ADATOK ÉS SZEMELVÉNYEK
V. TERMÉSZETFELETTI LÉNYEK
Halál (smrt, kuga, posel)
A magyar nyelvben a halál fogalom egyaránt jelenti az élet végét, és a kaszával körüljáró csontváz alakú szellemet is. A horvát néphitben en
nek egyik megfelelője a kuga, amely, mint fehérruhás démonikus alak jelenik meg a haldokló ágyánál. Ahol elhalálozás várható, már napokkal korábban kószál a ház körül. Járványok idején látni is lehet, a kolerát, pestist maga is terjeszti. A csontváz-szerű kaszás neve a horvátban: smrt, akinek látása „iigön nagy félelm et á d ”. A magyar lakosság mindkét ter
mészetfeletti lényt adoptálta, főként a kuga megjelenésében hittek.
A bonyolultabb rendszerű horvát néphitben a kuga és smrt alakon kí
vül ritkábban aposzel nevű szellemi alak is szerepel, aki mint az elhunyt szelleme, annak testi formájában más helyen (lakáson kívül) mutatkozik meg közvetlen a halál előtt, vagy, amíg a halottat el nem temetik, a ház körül tartózkodik.
Hazajáró lélek (dušica)
„ Ahol temető van, a világ végezetéig hazajáró,,lelkekben is hisznek.” - mondja Dömötör Tekla neves néprajztudós. Ortilosban és környékén ugyancsak számos „megtörtént” dolgot hallani a hazajáró lelkekről. Ám horvát hatásra magyar szövegkörnyezetben is gyakran a dusica, dusicák megjelölést használják. Megvendégelésükre halottak napján sült tésztá
kat, bort helyeznek éjjel az asztalra. A helyi „történetek mellett” olyanok is elhangzanak, amelyek nemzetközi elterjedésben is ismertek. (A gyer
mekét szoptatni hazajáró anya, A halott vőlegény, stb.).
Fehér gyász( bela žalost)
Régebben ezen a vidéken is fehér volt a gyász színe (bela žalost). A magya
roknál előbb, a horvátoknál későbben jelent meg a fekete gyász. A férfiakat már 20. sz. elején sem temették következetesen fehér ruhában. Idősebb asszonyokat 1960-as években hántolták el utoljára fehérben. A fehér gyász kellékei, miként a szőttes szemfedél a vilan,a mennyasszonyi kelengye részének számított.
A fehér gyász okára kettős válasz került elő. Egyik általánosabban is
mert, miszerint a nem fehér ruháit a halottnak a másvilágon (a Jordán vi
zében) addig kell mosni, míg fehér nem lesz. A másik rendkívül szép és archaikus változat talán a görög mitológiáig vezet vissza: „Akitfehérben temetnek fe h ér galamb lesz, akit feketében, fekete galamb. A túlvilágon elől repülnek a fe h ér galambok, hátul a feketék, és a feketék soha sem értik utol a fehéreket... ”
A kötetben több helyi specialitású hiedelemmonda is szól arról, hogy a szentmihályhegyi kegytemplomban időnként misét tartanak éjjel a halottak.
Túlvilágjárás
Külön körnek tarthatjuk a zákányi rossz papokkal kapcsolatos túlvilág
járás mondacsoportját. A variációk mindegyikében a központi elem az, hogy a meghalt paphoz az ördögök addig nem férhetnek hozzá, amíg a nyakából a szentelt stólát egy élő szentéletü ember le nem rántja. Az adatközlők mindegyike más-más, régvolt pap nevét és jám bor ember ne
vétjelölte meg. A középkorban gyökerező hiedelem az ország más vidé
kein, más nevekkel ismert.
Boszorkányok, javósok, (copernica, copernik)
A magyar boszorkánynak többes funkciója van: egyrészt rontáshoz, gyó
gyításhoz értő, rendszerint élő, s idősebb nőszemély, aki nappal forgó
szélben repülhet, éjszaka démonikus alakká (béka, macska, stb.) válhat, tehenet ront, éjjel megnyomja az alvó embert, gyermeket cserélhet ki. A horvátban ezek a funkciók megosztottak:
a) copernica csak rontást, elhárítást, varázslást végző élő női személy (férfi alakváltozata: copernik), aki forgószéllé is változhat;
b) mrak, mrake, susorka fekete, szőrös, nagykalapú férfi démon, aki éjjel megnyom, kisgyereket cserél ki;
A gyakorlati kölcsönhatás területünkön úgy jelentkezik, hogy a magya
rok is a mraktól félnek, hogy megnyomja őket. A rontást végző asszonyt váltakozó intenzitással nevezik boszorkánynak, copernicának, tevékeny
ségét pedig cóprálásnak. Eredményével kapcsolatban viszont továbbra is a tétemény, megtették, megetették magyar fogalmat használják. A te
hénhasznát (a tej elést) megrontó személyt viszont magyarok és horvátok is többnyire boszorkánynak nevezik.
c) váltott gyerek, kicserélt gyerek
A horvát eredetű mrak, mrake, smrak, susorka különösen domináns sze
rephez jutott az őrtilosi néphitben. Mint éjjel megnyomó, gyermekeket
kicserélő démon szinte teljesen kiszorította a magyar boszorkány vagy szépasszonyok képzetét. A lidércnyomást, az alvás közben jelentkező nehéz légzést a magyarok is mindig neki tulajdonították s csak ritkán gyanúsították meg ezzel a szépasszonyokat, vagy a boszorkányt. Az egyik, váltott gyerekről szóló kerek történetben a kicserélt idegen gyer
mek nevét is kicsikarják a mraktól, aki elárulja, hogy a gyerek neve:
Kukorlembohinszantoszdomenik. (dobenik?)
a) Éjjeli gyertyafény, lámpás - szvecsár, szfecsár, szfecsur, svečar, luminj Mindkét népcsoport körében gyakran emlegetett mitikus lény. Éjjel a mezőn, út mellett, a határban látható, imbolygó halványlilás, kékessárga fény, amit a magyar terminológia lidércfény néven ismer. A jelenség lá
tásakor, majd a róla szóló történetekben itt a magyaroknál is csaknem mindig szvecsár, szfecsur elnevezéssel illetik. Csak magyarázatképpen teszik hozzá, hogy gyertyafényhez, lámpafényhez hasonló. A mondák szerint legtöbbször a Csarik és Puttón nevű dűlő körül, valamint a Vis- szafolyó-patak mentén, ember magasságban lehet látni, főleg nyár idő
ben. Az elnevezés a horvát sveče = gyertya szóból ered, svečar változata gyertyást jelentene. A beás cigányok körében is ismert jelenség neve a luminj, ugyancsak gyertyát jelent. A magyar megfelelője a tüzes mérnök lenne, amit inkább csak az idekerült magyarok használnak, vagy csak magyarázatképpen emlegetik a kettőt együtt.
A szvecsár nem bánt senkit, viszont fényességével tévútra csalja azt, aki vele találkozik. A helyi néphit szerint a szvecsár a mezőt csalással, hamisan kimérő mérnökök éjjel bolyongó szelleme. Mások szerint 1848- as harcok idején tömegsírba temetett katonák lelkei. Vannak racionáli
sabb magyarázatok is, miszerint az imbolygó kékes, hideg fény nem más, mint a mocsárból időnkét kiszabaduló gázgomolyag.
b) Ludvérc,
lidérc-A ludvérc szintén fényjelenséggel fordul elő, hébér (rakéta) alakú lény, amely nagy gyorsasággal vonul át az égen. Maga után csillagszóróhoz hasonlóan „fossa” a lángot. Fertelmesen büdös. Ahova az lehull, tűz
vészt okoz. Daliás férfi alakban leányzókhoz is eljár, amíg ki nem derül, hogy ló patái vannak, azaz ördögi lény. Két mondaváltozatban is munká
ra fogják, trágyát hordatnak vele ki a mezőre. Kutatási területünkön csak magyar változatban fordul elő a neve.
Garabonciás, sárkány (zgrebencijaš, šarkanj)
A szakirodalom tanúsága szerint ez a mitikus elem, feltehetően magyar közvetítéssel került a déli szlávok hiedelemvilágába. Helyi horvát elne
vezése: zgrebencijás. Szakállas koldus formájában jár (innen a horvát kosmáta, azaz hosszú-, borzashajú, szakállas jelzője), a falvakban tejet kér, s ha nem adnak neki, akkor a felhőkben sárkány hátán nyargal és nagy jégverést idéz elő. Feltehetően horvát eredetű toldalék, hogy ak
kor születik garabonciás gyerek, ha keresztkomák házasodnak össze.
(Valószínű, hogy ez a régi szlávoknál szokásos fogadott testvériséget, a pobratimstvo-1 jelentette, akik között ugyancsak tiltott volt a házasság.)
A gyűjtés idején helyileg közismert történet szólt arról, hogy az Asz- szonyvárhoz közeli Lipai-gödörben (ma erdőrész) nem is oly rég, sár
kány nevelődött a barlangban. A leírás szerint krokodil-testű állat volt lábak nélkül, hatalmas denevér szárnyakkal. Amikor megnőtt, a gara
bonciás eljött érte, kötelet eresztett le, felhúzta, s azon nyargalt tovább a felhőkben.
A Mura-menti horvát nyelven egyébként az irodalmi zm aj - sárkány fogalom nem ismeretes. Az itteni horvát mesékben, hiedelemmondákban a magyar šarkanj szót használják.
Ördög (vrag)
Ezen a vidéken a nyelvi fordulatokban gyakrabban fordul elő az ördög, a vrag emlegetése, mint más másutt. Alakja keveredik a tojásból kikel
tetett lidérccsirkével, aki gazdáját parancsra vagyonhoz juttatja. Más változatokban úriember, aki patáit és farkát nem tudja elrejteni ruhájá
ban. (Kilóg a lóláb...) A káromkodós embert elevenen viszik magukkal, akasztással öngyilkosságra készülő egyén körül pedig apró, piros ördö
gök ugrándoznak, vasvillával szurkálják a szemét, stb.
Démonikus éjjeli lények - ijesztők (Strašilo, strahilije)
a) Fejetlen állatok, emberek (čovek prez glave, konj prez glave, kér ili pes prez glave...)
Valószínűen déli szláv hatásra került az itteni magyarok hitvilágába az ijesztők, a strasilók nagy csoportja. A horvát szólás szerint: Svaka noč, ima svoju m o č - azaz minden éjszakának megvan a maga ereje. A magyar módosulása szerint: Minden órának megvan a maga ereje. Értelmezése, hogy minden szellemi ártó lénynek megvan a maga órája, amikor ártani tud, csak az emberek nem ismerik. Legjobban az éjjeli órákban, éjfélkor és délben kell vigyázni.
A horvátban pedig sok ártó szellem, démonikus lény van.
Általában éjszaka lehet találkozni fejetlen ló - konj prez glave, f e jetlen kutya - pes prez glave, fejetlen kecske - koza prez glave, fejetlen
ember - covek prez glave, fejetlen huszár - husar (katana) prez glave, fejetlen p a p - p o p prez glave stb. jelenségekkel. Ezek a jelenségek adott esetben gyors egymásutánban más-más alakot is ölthetnek. Pl.: Nyúlból kutya, kutyából lóvá változhatnak.
bj Egyéb ijesztő jelenségek (strašilo, strahilije)
Éjjel más mitikus, ijesztő lényekkel is lehet találkozni: beszélnek pl.: ma
gától guruló tökről, kosárról, szitáról, éjjel csirkéit vezető tyúkról, Iád
ról, macskáról, titokzatos éjjeli hangokról, éjjel röpködő tüzes pénzekről, éjjel vonuló lakodalmas menetről (noćna svadba) stb. A porban, sárban nem hagynak nyomot, nem könnyű hozzájuk férni, ködszerü lények, akik pillanatok alatt más alakot ölhetnek. Látásuk nagy félelm et okoz - daju veliki strah, amiben meg lehet betegedni, az embert ismeretlen helyre
vezethetik. Ezen kísértetektől úgy lehet megszabadulni, ha durva károm
kodás közt az istent szidják vagy a ló nemi szervét emlegetik.
c) Szlota (slota), állatpusztító démon
Muraközben, de a Dráva, Mura folyók magyar oldalán is hisznek egy állatpusztító szellemben. Az állatpusztító slota kakas, tyúk, lúd, disznó, kecske, ló stb. formában járja éjjel a falut, s ahova betér, ott dögvész keletkezik, az állatok tömegesen pusztulnak. Magyar elnevezése nincs, csak szlota formában emlegetik. A szlotát bosszúból mások házához is el lehet küldeni.
Vízi lények (vodeni duhi)
Ugyancsak a többoldalúságot példázza a vízi lények összevetése, ame
lyet a Dráva és Mura folyók közvetlen közelsége indokol. A magyar et
nikum a vizeken eredetileg egyetlen csodás lényt feltételezett, amit vízi lány, vízi tündér néven emleget. Ez félig hal, félig gyönyörű leány arany
hajjal, aki hét évenként pünkösd táján ül ki a vízpartra. Hálót köt, szép énekével, férfiakat csábít a vízbe. (Azonos a szélesebb körben ismert sellővel).
Ennek horvát megfelelője a vodena dekla vagy vodena sneha (vízi leány, vízi menyecske). Ezen kívül a horvátok hite szerint a folyókban él még a vodenik (vízi ember), aki félig hal, félig hosszú körmökkel ren
delkező szőrös férfiember. Ha teheti felborítja a vízen járó csónakokat, szétszakítja a hálókat. A vízi molnárok, aranymosók, tutajosok, révészek réme, embereket fojt a vízbe.
A magyar vízi tündér, vízi leány azonos lények, esetenként ki így, ki úgy nevezi őket. A vodenik és toplenik vízi lényeknek magyar megfelelője nincs.
Magyarok is hisznek benne, de csak horvát nevükön emlegetik őket.
Horvát adatközlőktől előkerült még egy árvizet okozó lény is, a Medárd, aki a tokákban (kis vízgyűjtő gödrökben), a folyó kiöntéseiben fürdik. Mi
kor hatalmas testével alámerül, a határban, a faluban áradást okoz.
Sorsasszonyok (sudjenice, urindje)
A Balkánon általánosan elterjedt néphit, hogy az ember születésekor három természetfeletti lény, három nőtestvér (az ógörögben moirák, rómaiknál párkák) jelennek meg, akik a születés pillanatában az ember leendő sorsa felől döntenek. A kirótt sorsot később senki el nem kerül
heti. A szerbek és horvátok ezeket sudjenicáknak (ítélőknek) nevezik. Ez az elem a magyar népi mitológiában szinte teljesen hiányzik. Őrtilosban is csak ritkán, a lefedett kúton meghalt gyermek története kapcsán kerül elő több variációban.
A beás cigányok nyelvén ezek megfelelője az urindje-k, amit ők lé
tező valóságként fognak fel. Felfogásuk szerint a három nőtestvér alul madár, felül szép leány. Nem egykorúak. A legfiatalabb határozza meg ki, milyen sorsban fogja leélni az életét, a középső dönt a házasság felől, a legidősebb mondja ki a halál módját, amiben el kell pusztulnia. Régeb
ben ezeket hallani és látni is lehetett, de mióta „erkölcseiben megrom
lott” a világ, ezeket halandó ember nem láthatja.
Törpék, óriások
Figyelemre méltó, hogy horvát és szlovén közvetítéssel egy harmadik irányból, a németektől átvett elem, a törpék is beépültek a két folyó mentének hiedelem világába. A törpe emberek „tizenketten csépelnek egy kemencében”, föld alatt élnek, aranyat bányásznak. A borosgazda nem felejt a számukra ételt, italt hagyni a pincében (klet), mert külön
ben felgyújtanák azt. Nevük gyakran Hanzi, más esetekben prikulics, kránicgyerek, kranjec. (Nevük eredete az osztrák Karintia, szlovénül Kranj felé mutat. Az itteni kaj-horvát nyelvben az irodalmi patulják- törpe szót nem ismerik). Ha ezeket a törpe embereket valaki bántja egy
szerűen óriássá válnak. Az óriás az itteni kaj-horvát és vend (szlovének) nyelvben is egyformán: oriaš.
Kígyó, házi kígyó (kača, hižna kača)
A lejegyzett mitikus elemek között a kígyó is jelentős szerepet kap. Két lejegyzett monda is szól arról, hogy a vétkes asszonyra büntetésből kí
gyó tekeredik. A harmadik egy gyermekfejü kígyóról szól, amelyet a második világháború után tesz valaki a vasúti sínekre és okozza egy ár
tatlan asszony halálát. Nemcsak a Kárpát-medencében, hanem szélesebb körben Európa-szerte is ismeretes, az itteniek szerint minden háznak van egy kígyója, amely azt őrzi. A falban él, fehéres színe van, éjjel vekker
hez hasonló hangot hallat. Mások szerint a házban a talp (talpgerenda) alatt meghúzódó kígyó a kisgyermekek őrzője, akivel a gyerekek barát
ságban vannak. Ha agyonverik, a gyermek is meghal, amint azt a róla szóló történetek is tudni vélik.