É.: Erre nagyon nehéz válaszolni objektíven, hiszen az elnökség munkájában néhány hó- hó-napja én is részt veszek

Mindent összevetve úgy látom, hogy a Bankszövetség jelenlegi vezetése, élükön Patai Mihállyal, nagyon felelôsségteljesen, higgadtan, okosan képviseli a szektor egészének szempontjait.

A Magyar Bankszövetség megalakulását követô mozgalmas idôszakot a szövetség iratanya-gai alapján is igyekeztünk feldolgozni . A dokumentumok megôrizték, hogy a szövetség elsô éveiben melyek voltak a kiemelt feladatok, a tárgyalt és döntést igénylô legfontosabb témák . Mint említettük, az 1989 és 1992 közötti elsô idôszak feladatainak középpontjában az ala-pítás, a mûködési feltételek megteremtése, a szervezet létrehozása és a törvényi-jogszabályi keretek megalkotása állottak .

Az 1993 . évi tevékenységrôl szóló beszámoló olyan feladatok elvégzésérôl ad számot, amelyek olyan fontosak voltak, hogy hosszabb idôre meghatározták a banki tevékenység fel-tételrendszerét .

A szövetség véleményezte az 1993 . évi pénz- és hitelpolitikai irányelveket, valamint a mo-netáris szabályozást . Többek között jelezték, hogy a momo-netáris politika kialakításánál az MNB által alapul vett gazdasági prognózis túlzottan optimista, mind a gazdasági növekedés beindí-tása, mind az inflációs ráta és a megtakarítások várható alakulása, illetve az államháztartás vár-ható hiányának nagysága tekintetében . Kiemelte a Bankszövetség az irányleveknek azt a nagy hiányosságát, hogy a monetáris politika egyáltalán nem tárta fel a bankszektorban már kiala-kult kritikus helyzetet és ennek megfelelôen nem is foglalkozott az 1993 . évi bankszektoron belüli folyamatokkal, nem vette számításba a kritikus helyzetbôl adódóan a bankszektor prob-lémáinak monetáris eszközökkel történô tompítását . A pénzintézeti szakértôk már az 1993-as év elején is kritikusan ítélték meg, hogy a monetáris politika egyoldalúan és irreálisan a bank-szektortól várta a kamatszintek csökkentését, illetve túlerôltette a bankok kamatcsökkentését . Ennek az évnek további fontos feladata volt az 1992 . évi hitelkonszolidációval kapcso-latos 1993 . évi feladatok meghatározása, valamint az 1993 . évi bankkonszolidáció és adós-reorganizáció elôkészítése . Annak ellenére, hogy ezek az intézkedések a tagbankoknak csak egy részét érintették, a Bankszövetség számára komoly feladatot jelentettek . Az érintett bankok

ugyan aláírták a hitelkonszolidációs szerzôdéseket, de a PM 1993 . január végén kedvezôtle-nül módosította a hitelkonszolidáció feltételeit . Az egyik ilyen kedvezôtlen döntés az volt, hogy a kamatkövetelések után fizetett állami kötvények kamatát felére csökkentették, beve-zették a hitelkonszolidációs díjat, és összességében a Pénzügyminisztérium 16 féle, az eredeti szerzôdésben nem szereplô feltétel módosítással állt elô . A Bankszövetség kezdeményezésére az érintettek együttesen léptek fel . A koordinált fellépés keretében a Bankszövetség a pénz-ügyminiszterhez fordult és tárgyalásokat kezdeményezett . Hosszas tárgyalások után sikerült pozitív eredményeket elérni .

Az 1993 . évi bankkonszolidációval kapcsolatos munkálatok 1993 áprilisában indultak el és áthúzódtak a következô év elejére is . E feladat koordinálásával a kormány a Bankprivatizációs Bizottságot bízta meg, amelynek munkáját Teleki Pál, majd dr . Pongrácz Tibor államtitkár irányította . A Bankszövetség képviselôje folyamatosan részt vett a konszolidációs folyamat-ban . Ennek a folyamatnak a fontosabb állomásai a következôk voltak:

• a Világbank március és április folyamán javaslatot készített a bankkonszolidáció konstruk-ciójáról, illetve az állami feltôkésítés módszerérôl;

• májusban a PM a Gazdasági Kabinet, illetve a kormány elé terjesztette a bankkonszolidá-ciót és a reorganizábankkonszolidá-ciót szolgáló intézkedési tervet;

• ugyancsak májusban a Bankprivatizációs Bizottság elkezdte érdemi munkáját, ennek ke-retében az ÁV Rt . tanácsadója, a Credit Suisse First Boston bankkonszolidációs jelentést készített;

• június végéig a PM elkészítette „A hitelkonszolidáció 1992. évi szakaszának módosítása és az 1993. évi szakasz elvei” címû elôterjesztést .

A Bankszövetség álláspontja ezekben a kérdésekben az alábbi volt:

• az újratôkésítés során a bankok tôke megfelelési mutatója el kell, hogy érje a 4% feletti szintet, lehetôleg 4–8% között legyen;

• a tôke megfelelési mutatón belül a legalább 4%­os TMM­et (Tôke Megfelelési Mutató) részvénytôke formájában szükséges biztosítani, az e feletti szintet kombinált módszerrel, pl .: további részvénytôke emeléssel vagy alárendelt kölcsöntôkével;

• az egyes bankok pozíciójában meglévô különbségeket a konszolidáció során nem szabad teljesen közömbösíteni, ezeknek fenn kell maradni;

• a bankkonszolidáció még az 1993­as évben bonyolódjon le;

• a konszolidáció lebonyolításához szükséges törvénymódosításokat végre kell hajtani;

• a Bankszövetség határozottan ellenezte a külföldi tanácsadó cégek javaslatát, miszerint az állam a konszolidáció feltételeinek ellenében meghatározott részvénycsomagot szerezzen a konszolidált bankokban . A Bankszövetségi álláspontot sikerült elfogadtatni .¹⁵³

153 A Magyar Bankszövetség Elnökségi tájékoztatási anyagában található a konszolidációs folyamat, illetve menet-rend leírása .

Az elôkészítô munka lezárásaképpen a Bankszövetség 1993 . augusztus 26-án kelt levelé-ben részletes tájékoztatást adott a bankok vezérigazgatóinak a bank- és adóskonszolidáció elôkészítô munkálatairól, a kormány az év júniusi határozatában rögzített általános alapelvek-rôl, valamint arról, hogy a folyamatban részt venni kívánó bankokkal a Pénzügyminisztérium Részvételi Megállapodást köt . Az anyag ismerteti a részvétel elôzetes feltételeit, ugyanakkor tájékoztatja a bankvezetôket arról, hogy még nincs végleges kormányhatározat a tôkeeme-lés mértékérôl . Augusztus végén még csak abban volt egyetértés, hogy a résztvevô bankok tôke megfelelési mutatójának el kell érni egy minimális szintet, ami nem lehet kisebb 3%-nál . A Pénzügyminisztérium által kiküldött dokumentum azt is tartalmazta, hogy a Részvételi Megállapodást aláíró bankokat külföldi tanácsadó cégek világítják át . A Világbank szakértôi azt is javasolták, hogy a bankok újratôkésítésére vonatkozó állami döntéshez készüljön egy, a bankrendszer továbbfejlesztésére vonatkozó stratégiai tanulmány . A Bankszövetség bank-vezetôknek küldött tájékoztatója kitért az adóskonszolidáció és a vállalati reorganizáció kér-désére is, bemutatva, hogy a bankkonszolidációval szorosan összefüggô adóskonszolidáció-nak elvi és gyakorlati kérdései jórészt még kidolgozatlanok, a témát átfogóan kezelô anyag még nem született . A Bankszövetség pedig azt az álláspontot képviselte, hogy az adóskon-szolidáció feltétlenül szükséges ahhoz, hogy az akkor hitelképtelen vállalati kör hitelképessé váljon, az is segítse elô a pénzintézetek normális mûködésének megvalósítását .

A Bankkonszolidációs Bizottság munkájával párhuzamosan mûködött az ún . Reorgani-zációs Bizottság, amelyben a munka szervezését és koordinálását Pongrácz Tibor államtitkár vezette . Ennek munkáját nagymértékben hátráltatta, hogy az ÁVÜ egészen az év végéig azon az állásponton volt, hogy az adós reorganizációnak meg kell elôznie a bankkonszolidációt, olyan módon, hogy a bank újratôkésítésére szánt forrásokat az ÁVÜ kapja meg és ezek segít-ségével vásárolja ki a bankoktól az összes adós cég minôsített követelés tömegét azzal a céllal, hogy errôl egyedül, szabadon döntsön . A Bankszövetség végig azt az álláspontot képviselte, hogy az adós reorganizációt nem szabad tömeges méretekben végrehajtani, ez igen korláto-zott körben, csak életképes és legalább néhány évre pénzügyileg stabillá tehetô vállalkozá-sokra terjeszthetô ki, amelyek száma nem haladhatja meg az 50–60 céget .

A bankkonszolidáció és emiatt a bankok körül kialakult helyzet kihatással volt az egész gazdasági életre . Jól szemlélteti ezt az Ipartestületek Országos Szövetsége (IPOSZ) alelnöké-nek a bankszövetség fôtitkárának 1993 . szeptember 13-án írott levele:

„Igen Tisztelt Fôtitkár Úr!

A bankok kihelyezett hitelállományával kapcsolatos, újabban, részben ellentmondó hírek komoly nyugtalanságot keltettek a vállalkozók körében.A nyugtalanság oka, hogy részben a betett pén-zeiket féltik, részben pedig a hitelek odaítélésében megrendült bizalmuk az ügyintézéssel kapcso-latban.

Adjon segítséget ahhoz, hogy legalább a formanyomtatványok az egyes hitelkérelmekhez köny-nyen hozzáférhetôek legyenek…

Biztosítani szeretném, hogy szövetségünk megérti a magyar pénzintézeti szféra, a bankok problémáját, és biztos abban, hogy közös gondolkodással azokon enyhíteni tudnánk.

Tisztelettel:

Kassai Róbert” ¹⁵⁴

A mozgalmas 1993-as év többi eseményérôl csak felsorolásszerûen említjük meg a pénzinté-zeti törvény módosítását, a bankközi adósnyilvántartás rendszerének elôkészítését, a csôdtör-vény és a jegybank törcsôdtör-vény módosítását, továbbá az új deviza kódex elôkészítését . Banktörté-neti szempontból érdekes, hogy már 1993-ban napirendre került a pénzmosás megelôzésérôl és megakadályozásáról szóló törvényjavaslat elôkészítése . 1993-ban az egész bankrendszer mûködésének további mérföldköve volt a GIRO rendszer elindulása . Ennek aktuális kérdé-seit a Bankszövetség elnöksége 1993 . november 1-én tárgyalta . „A Magyar Bankszövetségnek aktív szerepe volt a bankszektor fontos háttérintézményeinek a létrehozásában. Részt vettünk az Országos Betétbiztosítási Alap, a Hitelgarancia Rt., az adósnyilvántartással foglalkozó Bank-közi Informatika Szolgáltató Rt., a hitelminôsítô FOCUS Rt. megalapításának elôkészítésében.

Fontosnak tartjuk szoros kapcsolatunkat a banki alkalmazottak továbbképzése szempontjából a Nemzetközi Bankárképzô Központtal.” ¹⁵⁵

A GIRO rendszer indításával összefüggô kérdéseket tárgyaló elnökségi ülés meghívott vendégei a következô vezetôk voltak: Braun Péter, a GIRO Rt . elnöke, Szamosi László, a GIRO Rt . vezérigazgatója, Bódy László, az MNB alelnöke, Csányi Sándor, az OTP elnök- vezérigazgatója, Töröcskei István, az MHB vezérigazgatója, Bartha Árpád, a Külkereskedelmi Bank vezérigazgatója és Bokros Lajos, a Budapest Bank elnök-vezérigazgatója .

Mint láttuk, annak ellenére, hogy a kilencvenes évek elején a bankszektor életének meg-határozó tényezôje volt az adóskonszolidáció és a bankkonszolidáció, számos olyan problé-mát kellett megoldani, amelyeket a rendszerváltozás utáni gazdasági helyzet vetett fel . Ezek közé tartozott a mezôgazdaság és azon belül a szövetkezeti rendszer teljes átalakulása . Ezt a kérdést érintettük már a dr . Kis Pállal folytatott beszélgetés során, de a helyzet még annál is rosszabb volt, mint amirôl ô beszélt .

A kialakult helyzetben levélben kereste meg a Bankszövetséget a Földmûvelésügyi Minisz- térium Közigazgatási államtitkára, Raskó György, azt javasolva, hogy létre kell hozni egy vidéki, úgynevezett falusi bankhálózatot . Idézzük az 1992 . április 9-én kelt levél elsô be-kezdését:

154 A Magyar Bankszövetség dokumentumai, 1993 .

155 Pulai Miklós és társai: Erdei Tamás elôadása: Tízéves a Magyar Bankszövetség, TAS-11 Kft ., 1999, 58 .

„A mezôgazdaságban folyamatban lévô szervezeti átalakulás bizonyosan megsokszorozza a gazdálkodó egységek számát. Különösen a kis- és közepes vállalkozók tábora fog megnôni. Talpra állásukhoz hitelre lesz szükségünk. Ezt az igényt csak megnövekedett pénzintézeti hálózattal lehet kielégíteni. Mivel falun egyéb célokra is újszerû és könnyen elérhetô pénzintézeti szolgáltatásra lesz szükség (turizmus, kisipar, önkormányzat stb.), reális igény egy ún. vidéki bankhálózat meg-valósítására való törekvés.” ¹⁵⁶

Levelében az államtitkár azt is felvetette, hogy az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség elnöksége javasolta és vállalta, hogy a takarékszövetkezetek alkossák a hálózat gerincét . Ezzel egy hosszú egyeztetési folyamat vette kezdetét, mivel a bankszektor érthetô módon nem ér-tett egyet azzal, hogy a takarékszövetkezetek lássák el a vidéki bankfejlesztést, nem is tartották arra alkalmasnak ôket .

Nézzük meg a Bankszövetség érvanyagának legfontosabb pontjait:

„A Magyar Bankszövetség álláspontja szerint:

– alapvetôen hibás az a koncepció, amely csak egy bankra bízná a vidék ellátását, – hibás az a szemlélet is, amely szervezeti kérdésként kezeli az agrárszféra finanszírozását, – nem helyes, hogy a takarékszövetkezetek a valóban súlyos válsághelyzetükbôl ilyen irányba

pró-bálnak kitörni, kvázi államosítják magukat,

– hangsúlyozta a szövetség az állami szerepjátszás és támogatás szükségességét, de azt a preferá-landó ágazat vagy ügyfél, s ne a bank kapja,

– hangsúlyozták továbbá, hogy az FM koncepciója megfojtaná sok bank hálózatfejlesztését.” ¹⁵⁷ A Bankszövetség végül el tudta fogadtatni azt az álláspontot, hogy a már meglévô és mû-ködô bankok alkalmasak a vidék finanszírozásának fokozatos megoldására . Ezzel elhárult egy veszély és folytatódott a bankszektor organikus fejlôdése .

A Magyar Bankszövetség már 1991-ben levelezô, majd társult tagként csatlakozott az Európai Közösség Bankföderációjához, 1993-ban pedig együttmûködési megállapodást kezde- ményezett az Európai Közösség Jelzálog Szövetségével . Ekkor alakult ki rendszeres szakmai együttmûködés – levelezôi státuszunkat felhasználva – az Európai Közösség Bankföderáció-jával, valamint az egyes európai nemzeti bankszövetségekkel . Sor került a hat levelezô tag-szervezet (Andorra, Ciprus, Magyarország, Lengyelország, Románia, Szlovénia) bankszövet-ségeinek elsô brüsszeli találkozójára .

Annak ellenére, hogy a külföldi tulajdonú bankok súlya, részesedése a magyar bankszek-torban csak a bankprivatizáció során ért el számottevô mértéket, már 1993 végén felmerült a külföldi és vegyes tulajdonú bankok tagozatának létrehozása a Bankszövetség keretében . Az Elnökség 1993 . december 12-én tárgyalta a kérdést .

„Pulai Miklós tájékoztatta az Elnökséget, hogy Matthias Kunsch, a Creditanstalt Bank Rt.

vezérigazgatója és Christopher Johnson, a Banque Indosuez vezérigazgatója azzal kereste meg,

156, 157 A Magyar Bankszövetség dokumentumai, 1992 .

hogy 17–18 magyarországi mûködô külföldi vagy vegyes tulajdonú bank, az ôket érintô, sajá-tos kérdéseikkel való foglalkozás céljából a Bankszövetségen belül külön tagozatot szeretne létre-hozni.” ¹⁵⁸

Mivel a szövetség alapszabálya ezt lehetôvé tette, az Elnökség a javaslatot jóváhagyólag tudomásul vette, azzal a kikötéssel, hogy a tagozat nem lehet kirekesztô jellegû, csak a Bank-szövetség keretében mûködhet .

E kitérô után folytassuk beszélgetésünket Pulai Miklóssal .

Müller János: Mondhatjuk-e, hogy a Bankszövetség hôskora a megalakulástól mond- juk 1994-ig tartott? Abban az idôben, mint említetted, mintegy minisztériumként, vagy közigazgatási szervként mûködött.

Pulai Miklós: Hát azután is. Ez a szerep aztán sem szûnt meg. Sokáig. Amíg elfogadták.

Mert ugye ezt el kellett, hogy fogadják.

M. J.: Ha 1994-tôl haladunk az idôben elôre, melyek voltak azok a nagyobb ügyek,