Tanulmányok aGoRa

SándoRKARiKó 316.347(=511.141)(4)

europeanism­as­identity­and­education 316.72(4)

172.16 371(4) Keywords:­europeanism,­virtue,­education.­european­scepticism,­conformity,­cosmopolitism.­european­iden-tity,­european­dimension.

értékelés­ alfája­ és­ ómegája,­ (…)­ az­ európa-eszme­ sine­ qua­ nonja,­ elengedhetetlen előfeltétele­az,­hogy­senkinek­nincs­benne­vezető­szerep,­(…)­s­ez­az­erkölcsi­kiindu- lópont.”­(Konrád­2004b,­82–83.,­180.­p.)­A­szövegrészből­kiderül,­ami­európát­össze- fogja,­a­gazdasági­és­politikai­vonatkozásokon­túl,­az­éppenséggel­az­egyén­szabad- ságának,­méltóságának­és­tiszteletének­erkölcsi­imperativusa.­Ha­pedig­ilyen­civilizá-ciós­ fejlemény­ születik­ európában­ (az­ újkori­ európában),­ akkor­ igaznak­ tarthatjuk Robert­musilnak,­a­20.­század­legfilozofikusabb­osztrák­írójának­tömör­és­frappáns definícióját­is:­hogy­tudniillik­ezen­a­történeti­szinten­és­fok­által­„az­egyén­(…)­semmi más,­mint­önmaga­elemi­teljesítménye”.­(musil­2000,­61.­p.)­másképpen­fogalmazva:

az­ európaiság­ legfőképpen­ azt­ jelenti,­ hogy­az individuum azzá válik, amivé teszi, teremti önmagát.

A­ fentiekből­ számomra­ nyilvánvaló:­ „európa”­ mint­ európaiság­ –­ a­ sokféle­ jelen-tésbeli­ tartalmon­ túlmenően­ –­ mindenekelőtt­ azt­ fejezi­ ki,­ hogy­ az­ individuum,­ az állampolgár­megerősödik­önnön­létében,­erejében­s­jelentőségében.­Tehát­európáról gondolkodva­ nem­ pusztán­ országok,­ határok­ egységesülését­ szükséges­ figyelembe vennünk.­még­csak­nem­is­valamiféle­gazdasági­együttműködésről­(például­szén-­és acélközösség,­vámunió,­közös­pénznem­kialakításáról­stb.),­továbbá­valamilyen­laza vagy­ kevésbé­ laza­ politikai­ szövetségről­ beszélhetünk,­ hanem­ mindenekelőtt­ egy meghatározott­eszméről,­elvről,­elhivatottságról,­küldetésről,­egy­egész­világlátást­és életformát­befolyásoló­erőről.­Ahogyan­márai­Sándor­összegzi:­napnyugati­kultúráról (márai­2000,­48.­p.).

Az­individuum­méltósága,­a­benne­s­általa­kifejlődő­alkotóerő,­kritikai­s­önkritikai készség-képesség,­ szabadság,­ szellemi­ és­ morális­ kultúra,­ továbbá­ a­ mindezzel együtt­járó­érték,­jelesül­a­másik­ember­tisztelete,­a­más­embercsoportok,­államok, nemzetek­tolerálása:­mindez­magas­rendű­erényre­és­ideálra­vall.­ebből­a­szempont-ból­állíthatjuk:­Európa, az európaiság–­legmélyebb­tartalma­szerint­–­értékrendszert foglal­magában.­vagyis­az­európa-fogalom­(mint­európaiság)­valójában­már­meghatá-rozott­erkölcsi-nevelési­tartalommal­telítődik.­S­ha­ez­így­van,­akkor­azt­is­beláthatjuk, jó­lehetőség,­egyúttal­komoly­kihívás­merül­fel­a­filozófia,­az­etika­és­a­pedagógia­szá- mára.­európát­vizsgálódni­–­ily­módon­–­tehát­nemcsak­a­történettudomány,­a­polito-lógia,­ a­ közgazdaságtan,­ a­ szociomára.­európát­vizsgálódni­–­ily­módon­–­tehát­nemcsak­a­történettudomány,­a­polito-lógia,­ a­ jogtudomány­ stb.­ dolga,­ hanem­ illetékes benne­a­filozófia,­az­etika­és­a­pedagógia.­Az­utóbb­jelzett­szaktudománynál­marad-va,­egyáltalán­nem­tartom­elfogadhatatlannak­jan­Patočka­merész­kijelentését,­hogy tudniillik­az európaiság lényege,­ legáltalánosabban­ fogalmazva,­a nevelés (Patočka 2003).­Ha­az­európaiságot­sajátos­értékrend­megtestesítőjeként­értelmezzük­(mely-ben­ az­ individuum­ történetileg­ kiküzdött­ méltósága­ és­ autonómiája­ jelenik­ meg), akkor­nem­túlzás­az­az­állítás­sem,­hogy­tudniillik­ez­az­erény­képletesen­és­valósá-gosan­is­az­ember(iség)­nevelőjévé,­bölcsőjévé­válik­(Poszler­1989,­24.,­54.­p.).­így függ­össze­egymással­az­európaiság­és­a­nevelés­fogalma­s­jelentése.­mondanivalóm sarkpontjához­érkezünk:­az európaiság és a nevelés összekapcsolása nemcsak kívá-natos, hanem szerves és szükségszerű folyamat.nagy­kár,­hogy­ez­az­összefüggés még­ma­sem­vált­általános­felismeréssé.­Sem­az­európa-kutatásban­és­a­neveléstu-dományban,­ sem­ a­ gyakorló­ pedagógiában­ és­ a­ társadalmi­ közmegítélésben­ nem kapott­egyöntetű­elfogadottságot.­Számomra­elfogadhatatlan,­hogy­európa-tudatunk- ból­s­-felfogásunkból­mindmáig­hiányzik­a­szükséges­és­kívánatos­pedagógiai­tarta-lom­és­szempont.­legalábbis­európa-tudatunkban­nem­áll­azon­a­helyen­s­értéken­a nevelés,­amely­azt­joggal­megilletné.

F ó r u m T á rs a d a lo m tu d o m á n yi S ze m le , X II I. é vf o ly a m 2 0 1 1 / 1 , S o m o rj a

***

villantsuk­fel,­ha­csak­röviden­is,­milyen­belső­elmozdulás­történik­az­utóbbi­néhány évtizedben­ felfogásunkban,­ -érzületünkben,­ általánosan­ fogalmazva:­ európa- identitásunkban.­miféle­állapotban-helyzetben­működik­(vagy­nem­működik)­az­euró-paiság?­Futólagos­áttekintés­nélkül­aligha­tudnánk­megérteni­a­nevelés,­a­pedagógiai tartalom­ fontosságának­ szükségességét.­ nem­ nehéz­ meglátnunk­ és­ -tapasztalnunk, az­európaiság­fogalmi­jelentésében­és­történeti­alakváltozásaiban­legalább­háromféle megközelítés­és­megítélés­születik.

1.­miközben­egyre­többen­ismerik­fel,­hogy­az­ezredforduló­tájékán­a­világ­már­nem európa-központú,­ azaz­ európa­ elveszti­ korábbi­ kitüntetett­ térbeli­ és­ időbeli­ szerepét (Hobsbawn­1997,­227.­p.),­mégis­sokak­tudatában­európa­még­mindig­úgy­él,­mint­az ígéret­földje.­Az­európai­unióba­újonnan­belépő­államok­polgárainak­s­vezetőinek­egy része­naivitással,­túlzott­kívánalmakkal­s­várakozással­fordul­európa­fejlettebb­régiója, s­ azon­ belül­ Brüsszel­ felé.­ minden­ társadalmi­ probléma­ megoldását­ európától,­ a nyugattól,­az­európai­uniótól­várja.­A­felfokozott­várakozásnak­és­a­nagy­reménynek persze­ volt­ valamilyen­ alapja.­ ne­ feledjük,­ a­ „nagy­ egységesülés”­ korai­ leírását­ a magyar­ irodalomban­ már­ előlegezi­ márai­ Sándor­ több­ mint­ fél­ évszázaddal­ ezelőtt.

márai­mélyen­elítéli­az­úgynevezett­csinovnyik-polgárt,­akinek­csak­egyetlen­becsvágya, hogy­minden­maradjon­úgy,­ahogy­van.­Az­író­makacsul­hisz­az­új­polgárosodásban, amely,­ szerinte,­ a­ legnemesebb­ életformát­ adja­ a­ világnak.­ Az­ alkotó­ polgárokról, mondjuk­így:­a­kifejlett­individuumokról­van­szó,­akiket­áthat­„a­tudat,­hogy­nemcsak­a birtoklásért­ élnek,­ hanem­ egy­ szerepért,­ a­ műveltség­ szerepéért.­ (…)­ Az­ európai műveltség­eszméje­volt­ez,­a­hivatásérzés,­hogy­küldetése­van­a­világban,­el­kell­hin-tenie­a­népek­lelkében­az­értelem­és­a­hit­törvényeit”.­(márai­2000,­50.,­106.­p.)­ez­az európa,­az­író­szerint,­az­emberi­együttélés­legnemesebb­formáját­jelenti­a­világban.­S ebben­a­vonatkozásban­már­érthető­s­elfogadható­Kosztolányi­dezső­rajongása,­ami-kor­azt­írja:­„európa…­/­te­régi,­te­rücskös,­te­szent,­te­magasztos,­/­lelkek­nevelője”.

(Kosztolányi­60.­p.)

A­ fenti­ gondolatokból,­ kétségtelen,­ az­ európaiság­optimista megközelítésére­ és megítélésére­következtethetünk.­nagy­kérdés,­a­jelenség­ilyen,­tehát­pozitív­töltetű­tar-tama­ időszerű-e­ manapság,­ avagy­ pusztán­ nosztalgiából­ hivatkozhatunk-e­ rá.­ már maga­márai­is­józanul­értékel,­és­határozott­kritikát­is­megfogalmaz,­amely­aggodalom az­utóbbi­fél­évszázadban­csak­tovább­erősödhet­bennünk.­létezik­még­az­európai-ságnak­ez­a­„hősies”,­„alkotó”­korszaka,­az­individuumok­szent­küldetéstudata,­nemes alkotóereje?­„vagy­csak­országok,­határok­(ma­úgy­mondanánk:­határtalan­térségek­–

K.­S.),­pénzrendszerek,­politikai­rendszerek­s­beteges­nacionalizmus­maradt­az­egész- ből?”­(márai­2008,­40.­p.)­Alighanem­helytálló­az­a­vélekedés,­amely­szerint­napjaink-ra­alaposan­lelohad­a­korábbi­lelkesedés,­az­európaiság­–­eredendő­s­benne­rejlő­–

pozitív­tartalmai­nem­vagy­csak­mind­bonyolultabban­és­kevésbé­átláthatóan­érvénye-sülnek.­ám­akárhogy­áll­is­a­helyzet,­két­veszélyforrást­mindenképpen­látok,­amelyek lehetetlenné­teszik,­de­legalább­hátráltatják­az­európaiság­pozitív­értékeinek­megnyil- vánulását.­Az­egyik­a­nyugat­részéről­jelentkezik,­a­másik­belőlünk­(itt:­a­magyar­tár-sadalom­felől)­gyökerezik.

ismételten­máraira­hivatkoznék.­jogos­öntudattal­s­-érzettel­veti­fel,­„ez­a­nyugat­–

a­ kontinensről­ beszélek!­ –­ milyen­ jogon­ kényszerít­ engem­ arra,­ hogy­ fogyatékossági érzéseim­legyenek?­Sem­szellemi,­sem­morális­jogcíme­nincs­többé­erre.­(…)­Hol­az­a Európaiság mint identitás és nevelés? 175

F ó r u m T á rs a d a lo m tu d o m á n yi S ze m le , X III . é vf o ly a m 2 0 1 1 / 1 , S o m o rja

szellemi­vagy­morális­jogcím,­amivel­a­nyugat­ma­megköveteli­tőlem,­a­keletitől,­hogy hajbókoljak­előtte?”­(márai­2008,­102–103.­p.)­A­nyugat­részéről­érződik­ez­a­fajta méltánytalan­megkülönböztetés,­nem­is­csak­egy­kis­országgal,­de­tulajdonképpen­az egész­ világgal­ szemben.­ jól­ tudjuk,­ hogy­ „európa­ nem­ egyszerűen­ kiterjedt­ a­ tenge-rentúlra,­ hanem­ e­ kiterjedéssel­ teremti­ meg­ önmagát­ (…),­ csak­ európa­ rendelkezik azzal­a­»fausti­erővel«,­hogy­saját­képére­formálja­a­világot.­(…)­Kialakul­az­európaiak felsőbbrendűsége”.­(Pagden­2002,­11.,­14.,­49.­p.)­Persze­ez­a­felsőbbrendűségi­tudat s­érzet­a­„nagy­és­a­kicsi”­relációjában­még­inkább­érződik,­ahogyan­azt­Konrád­györgy szellemesen­írja:­„A­nagyban­az­a­szép,­hogy­nagy,­s­a­kicsiben­a­kicsiség.­ez­általában így­van,­de­a­nagynak­gyakrabban­megy­az­agyára,­hogy­ő­nagy,­mint­a­kicsinek­a­kicsi- sége.”­(Konrád­2004a,­30.­p.)­ez­a­probléma­máig­él­világunkban.­Sajnos,­sokféle­tör-ténelmi­ tapasztalat­ vall­ arról­ a­ keserű­ igazságról,­ hogy­ a­ felsőbbrendűség­ tudata­ és érzülete­sokáig­fennmarad,­még­akkor­is,­amikor­létalapja­már­megszűnt­vagy­meg-szűnőben­van.

magyarország­története­arról­(is)­szól,­hogy­a­magyar­ember,­de­legalább­a­politikai vezetők­egy­része­túlságosan­bízik­valamilyen­idegen­nagyhatalomban.­Hogy­tudniillik az­fogja­majd­megoldani­fontosabb­problémáinkat.­vagy­ő­az,­aki­kisegít­bennünket.­A történelmünk­ során­ sokfelé­ tekintettünk­ csodaváró­ reményekkel,­ ám­ sajnos­ a­ leg- többször­kénytelenek­voltunk­csalódni.­általában­magunkra­maradtunk­problémáink-kal.­manapság­is­működnek­az­ilyen­irányú­reflexeink,­ma­többnyire­az­európai­uniótól várjuk­ a­ kézzelfogható­ csodát,­ tehát­ a­ jól­ érzékelhető­ támogatást.­ Tudom,­ botorság lenne­tagadni­az­unió­számunkra­előnyös­hatásait,­és­még­csak­kétségbe­se­vonnám tagságunk­szükségszerű­voltát.­de­ugyanolyan­fontosnak­látom,­hogy­kritikusan­vizs-gáljuk­ s­ értékeljük­ az­ európai­ unió­ különféle­ belső-külső­ ellentmondásait,­ bajait.

legfőképpen­ pedig­ arra­ hívnám­ fel­ a­ figyelmet,­ hogy­ kívánatos­ és­ indokolt­ lenne­ – végérvényesen­ –­ szakítanunk­ kényelmes­ beidegződésünkkel­ és­ magyarázkodásunk-kal,­hogy­tudniillik­majd­mások­(itt:­az­unió)­húznak­ki­minket­a­válságból.­Azaz­nekünk, magunknak­különösebben­nem­kell­fáradoznunk­érte.­Az­ilyen­szemlélet­s­gyakorlat végső­soron­megfoszt­saját­cselekvésünk­és­erőfeszítésünk­lehetőségétől­és­szüksé-gességétől,­tompítja­az­egyes­individuum egészséges kritikai és önkritikai készségét-képességét:­lefojtja­a­tenni­akarást­és­a­tetterőt.­legfőképpen­lefokozza­az­individuum felelősségét és jelentőségét,­ amely­ erény,­ mint­ láttuk,­ az­ európaiság­ alapvető­ vagy talán­a­legnemesebb­értéke.

2.­Az­európaiság-tudattal­kapcsolatban­kialakul­egy­fölöttébb­negatív,­eredendően és­mélyen­pesszimisztikus­felfogás.­Hazánkban­(s­talán­más­közép-­és­kelet-európai térségben­ is)­ érződik­ egyfajta­ kiábrándulás­ európából,­ illetőleg­ az­ európai­ unióból.

Tudniillik­abban­a­vonatkozásban,­hogy­európa­még­ma­is­kiváltságos­helyzetben­tün-dökölne,­az­unió­meg­mindenható­intézményként­működne.­Feltehetően­előbb-utóbb mindenki­belátja,­európa­és­az­unió­nem­az­ígéret­földje,­nem­az­igazság,­a­jog,­a­tisz- tesség­és­a­szépség­mindenek­fölöttiségének­szimbóluma,­nem­egyedül­üdvözítő­(bol- dogító-bolondító)­totalizáló­eszme.­viszont­azt­is­látnunk­kell,­hogy­ez­a­történelmi­kép-ződmény­–­legalábbis­ma­még­–­messze­elmarad­céljaihoz­és­lehetőségeihez­képest, s­ olykor­ azt­ a­ látszatot­ kelti,­ mintha­ csupán­ egy­ nehézkes­ vagy­ éppen­ életképtelen konglomerátumként­működne.

Az­„európá”-val­és­az­európai­unióval­szembeni­mai­kételyek­és­aggodalmak­nem alaptalanok.­A­magam­részéről­megfontolandónak­tartom­Aleš­debeljak­szlovén­gon-dolkodó­ (a­ ljubljanai­ egyetem­ professzora)­ ezzel­ kapcsolatos­ kritikáját.­ Szerinte

F ó r u m T á rs a d a lo m tu d o m á n yi S ze m le , X II I. é vf o ly a m 2 0 1 1 / 1 , S o m o rj a

„európa­leggyengébb­pontja,­hogy­nem­kínál­elegendő­nemzetek­feletti­eszmét,­amely összekötő­erőként­hatna­(…),­teljességgel­hiányzik­a­teljes,­befogadó­és­plurális­közös történet­ szükségességének­ tudata.­ (…)­ Az­ európai­ identitás­ kialakítására­ szolgáló európai­himnusz,­a­zászló,­az­útlevél­és­a­pénz­határozottan­kevés,­hiszen­mint­jelké-pek,­ csupán­ sok­ tekintetben­a felülről jövő döntés és­ nem­ az­ európai­ nyilvánosság különböző­szintjein­folytatott­széles­körű­párbeszéd­szülöttei.”­(debeljak­2006,­44–46.

p.)­Az­euróbankók­is­inkább­a­távolságtartást,­az­elvontságot­tükrözik,­semmint­az­ott- honosságot,­a­közvetlenséget,­a­konkrét­személyekhez­kötődő­történetet­vagy­életmű-vet­ fejezik­ ki.­ nem­ találjuk­ rajtuk­ például­ Rotterdami­ erasmus,­ michelangelo, Shakespeare,­newton,­goethe,­montesquieu­stb.­arcképeit.­ám­még­súlyosabb­kifogás, hogy­a­globális­piac­működését­nem­az­emberiség­közös­érdekeit­is­figyelembe­vevő demokratikus­ döntések,­ hanem­ a­ nagy­ transznacionális­ vállalatok­ önző­ szempontjai uralják.­nem­igaz,­hogy­a­politika­és­a­gazdaságpolitika­ne­tudna­hatékonyan­fellépni­a szűklátókörű­ és­ méltánytalan­ tendencia­ ellen.­ e­ tekintetben­ a­legfájóbb problémát abban­látom­(ismét­debeljak­kritikájára­hivatkozva):­miként„lehetne megőrizni a koráb-bi egyenlőtlenséget a földrész nyugati és keleti része között, és ugyanakkor úgy tenni, mintha támogatnák az egyenjogúság elvének programját”.(debeljak­2006,­52.­p.)

A­gondok,­sajnos,­folytathatók,­de­talán­a­fentiek­is­meggyőznek­bennünket­arról, miért­fogalmazódnak­meg­pesszimisztikus­vélekedések­az­unióról­s­általában­az­euró- pai­egységesülés­folyamatáról.­Azt­gondolom,­az­ilyen­és­hasonló­negatív­tapasztalato-kat,­ hangopai­egységesülés­folyamatáról.­Azt­gondolom,­az­ilyen­és­hasonló­negatív­tapasztalato-kat,­ értékítéleteket­ sokkal­ komolyabban­ szükséges­ venni,­ mint­ ahogyan eddig­tette­a­politika,­a­tudomány,­az­oktatás,­a­média:­általában­a­közélet.­ugyanakkor fontosnak­tartom­megjegyezni,­hogy­mindebből­nem­indokolt­valamiféle­letargikus­álla- potba,­önfeladó­passzivitásba­süllyednünk.­Semmiképpen­nem­mondhatunk­le­a­cse-lekvés­lehetőségéről.­S­még­inkább­arról­a­reményről,­hogy­tudniillik­a­dolgok­végső soron­változtathatók.­A­negatív­társadalmi­mozgások,­a­számunkra­kedvezőtlen­folya-matok­valahol,­valamilyen­arányban­mégiscsak­befolyásolhatók.­Ha­ebben­hiszünk,­és teszünk­is­érte,­az­már­megalapozhatja­önbecsülésünket.

3.­Kibontakozik­egy­harmadik­álláspont­is,­melyet­leginkább­ulrich­Beck­és­edgar grande­ „kozmopolita­ európa”-koncepciójával­ lehetne­ jellemezni.­ Közös­ könyvükben fellépnek­az­úgynevezett­univerzalista­(csak­európa­„egész”-ére­figyelő)­és­a­naciona-lista­ (a­ nemzeti­ kereteket,­ érdekeket­ mindenek­ fölöttinek­ tartó)­ szemlélet­ ellen,­ és meghirdetik­az­együttélés,­-gondolkodás­s­-cselekvés­új­történeti­formáját:­a­kozmopo-litizmust.­ A­ kozmopolitizmus­ azon­ a­ felismerésen­ alapszik,­ hogy­ „a­ világ­ radikális bizonytalansága­közepette­mindenki­egyforma,­és­mindenki­más.­(…)­Amíg­az­univer-zalizmus­és­a­nacionalizmus­(…)­a­’vagy-vagy’­elven­nyugszik,­addig­a­kozmopolitizmus az­’is-is’­elvet­követi­(…),­amely­az­együttélést­támogatja­anélkül,­hogy­az­egyediséget és­a­különbözőséget­feláldozná­a­feltételezett­(…)­hasonlóság­oltárán­(…),­lehet­valaki európai­ anélkül,­ hogy­ megszűnne­ németnek,­ töröknek,­ török-németnek­ (…)­ lenni”.

(Beck–grande­2007,­26.,­54.­p.)

ez­a­kozmopolita­európaiság­a­különbözőség­(nemzeti­identitás)­és­az­integráció sajátos­egységét­jelenti.­elfogadja­a­másféleséget,­a­partikularitást,­a­nemzeti­hagyo-mányokat­ s­ értékeket,­ miközben­ összekötő­ és­ mindenki­ számára­ kötelező­ normák rendszerére­támaszkodik,­és­ez­alapján­kezeli­a­másféleséget.­áthatja­az­a­gondolat­s megítélés,­hogy­az­„európa­népei­közötti­(…)­gyűlölet­és­ellenségesség­végső­soron­illú- zió,­és­téved,­aki­azt­hiszi,­hogy­az­egymással­hadakozó­és­egymást­marcangoló­nem-zetek,­etnikumok­és­vallások­harciasságukkal­eredményesen­tudnak­küzdeni­világuk, Európaiság mint identitás és nevelés? 177

F ó r u m T á rs a d a lo m tu d o m á n yi S ze m le , X III . é vf o ly a m 2 0 1 1 / 1 , S o m o rja

a­világ megújításán.(…),­ egy­ társadalom­ kozmopolita-európai­ jellege­ abban­ áll,­ hogy senki­nem­írja­elő­kötelező­érvénnyel,­hogy­mi­a­helyes­és­a­jó,­és­senki­nem­szabja meg,­hogyan­éljen­valaki­mindaddig,­amíg­nincs­embertársai­kárára”.­(Beck–grande 2007,­143–144.­p.)

A­fenti­könyv­eredeti­megjelenése­(2004)­óta­létrejövő­gazdasági-pénzügyi­válsá-gok,­valamint­politikai­változások­még­inkább­indokolttá­teszik,­hogy­gondolkodjunk­a szerzők­felvetésén,­vagy­gondoljuk­tovább­javaslatukat.­Alighanem­az­európai­identitás és­az­európai­unió­új­önértékelésére­van­szükség.­Hogy­az­előrelépést­ez­ügyben­a­koz-mopolita­európa­teremtése­fogja­biztosítani?­és­hogy­ezzel­a­koncepcióval­úrrá­tud-e lenni­európa­és­az­unió­a­válságjelenségeken?­S­végül­egyáltalában­megvalósítható-e a­kívánatos­–­de­kényes­–­egyensúly­a­tagországok­érdekei­és­az­eu-intézmények­elvei között?­nem­tudom.­vagy­talán­ma­még­nem­tudhatjuk.­elvileg­elképzelhető­további, azaz­negyedik­és/vagy­ötödik­(?)­történelmi­forgatókönyv­is,­miként­az­sem­zárható­ki, hogy­ európa­ mint­ képződmény­ történetileg­ végképp­ lecsúszik,­ az­ európai­ unió­ meg visszafordíthatatlanul­ elavult­ intézménnyé­ silányul.­ Abban­ mindenesetre­ bizonyos vagyok,­ hogy­ a­ kozmopolita­ európa­ létrehozása­ rendkívül­ bonyolult,­ differenciált­ és magas­rendű­készség­s­képesség­kifejlesztését­igényli,­mind­az­egyes­állampolgárok (individuumok)­és­nemzetek,­mind­pedig­a­különböző­európai­közösségi­intézmények részéről.

***

Ha­visszatérünk­az­európaiság­és­a­nevelés­szorosabb­és­konkrétabb­egymásra­hatá- sának­kérdéséhez,­szomorúan­konstatálhatjuk:­a­nevelés­szempontjából­milyen­képlé-keny­és­méltatlan­állapotok­között­vergődünk­már­jó­ideje.­legalább­két­szinten­látok s­tapasztalok­súlyos­problémát.­egyfelől­a nevelés társadalmi alulértékelése követke-zik­ be.­ jelenleg­ a­ nevelés­ társadalmi­ szerepe,­ fontossága,­ jelentősége­ nincs­ azon­ a helyen,­amely­joggal­megilletné.­másfelől­nem­megoldott­az­a­dilemma,­hogy­az euró-paiság tényleges gyakorlati megvalósításában miért­nem­érvényesül­kellő­arányban­és hatásfokban­ a­ nevelés­ szempontrendszere.­ úgy­ tűnik,­ európa-felfogásunkban­ s európa-építkezésünkben­mintha­a­nevelés­„ügye”­huszadrendűvé,­s­ami­még­fájóbb, olykor­teljesen­mellőzötté­válna.

Amikor­az­európaiság­és­a­nevelés­kapcsolatát­vizsgáljuk,­már­az­„alapoknál”,­tehát magánál­a nevelés társadalmi térnyerésekapcsán­találkozhatunk­súlyos­problémával.

A­legnagyobb­gondnak­azt­tartom,­hogy­–­nem­szívesen­és­nem­a­meghökkentés­szán-dékával­ írom­ ide­ –­ a­ társadalom­ úgyszólván­ valamennyi­ „egysége”­ föl­ sem­ ismeri­ a nevelés­fontosságának­szempontját,­illetőleg­ha­elvileg­elfogadja­is­a­nevelés­megnyil-vánulásának­tényét,­ebbeli­saját­felelősségét­már­nem­vállalja.

valószínű,­mindnyájan­tudnánk­hozni­negatív­tapasztalatokat­a­nevelés­mai­állapo- tának­jellemzésére.­Hadd­említsek­meg­néhány,­számomra­különösen­lehangoló­pél-dát.

Köztudott,­a­nevelés­két­legfontosabb­színtere­s­intézménye­a­családés­az­iskola.

nem­foglalkozhatok­itt­külön­a­család­és­külön­az­iskola­problémáival,­de­az­rögvest belátható,­mindkettő­ezernyi­gonddal­küszködik.­Anélkül,­hogy­dramatizálnám­a­hely-zetet,­úgy­érzékelem,­igazán­komolyan,­felelősen­és­hatékonyan­egyik­sem­foglalkozik a­neveléssel.­Az­a­furcsa­ellentmondás­jön­létre,­hogy­a­család­az­iskolára,­az­iskola

pedig­a­családra­mutogat.­A­család­az­iskolától­várja­az­erkölcsöt,­a­nevelést,­az­érzel-F ó r u m T á rs a d a lo m tu d o m á n yi S ze m le , X II I. é vf o ly a m 2 0 1 1 / 1 , S o m o rj a

mi­biztonságot,­a­kiegyensúlyozott­személyiségformálást,­miközben­az­iskola­azt­hiszi, a­gyermek­már­„megnevelve”­érkezik­hozzá,­s­így­különösebben­nem­kell­bíbelődnie holmi­ nevelési­ problémákkal,­ elég­ gondot­ jelent­ a­ tanítás­ (csányi­ 2010,­ 3–13.­ p.).

Tudjuk,­a­felelősség­kölcsönös­áthárítása­soha­és­semmilyen­területen­nem­ígér­jót.­itt sem­alakul­ez­másképp.­A­nevelőmunka­elégtelensége,­vagy­mondjuk­így:­hiányossá-ga,­különösen­az­iskolai­intézmény­vonatkozásában­elfogadhatatlan.­ugyanis­az­iskola egyik,­ha­nem­a­legfőbb­feladata­a­gyermekek­és­fiatalok­tudatos,­tervszerű­és­rend-szeres­személyiségformálása,­amely­munkálattól­joggal­várhatjuk­el­a­hatékonyságot.

ilyen­ igénnyel­ s­ követelménnyel­ csak­ kevésbé­ tudunk­ fellépni­ a­ családdal­ szemben, hiszen­ott­jórészt­ösztönpályán,­hézagosan,­„féloldalasan”­(lásd­csonka­család,­válás), ad­hoc­formában,­sokféle­véletlenszerű­mozzanattal­halad­e­tevékenység.­nem­beszél- ve­arról­a­körülményről,­hogy­a­szülők­agyon­vannak­terhelve­az­egzisztenciális­bizton- ságért­folytatandó­küzdelmükben.­így­azután­eleve­kevesebb­idő­és­energia­jut­a­gyer-mekük­ nevelésére,­ mint­ amennyi­ szükséges,­ illetőleg­ amennyit­ szeretnének.­ A­ fenti összehasonlító­szempont­alapján­nyilvánvaló,­a­pedagógusra­–­a­családhoz­képest­is –­nagyobb­szerep­s­felelősség­hárul­a­személyiségformálás­nagyfokú­elhivatottságot­és türelmet­feltételező­műveletében.

A­pedagógusi­elhivatottság­alapvető­kritériuma­a­hatékony­nevelőmunkának­–­alig-ha­vitathatnánk­el­ennek­igazságtartamát.­mégis­oly­nehéz­a­szükséges­külső­és­belső feltételek­ biztosítása,­ pontosabban­ egyensúlyozni­ az­ oktatáspolitikai­ nem­ elegendő támogatottsága,­valamint­a­pedagógusra­rázúduló­oktatási­feladatok­között.­Az­előbbi feltétellel­kapcsolatban­jegyzi­meg­jay­P.­greene­amerikai­oktatáskutató,­hogy­a­fő­kér-dés­nem­is­annyira­a­tanárok­fizetésének­alacsony­vagy­magas­aránya­(bár­ha­alacsony, mint­nálunk,­egyáltalán­nem­elhanyagolható­szempont),­hanem­az­oktatómunka­érté- kelésében­kialakult­mítosz­(a­szerző­egyébiránt­több­tucat­legendát,­hamis­beidegző- dést­sorol­fel).­„Ha­oktatásról­van­szó­–­írja­–,­az­emberek­azt­hiszik,­az­anyagi­ösztön-zések­nem­működnek.­(…)­Az­iskolák,­a­tanárok,­az­adminisztrátorok­úgyszólván­semmi jutalmat­nem­kapnak­a­jól­végzett­munkáért,­a­rossz­teljesítményért­pedig­nem­jár­bün-tetés.”(greene­2005,­218­p.)­Azt­gondolom,­a­pedagógusi­elhivatottság­rendkívül­fontos dolog,­de­ha­ahhoz­nem­társul­megfelelő­és­kellően­differenciált­anyagi­feltételrendszer, a­tartós­és­tömegméretű­elhivatottság­kialakulása­csak­hiú­ábránd­lehet.

nem­kisebb­gondot­okoz­a­pedagógusok­körében­terjedő­tévhit,­hogy­maga­az­okta-tás­egyszersmind­már­nevelést­is­magában­foglal.­nyilvánvaló,­a­két­terület­összefügg

nem­kisebb­gondot­okoz­a­pedagógusok­körében­terjedő­tévhit,­hogy­maga­az­okta-tás­egyszersmind­már­nevelést­is­magában­foglal.­nyilvánvaló,­a­két­terület­összefügg