J.: Tardos Márton, Soós Károly Attila

P. M.: Mindenkit ismertem. Közel voltunk, ugye a Spenót Házhoz (Spenótház, a Magyar Bankszövetség székhelye, az akkori Roosevelt téren – M . J .) . Mondják egyszer, hogy menjünk át, szeretnének konzultálni a gazdaságról, a Kiss János volt még akkor az elnök.

Ez még az elején volt a dolognak. Akkor ismertem meg azt, aki késôbbi elnök volt, az nekem nagyon szimpatikus fiú volt. Most elfelejtettem a nevét, de régen volt elnök, szimpatikus és igazán megnyerô és mindig olyan ôszintének tûnt nekem. Szóval nem volt született politikus, szerintem.

Egy ôszinte ember volt.

A Kiss János nekem azért imponált, mert ugye ô ott abszolút tekintély volt. De ebben a szak-mában tényleg csak érdeklôdött, meg inkább figyelt arra, hogy a Tardos Marci meg más, miket mond. Semmi olyan, hogy itt vagyok én, a legokosabb, és a ti szakmátokban is én vagyok a legoko-sabb, és figyeljetek rám. Nekem ez nagyon tetszett, nagyon aktív életünk volt. Meg kell még emlí-teni, hogy kilencven után megkezdtük a külföldi kapcsolatok kiépítését. Elsôként az osztrákokkal, szóval elôször a szomszédokkal, késôbb Svájccal.

A Bankszövetség mûködésének elsô éveirôl szóló visszaemlékezések egybehangzóan meg-erôsítik, hogy az akkori kormányzati és politikai vezetéssel a szövetségnek folyamatos szak-mai kapcsolata volt, fontos partnernek tekintették . Ennek egyik példája, hogy Takácsy Gyula (MDF-es politikus – M . J .), a Magyar Országgyûlés Gazdasági Bizottságának elnöke 1993 szeptemberében véleményezésre megküldte a Kormányzat által 1993 II . félévére és az 1994 elsô hónapjaira javasolt törvényalkotási programot . A Bankszövetség aktív részese volt a jog-alkotási folyamatnak, így például ezt a programot is véleményezte . Felvetették, hogy a prog-ramból hiányzik a devizakódex, javasolták, hogy hozzák elôre a pénzintézetekrôl, pénzinté-zeti tevékenységrôl, valamint a számvitelrôl szóló törvénymódosítást .

Hasonlóan jó példa, hogy egy 1993 . októberi ülésen Felcsuti Péter és Iványi György fel-vetette, hogy a helyi iparûzési adóknak a bankokra való kivetési módja – véleményük szerint – alkotmányellenes . Pulai Miklós fôtitkár késôbb tájékoztatta az Elnökséget, hogy a Bankszö-vetség a kérdéssel kapcsolatban megkereste Szabó Iván pénzügyminisztert, aki megígérte, hogy módosító javaslatot küld az országgyûlésnek, aminek alapján 1994-tôl megváltoztatják a helyi iparûzési adónak a bankokra vonatkozó számítási módját . Ez milliárdos nagyságrendû megtakarítást jelentett a bankok számára .

Még mindig az 1992–1994 közötti idôszak fontosabb fejleményeit vizsgálva, szólnunk kell arról az 1994-es évrôl, amely az utolsó éve annak a korszaknak, amelyet Hetényi István a

tornyosuló gondok idôszakának nevezett . A gondok mellett nevezetes ez az év arról is, hogy a Bankszövetség megemlékezett megalakulásának öt éves évfordulójáról .

Különleges volt 1994 abból a szempontból is, hogy a parlamenti választások éve volt, az elsô választás a rendszerváltást követôen . A Bankszövetség Elnöksége idôben foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a választások lényeges befolyást gyakorolhatnak a bankszektor mûkö-dési körülményeire . Már az 1994 . márciusi Testületi Ülésnek az az évi programmal foglal - kozó napirendje tárgyalta a gazdaságpolitika esetleges változásait egy olyan környezetben, amikor a bankok jelentôs változásokon, alkalmazkodási folyamaton mennek keresztül, ami-kor a bank- és adóskonszolidáció jelentôs részét még végre kellett hajtani, miközben meg-történtek a banki privatizáció elsô, kezdeti lépései . Ebben a helyzetben az Elnökség és a Testületi Ülés egyértelmûen úgy foglalt állást, hogy a szövetség céljainak csak úgy tud meg-felelni, ha úgy, mint korábban is, szigorúan szakmai szervezetként, politikamentesen képviseli a bankok érdekeit .

1994-ben a bankrendszer fejlôdése elérte azt a szintet, hogy általános igényként jelent-kezhetett a banki alkalmazottak továbbképzésének segítése . A Szövetség külföldi szakértôk bevonásával, térítésmentes szakmai szemináriumokat szervezett, továbbá a bankok oktatási szakértôivel való egyeztetés alapján összegyûjtötte a javaslatokat és igényeket, majd azokat továbbította a Bankárképzô Központhoz . Mindezt figyelembe véve a Bankszövetség együtt-mûködési megállapodást kötött a Nemzetközi Bankárképzô Központtal, bankszakmai ké-pesítési rendszer kialakítására és mûködtetésére . Ennek keretében a felek felkészült szakér-tôket delegáltak a Bankoktatási Szakértôi Tanácsba, vállalták a posztgraduális bankdiploma program (BADI), valamint a felsôfokú bankügyintézôi program (FEBI) követelményrend-szerének kidolgozását . A Bankszövetség képviselôi lehetôséget kaptak, hogy részt vegyenek a vizsgakövetelmények kidolgozásában és a vizsgáztatásban . Ez az együttmûködés közel húsz éven át kiválóan mûködött .

A szakember képzés és utánpótlás szempontjából fontos szerepe volt még a Bankszövetség szervezésében megvalósult térítésmentes ösztöndíjaknak . Csupán felsorolásszerûen érdemes megemlíteni, hogy milyen képzésekben vettek részt abban az idôben banki szakemberek:

Japan Center for International Finance – Tokiói Banki Szakoktatási és gazdasági Elemzô Intézet, az Olasz Külügyminisztérium és a Cariplo Pénzintézet ösztöndíja, az olasz Giordano dell Amore Alapítvány, a Luxemburgi Pénzügyminisztérium ösztöndíja . Emellett folytatód-tak az Európai Unió PHARE ¹⁵⁹ segélyprogramja keretében a kis- és középbankok vezetôi részére tartott bankstratégiai oktatási programok .

Ugyanebben az évben lépett hatályba a gazdasági kamarákról szóló törvény . A Magyar Bankszövetség a fôváros fôjegyzôjét az alábbiak szerint tájékoztatta állásfoglalásáról:

159 Poland and Hungary: Assistance for Restructuring their economies – 1989-ben hozta létre az Európai Közösség e két ország számára, az elôcsatlakozás segítése érdekében .

„A gazdasági kamarákról szóló 1994. XVI. tv. 66. § (3) bekezdésében foglaltakra hivatkozva tisztelettel közlöm, hogy a Magyar Bankszövetség, mint a kereskedelmi bankok országos szakmai érdekképviseleti szervezete érdekelt a Fôvárosi Kereskedelmi és Iparkamara megalakításában és ezért részt kíván venni e területi kamara megalakításának elôkészítésére létrehozandó ideiglenes kamarai szervezô bizottság munkájában.

Szövetségünk tagjai kizárólag kereskedelmi bankok. Negyvenegy tagbankunk közül negyven-nek a székhelye Budapesten van. A kamarai törvény 7. §-a értelmében mind a negyven budapesti székhelyû tagbankunk a Fôvárosi Kereskedelmi és Iparkamara tagja lesz.” ¹⁶⁰

A Bankszövetség szakmai munkájának fontos része volt 1994-ben a pénzintézeti törvény, a Ptk ., a csôdtörvény, a számviteli törvény módosításában és elôkészítésében való részvétel, továbbá a pénzmosásról szóló törvény végrehajtásának elôkészítése .

A szövetség markáns véleményt alakított ki az 1994 . évi monetáris politikával kapcsolat-ban is . Néhány kérdésben sikerült a központi kapcsolat-bankkal megállapodni, így az MNB ígéretet tett arra, hogy a forint források utáni kötelezô tartalékráta szintjét csökkenti, hogy a kötelezô tar-talék után az MNB magasabb kamatot fizet, továbbá hogy a devizaforrások után bevezetett kötelezô tartalékolás során a devizaforrásokból kiemeli azokat, amelyek nincsenek hatással a belföldi pénz kiáramlására . Ezek az intézkedések az akkori helyzetben fontosak voltak, segí-tették a bankok likviditását, erôsísegí-tették stabilitásukat .

1994-ben a kétszintû bankrendszer már hetedik, a Szövetség pedig öt éve mûködött . Az Elnökség indokoltnak látta egy átfogó, kutatásra alapozott tanulmány megrendelését . Szerzôdést kötöttek a Politika Tudományi Intézettel „Az átalakuló magyar bankrendszer”

címû tanulmánysorozat kidolgozására . Ezek a tanulmányok elkészültek, felölelték a bankok kezdeti mûködési feltételeitôl kezdve a bankprivatizációig a bankrendszer legfontosabb törté-néseit . A tanulmányok megtalálhatók a Bankszövetség iratanyagában, és ma is érdekes forrás-munkái a kor banktörténetének .

A kilencvenes évek közepén mûködô bankszektor helyzetének kitûnô összefoglalását adja a PTI (Politika Tudományi Intézet – M . J .) tanulmánya, amelynek egyik idézetével zárjuk a

’90-es évek elsô felének fejlôdési folyamatát:

„1994–1995-öt már egyre inkább a stabilizálódás, a konszolidációs folyamat során kapott for-rások segítségével a bankok mérlegeinek kitisztítása, a rossz és behajthatatlanná vált követelések el-adása, illetve leírása jellemezte. A konszolidációra nem szoruló bankok pedig többségükben jelentôs piaci térnyerésre voltak képesek ebben az idôszakban, és ekkor is meg tudták ôrizni nyereségességüket.

A pénzintézeti rendszer helyzetének legfontosabb jellemzôje, hogy 1995-ben már érzékelhetôvé váltak a javulás jelei. E javulás azonban nem volt teljes és maradéktalan. Míg a korábbi évekre az átfogó jellegû állami válságkezelô akciók voltak jellemzôek, addig 1995-ben már egyedi, testre szabott, a korábbi intézkedéseket kiegészítô akciók elegendônek bizonyultak.

160 A Magyar Bankszövetség dokumentumai, 1994 .

A korábbi évek tendenciájával ellentétben 1995 és 1996 fordulójára jelentôs mértékben csök-kent a piaci szereplôk száma, megkezdôdött a bankpiac koncentrációja, tisztulása bár ez a folya-mat eddig alapvetôen nem üzleti indíttatású, hanem állami tulajdonosi döntések következménye volt. Az állami tulajdonosi szerepbôl történô visszavonulás nagy ütemben halad, két nagybank privatizációjára is sor kerül 1995-ben. Ezekkel a lépésekkel az év végére 40% alá csökkent a köz-vetlen állami tulajdon részaránya a bankrendszer összesített jegyzett tôkéjébôl. A vállalati pia-con a bankok között – alapvetôen néhány száz jó hitelképességû nagyvállalat finanszírozásában és kiszolgálásában – 1995 végére igen éles verseny alakult ki. A korábbi évekhez képest jelentôs mértékben nôtt a bankrendszer, az egyes bankok nyeresége, jövedelmezôsége.” ¹⁶¹

A 1990-es évek második fele

és az ezredforduló utáni idôszak 2007-ig

Hetényi István a bankszektor fejlôdésének 1995 utáni szakaszát úgy jellemezte, hogy az a privatizáció érdemi megvalósulásának, a banküzem korszerûsödésének és a szolgáltatások ki-szélesedésének idôszaka . A 2000 és 2007 közötti éveket pedig méltán nevezhetjük a bankok aranykorának .

Az 1990-es évtized közepén, második felében már egy olyan bankrendszer és olyan Bank-szövetség mûködik, amely európai szinten is mérhetô és értékelhetô .

Az 1990 és 1995 közötti évek számos változást hoztak a bankok és a banki vezetôk kö-rében . A Bankszövetség 1995 . június 12-i Testületi Ülésének egyetlen napirendje a Magyar Bankszövetség új Elnökségének megválasztása volt . A megválasztott Elnökség tagjai: Erdély Zsigmond Gábor – elnök, Felcsuti Péter – alelnök, a tagok pedig Erôs János, Hernádi Zsolt, Medgyessy Péter és Pulai Miklós, az utóbbi, mint fôtitkár:

A bankszektor napi mûködésének újabb állomása volt a pénzügyi szolgáltatásokról szóló törvény elôkészítése és a Bankfelügyelet helyének, kompetenciájának meghatározása . A Bank-szövetség, mindkét kérdésben számos érdemi javaslatot tett . A Bankfelügyelettel kapcsolat-ban az Elnökség álláspontja az volt, hogy nem lenne célszerû, ha az közvetlenül a kormány alá tartozna, az MNB-nek kellene biztosítani a bankfelügyeleti munka ellenôrzését . Az egy-séges felügyelet kérdésérôl folytatott megbeszélést a Pénzügyminisztériumban június 18-án Draskovics Tibor pénzügyminiszter vezette . A megbeszélés végkövetkeztetése az volt, hogy az egységes, azaz a bankfelügyeletet és az értékpapír felügyeletet magába foglaló felügyelet létrehozásának elôfeltétele olyan értékpapír és hitelintézeti törvény kidolgozása, amely lehe-tôvé teszi a bankok teljes értékpapír forgalmazásban való részvételét 1997 . január 1-tôl, és

161 A Magyar Bankszövetség dokumentumai, 1995 .

ezzel az idôponttal kerüljön összevonásra a bank és értékpapír felügyelet . Ebben a kérdésben sikerült elfogadtatni a Bankszövetség szakmai javaslatait . A tárgyalásról készített emlékeztetô-ben Pulai Miklós ezt írta: „Én úgy értékelem a helyzetet, hogy a labdát már berúgtuk a kapuba, de a bíró még nem adta meg a gólt. Nem attól tartok, hogy a kormány nem fogadja el a pénz-ügyminiszter javaslatát, hanem attól, hogy az univerzális bankrendszer ellenzôi nyilván erôs nyomást fognak kifejteni a miniszter álláspontjának megváltoztatására.” ¹⁶²

A magyar banki közösség történetének érdekes epizódja, hogy 1996 második felében az USAID amerikai kormányszerv képviselôje azzal a javaslattal kereste meg a Bankszövetsé-get, hogy mintegy 1 millió USA dollár segélyt nyújtanának egy budapesti hitelminôsítô cég (Credit Rating Agency) létrehozásához . A Bankszövetség Elnöksége a javaslat elfogadása mellett döntött, mondván, hogy a magyar pénzügyi szektor már nem mûködhet egy megfele-lôen bevezetett, pénzügyi termékeket minôsítô cég szolgáltatásai nélkül . Az Együttmûködési Megállapodás 1996 ôszén létrejött, a szövetségi iratanyagokban arra vonatkozóan már nem volt információ, hogy ez az intézmény meddig és hogyan mûködött .

Hosszabb elôkészítô munka és a bankok többségének egyetértése alapján az Elnökség el-határozta a Magyar Bankszövetség Etikai Bizottságának létrehozását, amit az 1996 . március 29-i Testületi Ülés jóváhagyott . (Egy késôbbi beszélgetésbôl derül ki, hogy az Etikai Bizott-ság létrehozását Felcsuti Péter javasolta, aki akkor tagja volt az Elnökségnek .) A Testületi Ülés az Etikai Bizottság tagjává választotta Czirják Gyulát, dr . Szentiványi Ivánt (elnökként) és dr . Várhegyi Évát . Az elfogadott Alapszabály szerint az Etikai Bizottság célja volt, hogy erôsítse az ügyfelek bankok iránti bizalmát, segítse elô a bankok egymás közötti kapcsola-tában és üzletvitelében a korrekt és tisztességes versenytársi magatartás folytatását, az ezzel kapcsolatban felmerült vitás kérdések rendezését . Szigorú szabályként fogalmazódott meg, hogy az Etikai Bizottság csak olyan egyedi, egyes ügyfél és egyes bank közötti ügyekkel foglakozhat, amelyeknek tapasztalatai a bankrendszer egészénél vagy jelentôs részénél ered-ményezhetik az ügyfél bizalmának erôsítését . Az Etikai Bizottság Alapszabálya és mûködé-si rendje idôtállónak bizonyult, csak tizenhét évvel késôbb, 2012-ben került módosításra . A korabeli feljegyzésekben olvasható, hogy az Etikai Bizottság elsô ülésén megtárgyalták a Budapest Bank és a Reálbank között felmerült nézeteltérést – ennek tárgya ma már nem is-mert –, amely „a két fél problémarendezési készsége alapján nyert megoldást”.

Az 1989 . évi alapítás óta elôször 1996 decemberében került módosításra a Bankszövetség Alapszabálya . Az új szabály elôírta, hogy tag olyan, a versenyszférában mûködô pénzintézet lehet, amelynek alaptôkéje legalább 1 milliárd forint, szemben a korábbi 500 millió forinttal . Bekerült az Alapszabályba az Etikai Bizottság és tagjainak megválasztása, továbbá az, hogy az Elnökség tagjait a Testületi Ülés ne két, hanem három évre válassza . Ez utóbbi szabály a mai napig érvényben van .

162 A Magyar Bankszövetség dokumentumai, 1997 .

Mai szemmel ugyancsak érdekes, a Bankszövetség elismertségét jelzi, hogy Elnökségétôl a pénzügyminiszter javaslatot kért a Heller Farkas Díj kitüntetettjeire, az MNB elnöke pedig lehetôvé tette, hogy a rangos bankszakmai elismerésre, a Popovics-díjra tegyenek javaslatot .¹⁶³

Már akkor, 1996 decemberében, a Bankszövetség elnöksége úgy döntött, hogy az Euro tervezett bevezetésével kapcsolatban a szövetség szakmai munkacsoportot hoz létre . A ban-kokon kívül be kellett vonni a Magyar Nemzeti Bank (a Szövetség hívja meg az MNB-ét!), a Bankfelügyelet és a kormány Integrációs Munkacsoportjának (Inotai András munkacso-portja) szakértôit .

„Kívánatos lenne, hogy a kereskedelmi bankok, az MNB, a PM 1997-ben hozzákezdjen egy koordinált terv kialakításához az Euro jól idôzített bevezetése érdekében. Ehhez folyamatos in-formációcsere szükséges Budapest és Brüsszel, valamint Frankfurt között. A magyar pénzügyi szektornak képesnek kell lennie az Euróban történô tranzakciók hatékony kezelésére, amikorra az európai transznacionális vállalatok áttérnek az Euro használatára, különben ezeket a tranz-akciókat más csatornákba fogják terelni. Az Euro bevezetésének költsége a magyar gazdaságban várhatóan meghaladja a 100 milliárd forintot.” – írta a bankszövetségi javaslat .

Az Elnökség ugyancsak 1996 végén jóváhagyólag tudomásul vette a Magyarországon 1987 . január 1 . óta mûködô bankok és vezetô tisztségviselôik listáját . A történelmi visszate-kintés miatt itt csak a megszûnt vagy kivonult bankok nevét soroljuk fel: Iparbankház, Leumi Hitelbank, Innofinance Általános Innovációs Pénzintézet, Ybl Bank .

Végül az 1996 . decemberi utolsó ülésén az Elnökség döntött arról, hogy a bankreform 10 éves évfordulóját 1997 . február 7-én kell megünnepelni . Megerôsítette, hogy a fôtitkár kez-deményezzen állami kitüntetést Hetényi Istvánnak és Erdély Zsigmond Gábornak, a Heller Farkas Díjat Várhegyi Évának és Rusznák Tamásnak, a Popovics Sándor Díjat pedig Száz Já-nosnak és Antal Lászlónak javasolták odaítélni .

Ezzel elérkeztünk egy újabb mérföldkôhöz, a kétszintû bakrendszer 10 éves évfordulójá-hoz, az 1987 és 1989 közötti idôszak összefoglaló áttekintéséhez .

A 10 éves jubileumi konferenciát Göncz Árpád, köztársasági elnök nyitotta meg:

„Nem biztos, hogy éppen én vagyok hivatott méltatni bankrendszerünk 10 éves fejlôdését, hiszen a szakmának Magyarországon és világszerte megbecsült tagjai vannak jelen hallgatóként és elôadóként. De annyit nyugodt lélekkel állíthatok: a bankszektor valósággal motorja a fejlôdô magyar gazdaságnak, amelyrôl végre elmondhatjuk, hogy kedvezô fordulatot vett és nem kell re-ménytelenül tekintenünk a jövôbe. […] A nemzetközi elismerésnek mindig része volt a magyar bankrendszer elismerése. Ami személy szerint önöket illeti, önök azok, akik – általánosságban talán azt mondhatnám – a legtovább jutottak, a legmesszebb a régió országai közül.” ¹⁶⁴

163 Heller Farkas Díj: a díjat a Pénzügyminisztérium alapította; Popovics Sándor Díj: a Magyar Nemzeti Bank elsô elnökérôl elnevezett díj .

164 Pulai Miklós és társai: Tízéves a magyar bankreform – Göncz Árpád: Megnyitó, Magyar Hivatalos Közlöny-kiadó, 1997, 5 .

Ezek akkor nem csak udvarias szavak, szólamok voltak . Tíz év alatt a magyar bankrendszer valóban megközelítette, vagy elérte az európai színvonalat .

Erdei Tamás, a Szövetség akkori elnöke, ezen az évfordulón így értékelte a helyzetet:

„Az 1987. évet követôen létrejött kétszintû bankrendszerünk, amely – mindenki által elis-merten – nagyon fontos szerepet játszott a gazdasági átalakulásban, mivel ez a bankrendszer végigkísérte és finanszírozta a privatizációt, a nem kis rizikót jelentô kis-, majd középvállalko-zások kialakulását, és eljutott egy olyan szintre tízéves fejlôdése közben, amelynek alapján nem is olyan régen az EBRD-tôl nemzetközi összehasonlításban a legjobb osztályzatot kapta a térségben.

Azt hiszem, erre méltán büszkék lehetünk.” ¹⁶⁵

Az akkor igaz, poitív kicsengésû gondolatok sajnos nem bizonyultak idôtállónak, bank-rendszerünk a 2008-as válságot követôen önhibáján kívül elvesztette régiós versenyképessé-gét, remélhetôen csak átmenetileg, de e sorok írásakor nincs az élvonalban .

Lámfalussy Sándor, a tíz éves évforduló idején az Európai Monetáris Intézet elnöke volt . Jubileumi elôadásában a következôket mondta:

„Szilárd meggyôzôdésem, hogy a hatékonyan mûködô pénzügyi rendszer általában véve, a bankrendszer pedig különösen, elengedhetetlen elôfeltételét képezi egy piacgazdaság kiegyen-súlyozott mûködésének, kiváltképpen a gazdasági növekedésnek. Nem elégséges, de szükséges fel-tételét […]

Egészen más területre áttérve, hadd hívjam fel figyelmüket arra, hogy mind a szûkebb érte-lemben vett lakossági banktevékenységet, mind a dinamikusan fejlôdô kis- és középvállalkozói szférának nyújtott szolgáltatásokat magasabb színvonalra kell emelni. Ezeken a területeken a magyar banktevékenység rendkívül visszamaradott, mind az ügyfelekhez közel lévô helyi irodák, mind az említett ügyfélcsoportoknak nyújtott szolgáltatások körét illetôen – s ez utóbbi, talán még fontosabb. Mindez rendkívül sajnálatos és a bankok hosszú távú érdekei ellen hat, hogy az ország érdekeit ne is említsem.” ¹⁶⁶

A bankszektor helyzetét, fejlôdését nem csak, mint az akkor második legnagyobb bank elnök-vezérigazgatója, hanem mint a Bankszövetség elnöke is kitûnôen ismerte Erdély Zsigmond Gábor . Így jellemezte a szektor helyzetét:

„Összegezve megállapítható, hogy tíz év alatt a hazai kereskedelmi bankok helyzete lényegé-ben megszilárdult, a tôkepiaci intézményrendszer a legutóbbi esztendôklényegé-ben fejlôdésnek indult, s a privatizáció ezen a területen is felgyorsult. […] ezzel párhuzamosan tovább bôvül a külföldi pénzintézetek magyarországi jelenléte. 1995-ben a bankok jegyzett tôkéjének már 36%-a volt kül-földi tulajdonban és reális az a feltételezés, hogy 1997 végére – a tervezett eladásokat is figyelembe véve – már a bankpiac 60%-át, avagy 2/3-át a külföldi tulajdoni többségû bankok fogják uralni.

165 Pulai Miklós és társai: Tízéves a Magyar Bankszövetség – Erdei Tamás elôadása, TAS-11 Kft ., 1999, 50 .

166 Pulai Miklós és társai: Tízéves a magyar bankreform – Lámfalussy Sándor: Túlértékelés nélkül, Magyar Hiva-talos Közlönykiadó, 1997, 26 .

Ez a változás összességében elônyökkel jár a hazai bankrendszer fejlôdésére, tôkeerôssé válására, technológiájának korszerûsödésére és a pénzügyi innovációk terjedésére nézve. […]

A bankkonszolidációt nagyon sokan joggal megkérdôjelezték. Elévülhetetlen érdeme az, hogy a változó és javuló makrogazdasági körülmények között egészséges, fejlôdni és növekedni képes bankrendszer jöhetett létre Magyarországon. Ily módon érthetô, hogy a bankprivatizációs folya-mat a konszolidáció után vált lehetôvé.” ¹⁶⁷

Az 1997-es év nem csak arról volt nevezetes, hogy a banki közösség megünnepelte fenn-állásának 10 éves jubileumát . Számos nagy horderejû kérdéssel kellett a szövetségnek foglal-koznia és megújult az Elnökség is . Májusig volt hivatalban a korábbi Elnökség, ahol az elnök Erdély Zsigmond Gábor, az alelnök Felcsuti Péter volt, tagok pedig Erôs János, Hernádi Zsolt, Madarász László és Pulai Miklós, mint fôtitkár (a fôtitkár akkor még szavazati joggal az elnökség tagja volt) . A Testületi Ülés május 9-én új Elnökséget választott:

Elnök: Erdei Tamás, a Magyar Külkereskedelmi bank elnök-vezérigazgatója Alelnök: dr . Felcsuti Péter, a Raiffeisen Unic Bank vezérigazgatója

Elnök: Erdei Tamás, a Magyar Külkereskedelmi bank elnök-vezérigazgatója Alelnök: dr . Felcsuti Péter, a Raiffeisen Unic Bank vezérigazgatója