1760. június 25-én érkezik meg Teleki az első holland városba, Niemwegenbe. A fiatalember éles szeme tüstént felfigyel az eltérőre, az újra, a korábban látottaktól különbözőre. Mi az, ami Hollandiában első pillanatban szemébe villan? „Már itt láttuk _ írja _ a hollandiai csinosságnak a zsengéit, mely másutt fel nem találtathatik.” Niemwe-genből hajón megy Rotterdam ba. Itt a gazdag kereskedelemre figyel fel:
23
„Elhültem nagyon az itt való nagy commerciumon. A város nagy és igen szép; minden utcáján többire kanális, melyre nézve ennek a városnak az a könnyebbsége van, ami talán egy városnak sincsen Európában, tudniillik, hogy a háza előtt rakodhatik meg és rakodhatik ki kinek-kinek a kereskedő hajó. Szörnyű gazdagságú emberek is vagynak itt sok számmal.” Rotterdamból újra csak hajón utazik Leydenbe, hollandiai tartózkodásának központjába. Ugyanolyan fontos élményeket jelent majd számára Leyden, mint Bázel jelentett Svájcban.
Bázelben a két Bernoullit kereste fel először, Leydenben első útja Laurentius Théodor Gronoviushoz, a nagy természettudóshoz és Abraham Gronoviushoz, a híres klasszikus-filológushoz, az egyetemi könyvtár igazgatójához vezet. Az egyetemen rendszeresen hallgatja majd Pieter van Musschenbroek és I. N. S. Albinus anatómiai óráit és André Weiss jogi kurzusát. Mint előbb Svájcban és később Párizsban, itt is vásárol könyveket. Gyakran felkeresi a könyvesboltokat és antikvá-riumokat; csupán Amszterdamban egy kirándulás alkalmával _ százhárom forint értékű könyvet vásárol.
Leydenből kirándulásokat tesz ahol csak lehetséges, a csatornákon _, hajóval beutazza az egész országot. Leggyakrabban Hágába megy, Mária Terézia követéhez, Reischach báróhoz. Reischach mutatja be Telekit a Hágában tartózkodó külföldi diplomatáknak. A bécsi követ jóvoltából gyakran megfordul a francia nagykövetnél, Affri grófnál és a spanyol Grimaldi grófnál, aki a következő évben párizsi nagykövete lesz Spanyolországnak. A kulturális élet eseményei Hollandiában is vonzerő-vel hatnak reá. Megfordul az Operában, szorgalmasan jár koncertekre és színházba. Naplójában ha gyakran röviden is _ minden élményéről feljegyzést készít; a színészek játékáról, a táncokról, az építészeti, a művészeti és a tudományos kérdésekkel kapcsolatos megfigyeléseiről.
Hollandiai tartózkodásának maga szabta legfőbb célja _ miként Svájcban _ tudományos ismereteinek elmélyítése volt. Azonban igen fontos tapasztalatot jelent számára a holland polgári élet. Hollandia virágzó kereskedelme és ipara nagy hatást gyakorolnak reá. Az, ami Svájcban felületi, múló meglepetés volt csupán, itt gondolkozásának vissza-visszatérő problémája. A polgári élet továbbra is idegen Teleki-nek, de igyekszik megismerni, vonásait megmagyarázni a maga számára. Még a vásárokra is eljár. A rotterdami vásáron szerzett benyomásait rendkívüli részletességgel írja le. Meglátogatja a nagyváro-sok jótékonysági létesítményeit ugyanúgy, mint börtöneit, megfigyeli a tengeri kikötők életét, feljegyzéseket készít a holland ipar „csodái”-ról.
De legjobban a holland kereskedelem alapja, a hajózás izgatja. Amikor Leydenben azt hallja, hogy egy újonnan épített hajót bocsátanak tengerre Rotterdamban, azonnal odautazik, hogy tanúja legyen az eseménynek.
A tudomány és a polgári élet vívmányai mellett nagy hatással vannak Hollandiában Teleki Józsefre a művészeti alkotások. Külföldi útja előtt -- szó volt már erről _ a felvilágosodott új tudományban és irodalomban jól tájékozott volt. Képzőművészeti ízlése és ismeretei azonban fogyatékosak voltak. Útjának kezdetén kiemelkedő művészeti remekeknek is kevés figyelmet szentel. A holland festők és építészek alkotásai azonban fokozatosan felkeltik érdeklődését és fejlesztik művészi érzékét. Feljegyzései arról tanúskodnak, hogy művészi érzéke és érdeklődése Amszterdamban és Hágában bontakozik ki, majd tovább fejlődik Párizs felé utaztában Antwerpenben. Amszterdam, Hága és Antwerpen templomai, a középületek és képtárak rendkívüli hatással vannak reá.
A barokk kor emberének érdeklődését valójában még csak a barokk stílus remekei keltik fel. A gótika és a reneszánsz alkotásairól érdemleges megjegyzése alig van. Hollandiában ugyanúgy, mint Antwerpenben és később Párizsban, Rubens és más barokk festők vonzzák. Róluk szóló feljegyzéseiben gyakori ugyan az anekdotikus elem, ha Iészletesen szól is egy barokk képről vagy képsorozatról, szerényen megjegyzi _ például az antwerpeni katedrálisbeli Rubens-képről, a Descente de la croia:-ról _
„ösmerőitől a festésnek különös munkának tartatik”. Részletező leírásai mégis arról tanúskodnak, hogy művészeti érdeklődése nagyot fejlődött, egyaránt foglalkoztatják maguk a képek és létrehozójuk világa. Az antwerpeni Szent Jakab-templom Rubens-oltáráról a következőket írja: „Azért neveztetik Rubens oltárának, hogy ő csináltatta, és a. rajta levő magafestette boldogságos Szűz képeit odatétette, melynek képiben a maga feleségit festette oda; aminthogy három felesége lévén egymásután, valahány festése van (e pedig itt minden templomokban, de kivált a cathedráléban sok van), ha csak oda szúrhatta, vagy egy, vagy két, sőt némelyikén mind a három feleségét is odafestette, kik közül egyik rendszerint mindenkor a boldogságos Szűz képit viseli." A festészet mellett nyilatkozik, feljegyzéseket készít az építészetről is, de az épületek közül is csak a barokk épületekkel képes bensőséges érintkezést találni.
A tudomány, a polgári élet és a művészet; ezek négyhónapos hollandiai tartózkodásának nagy benyomásai. A konzervatív, vallásos fiatal arisztokrata gyakran beszél a holland nép vallásosságáról is. A protestáns arisztokrata a protestáns holland népben azt látja, hogy áhitatban felülmúl minden más nemzetet; lelkesedéssel szól arról, hogy ebben az országban a vallás nemcsak a művészek és kereskedők lelkivilágában él, hanem átjárja a városi kormányzás szellemét is.
Jelképes értelmű, hogy éppen itt, a vallásos Hollandiában fejezi be Svájcban megkezdett apologetikus munkáját, az Essai sur lefoiblesse des Esprılts-Forts-t. Első kiadása is itt jelenik meg Leydenben, Lusac nyomdájában.
25
FRANCIAORSZÁGBAN
Négyhónapos hollandiai tartózkodása után, Antwerpenen, Bruxelles-en, Valenciennes-en és Saint-Quentinen át utazik Párizs felé. Francia-ország, Párizs Teleki József utazásának végső célja; itt nyer betetőzést ifjúkori fejlődése. Ebben az országban, ebben a városban már nem folytat rendszeres tanulmányokat, egyetemi kurzusokat egyáltalában nem hallgat, de figyel mindenre, a társadalmi életre, a művészetekre, a színházra, a tudományos és az irodalmi világra. XV. Lajos Francia-országának társadalma idegen számára, de Párizs szépsége, élénksége, tudományos és művészeti élete csakúgy, mint hétköznapjainak esemé-nyei, a francia arisztokrácia világa és XV. Lajos udvara eltérő előjelekkel, de mély nyomot hagynak gondolkodásában, szemléletét sokrétűen gazdagítják.
1760. október 18-án indul el Leydenből, és november 4-én érkezik meg Párizsba, ahol öt hónapot tölt.
Külföldi útja során sehol sem találkozott Teleki a maga szemléletéből következően oly sok tiltakozást kiváltó jelenséggel, mint éppen Franciaországban, és mégis, sehol sem érték olyan mély hatások, mint éppen itt. XV. Lajos udvarának pompája, a sok főúri gazdagságot, fényűzést látott ifjút is meglepi. Ugyanakkor a puritán fiatalem ber nem csekély belső tiltakozással, helytelenítéssel ír a francia arisztokrácia léhaságáról, tiltakozik ellene, de megfigyeli és leírja a felső Iéteg életét;
megfigyeléseiben van valami szemérmes, gyermekes szigor és öregesen tartózkodó kritika.
A francia élet „léhasága” elleni tiltakozásul szállodában lakik.
Először az Hôtel de Saxe-ban, majd az Hôtel de Tours-ban. Az utóbbi a Saint Germain külvárosban állott. Viszont állandó kocsit bérel, ami feltétlenül szükséges az ilyen rangú utas számára Párizsban. Eddigi utazási tapasztalatai nyomán Párizst szigorú tervszerűséggel igyekszik megismerni. A kor két nevezetes útikalauzával _ Crive abbé „plans”-jaival és a Curiosítés de Paris-val a kezében járja a város utcáit, tereit, keresi fel a művészeti, a tudományos és a technikai nevezetességeket.
Mindenre kiváncsi, s mindenről feljegyzéseket készít naplójában.
Franciaországot a felsőbb osztályok jelképezik számára, s így a divattól és a fényűzéstől megrészegült férfiakban és asszonyokban, hiú, felszínes, fényűzésnek élő emberekben, finomkodó, képmutató, hízelgő udva-roncszellemben véli felfedezni Franciaország lényegét. Ezekre a jelensé-gekre figyel az életben, de ilyen jelenségeket fedez fel még a királyszob-rok_ban, az érmek ábráiban, a parlament tagjainak viselkedésében s még a katonai parádékban is.