a) Fejetlen állatok, emberek (Prez glave konj, konj prez glave, kér prez glave, čovek prez glave, koza prez glave...) b) Egyéb ijesztő jelenségek
(strašilo, strahilije) c) Szlota (slota), állatpusztító démon
a) Fejetlen állatok, emberek (Prez glave konj, konj prez glave, kér prez glave, čovek prez glave, koza prez glave...)
286. Éjjeli kísértetek, fejetlen démonok
(Milyen rossz jelenségekkel lehet éjszaka találkozni?)
Vagy emberi alakban, vagy lúd, vagy kecske, vagy birka, meg kutya, vagy akár lehet disznó és ló ... Akkor ugye az történedik, hogy hát az a rossz meg akarja nyerni, hogy az övé legyen ... és akkor közeledik, meg akarja harapnyi, vagy pediglen megfognyi és elvüszi neki a hangját. ...
és akkor az az illető, ember vagy asszony már kapcsol, hogy nem jól van és akkor egy nagyot káromkodik.
(Miért kell ilyenkor káromkodni?)
Mert akkor eltűnik. Akkor már többet nem látják.
(M it kell ilyenkor káromkodni?)
Hát az Istent is meg kell bántanyi, meg azt a gonoszt is, amellik mu
tatkozik..., hogy mit mondana, ha most látnája? Azt mondanája, hogy izé... „Az annya szentségit ennek a gonosznak! Nem mész távolra én- tőlem?! Az anyád Istenit!” - Hát csakis az Istent kell bántanyi, akkor biztos, hogy félreáll. ...
(Balogh Ferencné Orsós Erzsébet, 53 é. 1962.) 287. A két fejetlen testvér
Ippen jöttünk Surdru. Hát lehetett éjfél, mert egy kicsit elkéstünk. Egy helen ittunk, mert eladtunk edényt (fából készült teknőket). Ugye elkés
tünk. Tuggya milyen a Ferkó, ugye? Kocsmába is voltunk. Úgy hogy danuszóval (dalolva) jöttünk. Mint Jánosmajortól kijöttünk, a Jánosmajori dűlőn... Bejöttünk volna ide az erdőbe, erre a Gazsi-féle (Hoszú-féle) malom iránt. Hát ott áll két fejetlen ember. Mijánst közelebb mentem - a Ferkó haladott hátul - , mert sötét volt. Én meg jöttem előbb, én nem voltam annyira ittas, mint a Ferkó. Az uram. És ahogy jövök, jövök, már borsózott a bőröm. Mint mast is. Hát mindjárt oda volt a szemem... Lá
tom a két embert, de fejet nem láttam nekik. Mindjárt szólok a Ferkónak.
Te - mondom józan légy, mert itt két ember! Azt mondja a Ferkó:
- Az annya szentségit a büdös édesanyjának - azt mondja - hol van?
Összeaprítom a fejszémen...! - Gyere csak, gyere - mondom - mert itt állnak. - Hun vannak? Én nem látok semmit. Csak én magam. Persze ő nem látta, mert káromkodott csúnyán. Meg szégyen mondani, de részeg
is volt. - Dehogyis vannak azt mondja. Mit félsz? Nem ördög. Talán az Isten akar minket ijeszteni..., mert hát talán kicsit ittasok voltunk.
Tanító úr, kérem! Ez a jelönség elvett bennünket az útról. Az útról félre izéit bennünket..., hogy botologtunk. Az egész lábam, testem csupa vér volt a tüskétől. A szederénytől... de az embereknek már nem volt ránk, mert a Ferkó káromkodott. Bántanyi már nem..., de jöttek utánunk.
És nem a Ferkót késérték, hanem engemet. Hol találtuk magunkat? Tilos felé (Őrtilos falu). Az útból elcsábított bennünket. És akkor még egy
szer hallottunk kakas hangokat, kakasok szóltak. Akkor úgy eltűntek...
Ez olyan igaz, mint az Isten szeret engem. Én ezt mindjárt el is meséltem Tilosban, egy idős asszonynak - már meghalt - ,a Pálinkás Mári néni
nek. Mi történt az éjjel? Én többet, történik akármi, de többet éjjel el nem indulok, inkább ott aluszok, ahol megfog az este engemet. Azt mondja:
Hát miért? Én megmondtam neki, az éjjel mi történedett velünk. Jaj - azt mondja Bözsi ne is csodálkozzon, mert az egy olyan hely. Két sógor, két testvér ott összeaprították egymást kaszával. Ott feküdtek, nem tu
dom, egy hétig. Halva. Senki nem tudta, hol vannak. És úgy akkor rájuk találtak, úgy akkor kocsival hozták őket haza. Nem is csodállom, hogy az egy ilyen hely. Mert mások is már látták. A két testvér nem tudtak megegyezni a birtokon.
(Balogh Ferencné Orsós Erzsébet, 50. é. 1961.) 288. Fejetlen pap Alsódomborán
Az én dédöregapámmal történt, hogy ilyen tiltott mezőrészben legeltet
tek Domborun. Tiltott legelőrejártak őrözni. Olyan tizenöt-tizenhét éve
sek voltak, valami négyen, öten. Lovakat, teheneket őröztek, igen ám, de benn a gazdaság lóheréjében. Hatalmas terület volt ez. Odajártak reggel korán, még sötét volt. Őrzik a lovakat, letelepedtek egy kupacba, ősszűt vótak, beszélgettek. Egyszer látják ám, hogy egy nagy fehérség közele
dik. Látják, hogy pap alakú, de nincs feje.
Hej - azt mondják - , most ezt megverjük!
Egyik megy erre, a másik arra, körbekerítették a papot, hogy jól elhupálják. Mit keres az ott? Körbefogták és má úgy, olyan szoros volt a kör, hogy összeértek. Egyszercsak a pap nem volt. Mire arra került volna a sor, hogy ütni kell, a pap eltűnt. Nem volt sehol.
Ez is egy jelenség volt.
(Szlavecz István, 14 é. 1963.) 289. Fejetlen nyúlból kutya, majd ló lesz
Möntem haza. Még legény vótam, aztán hát, ahogyan a legényök elmara
doznak... éjfél körű járt az üdő. Itt a Visszafolyó-patak mellett, Lakosék mint vannak... Nem a kis hídná, hanem lejjebb. Látok egy lovat. Szép fekete lovat. Kijé ez a ló? Felénk nem vót senkinek lova. Tehenekkel szekereznek, hiszen tudja. Gondótam talán az őrsrü (a határőrség) való.
Közelebb érők, hát látom nincs feje. Fejetlen ló! Na, mondom! Hallot
tam már ilyenökről, de eddig nem láttam. Valamilyen rossz szellem. Ma
gyárul nem tudom, horvátul úgy mondják, hogy „slota’. Gyütt felém, és a lábával kaparta a földet. Akkor én is káromkodtam egyet. Úgy mond
ják, hogy akkor eltűnik. Kicsit meg is ijedtem. De nem bántott, el is tűnt.
Másoktól is hallottam, hogy ilyen van.
Szántás-vetés vót így őszidö tájba... mentem hazafelé. Sötétedés után.
Odaértem amint van az Asszonyvári-patak. Átérek, látok egy nyulat. Szé
pen üldögél a bokor tövébe. Megyek feléje, hogy hát talán meg tudom fog
ni. Hát a nyúl bizony nem megy el onnét sehova. Eccerüjen..., egy pillanat alatt a nyulból kutya lett. Ejnye! Akkor is nekimegyek. Elzavarom onnét.
Tiszta fekete kutya volt. Még emlékszek is rája, hogy utána akartam dobni.
De nem hátrát, csak ódalt ment tőlem. Félre. Mindegy, csak megdobom.
Hát közbe a kutya nagyon megnőtt. Lett belőlle egy kis csikó. Akkor má elkezdtem spekulányi: Nyulbó már kutya, kutyábu csikó? Aztán még meg is zavartam én azt a csikót. De az is csak ódalgott, aztán visszafordút a patakhó. Akkorra má nagy fekete állat vót... Gondútam: Pista, itt nincs va
lami rendben. Ez valami szellemi dolog... én meg úgy hallottam a szülőktü, meg az öregszülöktü is, hogyhát ilyenkor csak nagyot köll káromkonnyi...
s bizony én fiatal gyerök léttömre nagyot káromkottan: A kurva, erre meg arra! Ugye hát nem akarom részletesen kifejezni, hogy hát így vagy úgy..., erre a csikó beugrott a patakba, egy nagy csobbanás, és minden elmút.
(Szlávecz István, 36 é. 1960.) 290. Fejetlen ló Asszonyvárban
A fejetlen lóval megint az én uram találkozott. Szlávecz Pintérékná lefe
lé azon a kis közön.
Azt mondja, jött haza a högybü. Ez vót féltizenkettőkor éjjel. Hát, azt mondja, ahogyan jön, látja, hogy egy ló baktat az úton. Baktat. Odament, meg akarta fogni, hogy hát megfogja, valahol talán elszabadult, ugye.
Hát, amint hozzá akar nyúlni úgy eldobta, azt hitte, hogy többet nem kel föl, úgy eldobta magától.
Megen, hogy hát majd mégis csak elfogja. Megen úgy eldobta, hogy megért fölkenyi. Akkor már félelem jött rá, már nem mert hozzányúlni, hanem hagyta, és elment arra a Maxali-gödör felé. Arra befordult a ló, arra baktatott tovább, de feje nem volt.
Ez többször is meg szokott jelenni. Ha az ember nem bántja, akkor ez nem árt az embernek. Csak nem szabad bántanyi. De akármit is lát az ember éjnek idején, menjen el mellette úgy, mintha nem is látta volna.
Ezt hallottam az öregektől is, hogy hát ha éjjel talákszik az ember vala
mivel, ne köszönjön neki, ne szóllon, mintha nem is látta volna, menjen el mellette úgy. Akkor nem árt nekijje. Mégis ha netán szembejön vele, akkor azt kell mondanyi: - Szent köröszt törjön meg! Akkor már nem tud ártanyi, meg el is tűnik.
Azt mondják, azért nincs feje, mert az ördög bőrében jár. Az ördög bőrében, szóval olyan Isten ellen való. Úgy mondják, hogy a keresztút- nál, ott lehet éjszaka látni leginkább valamit.
(Hegedűs Jánosné Precskó Anna, 63 é. 1964.)
291. Fejetlen ló Kollátszegen
Nem tudom maga üsmerte-e a tanitóékat Kollátszegbe? Szőkééket.
Ezeknél a Szőkééknél tollfosztások voltak igy téli időben. Mi négyen voltunk ilyen süldőlányok ottan a környékben. Bennünket szoktak hivni tollat fosztanyi. Adtak vacsorát, meg kicsint szórakoztunk is, jöttek a legények. Volt, hogy fél egykor mentünk haza, éjjel. Egyszer meg a Kele doktoréknál voltunk fosztáson. Fiatal feleségi volt neki. Annak is fosz
tottunk. De csak tiszta pihét. Igen jó népek voltak.
Egyszer aztán megint már elmúlt az éjfél, azt mondja a tanitóné, hogy lányok ne menjetek ti haza, aludjatok itt, mert későre jár. De mi csak erős- ködtünk, hogy nem félünk hazamenni. Tanitó úr! Mi lett? Ott mint van a kápolna Kollátszegba, valami nyargalt. A ló hátán emberalak ült, fehér ruhában volt, és csak el akart tipomyi bennünket. Piros ló formában volt, de feje nem volt. Mi futkoztunk, egyik kaputól a másikig, már megint ott termett. Ott a kápolnánál. Megint csak el akart bennünket gázolni. Tanitó bácsi, amig én élek, el nem felejtem. A Jézus Krisztusra mondom, hogy olyan igaz volt... Úgy még sohase ijedtem meg. Nem bírtam a lábamon megállnyi. Nem is mertünk tovább menni. Beszaladtunk egy házhoz, ott aludtunk reggelig. Ott a fődön üldögéltünk reggelig. Nemhogy alud
tam volna! Többet aztán nem is mentem tollatt fosztanyi. Hiába mondta anyám: Idi Geta, nema nikaj, ne bo tam slota... (Csak menj el Margit, nem lesz semmi, nincsen ott szlota...) Ezek a Szőkéék is mondták, csak gyertek, majd itt alszotok nálunk. Bárcsak akkor is aludtunk volna ott.
De ki gondolta, hogy ilyen lesz...?! Négyen voltunk, három lány meg az öcsém. A kettő lány iker volt, meg én és az öcsém. így voltunk négyen.
(Amitől megijedtek, az mi volt?!)
Fejetlen ló, meg rajta az ember fehér ruhában. Horvátul úgy mondjuk: - Je, je. Prez glave konj. Prez glave konj.
Fejetlen ló, magyarul.
(Horváth Mihályné Mihóczy Margit, 54 é. 1963.) 292. Fekete tyúkból fejetlen ló lesz
Még anyám szokta mesényi. Azt mondja:
Tudod lányom, valamikor Beleznán a községházára jártunk fonni.
Községházának mondták, ami maradott ollan öregektől, ahol a család kihalt. Odajártunk a gazdagoknak a kenderjét fonni. A gazdagok ken
derjét. Rokkán. Mert nem lehetett minden asszonynak a saját lakásán, mert szegénység volt, petróliom nem volt, fa nem volt, mert nem volt mijen megvenni. Tökmagolajnál fontunk. Nem lámpák voltak, hanem pipiccsel. Pipicsek voltak, abban tökmagolaj, aztán avval világoltunk.
Én is jártam tömi tökmagot.
Fonni is - azt mondja - tizen, tizenöten jártunk egy házba. És volt egy cserépkálha, amit kívülről kellett fütennyi, ehhez is a község adta a fát. Hát - azt mondja - jöttek oda férfiak is szórakoznyi, kártyázni, mink asszonyok meg fonytunk. Az ajtó be volt csukva. A külső is, meg a másik ajtó is. Nem volt nyitva, ugye télidő volt. Egyszercsak - azt mondja - ,
nyilik az ajtó. De nem láttunk semmit, hogy ki jött be. Még mondtuk is viccessen: - Adjon Isten!
És mi történt? Jött be egy fekete tyuk. Este, mikor hát, már ott fonytak az asszonyok. Az emberek meg kártyáznak. A szoba közepébe volt egy asztal, azon kártyáznak. A tyuk meg odament az első rokkához és kopog
tatta a lábitót, amivel forgatják a rokkát. Kopogtatja.
Nézzék csak emberek! Itt van egy fekete tyuk. Hát, honnan jön ez illen késén, hogy kopogtatja a rokka lábitóját? Már szinte nem is birom hajtanyi, - mondja az egyik.
Hát ne beszélj Mári illent!
Dehogyisnem beszéllek. - Avval a tyuk odament másikhoz, harma
dikhoz. Végig kopogtatta az összeset!
Az egyik férfi azt mondja: - Az annyának erre meg arra, én ezt a tyúkot agyonütöm!
Keresik a tyúkot, keresik, de nem találták sehol. Közben az ajtót nem nyitotta senki, de a tyuk eltűnt, nem lehetett agyonütnyi. Mi volt az?
Nem tudják.
Na, azt mondja, megjött a féltizenkettő: - Asszonyok, elmúlt az idő, menjünk haza!
Hát, akkor menjünk! - és elindult mindenki a lakására. Azt mondja anyám, hogy amint odaérnek a hídhoz, hát ottan meg egy fejetlen ló áll elejbük. Kikerülni sehogyse tudták. Ha ezen az oldalon mentek, akkor erre az oldalra jött, ha átmentek a másikra, odajött elejbük. Atya Úristen!
Most mi lesz? Nem mertek semerre menni, mert a fejetlen ló odament elejbük. Na, akkor vártak, mi lesz?
Amig annak nem járt le az ideje, az éjfél, addig nem mehettek sehová.
Akkor eltűnt előlük. Úgy mehettek haza.
(Szakály Imréné Gerencsér Katalin, 75 é. 1963.) 293. Fejetlen kutya a Postaúton
Ez énvelem történt meg tanító úr. Még lány voltam. Jöttem Tilosból este haza munkából,és akkor egy kutya elszaladt mellettem, de fej nékün.
Feje nem volt. És a nyelve kilógott egy arasztra.
Jött velem egy fiú, az meg azt mondja, hogy rálő. Én azt mondom neki: - Ne bántsd! Haggy neki békét! Menjen a maga utján!
Amire odaérünk a kőkereszthez, arra megint ott áll a kőkereszt előtt.
Akkor sem engedtem rálőni. Avval elmentem haza. Es többet nem lát
tam. Ez velem történt meg, tanító úr.
(Zsin Jánosné Gerencsér Anna, 55 é. 1964.) 294. Fejetlen pap Beleznán
Beleznán volt ez. A falun keresztül folyik egy kis árok, a Fukes. Volt ott egy Gyura nevű bolondos gyerek, már talán 14-15 éves, nem volt egé
szen ki az elméje. Kicsint kijjebb a falutól ott legeltettünk lovakat éjjel.
Az árok partján ment egy fejetlen pap. Mondtuk neki:
-N é z d Gyura! Ott megy a fejetlen pap. Menj oda és öleld meg! Rábiz
tattuk. Az meg a szerecsétlen azt se tudta, hogy talán félni kell. Odament, meg is ölelte. Mink meg néztünk, mast mi lesz? De semmi... Mégis ölelte a Gyura, akkor a pap eltűnt...
{Horváth Iván 63 é. 1961.) 295. Fejetlen ló, fényes gombos ördög
Valamikor a Tresztenyák Józsi bácsi is találkozott az útkereszteződésnél a fejetlen lovakkal. Nagyon megijedt és elkezdett futnyi. Ahogyan fut, látja, hogy jön feléje egy fényesgombos ruhás ördög. A ruháján csupa fényes gombok voltak.
(Kele Györgyné Marics Anna)
b) Egyéb ijesztő jelenségek (strašilo, strahilije) 296. Szellemfajták
(Hány fé le szellem van, Iván bácsi?)
Kétféle. Az biztos. Tudna ártani, ha nincs kétféle? Az egyik jó, isteni szellem. A másik rossz. A babonás szellem. Úgy, mi ördögi szellemnek nevezzük, hogy tud rosszat cselekedni valakinek, de mindenkivel szem
ben nincs ereje, hatása neki. Én kérem úgy gondolom, hogy arra van ha
tással, akinek gyöngébb a vére. Gyöngébb szervezet. Arra könnyebben hat. Azt tudja elkapni akármilyen ragályosság is.
(Horváth Iván, 64 é. 1962.) 297. A szellemek elküldése
Mátyás este tiz óra körül jött haza. Teknyőt faragott, vagy eladni volt-e, csak késő jött haza. Útközbe egy nagy fekete kutya állt elejbe. A szája tü
zes, a szeme is, minden... Akkor a Mátyás úgy megijedett, káromkodott egyet és a kutya eltűnt.
Ilyenkor ha káromkodik valaki, akkor a jelenség eltűnik. Az a szellem akkor mintha gyerek sima... úgy megy el. Csúnyán kell káromkodni, benne az Isten neve. Ha valaki Jézust hivja segítségül, fohászkodik vagy imádkozik ilyenkor, akkor még jobban ije sz t.... elvezeti a maga utján.
(Balogh Viktor, 12 é. 1962.) 298. Éjjeli szellem
Ha éjjel valami jelenség, ördög vagy szellem jelenik meg, vagy más illen szellemi valami, akkor valamit meg kell gyújtani, lámpát vagy gyertyát, akár villanylámpát is, akkor eltűnik. A fényességet nem szeretik. Az ör
dög meg más jelenség általában 8-9 óra tájban indul el este. - Ha éjfél után átlépi valaki az árkot, vagy a hidat, akkor már ezek a rossz jelensé
gek nem tudnak ártanyi neki...
(Hegedűs Jánosné Precskó Anna, 61 é. 1961.)
299. Éjjeli madarak
Éjjel szállnak fekete madarak. Teljesen feketék. Ezeket lelőni nem lehet, számytávolságuk tiz méter is lehet. Aki pedig megdobálja őket, vagy rá
juk lő, azt fölkapják és elviszik. Beledobják a vizbe, meg más ilyenfélét csinálnak vele...
A nevüket nem tudom. Van nevük, de nem tudom. Ezek kisértetek, nem igazi madarak...
(Szlávecz István, 14 é. 1963.) 300. Éjjeli lakodalom a varazsdi-hegyekben
Muraközben kevés az erdő vagy nincs is, aztán a mi mögyéseink is el
jártak a Varazsdi-hegyek közé fát vágni, amik látszanak hegyek innej is.
Régen volt ez már, aztán mondták hogy a domborui favágó emberek jö t
tek haza éjjel a gerincen át, az utón jö tt velük szembe egy lakodalom. Ko
csikkal, hintóval. Vitték a menyasszonyt. Muzsikáltak, táncoltak. Vagy kétszáz méter hosszan vonultak. Ezeknek a favágóknak is be kellett állni közéjük és velük menni, és táncolni. Visszafelé. így este nyolc óra felé belekeveredtek, és reggel ötkor, mikor kokas kukorékolt, szabadultak meg. Akkor egyszercsak vége lett, egy szempillantás alatt eltűntek.
(Szlávecz István, 14 é. 1963.) 301. Éjjeli lakodalom
Hallottam azt is, hogy ott áti a szemközti hegyekben egyszer favágók mentek keresztül a hegyen. Este volt, mentek haza. Valami nyolcán, tizen favágók. Jó sötét volt már. Szemközt velük, lovakkal nagy cico- mával lakodalmasok jöttek. Akárhogyan akarták, nem tudták kikerülni őket. Valamilyen erő ott tartotta őket. Este kilenc órakor belekeveredtek és reggel ötig, kakaskukorékolásig a lakodalmasokkal kellett menniük.
Táncolni, mulatni nem kellett, csak gyalogolni. Már aligság bírták. Egész éjjel mentek, aztán volt-nincs, eltűntek. Se kocsik, se lakodalmas nép...
(Szlávecz István, 14 é. 1963.) 302. Éjjeli jelenségek
Éjjel, alkonyat után nagy madarak szállnak a levegőben. Ha fölkapja az embert, elviszi és valahol leteszi.
Ha éjjel száll egy fényes pénz, viccössen mondjuk: pöngicsök. Aki azt megfogja, azt megégeti. Aki nem kap utána és nem fogja meg, annak meg oda- száll, mondjuk a kezébe és az övé is marad. A másik nap nagy kincset talál.
Előfordul az is, hogy éjjel nagy csorda lovak vágtatnak a hegyeken keresztül.
A horgosokban éjjel nagy sárga tök gurul. Ahol nagy, meredek hor
gos van, ott éjjel nem szabad lenek menni, csak fölfelé. Ha lefelé megy valaki, egy nagy sárga tök utánna gurul és az beszél hozzá. Addig gurul utána, még ki nem ér a horgosból. Mikor kiér a horgos végére, onnét nem bir elmenni. Akkor a tök beszél hozzá, még a kakasok nem szólnak...
(Szlávecz István, 14 é. 1964.)
303. Láthatatlan kezek rakják a tüzet
Itt a tilosi erdőben történt. Egyszer igy nyáron aratásból jöttek haza Jánosmajorból, tilosiak is hegyiek is... Aztán többeken is látták, hogy a lénia szélén égett egy nagy tűz és láthatatlan kezek rakták rá a fát, pisz
kálták a tüzet, meg sütötték benne a krumplit. Itt az erdészház felett. De hogy kik, mik lehettek, nem mondták, mert ők se tudták.
(Szlávecz István, 14 é. 1963.) 304. Rejtélyes macska a Csarikban
Jöttem haza Tilosbői. A Csarikban eléjbém jött egy macska, aztán megy előttem mintha tudnája az utat. Még mondom is neki: kis cicám, bakics vagy, talán nyüstény? Egyszer aztán előreszaladt, aztán halkan fűttyö- gettem is neki. Emberi hangon visszaszólt: mit fűttyöggetsz? Aztán egy
szerre eltűnt.
(Navracsics György, 67 é. 1961.) 305. Macskák Beleznán
Itt Belezán e. A legnagyobb éjszakában szokott az uram legénykorá
ban kujtorognyi a faluban. Tőlük - mit mondjak - ötödik vagy hato
dik szomszédjuk volt nekik? Deszka kerítés volt ott. Őnála mindég volt egy pálca, avval legyezett. - Hát - azt mondja amint odaér ahhoz a deszkakerítéshez, két macska volt fönn a kerítésen. Játszadoztak.
Én meg - azt mondja fogtam a pálcát, aztán lepöccintettem a macs
kákat onnaj. Hanem aztán! Ezek megtámadták, már nem is macskák vol
tak, hanem szellemfélék. De akkora félelmet adtak, hogy az uram megért hazáig elfutnyi. Még az ablakra is jöttek zörgetnyi. Ezt ő maga mesélte én
nekem. Azt mondja: - az apja, anyja becsukta az ajtót, annyira vigyázták.
{Hegedűs Jánosné Precskó Anna, 63 é. 1964.) 306. A cifra borjú
Egyszer hazafelé jöttek fosztásból a Lajos, meg az öcsém a János. Késén volt már, látják, hogy az utcán járkáll egy cifra borju. Na, ez valakitől elszabadult, talán kárba is megy. János hazaszaladt kötélért, hogy hát megfogják, aztán majd jelentkezik érte a gazdája. Mikor hozzá akartak émyi, a borju eltűnt. A szomszédék deszkakerittésén meg egy nagy fe
hérségjelent meg, mint egy lepedő.
(Oletics Györgyné Meszlarics Karolina, 50 é. 1963.) 306. Titokzatos füttyszó
Az öreg Szukics ment az erdőre fosztani. Az erdősházhol ... Az asszo
nyok már mind elmentek és hall egy füttyöt. Föttyögetett neki valaki, És zörög ... Az is megbénult és nem bírt másfelé menni, csak ahonnét füty- työgettek. A füttyszó csalogatta. Egész éjjel járta az erdőt, amikor reggel valamelyik lénián hallja a reggeli harangszót. Akkor keveredett ki. Az a füttyszó elcsalta. De nem tudta meg, hogy ki vagy mi volt...
(Molnár Lajos, 14 é. 1963.)
307. Csilingelő kecske-szellem
A Németh Gyula bácsi is ment egyszer haza éjjel az erdőn keresztül.
Hallja ám, hogy valami a háta mögött csilingel. Mint a csöngő. Hátranéz,
Hallja ám, hogy valami a háta mögött csilingel. Mint a csöngő. Hátranéz,