Egy a hazai régészet érdekében tett indítvány.
Arányi Lajostól.
Miután a történelmet nem csupán könyvekből vagy régi okiatokból, hanem emlé-kekből is meríthetni, nem csoda, hogy a müveit Európa nemzetei szint7 azon buzgalommal
16*
keresik, tanulmányozzák és tataroztatják az ó's és a középkor épület-maradványait, a mely- lyel az ó és a középkor gyüjté az ős bölcsek tanulmányait és hagyományait.
Meggyőződhetik mondatom igazságáról, és tanúja leend az említett iránybeli fürge munkásságnak , ki Franczhon , Belgium , a Rajna vidéke és a terjedelmes német birodalom városain keresztül halad, legyen a vándornak lelke bár miféle tervekkel elfoglalva, mégis le-hetetlen, hogy akár szárazon, akár vizen tett utazása alatt az említett vidékek ódon templo-main, kastélyain, várromjain a legkitelhetőbb hűséggel végrehajtott kijavításokat, s itt-ott a bár jámbor, de tudatlan utókor által ferde Ízlésben történt restauratiók és pótlások lerombo-lását, és az eredeti ős modorban végrehajtott visszaállítását észre ne venné.
A régészet iránti eme kegyeletes eljárásnak legelevenebb példáját Bajorhonban, itt pe-dig fokép Münchenben szemlélhetni, hol, mint tudjuk, az utolsó két koronás fejedelem maga lévén buzgó apostola a régészetnek, nemcsak a régelmultat ébreszté föl lethargiájából, de még a féligmultat s a jelent is iparkodik az enyészet örök álma ellen biztosítani, s ezen üd-vös eszme akként léptetik életbe, hogy emléktáblák emeltetnek, melyek majd jeles épületek-nek egykori holfektét, majd meg egykori jeles honi személyiségeképületek-nek hollaktát és működtét jelentik, és épen úgy örökítik az utókor számára, mint a római votiv mértföld-jelölő stb.
táb-lák a légiók hajdani tanyáját, és az elszunnyadt jeleseknek hamvait.
Hogy jól megértessem, szabadjon a) a rajnai várromokról, b) a müncheni táblákról nehány szót ejteni.
a) A Rajna mentében (nevezetesen Mainztól Kölnig) mintegy 28— 32 vármaradványt szemlélni, melyeket, mint fontos régi események tanúit, nemcsak német községek, zászlós urak, birodalmi vagy pedig királyi herczegek, hanem idegenek, nevezetesen angolok is meg-vásárolgatnak, hogy azokat régi fényes alakjukban, és pedig mind kívülről, mind belülről újra fölállítsák.
Visegrád jutott mindig ily hamvaiból föltámadozó vár-fönix láttára eszembe, és mélyen sohajtoztam , mert érzém , mily messze áll nemzetem a régészet iránti kegyeletben a szom-széd-nemzetek mögött.
Minálunk műveltségre igényttartó, sőt tudományosságukkal pöffeszkedő egyének gúnyt űznek legújabb időben is a régészetből, mig a külföldön a legszegényebb és legfiata-labb hordár is áhítattal tekint az ó-kor maradványaira, és elegendőképen ért is hozzá; s mi módon jut ezen ismeretek birtokába, p. o. a mainzi, darmstadti, koblenczi, limburgi stb. 15—
1G éves suhancz? akként, hogy ama vidékeken minden úgynevezett paraszt-gyermek hat évig köteles, és pedig naponkint 6 órát iskolába járni, hol a szokott isméken (vallás, irás, ol-vasás, számoláson) kívül egyrészt a testgyakorlatban, másrészt a reáltudományokban, s ezek közt a történelemben, s az uj meg az ó építészetben, s ennek különféle styljében is nyer ok-tatást ; nem csoda tehát, ha ezen kifejezéseket Antique, Renaissance ,Consol, Fries , Piedestal, Ballüstrade stb. oly könnyűséggel használja, mintha lélekvesztőről, dereglyéről, csónak-, komp- vagy gőzhajóról szólana.
b) A müncheni emléktáblákat illetőleg legczélszerűbb volna, ha nehány ily tábla fel-iratát közleném.
Egy ilyenen olvashatni: Diest s Gebiiude, dér alté Hof genannt, wurde erbaut im J.
1253 von Ludwig dem Strengen, und war aucli die Residenz Kaiser Ludwig des IV.;
egy másikon ez áll: Hier war das Spital zum h. Geist, gestiftet und gebaut von Her- zog Ottó dem Erlauchten im J. 1251, abgebrannt im J. 1327, wieder aufgerichtet von Kai-ser Ludwig demBayer, bereichert durch dér Bayer Fürsten und Münchens Büro-er milden Sinn, und im J. 1823 in das Kloster dér Elisabethinerinnen verlegt;
ismét máson: Johann Limprunn, Gründer dér Academie, starb in diesem Hause 4. Jan. 1787;
újra máson: In diesem Hause, und zwar im Eckzimmer des zweiten Stocks, vollen-dete Wolfgang Amadé Mozart im October und December 1780 seine Oper Idomeneus;
megint máson: Dieses Haus hat im J. 1568 der Geschichtsforscher Vigulaeus Hund zu Salzemovs gekauft;
meg meg máson: Denkzeichen derjenigen von München Häuser, in welchen während der Kriegsjahre von 1533— 1636 die Pest eingedrungen war; die Stadt verlor damals an
1 2 ,0 0 0 ihrer Einwohner;
más táblán: Hier stand der Larosser, früher Muggenthaler Thurm, erbaut im Jahre 1151, abgebrochen im J. 1842;
máson: In diesem Hause hat Gustav Adolf, König von Schweden, im Jahre 1632 gewohnt;
végre: In diesem Hause wurde im J. 1801 der Glaserlehrling und später berühmte Mechaniker und Optiker Fraunhofer verschüttet und wunderbar gerettet.
Megismerkedvén a táblák tartalmával, tekintsük meg kissé közelebbről azoknak alak-beli viszonyait.
Ezen táblák:
1) Mind egyenlő mekkoraságuak, három láb magasak, két láb szélesek.
2) Anyaguk szürke kemény homokkő.
3) Bevésett, feketére festett, s másfél lnivelknyi átmérőjű latin cursiv betű Írással van-nak ellátva.
Jegyzet. Értem egy hüvelknyi átmérőjűnek az a, u, o, n, v, s, z stb. betú't, melynek le- vagy fölhágó nyujtványa nincsen, milyennel példáid a b, d, g, k, stb. bir.
4) Az említett táblák az illető házak utczai fölszinén vannak befalazva, kiállván hü- velknyire a falból, s le lévén hat széles vaspánttal erősítve, és pedig akként, hogy aljuk a kövezettől egy és fél ölnyi távolságra emelkedett, minélfogva a szekerek vagy részegek által történhető csorbítás elől mentvék, mindamellett e betűket még a rövidlátó is olvashatja.
Szorosan tiltatik az emléktábláknak bármiféle kereskedelmi kirakat vagy tábla általi elfedése.
Ki a megemlített müncheni s egyéb városi emléktáblákat, a romjaikból díszesen föl-támadó tornyos, erkélyes, lőréses, sánczos, vonóhidas várakat, végre szebbnél-szebb festmé- nyes ablaku, freskó vagy mozaik falazatú dómokat jeles szobraikkal,oltáraik- és síremlékeik-kel látja, vagy ezeknek hírét hallja, és édes hazánk eseménydús, s valóban classicus földjére s a fényes korból félig-meddig fönmaradt monumentális épületeinek nem csekély számára gondol, lehetetlen, hogy legottan ne fogantassék keblében az utánzásnak legyőzhetetlen vágya.
A mai nap kijavításaiban részesülő roppant számú franczia és belga egyházakat szó-val sem érintvén, pillantsunk még futólag az augsburgi, müncheni, frankfurti, wiesbadeni, mainzi és coblenzi gyönyörűen megifjadó félezredes és még régibb egyházakra, kitünőleg pedig az ezerkétszáz negyvennyolczadiki augusztus 15-én megkezdett, és az utolsó tiz év alatt tanúsított óriási áldozatok mellett mintegy húsz óv múlva bevégzendő kölni dómra.
Ezen világhírű kölni dóm a középkori classicus építkezésnek legtündöklőbb példája, legkimerítőbb eleven tankönyve, miért is fölépítésére a kormány évenkint mintegy 50,0u0 tallért utalványoz , a külföldi kormányok 5— 8— 10,000 forintnyi évi ajándékkal járulnak, a nép maga pedig (értem részint a porosz benszülötteket, részint a külföldi utazók roppant seregét) 120— 140 ezer tallérral járul a képzelhetlen mérvű faragványok (üveg- és vászon- festmények^ előállításához.
Megjegyzendő ezen katholikus egyháznál, hogy a kormány protestáns, valamint az.
adakozók nagyobb száma is; látni, mily szépen felejteti el a művészet s a régészet iránti ihlett- ség a vallásbeli dissonantiákat.
Megjegyzendő továbbá eme dómról, hogy a jövedelemnek tetemes forrását bizonyos, szembe sem ötlő parányi összegecskék képezik. Szokás t. i. Kölnben s környékén, hogy min-den ember, ki egy pint bort fogyaszt el egymaga vagy társaival a esapszékben, egy uj kraj- czárt fizet lelkiismeretesen a csapszéki perselybe, s a havonkint összegyűlt összeget szinte lelkiismeretesen szállítja át a csapiáros a dóm-építkezés pénztárába.
Föltevén, hogy az ész is helyesli az érzelem sugallatát, t. i. az elősorolt példák után-zását, föltevén, hogy a példázgatás indítványnyá fejlődik ki, föltevén végre, hogy az indít-vány életbe léptetik, — azon két rendbeli kérdés merül föl, hogy«:,
I-ör. Miként keríttessék elő a költségek fedezésére megkívánt alap V
II-or. Édes hazánk viszonyait tekintvén, mire fordítassék a netán bejövendő összeg V Az első kérdésre, t. i. a megkívánt pénz beszerzésére, a kölni pénzgyüjtési eljárás-nak némi módosítását merném ajánlani, ott t. i. (mint fentebb érintettem) mindenki egy uj krajczárt juttat nemes czélból a csapszéki perselybe, ki egy pintnyí bort hozat magának vagy övéinek; én az embernek nem épen a bor, hanem bármi kellemes befolyás által előidézett kedves hangulatát kivánnám a régészet vagyis tüzetesebben a történelem érdekében kizsák- mányoltatni.
Fussuk tehát röviden végig nemzetünk nyilvános életének külön viszonyait s a nem-zet külön rétegeit, hogy megtudhassuk, kik válhatnának adakozókká, t. i. noha fölszólított, de mégis önkénytes adakozókká.
Szerény véleményem szerint azok lehetnének e következők :
1-ör. Gymnasiumi és reáltanodái tanulók, midőn évi vizsgáikat szerencsésen letették.
2-or. Egyetemi vagy akadémiai (collegiumi. lyceumi s főreál-tanodai) hallgatók, mi-dőn eme magasabb tanintézetekbe felvétettek.
3-or. Egyetemi polgárok, midőn vagy állami vagy szigorlati vizsgáikat letevék.
4-er. Papnövendékek (minden felekezetbeliek), midőn fölszenteltetnek, fölavattatnak.
5-ör. Iskola végzett vagy oklevélleF ellátott egyén, midőn hivatalba lép.
6-or. Akár világi (polgári vagy katonai), akár egyházi egyén, midőn hivatalában elő- léptetik.
7-er. Akár világi, akár egyházi egyén, midőn hivatalának 50 éves ünnepét (jubi- laumát) üli.
Továbbá
8-or. Az ipar-tanoncz (mester-inas), midőn segéddé avattatik, igy szinte
9-er. A kereskedő vagy szabadmíívész-gyakornok, midőn segéddé szabadul föl.
1 0-er. A remekelő iparos.
1 1-er. A boltot nyitó kereskedő, könyvárus és iparos.
12-er. A boltot nyitó korcsmáros.
13-or. Az üzletet nyitó kávés.
14-er. A külföldi utazásból szerencsésen megérkezett iparos, kereskedő vagy tudós.
15-ör. Ki a lottóban legalább 5000 forintot nyert.
16-or. Ki legalább 500 forintot örökölt.
17-er. Ki pőrét megnyerte, valamint az illető ügyvéd is.
18-or. Ki házat építtet és az illető építész.
19-er. A gazda vagy gazdász aratás, szüret és gyapjunyirés alkalmával, nemkülönben
2 0-or. Minden házasuló.
2 1-er. Minden házaspár, kinek első fia születik.
2 2-er. Ki végrendeletét készíti vagy készítteti.
23-or. Minden ezüst- és aranylakadalmat ünneplő.
Végre
24-er. Kik nyájas déli vagy esti lakomának, keresztelőnek, tornak stb. meghívott vendégei.
Most azon kérdés merül föl, hogy:
1. M i k é p e n k e l l e n e a s z ó b a n l e v ő ö s s z e g e t b e h a j t a n i ?
Gazdag tapasztaláson alapult meggyőződésem oda járul, hogy a begyűjtésre épen oly lelkesültség, mondanám áldozatkészség kívántatik, sőt gyakran nagyobb, mint az ada-kozásra.
Három társulatot említhetnék meg, melynek egyike 4 év óta állván fenn, még egy-szer sem küldötte hozzám gyűjtőjét; másika csak háromszoros fölszólításra tévé azt meg; kar - madikának irodájában jelentém magam, a három év óta nem követelt járandóság kifizeté-sére, de miután nem akadhattak a számomra már megirt nyugtára, elutasítottak, avval biz-tatván, hogy holnap nálam leend a gyűjtő; a holnapból hónap, még pedig két hónap vált, s még mindig zsebemben a pénz, melynek részenkint már 3 év óta a társulat pénztárában kel-lene fészkelnie, vagy annak érdekében forognia.
S ezért nyomatékosan merném ezen kérdésnek sok oldalróli meghányását a tekin-tetes bizottság méltánylásába ajánlani.
a) Falukon és kisebb városokban gyűjtőknek a következő egyének volnának felké-rendők :
1-ör. Minden felekezetbeli lelkészek.
2-or. Az orvosok és gyógyszerészek.
3-or. A helységi jegyzők.
b) Nagyobb helyeken
gyűjtők a lelkészeken kivül a különféle testületek (hivatalok, tanintézetek, grémiu-mok) és ezéheknek elnökei, vagy ezeknek megbízottjai volnának felkérendők.
A katholikus egyházi gyűjtők az illető püspökségek, a protestáns papok s a rabbik, és a világi gyűjtők pedig az illető vármegyék utján küldenék el Pestre, nevezetesen az archaeo- logiai bizottság pénztárába a begyülendő összegeket kellene; ez alkalommal a következő kel-lékekről is czélszerüen gondoskodni :
1-ör. Legyen egy archaeologiai bizottsági pénztárnok.
2-or. Kérettessék díjmentesség, az ez ügyre vonatkozó levelezések és ¡Dénzküldemé- nyekre nézve.
3-or. Kérjük ki az adómentességet.
4-er. Bélyegmentességet a nyugták ügyében.
5-ör. Engedtessék a gyűjtőknek papír és spanyolviaszi költségek fedezésére a gyűj-tött összegnek al i quo t á j a, talán öt százalék.
M e n n y i r e r ú g h a t n a e g y - e g y a d a k o z ó n a k a d o m á n y a ?
Ezen kérdést, hogy mennyire rúghatna egy-egy adakozónak adománya, úgy lehetne szerény véleményem szerint megfejteni, ha az ember az adakozókat kategóriákra — talán négyre — osztaná.
Az első, egyszersmind alsó kategóriába a falusi lakosok esnének, kiktől 2— 5— 1 0
krajezárt lehetne a fönemlített vidor színezetű alkalmakkor kikérni.
A második kategóriába tartoznának a városoknak azon lakosai, kiknek sem házuk, sem jószáguk, sem oklevelük nincs, s ezek 1 0 krajezárt adakoznának, 10 k r a j e z á r volna szinte a minden városi lakoma alkalmával a vigadozó vendégek által ajánltatandó összeg.
A harmadik kategóriába tartoznának a városoknak azon lakói, kiknek o k le v e lü k van,
vagy 1 0 0 0 forint fizetésű hivatallal bírnak, vagy pedig ház- vagy földbirtokosok (de nagy-ságos czímmel föl nem ruházvák), ezektől házasság, keresztelés, előléptetésnél stb. alkalmak-nál 50 krajczárt lehetne várni, csak lakomákalkalmak-nál nem kellene őket 10 krajczáralkalmak-nál többel ter-helni, úgyis többször jutnak évenkint az ily ranguak vigadozó körökbe.
A negyedik kategóriát a nagyságos és a méltóságos czímmel fölruházott személyisé-gek képeznék, kik talán megsértethetnének, ha 1 forintnál kevesebbet igényelne tőlük a ha-zai régészet, s a finomság elvénél fogva a lakomák alkalmával sem lehetne a fönt kitűzött
1 0 krajczárt megemlíteni, hanem űzzék bőkezüségöket. mint azt a lovagi középkorban pél-dásan űzték.
2. A z o n k é r d é s r e , h o g y m i r e f o r d í t s u k az é v e n k i n t 8 v a g y 1 0, v a g y t al án mé g t ö b b ezer f o r i n t r a r ú g h a t ó p é n z t , azt válaszolnám, hogy az
összeg három részre osztatnék: egyik része emléktáblák fölállítására, másika monumentális épületek (eleinte templomok, később világi építmények) javítására fordíttassék, harmadik ré-sze pedig használtassák:
a) régészeti utazásokra, részint
b) az útleírások közrebocsátására, részint pedig
c) a régészetet előmozdító bármiféle szellemi vagy anyagi eszközök megszerzésére.
Legyen megengedve az emléktáblákról, a monumentális épületekről s az utaztatás-ról némi csekély részletet a következő pontokban megérintenem.
a) Az emléktáblákat illetőleg.
1-ör. Készíttessenek emléktáblák ama kemény mészkőből, melyből a római votiv táblák vagy mértföldi kövek faragtattak*), mert azon kő nem cserepesedik, repedezik úgy meg, mint a mi vörös márványunk.
2-or. Legyenek általában 2 láb magasak, 3 szélesek.
3-or. Ne álljon a fölirás nagy (kezdő) betűkből, melyeknek olvasásához a művelt osztály sem igen ért, annál kevésbé a nép, pedig nem szabad felednünk, hogy a népoktatási óhaj el-járásunknak egyik főrugója; — ne álljon, mondom, nagy, hanem u. n. kis (current = folyó) be-tűkből; a betűkegy és % hüvelyk átmérővel birjanak (mint a lánczhid oroszlányai alatt szem-lélhető fölirásnál), és legyenek a jó mélyre vésett betűk fekete olajfestékkel beecsetelve.
4-er. Minden emléktábla elkészítésénél tétessék egy összeg, mely a tábla árának egy tizedét teszi — félre a takarékpénztárba, s ezen összegből történjék minden 1 0-ik évben a táb-lának megkívánt kitataroztatása, különösen mázoltassanak a betűk újra fekete olajos fes-tékkel be.
5-ör. Kapjanak az emléktáblák futó számot, mint hajdan a római mértföldi táblák ; ezen számok, melyek az emléktáblák leltárába avagy anyakönyvekbe is beirandók, hogy idővel a netaláni hamis adatokkal bíró apokryph tábláktól megkülönböztethessenek.
Nem annyira a hiuságos érzet kifejlesztése, mint inkább a hazafiui áldozatkészség el-ismerésének okáért juttassanak a régészeti bizottság részéről azon nagylelküek nevei ponto-san a hírlapokba, kik saját költségükön állíttatnak (a régészeti bizottság feliigyelése alatt) egy egész emléktáblát.
Ha Isten áldása szálland majd 10— 20 év múlva eme régészeti törekvésünkre, ha pénz is lesz jócskán, a táblák is fel lesznek állítva, először Budán, aztán Pesten, végre az
*) Ezen kő Budán bőven fejthető, tudományos neve é d e s v í z i mé s z , vagy in é s z t u f f.
^ ¿ / ¿ A : Zó\ -**' rrr<TL¿-st-aryu ¿ey .W ¿¿zsX 4/Z¿ /r, v £ . r « r Ä « / ^ ^ .
Z ÿ. ¿yr / & ro7 c- *€¿$£ex¿ m J P ftrttz/ e& x ísi> # ¿yv<*.r/c&rfU/ ■& i,'t f? y h tt/ <¿¿zr¿ /</ é’üA rrr^C <Z^X terr¿jü¿4/rrt*£¡c .
• <x X- </& ¿ rt rXi<*yyu - /
.¿K ¿?/v'. cv /¿v
v/ zs€ x?x*:/ v. ???.¿x 7 t& ¿r¿¿(¿€ *¿' / J é >3 .niBOMÎÏMYOS AKADÉMIA KÖNYVTÁRA
ikerhaza minden történelmileg érdekelt helyében és helyén, akkor az illető városok főtéréin lehetne egy pyramis-féle emléket fölállítani, melybe az emléktáblák lajstroma foglaltatnék, hogy a tudományos utazó egyszerre átpillanthassa, mi az érdekes a városban. — Láttam ilyesféle oszlopot, mely 1600-ban emeltetett, egy igen csekély jelentőségű Schandau nevű városkában, Szászországban; ez oszlopon t. i. Schandauból az egész országba kisugárzó postaállomások, távolságuk följegyzésével vannak értelmesen bevésve.
Mielőtt a táblákróli tervezgetésemet befejezem, legyen megengedve, nehány szóval azon helyiségeket megemlítnem, melyekre Budán, úgymint a kenyértörésnek kiindulási pont-ján, emléktáblákat kellene fölállítani, melyek is az ide mellékelt tervnek betűi és számai sze-rint a mintegy következők lehetnének.*)
A) A királyi várban (die Burg.)
a) IV. Béla vára (pesti újvár, a mai várudvar és az őrtanya helyén.)
b) István-vár, melyet I. Lajos testvére, István, alapitott, a mai várnak déli szár-nya táján.
B) A vár- (Festung) vagy felső városban, — megemlítendő továbbá C) A mai viziváros, mely alsó vagy zsidó-városnak hivatott, továbbá D) A hosszú vagy hátsó város, t. i. a mai Krisztina-város.
E) Kelenföld, Kreienfeld, Crenfeld, a dumaparti tabán (ráczváros.)
c) A friss palota, Zsigmond idejéből, a mai fegyvertár táján, mely homlokzatá-val éjszak felé, nevezetesen a sz. György-tér felé tekintvén, a várnak keleti szélétől a nyu~
gotiig terjedt.
d) A Csonka-torony, a mai távirda-hivatal helyén.
e) Mátyás vára, a mai várnak közepe és éjszaki szárnya.
f) Alamizsnás Sz. János kápolnája, a mai vártemplom keleti oldalán.
g) Mátyás könyvtára, a mai vár közép részének keleti oldalán, valamint a fölső vár-kert keleti részén is.
h) A dunábóli vizvezetés, mely régi mivoltában még mainap is fönáll.
i) A nagy belső udvar, a mai vártér táján.
j) A királyi kert, a mai udvari kert táján, mely egyébként a krisztina-városi patakig terjedt délre és nyugotra, éjszak felé pedig mintegy a mai városi majorig.
k) Egy 30 láb széles árok, mely kelettől nyugotra futván — a királyi várat a Sz.
György-tértől különzé el, keleti vége a fegyvertár alatti rondellánál, nyugoti vége az ó vár-kapu előtt vala, hol még máig is boltozatok látszanak a bástya-falban.
1) Egy, az említett árok fölötti hid, mely négy kő-oszlopon nyugodott, az előbb em-lített boltozatok táján.
m) Egy, ezen árokkal párhuzamosan elfutó, s a török által épített fal, melynek ma- rád ványain egyrészt a fegyvertár homlokzata áll, 1848 előtt pedig a nádori kocsisok L képű lakának délre nyúló szárnya állott, s mely mellett 1798-ban állítólag még azon bodzafa volt látható, melyre az 1686-iki ostrom alkalmával Ramosaliázi zászlótartó függesztetett fel a török által, s kit, mint tudjuk, társai idejekorán leoldának. Ramosaliázi mint aggastyán ezt Boros-nak, Boros fia pedig mint éltes kir. helyt, tanácsos alulirtBoros-nak, mint fiatal embernek beszéléel.
n) Sz. János-kapu (a török alatt stambuli, vagy mint mai nap is: vizikapu).
o) Zsidó- vagy völgykapu, mainap fehérvári kapu, 1540-iki számmal bélyegzett Tö-rök Bálint monogramjával.
p) Szombat-kapu, a török alatt, mint mainap bécsi kapu.
*) Az 'elősorolandó elneveze’sek Heufler cs Schier szerint a magyar királyok idejében a mohácsi vészig divatban, voltak vala.
129
M. Orvosok és Természetvizsg-álók. 17
q) Sz. György-tér vagy főpiacz, melynek közepén Hercules oszlopa állott, r) Mária-piacz vagy vásárpiacz, melyen mainap a Sz. Háromság oszlopa áll.
s) Zsidó-piacz, ez a bécsi kapu előtti tér.
t) János- vagy olaszpiacz, a mai Ferdinand-tér és Magdolna-piacz; a mai dísztér (Pa- radeplatz).
u) Mindszent-utcza, a mai díszpiacznak felső fele.
v) Olasz-utcza, a mai uri-utcza.
x) Sz. Pál-utcza, a mai országház-utcza.
y) Otvös-utcza, a mai Fortuna utcza.
z) Zsidó-utcza, a mai bécsi kapu-utcza.
Továbbá:
1) A német főplébánia IV. Béla idejéből, a mai plébánia-templom, közvetlen mellette éjszak felé
2) Sz. László kápolnája.
3) A három királyok kápolnája, a plébánia déli oldalától nem messze, mind e három imaházat környezé a németek czinterme.
4) A magyar plébánia, vagyis Sz. Magdolna temploma, a Sz. Magdolna-piaczon,a mai dísztéren, a vörös márványkiit táján; a múlt század elején romboltatott le ezen ódonszerü, ékes bizanti mii, mely az 168G-iki ostrom által igen megsérült.
5) A domonkosok temploma, melynek egyik tornya az udvari kincstári épület éjszak nyugoti sarka mellett áll, és tévedésből a csonkatoronynak tartat,ik.
6) Sz. János temploma, vagy az olasz plébánia, mai várőrségi templom, melynek csak a tornya régi.
7) Remete sz. Pál temploma, a sz. Pál (országház) utcza nyugoti oldalának közepe táján, és az uri-utczának keleti felén, hol még a Sághi-féle ház mellett mainap is fönáll egy óriás fal némi érdekes dombormű-faragványnyal; közel ide áll a még nem rég Jankovich-, mainap pedig Gerliczi-féle ház, melyet a hagyomány Verbőczy Istvánénak tart.
8) Sz. Mihály temploma, a mai uri-utczának a városházával szembe levő sarkán, (en-nek kormos falmaradványát a múlt évben meszelték be.)
8) Sz. Mihály temploma, a mai uri-utczának a városházával szembe levő sarkán, (en-nek kormos falmaradványát a múlt évben meszelték be.)