődő csíranövényeket.

Magyarországon a szakirodalomban nem találtunk olyan publikációt, amely a fűfélék magkórtanával foglalkozik. A témában egyetlen pályázati anyagként íródott művet lehet megemlítenünk, amely csak a szerzőknél volt elérhető. WALCZ és HORVÁTH (1976)

„Három fűfaj magkórtani vizsgálata” című munkájukban a vörös csenkesz, nádképű csenkesz és magyar rozsnok fűfajok különböző évjáratú szemtermésének magkórtani vizsgálatát végezték el. A szerzők már akkor felhívták a figyelmet a témakör hazai hiányosságaira. Kísérleteikben különböző vizsgálati módszerek alkalmazásával hasonlították össze és tárták fel a szemtermések által hurcolt mikroszkopikus gombák fajspektrumát. Összesen 52 gombafajt azonosítottak és véleményük szerint leggyakrabban az Alternaria alternata gombafaj fordult elő. Jelentős különbséget állapítottak meg az egyes fűfajok fertőzöttsége , valamint a különböző évjáratokon és magtételeken előforduló gombafajok gyakorisága között. Megállapították, hogy a magok korának növekedése nem befolyásolta a gomba előfordulások számát. Másik oldalról viszont megfigyelték, hogy a

3. Irodalmi áttekintés

magyar rozsnok szemtermésénél a magtételek kora fordítottan arányos volt a szemek fertőzöttségével, az előforduló gombafajok számával és a csírázóképességgel.

RADULESCU és NEGRU (1971) magyar nyelvre is fordított határozókönyve szintén hasznos információt szolgáltat a különböző növények vetőmagjaival terjedő kórokozó gombákról. Fűfélék közül a következő fűfajok szemtermésének mikroszkopikus gombáiról tájékoztat: csomós ebír, réti csenkesz, angolperje, réti komócsin, réti perje, tarackbúza, aranyzab, franciaperje, réti ecsetpázsit, pelyhes selyemperje, rozsnok- és tippan félék.

3.2.2. A vegetatív növényi részeket károsító gombafajok