Teleki számára Franciaországban ugyanúgy, mint korábbi tartóz-kodási helyein, nyitva áll az út bárkihez, bárhová is vonzza kíváncsisá-ga, érdeklődése. Párizsban megfordul a királyi udvarban, s főnemesek és bankárok palotáiban, nem másként, mint az irodalmi szalonokban, különböző intézményekben, tudósoknál és íróknál. Bejáratos számos társaságba, gyakran olyan helyekre is elmegy, ahol előre tudja, ho gondolkodásától idegen légkörre talál; elmegy, elviszi a kíváncsisága.
utána _ mint az operabál esetében _, ilyenfajta megjegyzéseket olvashatunk a naplójában: „Olyan szertelenséget láttam, hogy ha nem lettem volna annyira kíváncsi, sajnálnám, hogy ennyi időt és pénzt pocsékoltam.”
Az arisztokrácia szalonjai közül _ amelyekben Teleki megfordult említsük meg a „vér szerinti első herceg”, Duc d'Orléans szalonját.
Találkozunk a fiatal magyar arisztokratával a királyi palota egyik nagy estélyén is. A főurak között azonban nem annyira az orléans-i herceg szalonját, sokkal inkább Conti hercegét találja vonzónak. Csodálattal hallgatja a Conti-fogadások hangversenyeit; itt ismerkedik meg a párizsi arisztokrácia elitjével, hercegekkel és hercegnőkkel. Miként az egész francia főúri élet, Conti herceg rezidenciájának szokásai is idegenek maradnak Teleki számára. Conti herceg személye azonban mindenki másénál jobban vonzza; a francia arisztokráciának olyan személyiségét látja benne, aki rezerváltan viselkedik, sőt bizonyos tekintetben szembehelyezkedik a kormánnyal, valamint a század Franciaországé-nak eszmevilágával.
Párizs bankárjai közül Monsieur de la Popeliniêre-rel ismerkedik meg Teleki. Párizs leggazdagabb bankárainak egyike, meggazdagodott bérlő, aki maga is szalont tart. Szalonjába bejáratos Teleki is. Ebben a zajos, fényűző és nagyon divatos szalonban a legkülönbözőbb egyénisé-gek fordulnak meg: párizsi aranyifjak, tudósok, művészek, színészek s Európa különböző országaiból való idegenek. De la Popeliniëre szalonjában _ nyilván a társadalmi különbség folytán _ Teleki még kevesebb örömöt lel, mint a hercegi rezidenciákban. Naplójából nemegyszer kitűnik, hogy nem csekély fölénnyel szemléli az újgazdagok fényűzését, életvitelük talmi csillogását. Nem győzi elégszer hangsúlyoz-ni, hogy az ilyen házakat elsősorban híres koncertjeik miatt látogatja.
Monsieur de la Popeliniere zenekarát például a két híres karmester, Gossec és Gaiffre vezényelte, s ugyanitt tevékenykedett a nagy hírű balettmester, Deshayes.
Ismerve Teleki József egyéniségét, természetesnek vesszük, hogy naplójában nem szerepelnek azok a szalonok, ahol a felvilágosodás új 27
5932
tudományának és irodalmának képviselői forognak. A magyar gróf végtelen kíváncsisága sem engedi meg, hogy felkeresse Madame Geoffrin és Madame du Deffand szalonjait; a legkiemelkedőbb írók, művészek és tudósok találkozási helyét. A felvilágosodás filozófiájának ez a szenvedé-lyes fiatal ellenfele, ha egyenként kíváncsi is a felvilágosodás repre-zentánsaira, csoportos összejöveteleiktől tartózkodik. Az egyetlen irodalmi szalon, ahová jár, az Madame Du Boccage háza. A költőnő szalonjának mérsékelt stílusa, az új filozófia tanításaitól távol álló szelleme, vonzóvá teszi számára ezeket az összejöveteleket.
Miként Svájcban vagy Hollandiában, Párizsban is állandó vendége Mária Terézia nagykövete fogadásainak. A királynő franciaországi reprezentánsa ebben az időben Adam Georges Starhemberg, Hollandia leendő osztrák kormányzója. Teleki József minden héten megjelenik a nagykövetnél. Starhemberg atyai jóindulatot tanúsít iránta; ő mutatja be a párizsi arisztokráciának, majd Versailles-ban a királynak. Az udvarban tett első látogatása után elviszi Starhemberg a királynéhoz, a dauphin feleségéhez, XV. Lajos idősebb leányához, Madame Adélaide-hoz, a Bourgogne herceghez és a kis Berry herceghez, a leendő XVI.
Lajoshoz. A királyi udvarban többször is megfordul. 1761. január 1-én jelen van Teleki a király nyilvános öltözésénél. A lever du roi-nak aligha akadt valaha is olyan ízes jellemzője, mint az ifjú Teleki József: „A mise előtt az ambassadeurökkel elémentem én is a királyhoz, mint másszor is.
Éppen a szokás szerint akkor öltözött, az ingit ott előttünk vette fel, s tiszta csupaszon láttam, mert nem tudja másként felvenni az ingit, hanem ha elébb leveti az egyiket. . .” XV. Lajosról nincs nagy véleménnyel. Leírja megjelenését, külsejét és hozzáteszi: „Ami kva-litását illeti, úgy tetszik ábrázattyából is kitetszik az, amit az egész világ tud, hogy az esze egeket nem hasogat.”
A királyi udvarban tett látogatás előtt, a francia élet jellemzésére elegendőnek tartotta Teleki ezt a tömör jelzőt: francia. A versailles-i látogatás után új lekicsinylő terminus jelenik meg a naplóban: a Királyi Udvar. A napló olvasójában nemegyszer mosolyt kelt a konzervatív fiatalember puritán gondolkozásából származó fölényessége, ahogy az udvari életet leírja, és amikor gyermeki igazságérzettel védelmébe veszi a királynőt Madame Pompadourral szemben. Meglátogatja a király maitresse-ét is; reá is kíváncsi. A találkozás, a Madame de Pompadourral kapcsolatos megjegyzései önmagukban is elegendők volnának a fiatal Teleki gondolkozásának jellemzésére:
„A mise után a többi királyi házhoz tartozókat jártuk el, s utoljára Madame Pompadourhoz, kit még eddig nem láttam volt, elmentünk. Ide rendszerint az abassadeurök nem szoktak menni. Ez a Madame Pompadour a francia király mwitresse; de már bizonyos nyavalyájára nézve régtől fogva a király véle nem fekszik hanem már a maga eddig
űzött hivatalát azzal pótolja ki, hogy a királynak majd minden holnapban újabb-újabb kurvát szerez, s azt a király megunván, annak penziót ad, s ismét mindjárt más van. Csudálkozik minden ember rajta, hogy ez a szoros egyesség, amely néki gráciáját szerezte, már egynéhány esztendőktől fogva fel bomolván, mégis a király oly nagyon hozzácsatol-ta magát. Azt mondják, hogy a királyt igen jól tudja mulathozzácsatol-tatni, s azzal tartja meg magát a király kedviben, mint akinek sokszor van a mulattatásra szüksége, mert megunja ottan-ottan magát. Különben valamint szereti a király, úgy gyűlöli minden egyéb lélek Franciaország-ban. Lehet már most mintegy 38 esztendős; középszerű vastag és középmagasságú, a szeme ama setét hamuszín. Szépnek látszik ugyan, de éppen nem olyan, hogy az első szépek közé számláltathatnék. Másszor talán szebb volt. Jó beszédes, de magát jól rátartó, úgy hogy senki sem nézné ki belőle, hogy az apja mészáros volt. Maga is fenn állott s az ambassadeurök is. Ez egy ringyórul itt elég. . ."
A MÜVESZETEK Es A SZÍNHÁZ
A francia társasági életben idegenül forgolódik, azonban annál jobban lelkesíti a képzőművészet és a színház.
Hollandiában kialakuló képzőművészeti érdeklődése és ízlése Párizs-ban tovább mélyül. Érdeklődése, megfigyelései többnyire felületesek. A művekhez és alkotóikhoz fűződő anekdotikus történetek még mindig jobban foglalkoztatják, mint maga a művészet. Ízlésének, művészi érdeklődésének továbbmélyülését mi sem bizonyítja inkább, mint az, hogy hazájába visszatérve, rendkívüli gondot fordít az atyja elkezdte gernyeszegi Teleki-kastély továbbépítésére; az építkezésnél figyelembe véve párizsi tapasztalatait. Feljegyzéseiben emlegeti Teleki Párizs szobrait és különös hangsúllyal XIV. Lajos bronzszobrát a Place des Victoires-on. A párizsi Notre-Dame-ba látogatva, nagy hatással van rá Charles Lebrun Madeleine Repentante-ja (Bűnbánó Magdolna) és a Coustou fivérek alkotása, a XIV. Lajos oltára. Leírja a Notre-Dame du Val de Grace márványoltárát és reliefjeit. Szól a Sainte-Genevičve-ről és csodálattal beszél a saint-rochi templomról, amely a francia vallásos barokk egyik legszebb emléke. A Carmelitáknál figyelemmel szemléli Philippe de Champaigne freskóit és a szobrok közül a Sorbonne templomában Girardon művét, a Richelíeu temetési menetét. Ír a híres Luxemburg-képtárról; itt találja kedves festőjének, Rubensnek Medici Mária-ciklus-át: a világi festmények közül legtöbb figyelmét ennek szenteli. Nem mulasztja el leírni Párizs és Párizs környéke kastélyait és palotáit, Versailles szobrait és szökőkútjait, Saint-Denis kriptáit és kincstárát. Hosszabb-rövidebb leírások idézik fel a meudoni kastélyt, 29
Madame de Pompadour nyaralóját, a Bellevue-t, Saint Cluban az orléans-i herceg kastélyát és XIV. Lajos udvari festőjének, Mignard-nak a képeit.
Teleki képzeletét a monumentalitás és a monumentális stílus ragadja meg; ez pedig mindig a barokk monumentalitás, a barokk stílus. Ami a barokk korszak előtt a művészetben létrejött, továbbra is idegen, érthetetlen számára. Hidegen szemléli ezeket az alkotásokat, mint ahogy kevéssé vonzza az aktuális, az ún. „budoár-stílus” is, mint az az élet, ami e stílus keretei között megvalósul.
*
A színház a francia társadalmi élet szerves része ebben a korban.
Teleki is valóságos törzsvendége a párizsi színházaknak. Figyelemmel kíséri nemcsak a darabokat, ugyanúgy a művészek játékát; naplója érdekes képet nyújt az Opéra, a Comédie Française, a Théátre des Italiens és az Opéra Comique előadásairól, a színházakban uralkodó légkörről.
A párizsi opera ez időben a francia előkelők találkozóhelye. Nagyszerű látványt nyújtanak a ragyogó színpadi dekorációk és a kiváló balettek.
Egyedül az énekesek gyengék. Teleki József elsősorban a zenét élvezi. A zene és az ének egyébként is nagy örömei közé tartozik. Maga is jó muzsikus, Svájcban és Hollandiában zeneórákat is vett. Ha zene iránti szomját csillapítani óhajtja, részt vesz a szalonokban rendezett koncerteken és főként a kiváló Théátre des Italiens előadásain. A Théátre des Italiens repertoárját kortárs olaszok művei alkotják, olasz_francia kétnyelvű darabok ezek, énekkel, tánccal. Az előadások' tiszta zenei örömöt szereznek számára, de a szabadszájú szövegek megbotránkoztatják. „Be kell vallani _ írja hogy az olasz komedia a francia mögött marad, mint ahogy a francia ének csak kutyaugatás az olasszal való összehasonlításban mint Rousseau mondja."
Mivel az Operában középszerű énekesek szerepelnek, s a Théátre des Italiens-ben _ bár jó zenével és énekesekkel kísérve _ szabadszájú darabok kerülnek színre, Teleki József a Comédie Française előadásait látogatja legteljesebb megelégedéssel. A klasszikus és a korabeli dráma felejthetetlen hatással van reá. A francia színjátszást már svájci, németországi és hollandiai tartózkodásakor megismerte. Látott francia színdarabokat, melyeket német vagy francia színészek mutattak be:
Bázelben, Mannheimben, Frankfurtban és Hágában. A francia színház gazdagsága mégis csak itt, a Comédie Française színpadán nyílik ki teljes fényében előtte.
A klasszikusok közül megnézi Moliere, Corneille és Racine műveit.
Részt vesz majdnem minden korabeli darab bemutatóján, amelynek a tárgya is felkelti érdeklődését, gyakran kritikáját. Az egyik szerző,
Gresset kigúnyolja a párizsi társasági élet frivolságát és vallásta-lanságát. Egy másik szerző, Saurin, színre viszi a szabadgondolkodó márki bukását, tehát a feudális gondolkodás győzelmét a szabadgondol-kodás századában.
A kortárs szerzők közül Voltaire-t és Diderot-t becsüli legtöbbre.
1761. február 21 -én részt vesz 1)iderot Pere de Famille (A család atyja) című színdarabjának második előadásán. Erről a sokat vitatott polgári drámáról részletesebben ír, mint akármely más színdarabról:
„A komédia új nemben vagyon készítve, a házi mindennap magát eléadni szokott aprólék dolgok mennek belé. Ez az egyiigyűsége a komédiának nékem tetszik, de meg kell vallani, hogy maga a komédia nem derék portéka, más remek munkákhoz képest. Igen lankadt, rend kevés van benne, ha célja mi, nem tudom. Se nem mulattat, mert inkább lankaszt, se nem tanít, mert utoljára csakugyan a lesz meg, amit a fiú s nem az apa akar. Egy vétek, s virtus nincs benne, elevenen lefestve, a fiú nem rossz, az apja még jobb, az egy testvérje a cselédes gazdának egy kisség kedvetlenebb perszónát visel, de az is legfeljebb csúfos inkább, mint erkölcsi rossz. Némely helyt van benne talán kettő vagy három, akiben elme furcsasága látszik, a többi közönséges dolgokkal teljes.”
Már Bázelben, Lillo darabjának előadásakor foglalalkoztatta Telekit a polgári dráma újdonsága. Diderot drámájában is erre figyel első mondataiban: „A komédia új nemben vagyon készítve. . .” „nékem tetszik,. . .” _ folytatja tovább. Kritikai megjegyzései pedig annál inkább figyelmet érdemelnek, mivel több ponton megegyeznek a későbbi irodalomtörténet-írás álláspontjával, például, amit a koncepció lazaságáról és az irreális jellemekről mondottak; egy olyan szerző művében, aki hűséggel óhajtja ábrázolni a mindennapi életet.
Telekit foglalkoztatja Lillo és Diderot darabja kapcsán a polgári dráma újdonsága, de érdeklődése még elvenebben figyel fel Voltaire színpadi műveire. O a legkedvesebb drámaírója. Furcsa, ellentmondásos talajon épül ez a lelkesedés, hiszen annak a Voltaire-nek a színpadi műveit csodálja, akinek vallásellenes felfogásával szenvedélyesen szembeszállt, s vitázott. A drámaíró Voltaire iránti vonzalmát _ szó volt már erről _ az magyarázza, hogy a voltaire-i dráma fő vonását Teleki a vallási türelem eszméjében fedezi fel. Az Alzíre bázeli bemutatása után látja Párizsban a Duo de Fofix-t és az öreg író utolsó nagy színházi sikerét, a Tancrêde-t, Mademoiselle Clairon nagyszerű alakításával. Voltaire színdarabjai közül Teleki az Écossaíse-t (A skót nőt) csodálja legjobban. Ez a középszerű mű óriási sikert aratott. A közönséget meglepte a darabnak az Année Littéraire szerkesztője, Fréron ellen irányuló metsző éle. Teleki alig figyel erre a támadásra; a darab hősnőjének erkölcsi magatartása az, ami elhiteti véle, hogy kiváló alkotással áll szemben.
31
A FRANCIA TUDOMÁNYOS ÉLET
Ha nem is foglalkozik Teleki József rendszeres tanulmányokkal Párizsban, itt is keresi a kapcsolatot a tudományos élet képviselőivel.
Korának számos francia tudósával barátságot is köt. Érdeklődéssel követi az Académie Française és az Académie des Sciences üléseit.
Néhány előadás nagy hatással van reá. Az Académie Française-ben meghallgatja többek között Marmontel felolvasását, amikor a türelmi gondolatot hangsúlyozó költő bemutatja Les Charmes de l 'Étude (A tudás szépsége) című didaktikus költeményét. Az Académie Marmontel-nek ezt a művét kitüntetésben részesíti. Ugyanitt hallgatja meg egy más alkalommal d'Alembert előadását a történetírás formáiról.
A természettudományokhoz vonzódó Teleki különös érdeklődéssel hallgatja az Académie des Sciences-ben Thierry csillagásznak a Vénusz Nap körüli keringéséről tartott előadását. De mindennél jobban érdekli d'Alembert előterjesztése, a Réflexions sur Vínoculation (Gondolatok az oltása-ál). Annál is inkább, mivel a francia tudós vitatkozik Teleki bázeli professzorának, Daniel Bernoullinak ugyane témával foglalkozó ta-nulmányával. Bernoulli dolgozata a himlő okozta halandósági szám növekedésével foglalkozik, d”Alembert előadása pedig a betegség okozta pusztításokkal. D”Alembert elemzése a francia közvélemény érdeklődését is kiváltja; az előadást vita követi, amelyben a legnagyobb tudósok vesznek részt, közöttük de La Condamine, a kiváló matemati-kus, aki Telekit ugyanúgy barátságába fogadja, mint Bázelben a két Bernoulli.
A fiatal magyar utazó Párizsban szerzett tudós barátai közül mindenekelőtt a matematikus Alexis Claude Clairaut-t kell megemlíte-ni. A nagy newtonista francia Teleki rendelkezésére bocsátja könyvtárát és minden eszközét, matematikai problémákat ad fel néki, s a megoldásokat kiigazítja. Teleki és Clairaut közeli kapcsolatba kerülnek s a magyar mindig szívesen látott vendég a matematikus házában. Ö mutatja be Telekit több kiemelkedő tudósnak. Clairaut ismerteti meg a híres csillagásszal, La Caille-val, akit meglátogat, hogy látcsövén megfigyelje a csillagokat; a matematikus Montuclával, aki egy példányt ad néki saját kezével javított Hfistoire des Mathématiques-jából; a svéd fizikussal, FerneI'rel; a nagy természettudóssal, Daubentonnal és a kiváló sebésszel, Jacob René Tennonnal. A tudósok másik csoportja Clairaut-nál Théophile Emanuel Hallerrel, Albrecht Haller svájci költő fiával van kapcsolatban. A fiatal Haller és Teleki között is barátság szövődik, sok tanáccsal látja el magyar barátját, és bevezeti Madame de Boccage szalonjába.
A legérdekesebb személyiségek egyike azok között, akikkel Teleki megismerkedett, Charles Maria de la Condamine. Clairaut mellett ő
inspirálja leginkább Telekit. A híres matematikus, aki perui, afrikai és ázsiai expedíciói révén vált híressé, szívesen foglalkozik a magyar ifjúval, s a napló tanúsága szerint gyakran találjuk házában is. Teleki többször ír róla; becsüli eıényeit, legfőként egyenességét, s nemegyszer hangsúlyozza, hogy az öreg tudós szeretettel viseltetik iránta.
Személyes ismeretség volt Teleki és d'Alembert között is. A nagy enciklopedista meglátogatta a magyar grófot, s valószínű, hogy Teleki is járt d'Alembert házában. A napló meleg hangon emlékezik meg róla, jóllehet Teleki a ,,tudóst” becsüli benne, s nem az ideológust. Ha az útinapló nem is szól erről, a Diderot-ról írottak a d'Alembert-rel szembeni eszmei ellentétre is vonatkoznak: ,,Ez a Diderot uram egy az encyclopedisták közöl, és legfőbb d'Alembert urammal egyiitt. Ami a mathesist illeti, abban d'Alem bert uram, az egyébben Diderot uram írta nagyobb részit a caputoknak, jóllehet magok is sokat írtak ki-ki, amit akart. Különben ez a Diderot nyilvános deista, amely csak a Pensées philosophiques-jából is kitetszik, s arra nézve méltán is sajnálni lehet, hogy az Encyclopedicum Dictionarium olyan ember kezin forog, mert kétségkívül csak odaszúrja, ahol lehet, a mérgit. Ugyanis azt mondják, hogy nem elégszik meg azzal, hogy maga vallástagadó, hanem másokat is mind magához hasonlóvá akarna tenni.”
A tudomány és az irodalom iránt érdeklődő fiatal magyar különös érdeklődéssel keresi az olyan francia tudósokat, akik Magyarország történelmét, múltját és jelenét tanulmányozzák. Ezek közé tartozott Joseph Deguignes, a neves orientalista, a Bibliothčque Royal könyvtárosa, több magyar történelemmel foglalkozó mű szerzője. Egy másik francia tudós, Pierre Bougainville, aki a középkortól kiindulva foglalkozott Magyarország történelmével, munkáihoz Teleki segítségét kérte: elsősorban néhány történelmi forrás megküldését. A harmadik francia, Jean-Baptiste Bourgignon d"`Anville. A Trajanus-kori Dácia foglalkoztatta, s kutatásaival kapcsolatban érdekelte Magyarország régi történelme, a Duna alsó folyásánál fekvő területek, Pannónia és Dácia topográfiája.
Az említetteken kívül Teleki még számos tudóssal tartott kapcsolatot Párizsban. Egyet mindenképpen meg kell még említenünk közülük, Voissint, Hollandia párizsi nagykövetségének tudós lelkészét. Utazása során csaknem mindenütt Teleki egyik első látogatása a protestáns lelkészekhez vezet. Párizsban ez a látogatás Voissint illette. Ö lesz Párizsban a legfőbb eszmei tájékoztatója, majd közeli barátja, akire minden problémája során számíthat.
Teleki apologetikus munkája, az Essai sur la Foiblesse des Espríts-Forts megnyeri a tudós lelkész tetszését, és a maga költségén újabb kiadásban szándékszik megjelentetni. Így ír erről az útinaplóban Teleki:
_ Az Esprits-Forts-ot „nagyon megszerette. . . és mivel az első
3 Torma 33
editiójába, melyet én Lejdába nyomtattam, sok hibát ejtett Lusac uram, itten a maga költségén akar ezer exemplart nyomtatni, hogy osztán el adja. Melyre nézve én is még holmi aprólékkal korrigáltam, és rész szerint bővítettem is, de majd egy egy nehány rendből áll mind összve is amivel bővebb.” A.korrigálást is együtt végzik; Voissin egy avertissement-t ír a kötet elé, s az új kiadást ami Amszterdamban jelenik meg (1760) Teleki József Bernoulli Dánielnek dedikálja. Az Esprits-Forts elmélyíti Voissin és Teleki kapcsolatát. A kapcsolat a magyar gróf hazautazása után sem szűnik meg. Voissin haláláig leveleznek. Levelezésükben szó esik Voltaire-ről, d”Alembert-ről,' a párizsi Bibliothêque Royale egy magyar vonatkozású kéziratáról, protestáns vallási kérdésekről, II. József személyéről stb. stb. Voissin elhunyta utáni időből Telekinek két levelét ismerjük Voissin özvegyé-hez, Nanette Calas-hoz, aki nem más, mint a kerékbetört Jean Calas leánya, akinek rehabilitációjáért Voltaire indított eredményesen végződő hadjáratot.