Bázelbe érkezésekor Teleki József jól beszél latinul, franciául és németül. Itt kezd tanulni angolul és olaszul. Teleki Sámuelhez hasonlóan szorgalmasan látogatja a könyvtárakat és az antikváriumo-kat, főként francia és angol könyveket vásáról. A könyvvásárlásra azonban nem bibliofil hajlama készteti, mint unokaöccsét, hanem az a szándéka, hogy minél alaposabban megismerje a XVIII. század múveltségét.
Bázeli kapcsolatai jórészt professzorainak köıére, a Wolleb-Rhyner-szalon összejöveteleire és nemesi származású diáktársaival való érint-kezésre korlátozódnak. Gyakran tesz látogatást Johann Karl Joseph von Marschallnál, Mária Terézia bázeli követénél. Megismerkedik a város magas állású tisztviselőivel, sőt gazdag bázeli kereskedőkkel is. De hasztalan keresnénk az útinaplóban említést arról, hogy közelebbi kapcsolatot talált volna a városi polgársággal. Az ő gondolkozását hatalmas szakadék választja el a polgárság világától. Svájci tartóz-kodásának kezdetén értetlenül szemléli a polgári életet; nem érti, miért nem igyekeznek kedvében járni a polgárok a nemeseknek. Naplójában beszámol ugyan a bázeli polgárság örömeiről, szórakozásairól, de szavaiból kiérződik azaz óriási távolság, ami osztályát a polgárságtól elválasztja. Kívülről, magasról szemléli a látottakat; a polgárság szórakozásaiban nem vesz részt; úgy gondolja, hogy ezek alsóbbrendű kedvtelések.
Itt-tartózkodása során kezdi nagyon lassan felfogni a polgárság értékeit, amit elsősorban a polgári származású tudósoknak köszönhet.
Hollandiai útján találkozik a polgárság szellemi kiválóságaival, és ezzel
párhuzamosan felfigyel az óriási polgári vagyonokra, amelyek kezdik elgondolkoztatni.
Egy szerencsés véletlen folytán megcsodálhatja Teleki Ackermann színtársulatának egyik előadását. A híres német színházi ember és drámaíró, Ernst Konrad Ackermann társulata a hétéves háború idején Svájcban játszik. Az előadás, amit Teleki is végignéz, Georg Lillo drámája, a The London Merchant, or the History of Georg Barnwell, amit német fordításban Kaufmann von London címen mutatnak be. Lillo az angol polgári dráma megteremtője volt; művei hatással voltak Diderot-ra és Lessingre; legismertebb s legkiemelkedőbb műve éppen az Ackermannék által bemutatott darab. Teleki elragadtatással ír a drámáról; magával ragadja a Lillo művét átható keresztény erkölcs, s éppen ezáltal, nyilván ez a színdarab is hozzájárul ahhoz, hogy megértést kezdjen tanúsítani a polgári élet iránt. „Az asszonyt, professzor Bernoulli Jánosné asszonyomat vittem el a komédiába _ jegyzi fel május 13-án a naplóban. Tragédiát játszódtak, a Lillo uram tragédiáját, mely anglusból van németre fordítva, neve: Der Kaufmann von London, oder Begebenheiten Georg Barnwells. Soha teátrumi játékokban ilyen kedvem szerint valót nem láttam, és erről igazán el lehet mondani, hogy keresztyény és épületes darab volt.”
1760. május 29-én vesz búcsút kilenchónapos tartózkodási helyétől, Bázeltől. ,,Megvallom, nem gondoltam _ jegyzi fel az elutazása előtti napon _, hogy olyan sok jó barátom légyen oly kevés idő alatt; többire mindenik könyvező szemekkel bocsátott el magától.”
A RAJNA MENTÉN
Leydenbe, Hollandiába szándékozik utazni. Bázelből hajóval indul el a Rajnán. Az út egy szakaszán elkíséri néhány bázeli diáktársa. A hajó több helyen kiköt, s a minden iránt érdeklődő Teleki megnézi a kisebb városokat is. Az első nagyváros, ahol időzik, Strasbourg. A XVIII.
századi fiatalembert itt is elsősorban az emberek érdeklik. Első útja a híres történelemtudóshoz, Johann Daniel Schöpflinhez vezet, akiről Goethe is megemlékezett a Dichtung und Wakrheitban. „Nagy bibli-otékája vagyon, melynek megnézésire és jobban való megvizsgálására _ olvassuk az útinaplóban _ holnapra öt órára délután magához hívott.” Megnézi a katedrálist, „mely oly híres. . . A gothiai épitésnek formájában igen mesterséges darab, akár az ablakoknak festése, akár a sok kívül és belöl rajta levő faragásra nézve". Elmegy a város főterére,
„ahol a garnizon ll órakor paradíroz” Meglátogatja „a német ispotályt, [mert francia is van], ott a bolondokat, betegeket, a viselős léányok házát” Felkeresi a borpincét, melyben „igen nagy hordókat 21
láttunk, és a több ritkaság között ittunk háromféle bort, egyiket 1525.
parasztok hadakozása esztendejiből” Nem kerüli el a királyi lóiskolá"-t sem, ahol „a francia királynak igen szép institutuma vagyon. Az oskolabeli lovak többire mind ménylovak, kik külömb-külömbféle országbéliek, és igen nagy szorgalmatossággal öszveszereztettek. Ezek télben a lóoskolában az ifjak taníttatására szolgálnak, nyárban pedig a falukra kiküldettetnek, és minden parasztember, akinek kancája vagyon, kéntelen véle meghágattatni (de micsoda parasztember ne is cselekedné örömest), melynek ha szép csikaja leszen, bizonyos szabadsá-ga és privilégiuma van a parasztembernek utána, úgyminthogy adót nem ád tőle, sőt valamit adnak is neki minden esztendőben a tartására”
A természettudományos érdeklődésű ember felfigyel a technika, az emberi ügyesség minden vívmányára: „Délután megkerülvén nagy részit a városnak, a többi között megnéztem egy malmot, melyben 9 kerék van egymásután, melynek ezen a ritkaságán kivül, hogy azon egy viz hajtja, az is megjegyzésre méltó, hogy igen könnyen meg lehet állítani akármelyiket, csak egy ember által is.”
Strasbourgból Teleki József, most már szűkebb kíséretével diákbarátai visszautaztak Bázelbe _ tovább hajózik a Rajnán, Hollandiába tartva. De nem állja meg, hogy meg ne nézze a Rajna mentén és közelében fekvő városokat. Ezek: Radstadt, Karlsruhe, Heidelberg, Mannheim, Worms, Mainz, Frankfurt, Koblenz, Bonn, Köln és Düsseldorf. Megcsodálja a történelmi emlékeket, és megismerke-dik az itteni előkelőkkel. A városok egy részében mindössze pár órát, másutt néhány napot tölt, a vendéglátók udvariassága és a helyek jelentősége szerint.
Svájc polgári világát elhagyva, a Rajna-vidékén jórészt arisztok-ratákkal találkozik, s tanúja a XVIII. századi német vezető uralkodó osztály fényűző életének. A nyugat-német városoknak, az előkelők kastélyainak, kertjeinek, a gondozott utakııak és fasoroknak a látványa s mindenekfelett a kastélyokbeli élet, elbűvöli a fiatal magyar grófot. A társadalmi légkör, a vele egyenrangúak környezete nem csupán szellemi becsvágyát, hanem társadalmi nagyratörését is kielégíti.
Radstadt az első tartózkodási hely a Strasbourgból Hollandiába vezető úton. A herceg vendége itt. Csodálja a város egyenes utcáit, a közös terv szerint egy vonalban épített házakat, majd a gyönyörű hercegi kastélyt és a kastélyban pezsgő életet.
Karlsruhe még mélyebb benyomást gyakorol reá. E városnak már a létrejötte felkelti a XVIII. századi ember érdeklődését. Értékelheti benne az ész, az emberi akarat és az alkotóművészet diadalát. A badeni nagyherceg fővárosát ugyanis alig fél évszázaddal azelőtt alapították Charles Guilleaume herceg rendeletére. Karlsruhe egy erdő közepén épült, központban a hercegi palotával, s innen indulnak ki a város fákkal
szegélyezett útjai. A nagyhercegi rezidencia egyetlen részlete sem kerüli el a figyelmét. Sokat sétál a vendéglátó nagyherceg udvarán; megnézi a melléképületeket, a narancsligetet, a fácánost, a lovardát, az istállókat és a lovakat. A lovak mint már korábban is _ mindenütt különleges érdeklődést váltanak ki belőle.
A badeni nagyherceg székhelyéről visszatér a Rajnához, és Mannheim felé hajózik. Itt a választófejedelem vendégeként négy napot tölt.
Mannheimben átadja magát intellektuális érdeklődésének. Első láto-gatása a választófejedelem könyvtárába vezet. Az udvari színházban megnézi Crébillon tragédiáit, a Rhadamíste-et, a Zénobie-t, és az udvari zenekar koncertjeit hallgatja. A választófejedelmet „szép eszű, olvasott és nyájas em ber”-nek mondja. Voltaire-ről beszélgetnek; Teleki elmesé-li, hogy meglátogatta Svájcban; a választófejedelem pedig beszél a Voltaire és Maupertius vitájával kapcsolatos elmélkedéséről.
Mannheimből kirándulást tesz Heidelbergbe és Wormsba. Az utóbbi városba- nem kell mondani _ Luther Márton emléke vonzza. Útjának következő állomásai: Mainz, azután Majna-Frankfurt, a császárválasz-tások színhelye. E két városban a középületek gyakorolnak reá nagy hatást. A francia színházban megnézi Racine Les Plaídenfs (Peres-lcedók) című darabját. ,,. . . az aktorok meglehetősök'_' _ írja. A szín-házban látja Broglie herceget, a francia hadsereg parancsnokát, „aki egy-szersmind Marechal de France is lett az elmult télen. Abrázatjában vi-dám, járásában serény embernek látszik, mert gyalog mene ki egy ma-gyaros csizmában a komédiából, s alig tudtam utánamenni távolról is".
Frankfurtot elhagyva, rövid koblenzi tartózkodása után Bonnban találjuk, ahol a kölni választófejedelem vendége. Az udvari pompáról, gazdagságról röviden csak ennyit ír: ,,. .. megnéztük a házait, melyek szörnyű pompásak. Az arany minden háza cifraságában kíméletlenül van: s hosszú volna a nagy benne való luxust mind leírni.” A következő állomás Köln, majd Düsseldorf. Egyre közeledik Hollandiához, ahol a Rajna menti fejedelmi udvarok után, mint korábban Svájcban, ismét nem a főúri élet, sokkal inkább a híres tudósok, a tudomány vívmányai és a gazdag polgári élet tárul elébe.