ÚJ PEDAGÓGIAI SZEMLE
9.10. ÚJ KATEDRA NÉVJEGY NÉVJEGY
Cím: Új Katedra
Alcím: Pedagógusok-szülők-diákok lapja (1990.1.szám – 1997.december) Kiadó: 1990.1.szám – 1990.7.szám: Tankönyvkiadó Vállalat
1991.1.szám – 1991.10.szám: Summatech Kisszövetkezet 1992.1.szám – 1992.6.szám: Bárczi Géza Általános Iskola 1992/1993. 1. szám – 1993/1994.május -június: Calibra Kiadó 1994/1995.szeptember – 1996/1997.március: Okker Oktatási Iroda 1996/1997.április – 1997.december: Okker Kiadó Kft.
Szerkesztő Bizottság elnöke: 1990.4.szám: Beke Kata Főszerkesztő: 1990.1.szám – 1990.3.szám: Beke Kata
1990.4.szám - 1997.december: Pecsenye Éva Lap státusza: passzív (2020-ban nem működő folyóirat)
Szerzői Lista78 1.B.D. (UK1065) 2.Barlai Róbertné (UK1042) 3.Bornemissza L. (UK1046)
4.Burai Pál József (UK1088) 5.CS.H. (UK1101) 6.CS.M. (UK1085)
7.Csillei Béla (UK1054,UK1056,UK1058,UK1060, UK1066,UK1074,UK1075,UK1083, UK1090,UK1091,UK1094,UK1095, UK1098,UK1099,UK1105,UK1111, UK1113,UK1114)
8.Csillei Csaba (UK1081)
9.Csirke József (UK1047,UK1052) 10.Csonka Kati (UK1049)
11.Dombóvári Anita (UK1062) 12.Dr.Bóra Ferenc (UK1096) 13.Dr.Farkas Olga (UK1073) 14.Farkasné Egyed Zsuzsa (UK1106) 15.Goór Judit (UK1057) 16.K.T. (UK1063) 17.Menyhárt Melinda (UK1064) 18.Paksi Éva (UK1104) 19.Pápai (UK1112)
20.Pápai Gyuláné (UK1048,UK1115) 21.Pa-ul (UK1045,UK1055) 22.Pecsenye Éva (UK1102)
23.Radó Péter (UK1087) 24.Savanya Antalné (UK1068) 25.Szávai István (UK1044) 26.Ujlaky István (UK1061)
78 A szerzői listánál a szerzők által közölt szakcikkeket „A vizsgálati minta bemutatása” című függelék kódszámai alapján sorolom fel zárójelben. /S csak a jelentős, ismert vagy többször szereplő szerzők adatait dolgozom fel/
119
„SZEMLÉLETMÓD” SZERINTI ADATOK 16.számú ábra
1990 és 1997 között az Új Katedra hasábjain 17 olyan írás jelent meg, amely valamilyen romákkal kapcsolatos oktatási-nevelési modellre, egyáltalán a roma származású tanulók iskolázása iránti szakmai érdeklődésre enged következtetni, de ezek a publikációk rendkívül egyenetlen tempóban kerültek be a lapba. A vizsgált 8 évből 4 évfolyamban (1990, 1991, 1993, 1994) egyáltalán nem foglalkoztak a roma tematika ilyen irányú megközelítésével. Az „üres évjáratok” azt tükrözik, hogy a szaklap Antall-Boross-kormányok alatti korszaka volt az, amikor szerkesztői, szerzői nem érdeklődtek igazán afelől a kérdés felől, hogy miként és hogyan lehetne a roma gyermekeket sikeressé tenni az iskolában (egyedül 1992-ben jelent meg a disszertáció vizsgálati körébe tartozó írás (összesen 3 db)), a Horn-kormány időszaka alatt viszont (1995-1997) 14 – az értekezés szempontjából – releváns írás jelent meg, vagyis a konzervatív rezsim idején a pedagógiai orgánum kevésbé fokozott figyelmet tanúsított a roma gyermekek iskolai sikerességének kérdése iránt, míg a szociálliberális kormányzás alatt erőteljesen napirenden tartotta a roma gyermekek sikeres iskoláztatásának kérdését.
A 9. szemléletmód szerinti összefoglaló táblázat alapján a következőket lehet megállapítani:
Az Új Katedra szerzői 1992-ben kizárólag etnikus szemlélettel közelítették meg a roma tanulók iskolai problémáit, azaz az oktatásukkal-nevelésükkel kapcsolatos gondokat a kultúrájukból (szocializációs és szociokulturális deficitjükből) vezették le, s ez a tendencia erőteljesen jelen volt 1995-ben is, ugyanis ahogyan 3 írás (kódszám: UK1054,UK1056,UK1060) volt etnicizáló 1992-ben, úgy szintén 3 publikáció volt etnikus 1995-ben is (kódszám:
UK1075,UK1084,UK1087), amelyhez képest csak halvány előszele volt a progresszívebb megközelítésnek az, hogy az Új Katedra közölt egy olyan írást is 1995-ben, amely a roma gyermekek interkulturális nevelése mellett tette le a voksát (kódszám: UK1081). 1996-ban aztán nagy fordulat következett be. Egyrészt az addig témanegligálás, illetve a 3-4 írás/év szerinti témamegjelenítés helyett már 7 – az értekezés szempontjából – releváns írás jelent meg, s ebből csak 1 volt az etnikus megközelítés (kódszám: UK1097), míg 3-3 írás vagy a roma
120 diákok multikulturális (kódszám: UK1099,UK1100,UK1103) vagy az interkulturális (kódszám: UK1094,UK1095,UK1104) nevelése-oktatása mellett tette le a voksot. 1997-ben ismételten megcsappant a releváns írások mennyisége (mindössze 3 jelent meg, de ezek kivétel nélkül már a progresszív pedagógiai megközelítések előhírnökei voltak, amennyiben kizárólagosan csak az interkulturalizmust (kódszám: UK1113,UK1114) és a multikulturalizmust (kódszám: UK1116) propagálták.
FONTOSABB ÍRÁSOK
1995-ben Csillei Béla Szemben a kihívásokkal – Romafiatalok az értelmiséggé válás útján című írása (kódszám: UK1075) a Kalyi Jag Roma Nemzetiségi Szakiskola etnikus (jelen esetben nemzetiségi) modelljét mutatja be, amelynek során az interjúalanyok (Pálfy György igazgató, Choli Daróczi József igazgató-helyettes) arról értekeznek, hogy az oktatási intézmény miként faragja le a roma gyermekek szocializációs és szociokulturális hátrányait, illetve, hogy miként erősítik a roma identitást a roma kultúra, szokások, hagyományok megismertetésével, valamint a lovári nyelv tanítása által.
Szintén 1995-ben jelent meg Csillei Csaba A NAT része – A „másságról” az általános iskolában című írása (kódszám: UK1081). A publikáció az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat oktatási programját mutatja be. A közleményből kiderül, hogy az OCKÖ pedagógiai koncepciója figyelembe veszi a roma tanulók szocializációs és szociokulturális hátrányait, azt az előítéletes társadalmi milliőt, amely a roma közösséget körbeveszi, s ezek feloldásához az általános iskolák felső tagozatosai számára kínál interkulturális pedagógiai programot, amellyel a roma és nem roma diákokat közelíteni akarja egymáshoz. Az OCKÖ pedagógiai koncepciója tartalmazza a NAT-hoz igazodó módszertani segédanyagokat, szöveggyűjteményeket, szemléltetőeszközöket, át- és továbbképzéseket, valamint a nem roma gyermekek és a roma szülők bevonását az interkulturális pedagógiai folyamatokba.
1995-ben jelent meg Radó Péter 52 oldalas, A kisebbségi oktatás fejlesztése című írása is (kódszám: UK1087), amely az Új Katedra 1995.novemberi számának képezte a mellékletét. A szerző ebben a publikációban írt a roma problémavilágról, a roma tanulók részvételéről a közoktatásban, a roma oktatási programokról, arról, hogy szerinte etnikus alapokon kell kezelni a roma gyermekek oktatási problémáit, de tárgyalta a vonatkozó intézményrendszer kérdéskörét is, valamint azt, hogy a közoktatáson belül esélyegyenlőséget kell biztosítani, hogy vannak speciális képzési modellek, s hogy ki kell alakítani egy fejlesztési-támogatási rendszert.
1996-ban Csillei Béla tollából jelent meg a Küzdelem a kirekesztés felszámolásáért – Romológiai Tanszék a Zsámbéki Tanítóképző Főiskolán című írás (kódszám: UK1095), amely egy interjú a tanszék vezetőjével, Dr.Várnagy Elemérrel. A publikációban az interjúalany a
„frissen alakult” tanszék létrejöttéről, működéséről, munkatársairól és filozófiájáról nyilatkozik, amelyből – többek között – az is kiderül, hogy a hallgatókat megismertetik az interkulturális nevelési stratégiák lehetőségeinek alkalmazásával és módszereivel.
Szintén 1996-ban jelent meg a Maugli én vagyok – Otthon-kollégium Nyírteleken című írás (kódszám: UK1097), amelyben a Lázár Péter (roma pedagógus) nevével fémjelzett iskolai gyakorlat és kollégiumi szolgáltatás létrehozásának és működésének körülményeivel ismerkedhetett meg a korabeli olvasó. Az írás alternatív pedagógiai módszereket vonultat fel, ugyanakkor mégis etnikus modell is, mert a roma gyermekek kulturális (szocializációs és
121 szociokulturális) deficitjéből indul ki, csak éppen nem negatív, hanem pozitív diszkriminációs éllel.
1996-ban jelent meg Paksi Éva „Roma Esély” című írása is (kódszám: UK1104), amely az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat, valamint a Lungo Drom Országos Érdekvédelmi Cigányszövetség által alapított szolnoki Roma Esély Alapítványi Szakiskola működését mutatja be. A publikációból kiderül, hogy az oktatási intézményben roma és nem roma gyerekek tanulnak együtt, de ebben az esetben a romák kínálnak esélyt a tanulásra nem roma diákoknak is. Az iskolában interkulturális nevelés folyik, ami nem jelenti azt, hogy a tanulóknak kötelező roma kultúrát és történelmet tanulni, hanem azt, hogy párhuzamosan összehasonlítják a roma és nem roma kulturális emlékeket és értékeket abból a célból, hogy a gyermekek számára kiderüljön: a roma kultúra nem jobb vagy rosszabb, mint a másik, hanem ugyanolyan.
Kiemelt írás részletes elemzése
Csillei Béla, Iskolakísérlet Tiszabőn – Cigánygyerekek esélyközelben, Új Katedra, 1992, 6.szám, 8-9
1992-ben jelent meg, az értekezésben (a 10 leggyakoribb publicisták között is) jegyzett szerzőnek minősülő, Csillei Béla Iskolakísérlet Tiszabőn – Cigánygyerekek esélyközelben című írása (kódszám: UK1054), amely arról értekezett, módszertani eszközöket bemutatva, hogy a roma gyermekek kultúrájára (szocializációs és szociokulturális deficitjére) építve, Freinet- és Waldorf-pedagógiai elemek (tanítási eljárások) alkalmazásával, miként lehet kialakítani egy olyan pedagógiai programot, amely által sikeresek lehetnek a roma tanulók is az iskolában, azaz a módszertani írás olyan etnikus modellt képvisel, amely az etnicitást összeköti a reformpedagógiai módszerekkel is. A kísérletet Imrei István vezette, aki néhány év múlva maga is beszámolt a kísérletről (IMREI, I. és BALOGH, K. (1996). Szomorú történet, hogy Imrei István cikke után 1 évvel Mészáros Anita már a kudarcról számolt be (MÉSZÁROS, A. (1997), de Imrei István is azt írta 1998-ban: „Ami a műhely utolsó évének kudarcait illeti (nem sikerült a 9–10. osztályt Tiszabőn folytatni), mára nyilvánvaló számomra, hogy egyedül nem lehet egy hagyományos iskolai közegben személyiségfejlesztő pedagógiákra épült programmal folyamatosan működni”79 (IMREI, I. (1998). Hogy mégis voltak azonban a pedagógiai kísérletnek szép eredményei, azt Wizner Vég Balázs foglalta össze A Palacsinta hangja című azon kiadványban, amely a tiszabői roma gyermekek munkáit mutatta be (WIZNER VÉG, B.
(1999).
Az általános és roma oktatáspolitikai környezetet illetően fontos momentum, hogy a fentebb módon kialakított innováció nyilvánvalóan a rendszerváltásnak a terméke, amennyiben 1992-ben már nyíltan lehetett beszélni a romák kisebbségi státuszáról, s az ahhoz kötődő oktatási-nevelési jogokról, valamint a roma kulturálisa sajátosságokat megőrizni kívánó pedagógiai modellek létrehozásáról és gyakorlásáról.
Az írás nem tartalmaz empirikus kutatási eredményeket és elméleti szakirodalomra sem hivatkozik, ezért olyan publikációnak minősíthető, amely pozitív példaként szemlélteti azt, hogy a roma közösség szociokulturális deficitjeire mennyiben adhatnak hatékony választ a reformpedagógiai módszerek, ugyanakkor arra nem tér ki, hogy ezeket mennyire lehet általánosítani, hogy milyen (a szegregáció újabb formájához vezető) veszélyei vannak annak,
79 IMREI István, A tiszabői Freinet-műhelyről, Iskolakultúra, 1998, 12.szám, 101
122 ha azt sugallják, hogy kizárólagosan reformpedagógiai eljárások keretei között oktathatók hatékonyan a cigány gyerekek.
ÖSSZEFOGLALÁS
1990 és 1997 között az Új Katedra című szaklap hasábjain 76 olyan írás jelent meg, amely tartalmazta a „roma”, „cigány” vagy a roma értelemben használt „etnikum” szavakat.
A 76 írás 16 műfajt fed le (információ: 6, interjú: 12, jegyzet: 10, levelezés: 1, mese: 1, módszertani leírás: 1, novella: 1, pályázat: 2, portré: 1, program: 6, reklám: 1, riport: 6, tájékoztató írás: 20, tanulmány: 6, terv: 1, tudósítás: 1), amelyek között túlsúlyban vannak a tájékoztató írások (20db), az interjúk (12db) és a jegyzetek (10db), de mivel 59 esetben csak kapcsolódó írásokról van szó (ábrázolás: 5, adat- és információközlés: 3, információközlés: 35, utalás: 16), ezért a valóságban csak 17 olyan írás született, amelyekből roma oktatási-nevelési megközelítések vázolhatók fel.
1990 és 1997 között az Új Katedra foglalkozott a roma tematikával, de rendkívül egyenetlen tempóban. 1990-ben, 1991-ben, 1993-ban, 1994-ben egyáltalán nem jelent meg – a jelen értekezés vizsgálati körébe tartozó – roma oktatási-nevelési modellt felvázoló cikk, s az is megállapítható, hogy az Új Katedra az Antall-Boross-kormányok időszakában alig érdeklődött a téma iránt, amennyiben kizárólag 1992-ben közölt 3 db „roma írást”, a Horn-kormány időszaka alatt viszont száznyolcvanfokos fordulatot vett az orgánum, látványosan fellendült a lap szerkesztőinek és szerzőinek a kérdés iránti érdeklődése, amit az mutat, hogy ebben a korszakban (3 év leforgása alatt) 1995-től 1997-ig az Új Katedra 14 db – a jelen értekezés témájába vágó - cikket is közölt.
A különböző modellek felfogásbeli tendenciáit illetően az állapítható meg, hogy 1992 és 1995 között olyan publikációkat közölt az Új Katedra (összesen 6 db-ot), amelyek etnikus alapokon közelítették meg a roma gyermekek iskoláztatásának kérdéseit, azaz azt állították vagy azt sugallták, hogy a roma diákok oktatási-nevelési problémái a kultúrájukból (szocializációs és szociokulturális deficitjükből) eredeztethető, de 1995-ben 1 írás erejéig már megjelent az interkulturalizmus gondolata is, mint lehetséges modell. 1996-ban aztán a multikulturalizmus és az interkulturalizmus javaslata abszolút teret nyert. 3-3 írás javasolta a multi- vagy interkulturális nevelés lehetőségét, s már csak 1 publikáció ragaszkodott továbbra is az etnikus szemlélethez azért, hogy 1997-re teljesen eltűnjön, ez a gondolat, s hogy az Új Katedra hasábjain már kizárólagosan csak a multikulturalizmusról és az interkulturalizmusról cikkezzenek.
123