A „kiemelt írásokban” hivatkozott szerzők rangsora
9. Kvalitatív és kvantitatív adatok és eredmények
9.1. A TANÍTÓ/TANÍTÓ NÉVJEGY NÉVJEGY
Cím: A Tanító/Tanító
Alcím: Az Oktatási Minisztérium módszertani folyóirata (1978. 1. szám – 1980. 5. szám) A Művelődési Minisztérium módszertani folyóirata (1980. 6. szám – 1990. 6-7. szám) Módszertani folyóirat (1990. 8. szám – 1997. 10. szám)
Szerkesztő Bizottság elnöke:
Szabó László főosztályvezető, Oktatási Minisztérium
(1978. 3-4. szám, 1978. 11. szám, 1979. 1. szám, 1980. 2. szám)
Dr.Munkácsy Gyuláné, főosztályvezető-helyettes, Művelődési Minisztérium
(1981. 1. szám, 1981. 2. szám, 1981. 3. szám, 1981.4. szám, 1981. 5. szám, 1981. 12. szám) Dr.Kelemen Elemér, főosztályvezető, Művelődési Minisztérium
(1987. 1. szám, 1987. 2. szám, 1987. 3. szám, 1987. 4. szám) Dr.Kelemen Elemér miniszterhelyettes, Művelődési Minisztérium (1989. 8. szám – 1990. 3. szám)
Dr.Kelemen Elemér főigazgató, OPKM (1990. 4. szám – 1990. 6-7. szám) Szerkesztő Bizottság: 1982. 12. szám
1987. 5. szám – 1989. 2. szám 1989. 4. szám – 1989. 5. szám 1991. 1. szám
1992. 1. szám – 1992. 4. szám 1992. 6. szám
1993. 2. szám 1995. 4. szám Felelős szerkesztő: Kerényi Jánosné
(1978. 1. szám – 1991. 4. szám)
Szedlák Éva m.b. ( 1991. 6. szám – 1995. 3. szám) Dr.Szilágyi Imréné (1995. 5. szám – 1997.10.szám) Kiadó: Ifjúsági Lapkiadó Vállalat (1978. 1 szám – 1984. 1. szám)
Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Vállalat (1984. 2. szám – 1991. 3. szám) Lutra Gyermeklapkiadó Kft. (1991. 4. szám)
Lutra-lapok Gyermeklap- és Könyvkiadó Kft. (1991. 5. szám)
Lutra Lapok Gyermeklap és Könyvkiadó (1991. 6. szám – 1993. 6. szám) SEMIC Interprint Nyomdai és Kiadói Kft. (1993. 7. szám – 1997.10. szám) Lap státusza: aktív (2020-ban is működő folyóirat)
Szerzői Lista56: 1. Bárdosi Balázsné (TA0007) 2. Bíró Ibolya (TA0039)
3. Bóra Ferenc (TA0011,TA0034) 4. Bujdosó Éva (TA002)
56 A szerzői listánál a szerzők által közölt szakcikkeket „A vizsgálati minta bemutatása” című függelék kódszámai alapján sorolom fel zárójelben. /S csak a jelentős, ismert vagy többször szereplő szerzők adatait dolgozom fel/
58 5. Csikós Tóth Judit (TA0033)
6. Demeter Katalin (TA0015,TA0016) 7. Dr.Hegedűs Ferencné (TA0004,TA0010) 8. Dr.Kelemen Elemér (TA0012)
9. Gaál Éva (TA0017) 10. Hamrák Anna (TA0018) 11. Horváth Gyuláné Szabó Sára (TA0029) 12. Kerényi Jánosné (TA0001) 13. Kővári Józsefné (TA0027)
14. Lénárd Ferenc (TA0015,TA0016) 15. Mészáros Lajosné (TA0019)
16. Nanszákné Cserfalvi Ilona (TA0038) 17. Nemess Mariann (TA0008) 18. Papp Gabriella (TA0017) 19. Párdányi Teodóra (TA0014) 20. Petriné Dr.Feyér Judit (TA0013) 21. Réfi Oszkó Magdolna (TA0006) 22. Rózsásné Horváth Erzsébet (TA0030)
23. Szedlák Éva (TA0019,TA0021,TA0023) 24. Szilas Ádám (TA0037)
25. T.K. (TA0009) 26. Tuza Tibor (TA0035)
„SZEMLÉLETMÓD” SZERINTI ADATOK 8.számú ábra
1978-ban gondolkodtak szegregációs-integrációs-modellben (kódszám: TA0001), de adtak hírt kizárólagosan integrációs pedagógiai gyakorlatról is (kódszám: TA0002), aztán 11 éven
59 keresztül nem is jelent meg olyan publikáció, ami azt boncolgatta volna, hogy milyen szervezési keretek között lehetne, kell vagy érdemes oktatni a cigány gyermekeket.
Az értekezés központi kérdésének szemszögéből releváns írás legközelebb 1994-ben jelent meg A Tanító/Tanító oldalain, s akkor is olyan formában, hogy az egyik egy magyarországi (kódszám: TA0025), a másik egy franciaországbeli (kódszám: TA0029) szegregációs gyakorlatról adott hírt a ’90-es évek elejéről.
1995-ben az egyik publikáció (kódszám: TA0031) egy 1963-as bogádmindszenti szegregációs gyakorlatról adott hírt, a másik viszont (kódszám: TA0032) már a multikulturalizmus gyakorlatát írta le levelezés formájában.
1996-ban (kódszám: TA0033) felemás pozitív diszkriminációs pedagógiai tervekkel is ismerkedhettek az olvasók, ugyanis a „pozitív diszkrimináció” jegyében a szerző egyszerre tartotta elfogadhatónak a szegregált és az integrált foglalkozásszervezést, 1997-re azonban (kódszám: TA0035) A Tanító/Tanító című szaklap jelentős változáson ment keresztül azáltal, hogy olyan romafil írást közölt Tuza Tibor tollából, amely minden vonatkozásban követte a rendszerváltás utáni roma értelmiségiek gondolatmenetét, s amely az interkulturális oktatás mellett tette le a voksát.
FONTOSABB ÍRÁSOK
1978-ban a Palócföldön című írás (kódszám: TA0002) Nógrádba kalauzolja el az olvasóit. Az írás alapvetően arról számol be, hogy az északi megyében mindent megtesznek a romák integrálásáért, s ezen törekvések közül pozitív példa Mátraverebély esete, ahol – Kaszás Istvánné igazgató szerint – a 30 százalékos lakossági számarány ellenére meg lehetett szüntetni a szegregált osztályokat (1978-ban már integrált körülmények között tanítottak 3 éve).
1994-ben jelent meg (kódszám: TA0025) egy portrékat tartalmazó közlemény, amelyben bemutatják Sipos Andrásné tiszadadai tanítót is.
A pedagógus beszámol arról, hogy utolsó tanítási évében hátrányos helyzetű cigány gyermekekből álló elsős osztályt vállalt el. Az írás a cigány gyerekek szegregált oktatása mellett teszi le a voksát.
1995-ben az egyik publikáció (kódszám: TA0032) egy levelezés volt (egy első osztályban tanító pedagógus és egy pszichológus között). A pszichológus egyetlen egyszer sem utalt a levelében a multikulturális pedagógiai eljárásokra, de a gyakorlatban, amit módszertanként leírt, az annak fogható fel.
1996-ban az első publikáció (kódszám: TA0033) a hátrányos helyzetű gyermekek differenciált fejlesztésével foglalkozott.
A szerző – saját bevallása szerint – olyan fejlesztő projektben gondolkodik, amit heti két órában tartana, személyre szabott foglalkozások keretében, s a csoport alakulhatna csak cigány tanulókból, de szükség szerint a vegyes összetételt is elfogadhatónak tartja, azaz felemás módon, a „pozitív diszkrimináció” jegyében, elfogadja a szegregált és az integrált körülmények közötti foglalkozásszervezést is.
60 1997-ben (kódszám: TA0035) Tuza Tibor Romaprogram című, kifejezetten romafil, közleménye volt.
A szakcikkben a szerző arról ír, hogy véleménye szerint a cigánykérdés nem etnikai vagy szociális probléma, hanem egyszerűen emberi (emberjogi) kérdés.
Tuza szerint kölcsönös megbecsülés nem alakul ki, ha nem ismerjük egymást, ezért törekedni kell egy olyan művelődési anyag kidolgozására, ami segíti az interkulturális oktatás megvalósulását, s erre, az ő vezetésével, kísérlet formájában, sor is kerül egy olyan projektnek a formájában, aminek a címe: Cigány oktatási program, a helyi (intézményi) tantervek kidolgozásának segítése, valamint kiegészítő művelődési anyagok és programok biztosítása a cigány gyermekeket a nem cigány gyermekekkel együtt nevelő és oktató intézmények számára az interkulturális oktatás célkitűzéseinek szolgálatában.
kiemelt írás részletes elemzése
Kerényi Jánosné, Tolna megyében, A Tanító, 1978. január, 3-6
A szóban forgó publikáció műfaja: olyan körkép, ami (A Tanító/Tanító szaklap közlési gyakorlatához képest viszonylag) terjedelmes interjút tartalmaz Vida Jánosnéval (Tolna megyei osztályvezető-helyettes) és információkat Németh Zoltántól (Tolna megyei alsó tagozatos vezető szakfelügyelő), Tar Gyulánétól (Gyulaj alsófokú oktatási intézményeinek igazgatója), Illés Antaltól (tengelici általános iskola, diákotthon, művelődési ház igazgatója), Temesi Mátyástól (tengelici általános iskola igazgatóhelyettese), Temesi Mátyásnétól (tengelici tanítónő). Az írást az a Kerényi Jánosné készítette, aki az értekezésben jegyzett szerzőnek minősül, s aki A Tanító/Tanító című módszertani folyóirat felelős szerkesztője volt az 1978. 1.
számtól az 1991. 4. számig.
1978-ban a Tolna megyében című publikáció (kódszám: TA0001) szerint: a romák diákotthoni elhelyezését kiemelt célnak tartották, mert a Tolna megyei oktatás-nevelés-irányítás azt is szerette volna, ha évről-évre minél több roma tanuló szerez szakmai képzettséget annak érdekében, hogy be tudjon illeszkedni.
Az írás arról tanúskodik, hogy 1978-ban a Tolna megyei oktatás-nevelés irányítói között nem volt egységes álláspont arra vonatkozóan, hogy milyen módon kellene a cigány tanulókat oktatni. Egyszerre voltak hívei a roma és nem roma diákok együttnevelésének, ha az diákotthonban történt, azaz a családból történő kiemelés útján, s a szegregált cigány kollégiumnak is, mert az is együtt járt a családtól való távoltartással.
Az írás olyan roma oktatási-nevelési modellt kínál, amelyben lényeges elem a cigány családból való kiemelés. Ha ez utóbbi megtörtént, akkor nem látták akadályát a roma tanulók integrált körülmények közötti nevelésének, de az asszimilálódásra lehetőséget adó szegregációt is elfogadták, mert attól is a romák felemelkedését remélték.
A publikáció – modellezési szempontból való – eklekticizmusa előszele volt az MSZMP KB Politikai Bizottságának, 1979-ben kiadott, A magyarországi cigánylakosság helyzetéről című politikai dokumentumának, amely nem ismerte el a romák nemzetiségi jogait, de ugyanakkor már azt is elfogadhatónak tartotta, ha a roma közösség a társadalmi beilleszkedés útjaként nem az asszimilációt, hanem az integrációt választja. Valószínűleg a korszak ezen általános és roma
61 oktatáspolitikai légkörének a következménye az, hogy a cikk a szegregációs-integrációs modellbe illeszkedik.
Az írás jellege, stílusa, forráskezelése kevertnek mondható. Szerepelnek benne diagramok a Tolna megyei általános iskolák számának alakulásáról, önálló (osztott) tanulócsoportba járó alsó tagozatos tanulók arányáról, a berkörzetesített tanulók számának változásáról, a diákotthonban elhelyezett tanulók számáról, valamint a szakos ellátottság színvonaláról a körzeti központi iskolákról, tehát van mögötte empíria, amit valószínűleg Tolna megye tanügyigazgatási szakemberei bocsátottak Kerényi Jánosné rendelkezésére, ugyanakkor átszövi a teoretikus megalapozás is, miközben mégsem sorolható be egyetlenegy „iskolához” sem, amennyiben nem hivatkozik egyetlenegy kutató egyetlenegy tudományos munkájára sem.
ÖSSZEFOGLALÁS
1978 és 1997 között A Tanító/Tanító című szaklap hasábjain 39 olyan írás jelent meg, amely tartalmazta a „roma”, „cigány” vagy „etnikum” szavakat.
A 39 írás 11 műfajt fed le (interjú: 3, jegyzet: 1, levelezés: 1, módszertani leírás: 3, pályázat: 1, portré: 4, program: 3, recenzió: 4, tájékoztató írás: 15, tanulmány: 3, törvényi szabályozás: 1), amelyek között túlsúlyban van a tájékoztató írás (15db), de mivel 31 esetben csak kapcsolódó írásokról van szó (adatközlés: 2, adat- és információközlés: 2, információközlés: 21, utalás: 6), ezért a valóságban csak 8 olyan írás született, amelyekből roma oktatási-nevelési megközelítések vázolhatók fel.
Az adatokból kiderül, hogy A Tanító/Tanító című szaklap nagy mértékben érdeklődött a roma tematika iránt. 1978 és 1997 között csak 2 év volt (1988 és 1990), amikor még utalás szinten sem foglalkoztak a cigánysággal.
A publikációk műfaji sokfélesége is - a lap funkcióinak megfelelően – erőteljesebb, mint más lapok esetében, s árulkodó az a szám is, hogy a 39-ből 15 volt (az egyes esetekben romákra vonatkoztatható oktatási-nevelési elképzeléseket/modelleket tartalmazó) tájékoztató írás, illetve, hogy 31 esetben kifejezetten információközlés történt csak, ami arra utal, hogy a szaklap szerkesztősége különösen odafigyelt arra, hogy minél több – a romákra vonatkozó – információval segítse a tanítókat57
57 Darvai Tibor doktori disszertációjában részletesen is bemutatta a lapot (DARVAI Tibor, Oktatáspolitika és a Tanító című folyóirat a hatvanas években Magyarországon, Pécsi Tudományegyetem „Oktatás és Társadalom”
Neveléstudományi Doktori Iskola, Pécs, 2017 (doktori disszertáció).
62