A „kiemelt írásokban” hivatkozott szerzők rangsora
9.7. ÓVODAI NEVELÉS NÉVJEGY NÉVJEGY
100
9.7. ÓVODAI NEVELÉS
101 20.Gaál Károlyné (OV0841)
21.Göttli Istvánné (OV0855) 22.Gulyás Andrásné (OV0843) 23.Hagymási Józsefné (OV0837) 24.Hajnal Istvánné (OV0868) 25.Harcsa Ferencné (OV0859) 26.Hillebrand Vince Márióné (OV0838) 27.Horváth Béla (OV0856) 28.Irázi Istvánné (OV0844) 29.K.M. (OV0845) 30.Kaposvári Lászlóné (OV0867) 31.Karakas Józsefné (OV0886) 32.Kasza Józsefné (OV0893) 33.Kelemen Andrásné (OV0871) 34.Kovács Éva (OV0861) 35.Kulcsár Simonné (OV0842) 36.Kundrák Jánosné (OV0851) 37.Lencsés Tamásné (OV0884) 38.Máté Martonné Korb Erzsébet (OV0894) 39.Matyovszky Mária (OV0841) 40.Medgyasszayné Rantal Judit (OV0885) 41.Mohai Jánosné (OV0840) 42.Nagy Jenőné (OV0879) 43.Pálfy Magdolna (OV0876) 44.Papp Antalné (OV0873) 45.Pávai Istvánné (OV0875) 46.Pethő Ágnes (OV0891) 47.Pusztai Lajosné (OV0860) 48.Rácz Gyöngyi (OV0863) 49.Radicsné Pintér Ilona (OV0892) 50.Richterné Kropf Anikó (OV0858) 51. Ruhmann Imréné (OV0843) 52.Szabadi Ilona (OV0847) 53.Szántó Lajosné (OV0829) 54.Tatai Imre (OV0866) 55.Tézli Károlyné (OV0857) 56.Trencsényi László (OV0862) 57.Urbán Anna (OV0861) 58.Varga József Antalné (OV0853) 59.Varga Lászlóné (OV0852) 60.Vass Dánielné (OV0880) 61.Zsoldos Júlia (OV0872) 62.Zsoldos Z. Julianna (OV0888)
102
„SZEMLÉLETMÓD” SZERINTI ADATOK 14.számú ábra
1978 és 1997 között az Óvodai Nevelés hasábjain mindössze 26 olyan írás jelent meg, amely valamilyen romákkal kapcsolatos oktatási-nevelési modellre enged következtetni, de ezek a publikációk is rendkívül egyenetlen tempóban kerültek be a lapba. A vizsgált 20 évből 4 évfolyamban (1984, 1992, 1993, 1994) egyáltalán nem foglalkoztak a roma tematika ilyen irányú megközelítésével. Az „üres évjáratok” azt tükrözik, hogy a szaklap rendszerváltás környéki korszaka volt az, amikor szerkesztői, szerzői nem érdeklődtek igazán afelől a kérdés felől, hogy miként és hogyan lehetne a roma gyermekeket sikeressé tenni az iskolában (feltehetőleg a közoktatási rendszer strukturális változásai miatt), s ezt a benyomást erősíti az is, hogy a szocializmus 12 éve alatt (1978-1989): 24, a rendszerváltás utáni időszak 8 éve alatt (1990-1997): 2 – az értekezés szempontjából – releváns írás jelent meg, vagyis a magát szocialistának nevező állam idején, ha nem is túlzott mértékben, de a pedagógiai orgánum fokozottabb figyelmet tanúsított a roma gyermekek iskolai sikerességének kérdése iránt.
A 7. szemléletmód szerinti összefoglaló táblázat alapján a következőket lehet megállapítani: A az Óvodai Nevelés szerzői 1978 és 1988 között inkább a roma tematika etnikus megközelítésében gondolkodtak a roma gyerekek iskolázását illetően, azaz a velük kapcsolatos oktatási-nevelési problémákat a roma kultúrából (szocializációs/szociokulturális deficitjéből) vezették le (kódszám: OV0827, OV0836, OV0837, OV0838, OV0839, OV0843, OV0844, OV0854, OV0857, OV0860, OV0873, OV0881), de 1981 (kódszám: OV0842),1983 (kódszám: OV0859),1986-ban (kódszám: OV0874) szegregációs elképzelések is születtek, amelyek mellett az integrációs modell – ha rendkívül ritkán is, de képviseltette magát 1979-ben (kódszám: OV0835), 1986-ban (kódszám: OV0871, OV0875), 1987-ben (kódszám: OV0876, OV0877) és 1997-ben (kódszám: OV0893). A roma tematika szociális megközelítése 1978-ban (kódszám: OV0829, OV0833) és 1985-ben (kódszám: OV0866) merült fel, az interkulturalizmus modellről pedig csak egyszer, 1985-ben (kódszám: OV0863), esett szó,
103 mint ahogyan a szegregációs-integrációs-modellről is, csak ez utóbbiról 1990-ben (kódszám:
OV0884). A releváns 26 írásból 12 közelítette meg etnikus szemlélettel a roma gyermekek óvodáztatásának kérdéseit, 3 akart szegregálni, 1 integrálva szegregálni, s csak 10 írás képviselt progresszívebb gondolkodás módot (integrációs modell: 6, interkulturalizmus modell: 1, roma tematika szociális megközelítése: 3)
Összegzően azt lehet megállapítani, hogy az Óvodai Nevelés a Kádár-korszakban foglalkozott erőteljesen a roma gyermekek óvodáztatásának kérdéseivel, mégpedig feltehetőleg azért, mert a korszellemnek megfelelően a roma emberek – a nem roma emberekkel együtt – egyenjogú tagjai voltak a társadalomnak, de olyan hátrányos helyzetű néprétegnek tekintették őket, amelynek a felemelkedése/felzárkóztatása érdekében kulcsfontosságúnak tartották a roma gyermekek minél korábbi szocializálását/felkészítését az iskolára, ugyanakkor döntő többségében az írások a roma szocializációs/szociokulturális deficitből indultak ki, emiatt elfogadhatónak tartották a roma gyermekek szegregálását vagy integrálva szegregálását is, s csak csekélyebb mértékben álltak szemben ezzel a megközelítéssel az integrációt követelők, a roma oktatási kérdéseket szociális nézőpontokból kezelni akarók, míg az interkulturalizmus teljesen elsikkadt ezek között a szemléletek között úgy, hogy a rendszerváltás után is 1990-ben csak 1-szer fordult elő olyan eset, amikor elindultak az etnikus, szegregáló szemlélettől az integrálva szegregálás felé, illetve 1997-re olyan attitűd felé, hogy kizárólag a roma gyermekek integrációját követeljék.
FONTOSABB ÍRÁSOK
1978-ban Barna Lujza Az óvodás korú cigánygyermekek rendszeres nevelésének, oktatásának helyzetéről és feladatairól című írása (kódszám: OV0827) arról értekezett, hogy a roma óvodások beóvodáztatása nem elégséges, s a roma gyermekek és a szüleik is olyan sajátos problémákkal küzdenek, amelyeket egyedül nem tudnak megoldani. Barna Lujza szerint a roma szülők és roma gyermeke is egyaránt gyanakvók, hirtelenek és meggondolatlanok, ráadásul a roma óvodások mozgása fejletlen, kézügyességük gyenge, szókincsük primitív, nem játszanak elmélyülten és kitartóan. A nem roma óvodás társaikkal szemben fenntartásaik vannak, könnyen megsértődnek és visszahúzódnak. A szerző szerint rövid idő alatt kevesebb eredmény várható, de hosszabb távon a roma gyermekek beóvodáztatása a gondok megoldásához vezethet.
Szintén 1978-ból való Szántó Lajosné Gyermekvédelem a vésztői óvodákban című írása (kódszám: OV0829), amely a roma gyermekek problémáit szociális gondként határozza meg, s azt taglalja, hogy a roma óvodások szegénységét milyen kompenzációs segítséggel orvosolták (ruha, cipő, felszerelés vásárlása). A szerző szerint, ha a pedagógus szeretetteljes bánásmóddal viszonyul a roma gyermekekhez, akkor az meghozza az eredményét. Szántó Lajosné fontos faktorként nevezi meg, hogy a nem roma szülők és nem roma gyermekek elfogadták a roma óvodásokat, ugyanakkor ír arról, hogy fontos a roma szülők együttes felelősségének a kialakítása, az életrend és a jószokások rögzítése, a gondozáskötelesség, amelyekkel vannak még problémáik.
1981-ben született Kulcsár Simonné tollából A feladatlapok alkalmazása cigányóvodában című írás (kódszám: OV0842), amely arról ír, hogy Ibrányban 1973 óta működik szegregált roma óvoda. A szerző szerint a roma óvodások nyelvi gondokkal küszködnek. Nem beszélnek és nem értenek magyarul. A kötetlen foglalkozásokról nehéz áttérni velük a kötelező foglalkozásra.
Sok a gond velük a környezeti és matematikai foglalkozásokon. A központi feladatlapok nehezek nekik, ezért külön feladatlapokat kell készíteni számukra.
104 Szintén 1981-ben jelent meg Gulyás Andrásné és Ruhmann Imréné A társadalmi normák elfogadására nevelünk című írása (kódszám: OV0843), a szerzők arról számolnak be, hogy a roma gyermekeket akkor is felveszik az óvodába, ha az anya otthon van és nem dolgozik, hogy óvodájukban emelkedett a felvett roma gyermekek száma. Az írás szerint a szociálisan rászorultak esetében napközis ellátást és egész napos óvodai elhelyezést is biztosítanak. Az óvoda a helyi tanácstól anyagi támogatást kér az igényjogosultaknak (hozzájárulást a térítési díjhoz, díj átvállalását, rendkívüli nevelési segélyt, rendszeres nevelési segélyt). Az óvónők családlátogatást végeznek, s ez alapján döntenek a segítés lehetőségeiről, a gyermekek felzárkóztatási módjairól. Megismertetik a szülőkkel az óvodai követelményeket, s a feladataikat a gyermekeikkel. Próbálják befolyásolni az életmódjukat, de ez kevésbé sikerül. A munkát hátráltatja, hogy a roma szülők gyermekeiket nem járatják rendszeresen óvodába.
1983-ban jelent meg Harcsa Ferencné tollából A nyírbátori cigányóvoda (kódszám: OV0859) című írás. A szerző szerint a roma gyermekek fejlettebb szintre hozása miatt tartották indokoltnak a szegregált óvoda létrehozását. A 2 csoportot úgy tudták elindítani, hogy az óvónők végigjárták a telepet, hogy megnyerjék a szülőket. Volt, aki szívesen engedte a gyermekét, volt, aki fenyegetőzőtt, végül többszörös beszélgetés és írásos felszólítás után elindulhatott a 2 csoport. Az óvodavezetése meghívja a családokat rendezvényekre, ahol a gyermekeik által készített ajándékokat kapják meg, s egyre több roma szülő megy el a szülői értekezletekre, a nyílt napokra, egyre inkább érdeklődnek az óvodai nevelés iránt. Van olyan roma család, ahol gond a ruha és a cipő megvásárlása, ezért ha az óvoda igazolást állt ki arról, hogy a roma család gyermeke rendszeresen jár óvodába, akkor a tanács az óvoda gyermekvédelmi felelősének segélyt utal ki, amiből az ruhaneműt vesz az érintett roma óvodásnak. Ha egy tanköteles korú roma gyermeket nem tudnak bevinni az óvodába, ott a tanács a törvény erejével lép fel, amely roma gyermekek viszont rendszeresen bejárnak az óvodába, azokat jól felszerelt eszköztár, higiénikus környezet, ingyenes étkezés, fogmosó felszerelés, intézeti ágynemű, tornaruha várja. Az óvodát próbálják úgy megszervezni, hogy a roma gyermekek iskolaéretté váljanak, s ez sikerül is, mert döntő többségük normál osztályba nyert felvételt, csak 2-3 került korrekciós osztályba, illetve 1 kisegítő iskolába.
1985-ben Rácz Gyöngyi jegyezte Az óvoda és a cigánycsalád kapcsolata című írást (kódszám:
OV0863), amelyben a szerző az interkulturális modell azon koncepciója mellett tört lándzsát, amely szerint szemléletváltásra van szükség mind az óvoda, mind a roma család részéről ahhoz, hogy a roma gyermekek óvodai nevelése általánossá váljék. Rácz Gyöngyi szerint az óvodának figyelembe kell vennie a roma etnikum hagyományait, kultúráját, anyanyelvét, s – a nem roma gyermekek esetéhez hasonlóan – az óvodai nevelőknek a roma családokkal is kapcsolatot kell tartaniuk. Az adott mikrokörnyezetben arra kell törekedniük, hogy a roma és nem roma gyermekek együttélése minél természetesebb legyen.
1987-ben Pálfy Magdolna Az óvoda és a család kapcsolata a beszoktatás idején (kódszám:
OV0876) arról szólt, hogy el kell érni, hogy minél több roma gyermek óvodába kerüljön, különösen azért, mert a roma szülők sajátos helyzetük miatt még mindig félnek beadni őket oda. A szerző ajánlja, hogy a szülőknek engedjék meg a jelenlétet a beszoktatásnál, hogy megtapasztalják azt, hogy gyermekeik diszkriminálását nem engedik meg. Pálfy azt is javasolja (mai fogalomhasználattal: az integrációs/közösségi/inklúziós nevelés szellemében), hogy ha az adott roma családokban jelen van még az ősi roma foglalkozások művelése (kosárfonás, seprűkészítés, kukoricaháncsból és fából való eszköz- és tárgykészítés), akkor vonják be a roma szülőket a csoportszoba díszítésébe, apróbb eszközök, játékok készítésébe. A szerző szerint
105 fontos lenne, hogy képzettebb, fiatal roma szülők kerüljenek bele a szülői munkaközösség vezetésébe.
1990-ben Lencsés Tamásné Cigánygyermekek fejlesztése című írása (kódszám: OV0884) Esztergom roma óvodásairól szól, arról, hogy 1982-től szegregált formában fejlesztették őket, heroikus munkával leküzdve a számtalan szocializációs/szociokulturális deficitet, míg nem a roma szülők – a korszak kedvező társadalompolitikájának következtében – olyan fejlődésen mentek keresztül, hogy negatív megkülönböztetésnek érezték a külön roma csoportot, s ez megteremtette a feltételeket ahhoz, hogy 1989-től heterogén csoportokba szervezzék őket, amelyet megelőzött egy a roma és nem roma szülőknek külön-külön szervezett beszélgetés, majd 1989. májusában egy roma és nem roma szülőkből álló összevont értekezlet, amelynek során a nem roma szülők elfogadták, hogy találkozni fognak roma társaikkal, illetve, hogy gyermekeiknek lesznek roma barátai is.
1997-ben Kasza Józsefné Cigány gyerekek fölzárkóztatása című írásában (kódszám: OV0893) a roma gyermekek integrált körülmények között történő neveléséről számol be, amelynek keretében a Soros Alapítvány finanszírozásával a roma óvodásoknak külön 20-25 perces fejlesztő programokat is szerveznek.
kiemelt írás részletes elemzése
Dr.Vincze Tiborné, Az óvoda személyiségfejlesztő hatása a cigánygyermekekre, Óvodai Nevelés, 1979, 6.szám, 211-213
1979-ben Dr.Vincze Tiborné, aki az értekezésben nem minősül jegyzett szerzőnek, Az óvoda személyiségfejlesztő hatása a cigánygyermekekre című tanulmányban (kódszám: OV0835) egy olyan vizsgálatról számolt be, amit Somogy megyében végeztek etnikailag heterogén és homogén összetételű óvodáscsoportokban. A kutatás eredménye az volt, hogy a roma gyermekek integrált körülmények között zajló nevelése eredményesebb, mint a szegregált környezet, azaz a szakcikk az integrációs-modellt nevezte meg (roma vonatkozásban) hatékony oktatási-nevelési módszerként.
Az írás ezen – szakmai téren vállalt – bátor színvallása valószínűleg annak is köszönhető, hogy habár a ’70-es évek végén a szocialista hatalom még mindig nem ismerte el a roma közösség nemzetiségi jogait, már azt is hirdette, hogy a cigányság társadalmi beilleszkedésének nem csak az asszimiláció lehet az útja, hanem a kulturális sajátosságok megtartása melletti integráció is, azaz a „hatalom” - 1979-től - nem tiltotta az olyan gondolatok közzétételét, amelyek szembe mentek a korábbi évtizedek roma oktatáspolitikai irányvonalával, azzal, hogy a tanulásszervezésben évtizedek óta jelen volt a roma gyermekek etnikai alapú szegregációja, valamint hogy a szocialista hatalom a szegregálva integrálást tartotta a leginkább járható útnak a romák esetében.
A szakcikk nem teoretikus, nem hivatkozik szakirodalmi-elméleti háttérre, ugyanakkor empírikus, amennyiben az integrációs-modell – szegregációval szembeni – eredményesebb voltát, egy a Somogy megyében, 137 (homogén és heterogén csoportba járó) hatéves roma gyermek körében, elvégzett vizsgálat alapján állapították meg.
106 ÖSSZEFOGLALÁS
1978 és 1997 között az Óvodai Nevelés című szaklap hasábjain 69 olyan írás jelent meg, amely tartalmazta a „roma”, „cigány” vagy a roma értelemben használt „etnikum” szavakat.
A 69 írás 13 műfajt fed le (helyesbítés: 1, interjú: 1, jegyzet: 1, levelezés: 1, módszertani leírás:
11, pályázat: 4, recenzió: 1, riport: 1, szemle: 2, tájékoztató írás: 36, tanácskozáson elhangzott előadás(ok) leirata: 4, tanulmány: 4, tudósítás: 2), amelyek között túlsúlyban vannak a tájékoztató írások (36db) és a módszertani leírások (11 db), de mivel 43 esetben csak kapcsolódó írásokról van szó (ábrázolás: 1, adatközlés: 1, adat- és információközlés: 8 információközlés: 27, utalás: 6), ezért a valóságban csak 26 olyan írás született, amelyekből roma oktatási-nevelési megközelítések vázolhatók fel.
1978 és 1997 között az Óvodai Nevelés foglalkozott a roma tematikával, az írások 55%-a (38 db cikk) elsősorban a romákról szóló információt adott át (tájékoztató írás: 36, tudósítás: 2). s ez akkor is igaz állítás, ha a tájékoztató írások egyes esetekben tartalmaztak romákra vonatkoztatható oktatási-nevelési elképzeléseket/modelleket is. Olyan publikációt, amely kizárólag azzal foglalkozott volna, hogy hogyan és miként lehetne sikeresen oktatni-nevelni a roma diákokat, a Kádár-rendszer 1 évében (1984) és a rendszerváltás után 3 évig (1992, 1993, 1994) eleve nem is jelentetett meg, a többi esetben viszont (s ebbe beletartozik modellezési szempontból a tájékoztató írások egy része is) évente általában 2 és 9 darab számú – a jelen értekezés tárgykörébe tartozó – publikáció került közlésre.
Az Óvodai Nevelés romákra vonatkoztatható oktatási-nevelési modellkínálata csak a Kádár-korszak szempontjából értékelhető, mivel a 26 írásból 24 akkor jelent meg, s az állapítható meg róla, hogy a roma tematika etnikus megközelítése (kódszám: OV0827, OV0836, OV0837, OV0838, OV0839, OV0843, OV0844, OV0854, OV0857, OV0860, OV0873, OV0881), a szegregáció elfogadása (kódszám: OV0842,OV0859,OV0874) jellemezte leginkább, amellyel szemben kiemelkedő eltérést jelentett Rácz Gyöngyi interkulturalizmusa 1985-ben (kódszám:
OV0863), Pálfy Magdolna integrációs/közösségi/inklúziós felvetése 1987-ben (kódszám:
OV0876), valamint a rendszerváltás után, 1990-ben, az áttérés a szegregációs-integrációs- modellre Esztergomban (kódszám: OV0884), majd 1997-ben az integráció alapeszménnyé tétele Kasza Józsefné írásában (kódszám: OV0893).
107