|ı7õ9. JÚLIUS 2.-1761. ÁPRILIS 26.]
[1759] Jeans
Ezen hólnapnak második napján indultam el délelőtt ll óra tájban budai Szekeressel ugyan Budáról harmadmagammal; úgymint Müller Mátyás urammal, Szebeni lakos, azelőtt kisselyki dézsmásunkkal és a fiával mint inasommal. Kedves szüleim Budára általjöttek velem, és ottan elbúcsúzván, Istennek hírivel el is indultam; aznap ebédre a Zöldfa nevű vendégfogadóhoz, vacsorára Dorogra mentem; ez előtt való nap, úgymint 1” júli, öltöztem legelsőben német köntösbe.
3” Mentem ebédre Neszmélybe, ottan magam az ott való, vallásomon való prédikátorral ösmeretes lévén még azóltától fogva, miólta kedves szüleimmel ugyanezen esztendőben januáriusban felmentem vala Bécsbe, hozzája beszólottam; ebédjére meg is marasztott; Müller uram pedig a szekérrel együtt a vendégfogadóba ment. Itten akadtam ezen becsületes prédikátornál egy helvéciai s nevezetesen bernai fi, Knecht Matheus nevű medicina doctorra, ki azelőtt kevéssel jött, amint mondotta, Bernából Regensburgba és onnan Bécsbe; Bécsből pedig, minthogy még odafenn ösmérte azon becsületes papot, csak éppen ennek látogatására Neszmélyre; igaz-é mindazáltal ez, vagy valami egyéb célja volt Magyarországra való lejövetelében, azt nem tudom; elég az, hogy ottan véle beszélgetvén S megértvén nékem Helvéciába való szándéko-mat, javaslotta, hogy ha Bernába mégyek, az arzenált és a bibliotékát, mint megjegyzésre méltó dolgokat megtekénteni el ne mulassam. Az apját Bernában az arzenálra való gondviselőnek lenni mondotta. Innét mentem délután Szőny és Günyű között lévő Zitsi György fogadójába, s ott háltam.
4* Mentem Győrbe ebédre az Arany Bárányhoz, onnat estvére Mosonyba, s itt ítélő mester Brunslik uramnak udvarolván, ugyanott is vacsoráltam.
5* Mentem ebédre Pruggra, onnat estvére Swechetre, bémehettem volna ugyan alkalmasint még napvilágon is aznap Bécsbe, de minthogy egy általag aszú-szőlőbor volt vélem, a kocsisom tanácsából csak ott maradtam, minthogy a lineán sokáig kelletvén tartózkodni a bor kbdviârt, igen későn verekedhettem volna bé s nagy alkalmatlansággal a varos a.
53
6*' Jó reggel bementem a városba, S Szállottam a Fejér Farkashoz, s írtam levelet haza.
7** Udvarlottam egynéhány helyet S azok között méltóságos kancellá-rius gróf Bethlen Gábor úr őexcellenciájának is.
8** Ebédeltem báró Schmiedling úrnál, ki is igen jó szívvel látott.
9* Méltóságos kancellárius úrnál ebédeltem.
10'* Írtam levelet kedves atyámuram őnagyságának, az úrnak, Ráday Gedeon bátyámuramnak, Pongrátz uramnak is válaszoltam és még két levelet ezenkívül.
11'* Vettem egy perotselt, mivel a szekeresek Sokkal többet kérvén, mint a postán fizettem, postán akartam jönni; minden postán pedig a lovakkal együtt a szekérnek is változni igen alkalmatlan lett volna.
12'* Ebéd után Bécsből postán elindultam Perslinig jővén, és ott észrevévén, hogy a szekerünk hátulsó egyik kerekéről leesett a vas egészen, kéntelen voltam megállani, és minthogy a másikon is rosszul állott, azt megigazíttatni. Szerencsémre két barát utánam jővén, ezek az elveszett vasat megtalálták; ennek és a másiknak felveretésében idő telvén, a vendégfogadóba bémentem, és egy kicsinyt falatozván a vendégfogadóssal azért összvevesztem, hogy a házért, csak azért hogy benne vacsoráltam, 9 krajcárt húzott rajtam; megkészülvén azért a kerekem, még éjfélkor elmentem, S Sankt Pöltenbe reggel felé érkeztem;
ott egy keveset aludtam is.
13* Ottan, Sankt Pöltenben ugyanazon fogadóba szállván bé, akadtam reggel egy Birkenfeld regimentjéből lévő Marquis de la Puente nevű alhadnagyra, kit már azelőtt egynehány nappal láttam volt Bécsben; ez is Regensburg felé menvén két lóval postán, a magam szekeremre őtet felvettem, és helyette Müller uramot az ő szekerére ültettem. Regensburgig ezzel a tiszttel mind együtt mentem; aznap nem ebédeltem, hanem egy kis semlyével és téjjel falatozván vacsorára mentünk Linzbe onnan; Linz igen Szép város, a piaca kivált.
14* Mentünk ebédre Bayerbach nevű faluba, onnan pedig vacsorára vagy inkább csak estvére mentem Passauba, mert a vacsora csak egy kis kafféból állott; ez nap egész éjszaka mentem, keresztülmenvén a passaui püspöknek is két óráig tartó erdején.
15” Ebédre mentünk Straubingba, itt láttam legelőször bavárius katonákat S tiszteket. Estvére érkeztem Regensburgba; itt Szállottam az Aranyos Naphoz. Az első vacsorának, mely egyébből nem állott, hanem egy kevés levesből S egy pár sült csirkéből S Salátából, jól megfizettük ketten az említett tiszttel az árát, mert ezért és egy keves kafféért harmadfél német forintot fizettünk. A tiszt még aznap vacsora után mindjárt elment további útjára Niederland felé; én pedig Regensburg-ban mulatni Szándékozván, még ott maradtam. A tiszttől egy fél forinttal többet húzott, mint azután tőlem a vendégfogadós, azt
mondván, mikor én fizettem volna neki, hogy ő azért vett amattól annyit, hogy nem tudja, az mikor jő ide, én pedig itten nála maradok.
Azután megalkudván véle minden ebédre kettőnktől, úgymint Müller uramtól s magamtól, fizettem egy forintot boron kívül; s tisztességesen tartott mindennap.
16* Ott mulattam, S a hollandiai legáción is prédikátorral, Müller nevűvel, megesmerkedtem.
17'* is ott mulattam, és a tanácsházat és azokat a Szobákot, amelyekben az imperiális Státusok öszve szoktak gyűlni, megjártam;
ekkor ösmerkedtem meg Callieris uram őexcellenciájával is, akkor a hollandusok az imperiális diétára való követjével, mert a kertibe menvén mi sétálni a prédikátorával, éppen magát is ott kaptuk; S sokáig ottan osztán véle beszélkedtem.
18'* is ottan mulattam, S Huberthez mentem, a doktorhoz, kafféra. E pozsonyi magyar, de már ide telepedett S házasodott. Innen osztán véle együtt S a pappal mentem a templomokot rendre nézni; a többiben a gyönyörűséges szép festések, a katedrále templom egészen megérdemli a nézést. Láttam ugyanekkor a gróf Palm bibliotékáját is, különös embernél ritka mása.
19* Mentem el Regensburgból 9 óra tájban reggel, S ebédre mentem Sahlba, a legelső posta-Stációra, onnat pedig megindulván egész éjszaka mentem postán, S másnap
20'* délelőtt 11 óra tájban Augsburgban voltam, S még aznap az ott levő evangélikusok szeniora Urlsberger urammal megösmérkedtem, S úgyszólván erővel harmadnapig megmarasztott; többet írtam erről a más diáriumomba.
21” Egynéhány nevezetes képmetszőköt megjártam, úgymint Heidt, Neilsont, és még [. . .] Ezeken kívül délután a város bibliotékáját és egy híres Brander nevű mechanikust megjártam. Másnap úgymint
22'* délelőtt, ott maradtam, s a szent Anna evangélikusok templomá-ban is voltam; délután pedig elmentem ugyan ismét az ispotályba, vagy inkább a szegények házába (Armen-Haus), s ott egy óráig megint, amint nevezik, az ismét előszámlásán a Iégibb pıédikációknak voltam, melyről a más diáriumomban bővebben. Innen osztán hét órakor estve megindultam, és egész éjszaka menvén, reggel Ulmában voltam kilenc óra előtt, úgymint
23“. Itten Ulmában az evangélikusok Münster nevű temploma mind flagyságára, mind régiségekre nézve megérdemli a nézést. Voltam egy katolikusok templomában is. Szép festést lehetett benne látni, de minthogy kevesen vagynak itten a hallgatók, üres volt. Innen még Ebédre Ehingenbe mentem, onnan pedig estvére Riedlingába; egész éjszaka akartam volna menni, de villámlván távol, az égi háborútól féltem. S amiatt itt háltam; csakugyan nem volt osztán semmi háború.
55
24'* Ebédre Messkirchenre mentem, estvére Singenbe. Tovább akar-tam volna ekkor is menni, S egész éjszaka utazni, de a postán megmondották, hogy Schaffhausenben senki kedviért éjszaka a kaput ki nem nyitják, S haszontalan mégyek, az lévén a legelső stáció. Másnap pedig, úgymint
25'* jó reggel, Sőt virradtakor megindu.lván, Schaffhausenben voltam reggel nyolc óra előtt; de a tengelyem helyett újat kéntelen voltam csináltatni, S azért délutáni szinte négy óráig várakozni. Azalatt az itt levő rhénusi új fahidat megnéztem, mely igen Szép és mesterséges. Két templomukat is megjártam, melynek egyikét Münster templomnak, a másikat Sz. János templomának nevezik. Meglátogattam ugyanekkor az itt való első papot, amint nevezik: decanust, tiszteletes Meyer János Wilhelm uramat, ki is igen jó Szívvel látott; a várat is és abban egy föld alatt való Szép erősséget megnéztem; ebédeltem a Tőr-nél. Délután megindulván egész éjszaka mentem, S másnap, úgymint
26'*, tíz óra tájban Basileában voltam. Láttam utamban Schaffhausen mellett ugyanekkor a Rhénusnak a nagy kőszikláról való leesésit, amely oly híres, és a németek Rheinfall-nak nevezik. Basileába érkezvén 26'”
Szállottam a Három Királyhoz, leghíresebb fogadóba Basileában; a gazdárnat Imhoffnak hívták. Még eznap elmentem a tipográfus Imhoffhoz is, és a Bod uram könyve iránt véle Szólottam. Eznap másutt nem voltam.
27'* Reggel mentem Bernoulli Dániel uramhoz, híres matematikushoz, aki egyéb részeiben is ugyan a matézisnek, de kivált az analízisben nagy embernek esmertetik a tudós világtól. Három Bernoulliak voltak ekkor Basileában; egyik: Bernoulli Miklós igen öreg, és amint mondották, már tanítani alkalmatlan ember, de csak ugyan professzor; a másik:
Bernoulli Dániel, ez az, akinél voltam, és aki a londoni Tudós Társaságnak, és a párizsi, S berlini akadémiáknak is tagja; a harmadik:
Bernoulli János, ennek testvéröccse; ehhez nem mehettem most azért, hogy Maupertius éppen ekkor vonaglott nála, aminthogy délután meg is holt. Ez a Maupertius volt a berlini Scientiarum Academianak prézese;
születése szerint francia. Jó szívvel látott ez a Bernoulli Dániel uram, S ígérte, hogy ha ottan maradnék, minden kigondolható segítséggel lészen;
délután pedig hozzám jött látogatásomra. Ugyaneznap írtam két levelet, egyiket kedves Atyám uram őnagyságának, melyben utazá-somról tudósítottam, és egyszersmind, hogy Geneva felé mégyek, azt is megírtam, S hogy még magam is bizonytalan légyek, hol maradjak.
Másikat Tihanyi uramnak Pestre, melyben kértem, hogy Veres István dolgáról tudósítson.
28'* Még Baselben ebédeltem, de ebéd után három német ifjúval megindultam Geneva felé fogadott kocsissal, minthogy Helvéciában posta nincs; Müller Mátyás uramot pedig ottan hagytam az egész
portékámmal együtt, s adtam öt aranyat azalatt való, és ha utánam kellene jőni, útiköltségre; szállást magának és állást a szekérnek fogadott egy forinton egy hétre; ételt pedig tipográfus Imhoff uramnak 32 kr egy napra. Mentünk aznap éjszakára. Másnap,
29” mentünk ebédre Solothurnba; ottan a templomok közül némelye-ket megjártunk, s onnan estvére érkeztünk Bernába;
30'* M egértvén, hogy magyar diákok vagynak itten, hozzám lıívattam Szõts uramat és Batz uramat, akinek udvari papságra hivatalt is adott Bécsből általam az anyám. Délután megjártuk az arzenált, és a tanácsházat. Megesmerkedtem Lentulus urammal.
31” Mentünk reggel a katedrale vagy Münster templomnak meg-nézésire, azt megnézvén a toronyban: egyik harang igen nagy, a többi apróbb, melyek közül egyikrül azt mondották volt azelőtt mások, hogy tiszta ezüst, de nem igaz. Voltam a pincében is, holott igen nagy hordókat láttam. Délután voltam a bibliotékában, mely alkalmas szép rendben és számmal vagyon. Lentulus uramot kerestem, de otthon nem kaptam két ízben; voltam az Inselben, és az ispotályban, amely kívül a kapun vagyon, s mindkettő igen nagy és szép épület; egy oroszlányt is láttam, melynek szelídségin esudálkoztam. Láttam a város medvéjit is, úgymint három kölyköt külön és négy öreget ismét külön; láttam a bernai szép sétálóhelyet is a Münster templom mellett; két kertet is megjártam, amely Bemában legszebbnek tartatik ugyan, de nékem igen szépnek egyik sem tetszett. Írtam egy levelet tiszteletes Müller uram-nak, a hollandiai követség prédikátorának Regensburgba - ígéretem s kívánsága szerint.
A 'ugusztus
l“ Augusti innen elindulván reggel, mentünk Moratra ebédre, mely hely a burgundusok ottan lett megverettetésivel 1476-ban híres, ezen helyhez egy fertály órányira láttuk azt a kápolnát, melyben a megverettetett burgundusoknak a csontjok máig is egy rakásban öszvegyűjtve és bézárva tartatik. Egy darab csontot innet az én szolgám is eltett, s véle elhozattam.
Nagyon fenn vagynak a helvétusok ezen moratesi ütközettel, s maradványit mindenütt akkor elfoglalt ágyúkban, zászlőkban és egyéb hadi szerszámokban mutogatják. Ide mintegy két órányira érkeztünk egy Avanche, németül Wifiilsburg helybe, itten vagyon egy híres ház padimentoma, melyet ők Pavé Ö, la MOsaique vagy a Moses Padimento-ma szerint valónak neveznek; nem régen találták meg.
Estvére mentünk egy Payerne nevü kicsiny városba.
57
2* Mentünk onnan Moudonra ebédre, és onnan Lausannába estvére, itt a templomot megnéztem, és igen szépnek találtam; ilyet református templomok között nem is láttam.
3** Ebédre mentünk Prionra, onnan megindulván egy Versoíx nevű helyen francia földön mentünk által; Geneván mintegy két őrányival innen. Estvére pedig Genevába érkeztünk, és ottan a Három Királyhoz szállottunk; még ez nap Strasburger uramnak, az idevaló német prédikátomak megküldöttem az Urlsberger uram augsburgi senior levelit; küldöttem volt Szilágyi uram után is, az akkor itt levő enyedi alumnus után, ki mindjárt hozzám is jött.
4” Reggel hozzám jött Strasburger uram s Szilágyi uram is;
őkegyelmékkel kettejökkel elmentem a várost megnézni; voltunk egynéhány utcáin a városnak, s nevezetesen pedig voltunk a sétálóhe-lyin is; délután pedig elmentem Strasburger urammal Pallard uramhoz, kihez bécsi weclıseles Kühner uram vejitől, Wagner uramtól egy adrest is hoztam. Ez egy a leggazdagabb emberek közül Genevában; ezelőtt köves portékákkal kereskedő ember (Jubillier) volt, Bécsben sokáig lakott és szerencséjit Bécsnek köszönheti, mert ott gazdagodott meg, amint mondják. Jó szívvel látott.
5** Mely vasárnap volt, reggel mentem a Sz. Péter templomába, nagy és szép templomba. Pictetus uram, az egyik az idevaló papok küzül, prédikállott: Jób pátriárka 35 Részinek [. . . .] versiből; délután elmentem az új templomba. Azután pedig sétálni mentem a közönséges sétálóhelybe; arra helyre, amelyet Plainpalafisnak hívnak; onnan a temetőbe. Kétszer kerestem Pallard uramat, s nem kaptam; Strasburger uramot sem.
6** Ebédeltem Billon uramnál, ki még tegnap hívott. Ez az emberséges ember kosztost tart. Ebéd előtt voltam Pallard uramnál, nyájasan látott, hívott holnap vacsorára.
7” Délután Pallard uramot kérvén, kimentünk őkegyelmével és Strasburger urammal együtt Voltaire uramhoz. A mulató házához mentünk először, ahol lakik rendszerint, Genevához csak egy fertály órányira, - Saint Jean-nak nevezik, -- de otthon nem kaptuk, mert elment volt azelőtt egy-két órával egy más helyre, ahol magának hasonlóképpen házat vett, és ahol ekkor építetett. Ezt Tournainak nevezik, s francia földön vagyon, Genevához mintegy három fertály vagy félórányira. S. Jean-ban csak egy húgát kaptuk, akit mindenkor maga mellett tart; egy vénleányt-é vagy asszonyt, magam sem tudom;
de csakugyan Madame-nak szólították, talán azért, hogy meg ne szégyenlje magát. Mentünk azért hozzá Tournaiba, s ott egy kisség távol a házától egy szántóföldiben az ekéje mellett kaptuk, s megösmer-tetvén véle Pallard uram, egy darabig beszélgettünk. Onnan bémentünk a házához, megmutogatta a szobáit és egy kis teátrumot, amelyet akkor
készíttetett, hogy jó barátival együtt komédiát játszódhasson; ez ugyancsak akkora, mint egy közönséges jókora szoba. Maga igen száraz ember, és csaknem a halál néz ki belőle, a szemei ugyan elég elevenek.
Öreg már, de elég tréfás és vidám. A vallásról nem sokat állít. Mikor beteg, akkor amint mondják, igen félénk és alacson szívú. Bővebben írtam róla a másik diáriumomban.
Onnan elbúcsúzván tőle hazamentünk, s Pallard uramnál vacsorál-tam Strasburger urammal együtt, s tokaji borral is jól tartott, amely ezen a földön igen ritka dolog s becses.
Minekelőtte pedig Voltaire uramhoz mentünk volna, délután a bibliotékába mentem Szilágyi urammal, ottan kaptuk Pictetus uramot, a. papot, egy más pappal, ezek rész szerént a bibliotékára is vigyáznak.
lnnen mentem még egyszer a S. Péter templomába másokkal együtt, s ottan a rohani híres herceg koporsóját megnéztem, s az epitáfiumát leírtam, mely a más diáriumomban egészen benne is vagyon. Leírtam ugyanezen templomban az orgona alatt, amint a márvány oszlopoknál levő ajtón az ember bémegyen jobb kéz felől levő, egy öreg ember rendes epitáfiumát, mely a templom oldalára van bécsinálva. Ez is megvan a más diáriumomban.
8” Voltam reggel teológia professzor és egyszersmind Akadémia rektor Mauericius uramnál, ki is igen kedvesen fogadott; kértem vala ekkor, valamint már azelőtt is rábíztam volt Szilágyi uramra, hogy mutassa meg az Akadémia matrikuláját, hogy tiszteletes Bod uram kéıése szerint megnézhessem, kik voltanak ezen Akadémián 1500-tól fogva 1600-ig.
Õkegyelme azt mondotta, hogy már Szilágyi urammal azelőtt felhányta, de nem kapott 1600-tól fogva 1700-ig, mert azt gondolta, hogy azt az időközit kerestetem, de ott nem kapott egy magyart is; s annál inkább nem gondolja, hogy azelőtt való 16-dik seculumba kapjon. Csakugyan kérésemre örömest ideadta, s ott nézegettem, mivel a házától ki nem adhatja, de egy magyart sem vettem észre, hanem reábíztam Szilágyi uramra, hogy őkegyelmének több ideje lévén hozzá, egykor csakugyan üljön néki, és ott a professzor házánál hányja jól meg.
Voltam ugyanezen reggel ll órakor teológia professzor Vernet uramnál, aki ekkor a genevai Akadémiában leghíresebb ember volt, s némely munkákat is bocsátott ki s azok között az Instítutíon Chrétienne.
Ennek éppen akkor kollégiuma lévén azon az órán, végighallgattam a tanítását. Deákul tanított, de a pronunciációja nékem, minthogy Szokatlan voltam hozzá, igen csúfosnak tetszett. Az óra eltelvén, bévezetett a házába s egy darabig nála lévén, eljöttem, s búcsúztam tőle.
I Ebéden Pallard uramnál voltam; délután pedig ugyan őkegyelmével es az asszonnyal Mallette nevű ember kompániájába mentünk.
9** Ebéden Billon uramnál voltam. Estvefelé Pallard uramtól és Strasburger uramtól búcsút vettem. Estve a három nürembergi ifjaknál 59
voltam, kik neveiket az albumomba béírták még egynehány nappal ezelőtt. Egyiket A. Kres v. Kresenstein, másikat Stromer v. Reichen-bach, harmadikat Behaim de Schwarzbachnak híjták. Egynehány pohár bor után kimentünk a (Promenade) sétálóhelyre.
10* Másnap elindultam Genevából vissza Basel felé, ott kívánván tölteni a telet, mert előbbeni szándékomat, mellyel hazul elindultam, megváltoztattam, mind azért, hogy Geneva sokkal drágább hely Basileánál, mind pedig azért, hogy Basileában híres két ember volt az én célomhoz képest, kivált a két egytestvér Bernoulli uram, Dániel és János. Ebédre eznap mentem Rollba, szállottam a Fekete Főhöz. A szekér, amelyet fogadtam, csak kétkerekú és olyan mint a talyiga, de szépen meg van készítve. Csak a szolgámmal lévén, szekeret nem akartam fogadni. Ezt pedig alkudtam meg két lóval Bernáig két Louis d'orba húsz páz híján (ez négy krajcárt teszen), mely tett éppen négy hollandus aranyat s húsz pázt vagy 80 krajcárt.
Estvére mentem Lausannaba az Aranyos Oroszlányhoz.
ll* Mentem ebédre Moudonra, hol a minap is voltam, a Fejér Kereszthez, vacsorára Avanchera, melyet németül Wiffilsburgnak hijnak, itt a Maison de la Ville vagy Városháza nevű fogadóhoz szállottam. Eznap akadtam az ebédlőhelyen, Moudonban, öszve két ugyan Genevából jövő német ifjakkal; dantzkaiak voltak, amint azután értettem, és Herr V. Brunnak nevezték. Ezek ekkor jöttek Olaszor-szágból; sokfelé jártak azelőtt is, amint beszéllették. Angliában, Franciaországban voltak; Olaszországnak majd minden városait öszvejárták, s ekkor Genevában is egynéhány hetet töltvén, velem egy nap indultak el, s jöttem vélek Baschig.
12'* Mentem ebédre Cümenenbe a Fejér Kereszthez. Ez a helység egy Sana nevű patak mellett vagyon, Bernától négy órányira. Ebéd előtt pedig még megnéztem Avancheon innen a Moratesi kápolnát, és amely inskripciót onnan mentemben 1*' Augusti leírtam volt, ismét konfe-relván, hiba nélkül valónak találtam. Estvére mentem Bernába;
szállottam ismét a Sólyomhoz, Versen uramhoz: ez a gazda neve.
13'* Ott mulattam és Lentulus uramhoz mindjárt reggel elmentem. Ez a Lentulus ezelőtt felséges asszonyunk szolgálatjában volt és a [. . . .]
regimentjiben major vagy főstrázsamester; annakutána Erdélyben megházasodott s Balog-leányt vett. Az meghalván, a bátyja, aki Bemában a kis tanácsban konziliárius, sokszori kérésére kijött. Most is erősen szereti Erdélyt s inkább mint a hazáját; mondja is, hogy ha jó módját látja, még bémegyen. Egy 16 esztendős tájú fia van. Maga még tud magyarul, de a fia semmit sem. Délután őkegyelme elvitt a lövőhelyre, melyről bővebben írtam a más diáriumomban.
regimentjiben major vagy főstrázsamester; annakutána Erdélyben megházasodott s Balog-leányt vett. Az meghalván, a bátyja, aki Bemában a kis tanácsban konziliárius, sokszori kérésére kijött. Most is erősen szereti Erdélyt s inkább mint a hazáját; mondja is, hogy ha jó módját látja, még bémegyen. Egy 16 esztendős tájú fia van. Maga még tud magyarul, de a fia semmit sem. Délután őkegyelme elvitt a lövőhelyre, melyről bővebben írtam a más diáriumomban.