Knöpflcr Vilmostól.
Mindenki tudja, m é l y e n t i sztel t gyűl és, mily végtelen előhaladást tettek az utóbbi évtizedek alatt a természettudományok egyes szakmái minden irányban.
Mily átható fáklyával világítják a kosmos titkos műhelyeit a messze csillagködtől le a parányig.
Felfegyverzett érzékekkel hogyan tudták a legtávolabbi égitestek szabályait kiku-tatni, a planéták súlyát megmérni, és az anyag törvényeit megismerni.
Hogyan lesték ki a jegecsnek és a Pristley nyálkában lévő sejtnek — melyből a nö-vényi és állati élet első kezdetét veszi — származását és kifejlődését.
A géptan, műtan és vegytan műhelyeiben teremtői erővel működve, és a tudósnak eszét, a kézművesnek karát termékenyítve, mily sejdíthetleneket teremtettek.
Mikép tanítottak minket már a napfénynyel rajzolni, a nyomdával festeni, a gőzzel repülni és a villámmal irai.
A külömböző gyároknak sugármagas kéményeit hogy építtetik fel mind az emberi műtannak megannyi dicsőítő obeliscusait, és az emberi háztartás szolgálatjában hogy zörög-nek, zugnak és döngnek a természeti erők külömböző műhelyekben mint cyclopicusi rab-szolgák.
Igen — csak a természettudományok karán vagyunk képesek a mindenség titkait számtani élességgel leleplezni.
Csak azoknak fáklyájával tudta K o p e r n i k u s , K e p l e r , Ga l i l e i — ezek az uj titánok__az egeket ostromolva és a mostan ismert világrendszert felfedezve, a hajdankor isteneit elűzni.
Ezek vezették Poui 11 e-tet a végetlen űr hőmérsékének meghatározására, mit e je-les természettudós Cel si us szerint a fagyponton alól 140 foknyinak talált.
Ezek vezették S c h r ö t t e r tanárt azon állításra, hogy a fagyponton alól 80 foknál, ugyancsak Cel si us szerint : minden vegytani rokonságnak hatasa — még a mi légkörünk egész súlya alatt is — tökéletesen megszűnik ; mint a hol az olyan anyagok is, melyek kö-zönségesen érintkezésüknél a leghatalmasabb kidurranásokat okozzák, itt egymás mellett minden egymásrai hatás nélkül hevernek.
A természettudományok tanították H a i d i n g e r t is azon állításra, hogy a világür- beni oly csekély hó'mérsékben csak szilárd, de sem gőzalaku, sem cseppfolyó-anyagok, ha mindjárt parányilag is elosztva létezhetnek; s hogy a leghidegebb üregben a legkisebb pa- rányok is összegomolyosodhatnak, míg az ily gömb nagyságához egy minden parányok kö-zös sídypontja felé irányzó nyomás megfelel, s ezáltal a felmelegedésnek kezdete, — az égi test belsejének visszahatása a külszine felé — beáll.
Ők nyújtották F r a n k 1 i nnak a sodronyt, melylyel a menydörgő villámat kényünk szerint elvezetni tanultuk, — és a nagy N e w t o nnak az eszközöket a napfénynek természe-tét és törvényeit megismerni.
Általuk ismertük meg földünk fejlődését és életkorát, feltúrván B u c h Lipót és H u m- b o 1 d t Sándor tanaival felületének rétegeit, azokból múltja viharos történetét kiolvasván.
A természettudományok által vezetve, állíthatta W i r c h o w , hogy minden sejt sejt-ből ered, — vagy hogy nincs sejt sejt nélkül.
Csak azok által volt E h r e n b e r g képes, minket egy egész uj növény- és állatvi-lággal a górcső alatt megismertetni.
De mindezeknek mi haszna a gyakorlati életre — és kivált a mienkre?
Az emberi nem fejlődése több változaton ment már keresztül.
Fejlődésének első korát vezette a vallás, a midőn még csak a hit és sejtelmek ural-kodtak, s midőn a vallás felkentjeinél volt nagyobbára az erő, a hatalom és a tudomány. — A vallás tantételei árasztottak azon korban fényt és világosságot a balfogalmakban elmerült emberi nem közé, felébresztve benne az erényt, erkölcsöt és felebaráti szeretetet. — De azon kor vezetői, elbizottan a kezökbe jutott hatalom által, azzal oly merészen visszaéltek, hogy be-következett a nagy reformatiónak ellenmozgalma, melyből mintegy megrázó vihar hosszú hánykodása után a lég újból megtisztulni alig vala képes, hogy a vallás ezután is örökre meg-nyugtató vezércsillagunk maradhasson.
Az ujabbkorban, XIV. L a j o s idejében, a világhatalom akarta a népek fejlődése ve-zetését magához ragadni, tudományt és művészetet pártolva; de maga elfajulva és elpuhulva, kegyenczeit is magával sodorta és a világgal megutáltatta. — Ezen idő előtt fejlődött a hű-béri rendszer is a legmagasabb fokra, a midőn egy része az embereknek azért látszott szü-letve lennie , hogy parancsoljon, míg a másik nagyobb rész csak azért, hogy vakon és tudatlanul engedelmeskedjék; — a midőn azon parancsoló osztály csak önérdekeiben használta fel a másikat, nem mint embert, hanem mint gépet. — De végre az elnyo-mott nép is gondolkodni és okoskodni kezdett, kivált miután G u t t e n b e r g nyomdái az észnek uj világot nyitottak; s így született a b ö l c s é s z e t és j o g-uralmának korszaka, melyben ezen két testvér az élet minden viszonyaiban irányadóul szolgált, és mely szinte küszöbünkig terjedett.
Csak az ujabb időkben, midőn az emberi nem minden osztálya az iga alól kiszaba-dulva inkább összeolvadt, egyenlően jogosítva lévén, kezdette az emberi ész átlátni, hogy leginkább a természettudományok nyújthatnak általános anyagi jólétet és szellemi művelt-séget a népeknek, s azokat mohón felkarolva, beléjutottunk a t e r m é s z e t t u d o m á n y o k uj korszakába.
Mindezekből kitetszik, hogy a szellemi műveltség az emberi nem valódi történelme, vagy a fenn elősorolt korszakoknak lelke, melyeknek össztartalma az egyeseknek, népeknek és az egész emberiségnek egyszersmind igazi vallása.
Ezen természettudományi korszak előnyeit a gyakorlati életben már sok nemzet jól fél tudta használni, megértve, hogy az anyagi jólét a nemzetek emelkedésének első kívánal-ma ; mert a természettudomány ezen századnak valódi életfolyamává vált, melynek mindenki magát odaadni, melylyel megismerkedni, úszni és evezni kénytelen, a ki csak a világgal
ha-ladni, és egy elhagyott helyen tespedni, vagy üzletben, időben és vagyonban veszteni nem akar.
Fajunk is több fejlődési korszakon átmenve, most már ezen ponthoz jutott.
Őseink mind h ő s ö k és ha r c z o s o k , nagyok és világhírűek voltak.
Későbben, midőn Szent I s t v á n k i r á l y által a kereszténység behozatott, és azzal az erkölcsök, szokások szelídültek, az a l k o t m á n y o s s á g és a t ö r v é n y e s élet lett a küzdtér.
Most pedig, midőn köztünk is a hűbéri viszonyok megszűntek, midőn uj alakulások-nak indulunk, honunk és nemzetünk fennmaradásáalakulások-nak és jövő virágzásáalakulások-nak az a n y a g i j ó l é t lehet egyedüli sarkköve ; mert nemzeteknél, mint egyes embernél, a ki többet vagy annyit ád ki, mint a mennyit bevesz, s ipart és nagy vállalatokat indító tőkéket nem gyűjt:
vagy elbukik, elmállik, vagy csak tengődik.
Ezen anyagi jólétet pedig csak a természettudományok virágzása, gyakorlata és ok-szerű felhasználása által érhetjük el.
A természettudományok nyújtják az eszközöket kezeinkbe, melyekkel elvégre telje-sen valósíthatjuk a l e g n a g y o b b m a g y a r n a k — S z é c he nyi ne k — véghagyomány- képen ránk szállott tanácsadásaiból azt, mely anyagi érdekeink magasra emelését sürgeti;
nem azért, hogy zsírunkban megfuljunk, hanem hogy innen - mint egy erődített magas-latról — a polgárisodás és szellemi élet tartományaiban hódításokat tegyünk.
Hogy az emberi nem testi f e j l ő d é s é r e és e g é s z s é g é r e mily befolyással vannak a természettudományok, azt itt megemlíteni el nem mulaszthatom; mert orvosokul is be kell vallanunk, hogy az orvosi tudomány a mesterségek sorából csak azóta lépett ki és emelkedett tudománynyá, mióta a természettudományok befolyása által az emberi testnek és természetnek titkait kiismerni tanulta, s a mióta a kórboncztan vezénylete alatt a beteg-ségek lefolyása anyagi változásait kikutatta.
De fájdalom, mindamellett, hogy az orvosi tudomány óriás léptekkel halad, a né-pek — testi épségük és egészségük fentartása tekintetében — még nagyobbára a nyegle-ségnek, ámításnak és csalásnak vannak kitéve. — Igaz, hogy ennek nem az orvosi tudo-mány, mely ugyan még nem kikerekített egész, és mely a természettudományok kiképzésé-vel egyenlő' léptekkel haladva, csak rendre fejlődik és tökéletesedik: — hanem a nép közt ez irányban uralgó tudatlanság az oka.
Csupán a természettudományok általános és alapos elterjedése, tanainak a társadalom minden rétegeibe nevelés utján leendő beültetése által lehet a nép az ily veszélyes visszaélé-sek ellen biztosítva, és a káros következményektől megóva.
Sajnosan kell bevallanunk, hogy a természettudományok mostani állása magaslatai-hoz csak egyesek emelkedhetnek fel. és hogy ezek is — mint a czilieres erdő fekmértéke fölött magosan kiálló sugárfenyő, mely minden viharnak ki van téve — a helyett, hogy tudomá-nyaiknak prophétái lehetnének: azoknak többnyire csak martyrjai. — A tudomány az em-beriségre nézve csak akkor lehet gyümölcsöző és boldogító, mikor az — az egész néppel egyenlően__mint az egyenlően növő erdő emelkedik, önmagában erőt, támaszt és
ellent-állást biztosítván. , , 1
A tiszta concret tudománynak nemcsak a megcsontosodott obscurantismussal, fana-tizmusai és ‘I réíri bölcsészet elbizakodott tanaival kell küzdenie, hanem saját tanítványai közt is elég eHenfégre akad, ki* részint nyerészkedési és birvágyi ösztöntől vezettetve igaz-ságait hamisítva értékesítik; — részint pedig az uj tudomány világító fényének magasztos emelkedésétől megvakítva, lelkesedéseikben felbuzdítva, a tudomány valódi határát túlszár-nyalják, és a még homályost, a még fejthetlent, a csak sejdített merész és bizonytalan felté-telezések, ráfogások által megfejteni vélvén: még a concret kész tudást is a tömeg előtt
gya-_M Orvosok és Természetvizsgálók
nusítják; pedig már általánosan el kellene ismernünk, miszerint a természettudományokban a tudás megölte a sejtelmeket, a chemia az alchymiát. az igazság a képzelgést.
Ennélfogva a természettudományok lehető' legtágabb közismerete, azoknak á népek minden rétegeibe való honosítása a jelen korszaknak legkövetelőbb kívánalma; ez pedig egy-szerre készen — mint Minerva a Jupiter agyából — ki nem ugrik; ennek csak rendre, fo- konkint, de biztosan kell fejlődnie, ha azt nem akarjuk, hogy ezen uj korszak is mint előzői, rövid virágzás után gyümölcsözés nélkül elenyészszék, reactiónak és rosszabbá való vissza-esésnek helyet engedve.
Egyszerre, mondom, mint Deus ex macliina — ez nem történhetik nálunk is, mert:
Ö r e g e i n k , más korhoz, más vezércsillaghoz szokva, megrögzött meggyőződései-ket és szokásaikat félredobva, ritkán térnek a természettudományok kövecses és fárasztó útjaira.
E r ő s b j einknek napjainkban minden téren, minden lépten annyi küzdelem jutott, hogy rá nem érkeznek; bár ezen viharos tenger hullámai közt biztos révpartra juthatnának.
S igy csak az i fj u n e m z e d é k marad fenn, kibe a természettudományokat elül-tetni, ápolni és azok alapján az egész növelést gyakorlati irányra fektetni és haszonnal ve-zetni kellene; mert csak ezen az utón érhet el a nemzet nemcsak anyagi jólétet, hanem va-lódi szellemi műveltséget és kifejlődést, csak igy juthatna nemzetünk is fokonkint ezen uj természettudományok korszakának fénypontjához.
Ki volna inkább hivatva ezen eszméknek legtágasb körökbeni elhintésére, terjeszté-sére és foganatosítására: mint épen ezen v á n d o r t ár s as ág unk, mely mintegy megráz-kódtató vihar által előidézett felhőtől hosszasan elfedett ragyogó nap a tudomány egén újó-lag feltűnt, mérhetlen ágainak sötét részeire világosságot és fényt árasztandó.
Ne engedjük ezen napot ezen termek bezárásával lelianyatlani, hogy az csak év tel-tével keljen újból fel honunk más pontján; nem! ezen fénytárasztó tűzgolyó oszoljon ezer apróbb napra, melyek honunk minden vidékeire a K á r p á t o k t ó l az A d r i á i g a
ter-mészettudományok uj korszakának foganasító eszméji sugárait elvigyék.
Igen, ha mindenki, tág vagy szűk körében, nem önmagáért, hanem a közjóért mű-ködve— azt, a mit tud, de nem azt, a mit sejt vagy képzel: kitartó lelkesedéssel, hangya szor-galommal értékesíteni törekszik — akkor majd nemzetünk is az általános anyagi jólét óhajtott korát elérendi.
Jól tudom én azt, hogy ezen tudós gyülekezetnek minden tagja jobban érti mint én, hogy a természettudományok tág körében — melyben az uj.meg uj vívmányok rohammal fej-lődnek— mi eddig a valódi tudás, mi a s e j t e l e m, és mi csak képzel et . — A tudás olyan, mint a tiszta napfénynéli látás; a sejtelem sűrű ködbeni tapogatodzás ; a képzelet pe-dig sötétbem szemkáprázás.
Iparkodjunk azt, a mit tudunk, a nép közt is honosítva közvagyonná tenni.
Kötve higyünk a sej t e l me kn e k, és azok kitisztázásán és tudásra való felemelésén munkáljunk.
Őrizkedjünk a k é p z e l e t e k t ő l , melyekből tudás soha sem válhatik.
Szóval, lépjünk ismereteinkkel a nyilvánosság terére; Írjunk és beszéljünk népszerü- leg; fölfedezéseinket önérdek nélkül minden gyakorlati sükereivel adjuk át a népnek, mint a műveltség közjavát; keressük fel az ipar- és gyárok-munkását, őt oktatandók, miként sok-szorosíthassa munkaerejét, készítményeit miként teremtse gazdagabbá, szebbé és jobbá, s mi-ként tegye a természet tevékenységét a háztartásnak és jólétnek hű szolgájává; s igy
te-rem tsünk mi is egy természettudományt a ház, mező, műhely és a közélet számára.