a) Mrak, mrake, szuszorka b) Szépasszonyok (Lepa snaha) c) Váltott vagy elcserélt gyerek
a) Mrak, mrake, szuszorka 200. Iván bácsi és a mrak
A mrak ... olyan képében láttak, akik láttak, hogy a testüket megnyom
ta. Az enyimet is nyomta, még gyerekkoromban. És akit gyakran meg
megnyomja, annak ártalmára van. Ez való igaz. Kérem az a mrak olyan alakú...: Nagy. Olyan, mint a szalmakalap, olyan nagy kalap van a fejin.
Emberi alak. De test szempontjából akár egy kulcslukon is befér, mert szellem, ugye... Fekete emberi alak. De aztán m ikor mégis bejön, azt le
het látnyi, úgy mintha álmot látnája. Én is láttam, de rám szállt és rajtam volt. Lélegzetet se tud venni az ember, mert nehéz. És nyomja a testét, de nem tudja lerázni magáról, addig amig az ideje le nem jár, még őneki hatalma van a testhez. Akkor elmegy. Ha sokáig tartana, el is pusztulna az ember.
Akkor az illető még beszélni sem tud. De kiabálni sem ám! Mintha a gégéjét fogná. Alighogy lehet leheletet vennyi, mert nehéz. És nyomja a testét, nem tudja leráznyi magáról addig, amig az idő le nem jár. Beszél
ni nem lehet. Akkor sem, amikor többen alszanak egy szobában. Azok nem tudnak semmit. Csak ezt az egyet nyomja. Csak akkor, mikor már elment: - Jaj! így és igy! Valami nyomta engemet, a testemet...
Minden házhoz nem mehet be és minden egyént nem nézhet meg, ezt nem tudom megmagyarázni, hogy kihöl fér hozzá. Azt mondják, hogy szentelt víz. Az minden háznál legyen. Ahol nincs, ott sok minden pró
bálgatás történik.
Énrajtam is volt. Már úgy féltem este lefeküdnyi. Mikor én voltam ti
zenkét éves, vagy tizenhárom. Gyerekkoromban. Elemi iskolába jártam.
Akkor mondtam a szüleimnek. Féltem már lefeküdni. Akkor nem tudom mit csinyáltak, hogy valami áldást... Szenteltvizet tettek az ágyamba.
Meg aztán elmentünk a templomba és azt mondták: - Imádkozunk érted.
Ezután te is imádkozzál, imádság nélkül le ne feküdj! Akkor nem lesz hatalma hozzádfémyi annak a mraknak. Ennek a szellemi embernek...
Többet nem is jelentkezett. Többet soha.
(Horváth Iván, 64 é. 1962.) 201. Andróczi néni és a mrak
(Hallott-e már a mrakról? Szokta-e magát is nyomni?)
Igen. ... édesanyám szokta mondani, hogy mindég olvasott, nagy ka
lapja volt neki. Mikor kislány voltam, tizenkét éves, majdnem földbe tették engem. Nem hisznek az emberek, hogy van, pedig van mrak.
Édesapám meg édesanyám se akarta hinni, boszorkányok nyargalnak ...
Ok elaludtak, én meg szenvedtem. Mikor fölébredtem, akkor jajgattam.
Mind a viz, folt rólam..., a hajam is mind víz. Alig beszéltem...
Mondom, nem akarták hinni, mert egészséges voltam. Egyszer aztán láttak. Édesapám otthon maradott, mert a malommá dolgozott a Murán, molnár volt. Akkor otthon maradott. Azt mondja:
Világítunk egész éjjel, hogy lássuk, ki jár tehozzád.
Hát, jól van, ők elaludtak. Én meg szenvedtem. Akkor fölkelt édes
apám és kezdtek kérdezgetnyi ettől, attól, hogyan lehet gyógyítani? Mert ugye orvosnál ezt nem lehet gyógyítani. Akkor valami asszony mondta neki, hogy tömjén, amivel füstölnek a templomban, meg szentelnek, azt kell hoznyi. Akkor szentelt gyertyát kell tennyi a szoba közepére, mikor harangoznak este. Meg parazsat csinyálni az ajtó előtt... Akkor zsuppo- sak voltak a házak, meg minden. Hogy keresztbe keU tennyi a kezét, és úgy három szál zsuppot kell kihuznyi az üstökből. És három helen: a szoba előtt, az istálló, meg a konyha előtt. Azt kell parázsra tennyi, annak a füstje fölé hajoltam... Édesanyám meg a szentelt gyertyát gyújtotta, háromszor a fejem körű izélte..., és akkor ki kell vinni az útra és út felé kifujnyi. Háromszor. Megen gyujtanyi, megen kifujnyi. Úgy háromszor kifújta az útra a gyertyát. Evvel gyógyítottak meg engemet. Azóta többet nem jött. Nincs.
Mikor kisgyerek van, akkor szók megint uralkodnyi. Akkor kell megént vigyázni, mert elcserélnek, hogy sok gyermek nem rendes, ugye.
Arra mondják, hogy váltott gyerek.
(Andróczi Rémusné Hrascsanecz Katalin, 64 é. 1952.) 202. Mrak Beleznán
A mrak az ilyen szellemféle. Az is ilyen szellemféle valami ... Legtöbb az ujszülöttekná tud ártanyi. Ott legjobban. Kicseréli a gyereket. Való
sággal ám! KicseréJli. Már énrajtam is megtörtént.
Mikor, szóval az első gyerekem volt. Aztán Beleznán feküdtem a rokonyoknál. Kicsint elszundikáltam, úgy hogy hát álmomban ... Nem voltam egész ébren, egyszerre akkora ember jött be a lakásba, hogy le kellett hajunyi nekijje. Égy csomó könyvet hozott énnekem. Jön oda és adja a könyvet. A gyerekhöl meg oda akart nyúlni, én meg a kezemet igy áttettem a gyerekre keresztbe, akkor igy megfogta a két hüvelykujjamat e. Megfogta a két lábamujját és úgy huzott. De annyirán szorított, hogy én azt hittem, hogy elfulladok.
Akkor nagy nehezzen, de kiabáltam. De nem hallotta senkisem. Ki
abáltam, de a hang nem ment. Mikor már össze-vissza kínozott, hogy magamhoz tértem, akkor tudtam szólni. De már egy víz voltam, hogy annyit virgódtam. Aztán akkor mondom a rokonyoknak:
Mennyit kiabálok! Ittbenn vagytok és nem hallátok?
Dehogyis kiabáltá - azt mondják nem hallottunk mink semmit, meg nem is láttunk.
Na, akkor szentelt vizet tettem az ágyba, meg hosszikést szoktak még tennyi, fokhajmát, kalapot, az ágyfejbe, olvasót a gyerek vánkossára ten
ni... Hát aztán igy, hogy akkor békességbe hagyja az a mrak...
Az enyémet nem is tudta kicserélni, de úgy hallottam, hogy másét bizony kicserélték, és ott hagytak egy nyomorékot helette.
(Hegedűs János né Precskó Anna, 63 é. 1964.) 203. A mrak ártalmai
Mit tudok a mrakról? ... hát, nekem még sosem jelentkezett, hálá Isten!
Örülök is neki, de azt mondják, hogy egy nagy ember, nagy kalappal...
Főleg akkor jelentkezik, amikor holdvilág van. És szőrös. Jobban illen gyerekágyas asszonyoknál jelentkezik, hogy megnyomja őket, szorítja m ellü k et... és elviszi a kisbabának az álmát is.
Igaz-e, nem-e? Azt is beszéllik, hogy ha nem vigyáznak rá, kicserélli a kisgyereket és helibe odateszi az övét. Akkor még egyforma az a gye
rek, és az anyja nem is veszi észre, csak késébben aztán nyomorék lesz, ... beszélni nem tud, az elméjjére se rendes... De csak addig tudja cse
rélni, amég nem keresztellik meg, azután már nem. Igen. Valamikor ki
cserélte a gyereket a mrak. És akkor ollan együgyü, ollan tompa... hát nem is tudom igazán megmondanyi, miilen lesz az a gyerek. Beleznán volt illen az a Török gyerek. Azt mondták, hogy azt is kicserélték. És nem is sikerült visszaváltanyi. Valamikor hétéves korában vitték csak el a javósasszonyhoz. Akkor az megöntötte, meg is mondta, hogy ez nem az ő gyerekük, hogy hát ki van cserélve... Csúnya, szőrös is volt, ollan pihés volt a bőre. De akkor már a javósasszony se tudott rajta segélni, mert túl volt a hét éven.
Nálunk azt is tartják a faluban, hogy ha kisbaba van a háznál és va
laki jön a házhoz, azt föltétien le kell ültetnyi, mert a kisbaba nem tud aludnyi, és abban az alvatlanságban elsorvad a gyerek, akár bele is hal.
Meg ha a kisbabának kinnmarad a ruhája este a száradón, arra ráül a mrak. Azt nem is szabad bevinnyi, hanem föl köll dobnyi a háztetőre és másnap világossan már be lehet vinnyi.
Meg ha megyünk valahová, ahol kisbaba van, akár este, akár nappal is, akkor előbb más valamit meg kell érintenyi és úgy a babához mennyi.
(Musztács Istvánné Navracsics Mária, 43 é. 1964.) 204. Szuszorka vagy mrak
Még fiatal lány voltam akkor. Napnyugta után, mentem haza a munkám
ból. Mire hazaértem, beestéledett. Es ott, mint a sarok, a horgosba vezet az út, meg mihozzánk is - ugye a másik oldalon laktunk ott állt egy nagy ember. Ollan volt a feje mint egy szürürosta. És csak vicsorgott rám és ollan piros, mint a láng, ollanyok voltak a fogai.
Az ollan félelmet adott, hogy illen parton másztam föl, és talán mász
tam egy óra hosszat föl, de nem bírtam fölmásznyi. Ő meg nyugodtan állt és nézett. Én meg úgy megijedtem, hogy úgy mostak föl otthon, ami
kor bementem az ajtón.
Azt mondják, hogy ez a mrak, meg szuszorkának is mondják. Az szokta megnyomni az embereket, meg az asszonyokat is. Ha ráfekszik, hiába kiabál, hang sincs. Nincs hang, jába kiabál. Ha beleszakad a kia
bálásba, de az se halla, aki mellette fekszik. Akár a férje, akkor se tudja, mi van a feleségivei.
Ilyen énvelem nem történt meg, hál Istennek, hogy rám feküdt volna.
De amúgy láttam.
(Zsin Jánosné Gerencsér Anna, 55 é. 1964.) 205. Mrak tyúk képében
Imre fiam mesélli, hogy egy pincéná ott Patacsinban... Azt mondja, lefe
küdt az üstök alá, egy légrádi pincének az üstökje alá. Jött szolgálatból a vasútról, arra szokott jámyi. Fáradt volt és - azt mondja gondolta: egyet pihen. Lakó nincs, a légrádiak se voltak aznap, a közelben senki... Gondol
ta egyet pihen ott az üstök alatt. Régen volt ez, még a horvátok átjártak.
Hát - azt mondja édesanyám - mert másnap mesélte kicsit elszunditottam, hát egyszer hallom én, hogy káricál egy tyuk.
Mi ez? Lakó nincs a környékbe. Meg hát éjjel nem káricálnak a tyúkok.
Igaz? De ez csak káricál, káricál... Hol az Istenben káricál az a tyuk?
Hát, azt mondja - egyszerre csak ráfeküdt a mellemre egy nehézség.
Az engemet annyira megnyomott, hogy azt hittem ott elpusztulok. De akkor már nem tyuk volt, hanem egy nagykalapu ember, a mrak. Egy ember, nagy fekete, szőrös ember lett abból a tyúkból. Az volt a mrak, amit hallott, hogy káricál...
(Szakály Imréné Gerencsér Katalin, 75 é. 1953.) 206. Bodecné és a mrak
Az öreg Bodec-né mesélte, hogy ő a konyhában aludt. Úgy látta, mintha nappal lett volna. Odajött hozzá egy kicsi szőrös ember, akkora kalap
ja volt, mint egy nagy rosta. Fenyegette, de nem szólt semmit. Megfe
nyegette, aztán eltűnt. De nem birt elaludni, mert ha behunta a szemit, valami megfogta a lábát. Nem is birt aludni egész éjjel. Reggelig ülve virrasztóit. Ez volt a mrak.
Az cserélli ki a gyerekeket is, a szmrak ili mrak...
(Musztács Istvánné Navracsics Mária) 207. A mrak felnőtt embert visz magával
Anyámat is el akarta vinni egyszer egy nagy kalapos ember. Elfáradt és itthon ledőlt a pajtában pihenni. Aludt. Egyszer egy nagy fényességet lát és egy nagy hatalmas ember bejön. Megfogta a kézit..., egy kéz vitte és Beleznánál tette le. Addig vitte.
Nagy szakállas ember, feje akkora volt, mint egy hordó és nagy fekete kalap volt rajt.
{Mi lehetett ez?)
Mrak. Nagy, fekete kalapos mrak.
(Szlávecz István, 14 é. 1963.)
208. Mrak a gyerekágyas anyánál
(Margit néni el tudná mondani, hogy mi az a mrak?)
Hát csak mrak. De hogy mi, hunnajd, azt nem tudom. Én nem is lát
tam. Azt mondják, férfi alak... Mikor kicsiny a gyerek, akkor szokott megjelennyi... De most már nincsen, hálá Isten ... Igaz, hogy nekem is szokta anyám mondanyi, mikor az első kisfiam a Józsek született, hogy hát vegyem el a fejemről a kezemet, mert a mrak rámjön. De mit tudtam én mi az? De azért elvettem a kezemet, biztos, ami biztos. Mert mit tu
dom én?
(Horváth Mihályné Mihóczi Margit, 54 é. 1963.) 209. A mrak kinézete
A mrak? Az megnyomja az embert. Sz az má engem is megnyomott. Az biztos. Ez amikor rámegy az ember mellére, nem tud szólni se. Olyan az alakja, mint egy... hogyan is mondjam? Ollan, ollan szőrös, fekete nagy ember. Nagy kalap van a fején, skrlak horvátosan. Ez aztán meg is nyom
ja az embergyerekét. De meg ám, úgy, hogy az ember bele is halhat...
(Sipos Istvánné Szeles Katalin, 75 é. 1963.) , 210. A mrak és a szépasszonyok gyereket cserélnek
Büksiben, jobban mondva Bükkösdön, de meg hát Tilosban is (Őrtilos), úgy mondják, hogy a szépasszonyok cserélik ki a gyereket. Itt a hegyen nálunk meg azt mondják, hogy a mrak, mraké. Mert az a mrak tulajdon
képpen - anyám szokta mesényi - , ollan mint egy szellem.
A megyén nem volt szabad a gyereket letennyi, mert régebben kivitték a mezőre dolgozni a gyereket. Mindig fűből keresztet tennyi alája... Ak
kor az a mrak, ami gyütt, nem tudta kicserényi, nem tudott neki ártanyi.
(Szlávecz Józsefné Papp Margit 54 é.; Szlávecz József, 58 é.
Beleznahegy) 211. Naca néni esete a mrakkal
Hát az én Naca néném e?! Azt törte minden éjjel a mrak. Minden éjjel megjelent hozzája és aztán ott elkezdte a Naca nénnyét nyomogatnyi. De annyira ám, hogy ügön tönretette. Akkor elment az öntőasszonyhó. Volt egy vén copernica, egy boszorkány itt a hegybe. Akkor az megöntötte.
Szokták mondanyi, hogy cóprált valamit. Aszongya: - mast adok én ma
gának egy nyálas fonalat (kenderfonalat), azt csak körösztbe akassza a nyakába és hét gombot kössön rája. És minden reggel napkőtte előtt törje a talpon. (A boronaház küszöbgerendáján.) A küszöbön kisfejszével. Hát, az én Naca néném minden reggel mikor fölkelt, nekiállt, ott a küszöbön verte azt a nyálas fonalat. Ugye, mert ahogyan az ember fonja, az nyálas, ugye. Szóval tördelte azt a mrakot. Hát akkor úgy maradt el valahára a mrak. Aszongyák, ez ollan nagy fekete izé... Kalapja van nekijje. Nagy szőrös embör, férfiembör...
(Légár Istvánné Huros Teréz, 60 é. 1964.)
212. Hónapszámosok és a mrak
Sokszor van úgy, ugye hogy a szögény ember kéntelen szabad ég alatt alunnyi. Nyáron, mikor hónapszámba jártunk, ollan sok bolha volt az akolban, ahova bealmoztak, hogy nem lehetett éjjel eludni, akkor inkább kinn a szabad ég alatt. De bárki alszik is kinn a szabad ég alatt, aratók, halászok, vagy aranyászok, nem szabad felejteni, hogy valami legyen a feje felett. Kalap, kendő, fa vagy akármi... Mert ha alszik, akkor uralko
dik a mrak. Összefojtogatja az alvót, összecsipkedi s akkor eltűnik.
(Horváth Ivánné Kondricz Katalin, 65 é. 1965.) 213. Mrak a cigány néphitben
(Mit hallott a Mrak-ról Bözsi néni?)
Azt hallottam, hogy nem szabad hanyatt feküdni, mert az a mrak ha akkora zömek, mint az ember, vagy asszony vagy gyerek, akkor arra ráfekszik éjjel, és mindjárt meg is nyeri. Úgy hogy meghal. Ha pedig
len rövidjebb attól az asszonytól, vagy embertől, vagy gyerektől, akkor megmarad. De nagyon nehezen ébredezik föl. Hiába kiabál ám, az a má
sik nem hallja. Aki mellette van. Az nem hallja. Csak ha már fölébred...
Minden csontja fáj neki, mert legjobban a mellit nyomja meg neki.
(Amikor szült, kisbabája volt, akkor is történt magával ilyen?)
Velem többet nem. Anyám elmagyarázta, hogy nem szabad hanyatt feküdni, csak igy oldalt és a picinyt nem szabad a hátam mögött hagyni, I csak előre tenni, akkor igy nem történik baj.
Akkor ugye az ajtóba tesznek gyurótáblát, amint szoktak ugye pogá
csát gyúrni, mind nekem is van. De azon rajta hagyták a kovászt is, ...
akkor tették az ajtóba. Akkor az a mrak már nem tud...
Akkor meg szoktak tenni az asszony nyakába ilyen kis táske... (?) Igen, igen ilyen kis zacskót, zsinórral a nyakába, amig gyerekágyas volt az az asszony. Abban volt só, kenyér, szentelt tömjén, meg fokhajma.
Én is megtettem.ezt, amig a kicsi nem lett hat hetes. Meg az ajtóba ezt a gyurótáblát.... Hat hétig. Akkor má nem lett semmi baj. De fejkendő nélkül se ám! Sehová! Aki asszony az, fejkendő nélkül sehá. Mert ugye az a gonosz akkor az asszonyt megnyeri. Én ezt mindent édesanyámtól hallottam, de be is tartottam, az biztos.
(Hogy hívják azt a fejetlen jelenséget, ami magát lánykorában meg
nyomta?)
Az is mrak. Mrak az. Nálunk cigányul: Mrak far de kap.(Mrak fej I nélkül.)
(Balogh Ferencné Orsós Erzsébet, 55 é. 1964.) 214. A mrak Szécsiszigeten
Bizony. Meg is nyomta, hogy meg is halt. Ilyen a cigányok között is megvolt. Legtöbb, amikor picinnyé volt nekijje, akkor két hétig jár hozzá ez a mrak. A szülönőhöz. Igen. És ha ezt megnyeri, akkor a menyecske elpusztul. De hány! Itt a Szécsiszigetná is, e ... Ez úgy történt, hogy az asszonynak lett egy szép kislánya. Az én tudomásom szerint, olyan volt
pont mint az anyja. És egy este csak, ezek a szépasszonyoknak is mond
ják magyarul, meg mifelénk mrak is ... Az asszony valahogyan hanyatt feküdt, és ez a mrak pont akkora volt, mint a menyecske. És reggelre meg is fojtotta. Úgy, hogy a piciny megmaradott mellette és szopta a mellét is. De az asszony halva volt. Egypár napos volt csak a piciny. Hát nagy dolog volt ez akkor, nagy hire is ment ennek.
Engem csak egyszer nyomott meg a mrak. Tisztán csak egyszer. De úgy, hogy a mellem nagyon szorította. Az valami asszonyféle volt. De annak feje nem volt... Ez olyan igaz, mint tudjuk, hogy mi van a mai na
pon. Én kiabáltam ám, kiabáltam. Anyám pedig mellettem volt, de nem hallott semmit. Már nagy lány voltam. Mikor megébredtem, azt mondja anyám, hogy a számon is az orromon is a vér megeredett. Akkor bizony csak kicsinyen múlt, hogy el nem vitt, meg nem vett engemet. Én még lány voltam akkor.
(Balogh Ferencné Orsós Erzsébet, 55 é. 1964.) 215. Cigány Éva néni esete a mrakkal
Mikor én szültem, Juli lányom született, de még nem volt megkeresz
telve. Nálam is jelentkezett egy magos fekete ember, haja magosra volt, állt elejbém és csak nézett... Jóska, az uram nem látott, csak én. De én az embernek nem szóltam, mert akkor meghal a gyerek vagy én. Akkor anyámnak szóltam: - Anyám, itt van egy ember, talán el akar vinni a gyereket!
Akkor anyám már tudta, káromkodott rája: - Mit keresel te itt? Menj, ahová való vagy, az anyád szentségit...!
Na, akkor el is tűnt, többet nem is jelentkezett hozzám.
Igen, azt mondják, kell ilyenkor káromkodnyi. Tudja, hiszen üsmer engem tanító úr, hogy én az Ur Jézust meg a Devlát (Szűz Máriát) nem bántanám, nem vagyok káromkodós, nem is szeretem még a cigányok között sem, ha csúnyákat jár a szája, de ilyenkor az a jelenés, az a sorturlj eltűnik. Van ez a magyaroknál is tanító bácsi, meg a horvátoknak is hal
lottam ezt, hogy a mrak nagy fekete ember elviszi a gyereket, még nincs megkeresztelve.
(Éva néni, vajon miért nincsenek ilyen jelenségek mostanában?) Azért nincs, mert mostanában rosszabb a nép. Meg káromkodik a nép, akkor is ha nem kell...
(Balogh Józsefné Orsós Éva, 51. é. 1958.)
b) Szépasszonyok (Lepa snaha) 216. A szépasszonyok ártalmai
Amikor én még kicsike voltam, nem tudtam mi ez? Énhozzám is szokott járni a szépasszony és szopta a mellemet. Olyan piros volt és fájt is. És mindig sírtam. Akihez jár, annak a melle piros, megdagad és sovány
szik.
Akkor azt mondták, hogy fokhagymával kell bedörzsölni. Édesanyám is bedörzsölte és aztán nem jártak hozzám többet. De hallottam, hogy több helyen is megtörténik ilyen.
Például hallottam, hogy Kereszturba a Margit nénémet is ilyen szép
asszony szopta. Ok nem fokhagymát használtak ellene, hanem a vörös
hagymát lereszelték és a levét ruhában kicsavarták és avval dörzsölték.
(Miért nem szabad a megyére ülni?)
Azért nem szabad a megyére ülni, mert akkor valami betegségbe esik az ember, vagy kelés lesz a fenekén... Mert a szépasszonyok ott tesznek ki tálakat.
(Kele János, 14 é. 1962.) 217. Szépasszony Beleznán
Egyszer ezt a megboldogult L. Pistát megkísértették a szépasszonyok.
Szokta szegény mesélnyi, hogy mikor még a feleségihez járt udvarónyi Beleznára, úgy az volt az izéjje, az járt a fejébe, hogy bár egy menyecs
kével találkozna.
Azt mondja: - Mikor odaértem a keresztfához bizony találkoztam is vele. Ollan cifra menyecske volt. De mindig előttem ment. Már mond
tam is neki: - Az anyád szentségit! Hát várjál már meg! - De bizony a menyecske nem várta meg. Eltűnt. Ment egy darabig, kis vártatra, megen ott megy előtte a menyecske. - Akkor már gondolta, hogy ez már nem jó menyecske! De most akkor mi ez? - azt mondja. Egész a Pacsir Antalig késérte. - De azt mondja: - engem majdnem a hideg elrázott. Ollan fé
lelmet adott. Többet soha nem kívántam a menyecskét.
Nem várta meg, mert az illeny nem várja meg az élőt.
(Sípos Istvánné Szeles Katalin, 57 é. 1963.)
\ c) Váltott vagy elcserélt gyerek
218. Kukorlembohinszantoszdomenik (dobenik?)
Volt egyszer egy szegény ember meg a felesége. Az asszony szült egy gyermeket. Szegények voltak, az ember eljárt messzire kenyeret keresni.
Az asszony maga volt otthon, munka közben magára hagyta a gyereket.
Jött a mrak és a gyereket kicserélte. Helyébe ott hagyta az övét. Az asz- szony nem vette észre.
Telt múlt az üdő, a gyerek növögetett, de minél nagyobb lett, annál csúnyább. Beszélni nem tudott, szőrös volt, ráncos, mint az öregembe
rek. Szégyelte magát az asszony, hogy hát neki milyen gyereke van. Enni azonban annyit tudott, hogy egész nap nem győzték ennivalóval.
Járt arra egyszer egy kódis. Kéregetett. Észrevette a gyereket. Vizs- gálgatta, majd az mondta:
- Néni, tudja-e, hogy ez nem a maga gyereke? Tudja mit? Az enni
valóját tegye egy szüknyaku, magas edénybe, és egy nagy kanalat adjon melléje, hogy az ételhez ne férjen hozzá. Akkor a gyerek megszólalt: