ISKOLAKULTÚRA NÉVJEGY NÉVJEGY

74

9.4. ISKOLAKULTÚRA

75 33.Kereszty Zsuzsa (IS0194)

34.Kiss Éva (IS0151) 35.Kocsis Károly (IS0200) 36.Kolics Pál (IS0175) 37.Kontra Miklós (IS0257) 38.Kovách Árpád (IS0230) 39.Kovács Katalin (IS0198)

40.Kovalcsik Katalin (IS0204, IS0226) 41.Krajnyák Lászlóné (IS0174)

42.Lakatos Béla (IS0222)

43.Lengyel László (IS0171, IS0173, IS0197) 44.Liskó Ilona (IS0159) 45.Makai Éva (IS0250)

46.Maráczy Ernő (IS0192) 47.Mucsina Gyuláné (IS0187) 48.Nagy Ferenc (IS0144) 49.Nagyné Volopich Mária (IS0233)

50.Örkény Antal (IS0216, IS0255) 51.Pálfai Márton (IS0249)

52.Pálfy György (IS0228) 53.Polányi Imre (IS0213) 54.Pólya Zoltán (IS0231) 55.Rácz Gyöngyi (IS0144) 56.Radó Péter (IS0220) 57.Réger Zita (IS0227) 58.Rigó Rozália (IS0224) 59.Rózsavölgyi Adél (IS0225) 60.S.Benedek András (IS0191) 61.Sághy Erna (IS0202) 62.Sajó Ingrid (IS0179)

63.Szabó Ildikó (IS0216, IS0217, IS0255) 64.Szabó János (IS0219)

65.Szegál Borisz (IS0223) 66.Szemán Józsefné (IS0214) 67.Szépe György (IS0203) 68.Szirmainé Kövessi Erzsébet (IS0229) 69.Szoleczky Emese (IS0241) 70.Takács Viola (IS0184)

71.Tátrai Zsuzsanna (IS0193) 72.Tilkovszky Lóránt (IS0212)

73.Trencsényi László (IS0172, IS0242) 74.Vadasi Béláné (IS0228)

75.Vámos Ágnes (IS0199) 76.Varga Gusztáv (IS0228) 77.Vég Katalin (IS0246) 78.Végh Mihályné (IS0188)

79.Zalán Tibor (IS0166, IS0167, IS0180, IS0211) 80.Zsolnai Ferenc (IS0249)

81.Zsolnai József (IS0150, IS0152)

76

„SZEMLÉLETMÓD” SZERINTI ADATOK 11.számú ábra

1991 és 1997 között az Iskolakultúra hasábjain 22 olyan írás jelent meg, amely valamilyen romákkal kapcsolatos oktatási-nevelési modellre enged következtetni, de ezek a publikációk is rendkívül egyenetlen tempóban kerültek be a lapba. A vizsgált 7 évből 1991-ben: 0, 1992-ben:

4, 1993-ban: 2, 1994-ben: 2, 1995-ben: 10, 1996-ban: 3, 1997-ben:1 foglalkozott a roma tematika valamilyen irányú megközelítésével, azaz az 1995-ös év kivételével (10 item) csak 1 és 4 itemszámú írás jelent meg (éves lebontásban) az Iskolakultúra vizsgált időszakában, ami az 1991,1992,1993,1994,1996,1997-es évekre kivetítve átlagosan 2 publikációt jelent.

A 8. szemléletmód szerinti összefoglaló táblázat alapján a következőket lehet megállapítani: A az Iskolakultúra szerzői 1991 és 1997 között döntő többségében a roma tematika etnikus (kódszám: IS0153, IS0205, IS0220, IS0224, IS0228, IS0229, IS0231, IS0246) és multikulturális (kódszám: IS0160, IS0161, IS0172, IS0176, IS0195, IS0201, IS0225, IS0227) megközelítésében gondolkodtak a roma gyerekek iskolázását illetően, azaz a velük kapcsolatos oktatási-nevelési problémákat vagy a roma kultúrából (szocializációs/szociokulturális deficitjéből) vezették le, vagy azt állították, hogy a magyarországi oktatási rendszernek a roma kultúra tiszteletén kell alapulnia, s a roma tartalmakat szervesen integrálni kell a tananyagokba, részben a roma diákok bikulturális identitásának megerősítése céljából, részben azért, hogy a roma tartalmak alkalmasak legyenek az előítéletfalak lebontására a nem roma diákok esetében.

Fontos megemlíteni, hogy a szaklap írói jelentősebb mértékben (4 item) javasolták a roma és nem roma gyermekek integrált nevelését is (kódszám: IS0157, IS0218, IS0221, IS0243) , illetve 1 esetben (kódszám: IS0194) a roma és nem roma gyermekek interkulturális oktatását, azaz azt, hogy az órákon a roma és nem roma diákok között legyen aktív interakció is. Pusztán egyszer fordult elő a szegregációs-integrációs-modell, de az sem abban az értelemben, hogy a kezdeti szegregálást preferálják a későbbi integráció érdekében, hanem egy olyan publikáció

77 formájában, amely párhuzamosan írja le, hogy hogyan kell bánni a roma óvodásokkal akkor, ha vegyes és akkor, ha homogén csoportba járnak.

Összegzően azt lehet megállapítani, hogy az Iskolakultúrában 1992 és 1997 között folyamatosan és markánsan jelen volt az a fajta gondolkodás, amely a roma gyermekek problémáit a roma kultúrából(szocializációs/szociokulturális deficitjükből) vezette le, mintegy a rendszerváltás előttről még továbbélő modellként, de ez a 22 írásból csak 8-at jelent (kódszám: IS0153, IS0205, IS0220, IS0224, IS0228, IS0229, IS0231, IS0246), míg 1992 és 1996 között ugyanennyire markánsan és folyamatosan szólaltak meg azok az oktatási szakértők, közírók is, akik a multikulturalizmust, interkulturalizmust és az integrációt hirdették (Ebből a sorból némiképp kilóg az az 1995-ös leírás (kódszám: IS0214), ami egyszerre írta le a roma óvodások integrált és szegregált csoportokban való gondozását, ugyanis nem utasította el a szegregáció gondolatát, hanem elfogadta mint létező és lehetséges gyakorlatot.)

FONTOSABB ÍRÁSOK

Az Iskolakultúra című szaklap a rendszerváltás utáni roma oktatási-nevelési modellekről ad képet, ezért ennek az orgánumnak az esetében - a kronologikus megközelítés mellett - a tematizálásra is fókuszálok:

A roma tematika etnikus megközelítése:

1994-ben Kereszty Zsuzsa Különböző – hasonló? – Három fejlesztési program című írása (kódszám: IS0194) első részében (Cigánygyerekek alternatív iskolája – Helyi programfejlesztés Csenyétén alcímmel) gyakorlatilag egy „öszvér” pedagógiai programot ír le egy spontán szegregálódott településen, ahol a falu roma és nem roma lakosai egymástól elszigetelődve élnek. Az írás mondanivalója: roma környezetben nem szegregálnak, hanem fejlesztenek, s miközben az ott megvalósított pedagógiai program épít a „roma specifikumokra”, azaz van egyfajta etnikus megközelítése a roma gyermekek problémáinak, aközben orientálódnak a roma nemzetiségi és az alternatív (sokszor személyiségközpontú) pedagógiai tartalmak felé is, amivel egyidőben mediálni is akarnak a roma és nem roma lakosok között.

1995-ben jelent meg Sághy Erna Peremhelyzetben – Alternatív pedagógiai módszerek esélye cigány gyermekek oktatásában (kódszám: IS0202) című írása. A szerző tisztában van a romák – a 20. század második felét jellemző – történelmével, a gazdasági, szociális, demográfiai helyzetével, azzal, hogy a hazai oktatási rendszer miként és hogyan diszkriminálja strukturálisan a roma gyermekeket, s arra a végkövetkeztetésre jut, hogy a roma gyermekeknek vannak olyan sajátos „specifikumaik”, amelyek miatt nem tudnak a társadalmi mobilitásban részt venni, csak akkor, ha az őket jellemző szociális/szociokulturális deficitekre/adottságokra építenek egy „roma Waldorf-pedagógiát”, azaz (habár érti a szerző a romákat körülvevő társadalmi közeget a múltban és a jelenben) nem az oktatási struktúrán akar változtatni, hanem – etnikus szemlélettel – a „roma specifikumokra” építeni.

1995-ben az utolsó írás Vadasi Béláné, Pálfy György és Varga Gusztáv tollából származott Három név, egy tanév – A Kalyi Jag Roma Nemzetiségi Szakiskola története (kódszám: IS0228) címmel. Az írás a roma tematika etnikus megközelítésének azon formája, amely az oktatási intézmény történetén keresztül azt mutatja be, hogy milyen lehet egy roma nemzetiségi pedagógiai stratégia.

78 1996-ban Pólya Zoltán publikálta A Csenyétei Osztatlan Iskola pedagógiai-programja című írást (kódszám: IS0231), amiből az derül ki, hogy a helybeli pedagógusok etnikusan fogják fel a roma gyermekek oktatását, azaz igazodnak az általuk feltételezett kulturális háttérhez, a roma gyermekek szocializációs/szociokulturális deficitjéhez, miközben alapoznak alternatív és személyiségközpontú pedagógiákra is, valamint a roma nemzetiségi tartalmakra, amelyeken keresztül igyekeznek bevonni az iskola munkájába a roma szülőket is.

A roma tematika multikulturális megközelítése:

1992-ben jelent meg Forray R. Katalin és Hegedűs T. András tollából az Egy kultúrantropológiai kísérlet című írás (kódszám: IS0160), ami egy változata az 1991-ben az Új Pedagógiai Szemlében (szintén ettől a szerzőpárostól) már megjelent munkának (kódszám:

PS0955), csak akkor az volt a címe, hogy Cigánygyermekek háromhetes tábora 1990-ben, amely arról szólt, hogy a Cigány Ifjúsági Szövetséggel együttműködve 1990-ben Nagykanizsán – a nyári tanítási szünetben – szerveztek egy olyan tábort roma gyermekeknek, amely a középfokú irányba történő tanulásra próbálta felkészíteni őket. A szerzők multikulturális kísérletnek nevezték a táboroztatásukat, ami napjainkban már sajátos értelmezést jelent, ugyanis azért tekintették a szerzők multikulturálisnak a „rendezvényt”, mert 3 különböző anyanyelvű roma tanulócsoport vett benne részt, azaz a romák belső rétegzettségét tekintették különböző kultúrának, nem roma kultúrával való találkozásként pedig a saját nem roma szerepüket, s a nagykanizsai nem roma környezetet vették alapul.

Szintén 1992-ben, Futaki József tollából, jelent meg a Két tanulmány a cigány gyermekekről című írás (kódszám: IS0161), ami Forray R. Katalin és Hegedűs T. András 1991-ben megjelent azonos című könyvét szemlézi. A leírásban (többek között) helyet kapott a multikulturalizmust hirdető Tábor sablon nélkül című tanulmány vizsgálata, ami alapjává vált a Forray R.-Hegedűs T.- szerzőpáros (az Új Pedagógiai Szemlében Cigánygyermekek háromhetes tábora 1990-ben, valamint az Iskolakultúrában Egy kultúrantropológiai kísérlet címmel jegyzett) későbbi publikációinak.

1993-ban Csongor Anna Az Első Szociálpedagógiai Konferencia – Szekcióbeszámolók – Kisebbségi Kérdések (kódszám: IS0176) című összefoglalóját jegyezte, amelyben az oktatási rendszer multikulturálissá tételéért szállt síkra azzal, hogy követelte: ne kerülhessen ki a pedagógusképzésból úgy pedagógus-jelölt, hogy ne lennének minimális ismeretei a romákról, hogy ne kapna lehetőséget a romákkal kapcsolatos tudásanyag fakultatív elmélyítésére, hogy ne kínálják fel neki az ebben a tárgykörben mozgó szakdolgozatok megírását. A szerző azt is követelte, hogy a pedagógus-jelöltek szembesülhessenek roma kulturális értékekkel, (ugyanakkor ne kerüljenek kapcsolatba anticiganista tartalmakkal), hogy hospitálásuk során találkozzanak roma gyermekekkel, valamint az iskolaszékekben biztosítsanak képviseletet a romáknak is.

1994-ben a másik kiemelkedő írás ismételten a Forray R. Katalin – Hegedűs T. András-szerzőpárostól származik Cigány tanulók az általános iskolákban – Egy empirikus vizsgálat tapasztalatai (kódszám: IS0195) címmel. A kutatást Budapest Kőbányai Önkormányzat Emberjogi és Kisebbségi Bizottsága megbízásából végezték el 7. osztályos gyermekek körében, amelyhez kérdőíveket, a gyermekek által írt fogalmazásokat, illetve interjúkat használtak. A publikációban (különböző oldalakról és környezetben) megjelennek állásfoglalások a romák mellett és ellen is, de a szerzők alapvetően a multikulturális pedagógiai-filozófiai-szervezési elvet vallják és javasolják.

79 Az 1995-ös évből származik Réger Zita Cigány gyerekek nyelvi problémái és iskolai esélyei (kódszám: IS0227) című írása, amelyben arra tesz javaslatot, hogy passzív formában vezessék be a multikulturális nevelést, hogy legyenek roma mesekönyvek a könyvespolcokon, helyezzék ki roma festők nyomatait a falakra, legyenek elérhetők roma folklór kazetták, alakuljanak roma együttesek, hogy a roma és nem roma gyermekek közötti érzelmi, attitűdbeli és szocializációs szakadékok át legyenek hidalhatók.

A roma tematika integrációs-szegregációs megközelítése

Szintén 1995-ben jelent meg Szemán Józsefné tollából A cigány gyermekek óvodai nevelése (kódszám: IS0214) című írás, amely az egyetlen integrációs-szegregációs modell az Iskolakultúra hasábjain a vizsgált időszakban, de ez sem abból az aspektusból, hogy a szerző a kezdeti szegregálást helyeselné a későbbi integrálás érdekében, hanem olyan formában, hogy leírja azt hogyan kell nevelni a roma gyermekeket szegregált vagy integrált környezetben, azaz Szemán Józsefné nem utasította el, hogy a szegregáció is lehet: „megoldás”.

kiemelt írás részletes elemzése

Nagyné Volopich Mária, Bemutatkozik az Alapítványi Munkaiskola, Iskolakultúra, 1996, 1.szám, 101-104

1996-ban,Bemutatkozik az Alapítványi Munkaiskola (kódszám: IS0233) címmel, egy pezsgő általános és roma oktatáspolitikai légkörben, amikor a NAT 1995. őszi elfogadása után pedagógiai programok és helyi tantervek készültek, valamint közzétették a Cigány Oktatásfejlesztési Programot, az értekezésben jegyzett szerzőnek minősülő és roma származású Nagyné Volopich Mária olyan gyógypedagógiai kísérleti oktatási intézmény szakmai tevékenységéről nyújtott pillanatképet, amely már „működött”, de még „mozgásban” is volt (amennyiben a publikációból az derült ki, hogy az Edelényi Munkaiskola pedagógiai programjának számtalan eleme még csak részben működött (többek között) az infrastrukturális adottságok miatt, s az anyagi források hiányának köszönhetően, ugyanakkor a szakcikk közölte azokat az információkat is, amelyekből felvázolható volt a kísérleti iskola teljes pedagógiai koncepciója is, a tervezett pedagógiai programelemek bemutatása révén).

Az írás tartalmát illetően nem sorolható be az értekezésben tételezett egyetlenegy roma oktatási modelljébe sem. Nem hirdetett asszimilációt, szegregációt, integrációt vagy szegregálva integrálást, de nem igazodott a multi- és interkulturalizmus modelljéhez sem, a szociális és etnikus megközelítés pedig szinte teljesen kizárható ez esetben. Ennek ellenére – a szakcikk – azért kerül részletes elemzésre, mert a disszertáció szempontjából fontos tényező az is, hogy a pedagógiai kísérlet kezdeményezője, koordinátora, Nagyné Volopich Mária személyében, roma pedagógus volt. Ha meg kellene mégis határozni, hogy milyen modellt követett az Edelényi Munkaiskola, akkor azt lehetne mondani, hogy egy spontán szegregálódó településen olyan mintát adott, amely rendkívül eklektikus volt, amennyiben az iskola adaptálódott a gyógypedagógiai szempontból sérült gyermekek oktatási-nevelési igényeihez, a családjukhoz, a szüleikhez olyan formában, hogy különösen nagy hangsúlyt helyezett ez utóbbiak bevonásra a pedagógiai munkába, azaz olyan oktatási-nevelési filozófiát képviselt, ami inkluzívnak volt nevezhető, integráltan oktatott roma és nemroma gyermekeket, de olyan formában, hogy alkalmazkodott a többségben lévő roma diákok kulturális adottságaihoz, sajátosságaihoz is, amely miatt az Edelényi Munkaiskola az eklektikus vonások mellett is leginkább a spontán módon kialakult szegregációs modell-lel lehetne jellemezhető.

80 Az írásban a szerző nem hivatkozik egyetlenegy ismert kutatóra/vagy annak munkájára sem, ennek ellenére annyi feltételezhető, hogy az Edelényi Munkaiskola eszményeiben igazodott a Szentlőrincen, majd Sarkadon a „szocialista munkaiskola” újbaloldali változatát megvalósítani kísérlő Gáspár László felfogásához.

Ha meg kellene határozni a szakcikk jellegét, akkor azt lehetne mondani, hogy olyan (az értekezés problematikájához szorosan kapcsolódó) tájékoztató írás, amely adatokat és információkat közölt egy borsodi pedagógiai innovációról. S ennek megfelelően a szerző nemcsak az előzményekről, a feladatokról, illetve az iskola szakmai lehetőségeiről írt, de bemutatta a konkrét, komplex, a „nyitott iskola” (open education) irányzatával is rokon pedagógiai programot is (1. munkára felkészítés [egészségügyi ismeretek, kisállattenyésztés, háztartási ismeretek, konyhakert], 2. gyógyfoglalkoztatás [játékterápia, kreatív terápia, bábozás mint drámaterápia, zeneterápia] 3. családgondozás)

ÖSSZEFOGLALÁS

1991 és 1997 között az Iskolakultúra című szaklap hasábjain 116 olyan írás jelent meg, amely tartalmazta a „roma”, „cigány” vagy a roma értelemben használt „etnikum” szavakat.

A 116 írás 19 műfajt fed le (helyesbítés: 2, hír: 12, hirdetés: 1, információ: 2, interjú: 2, irányelv:

2, jegyzet: 7, konferencia előadás(ok) leirata: 2, módszertani leírás: 6, pályázat: 3, program: 7, recenzió: 3, reklám: 1, szemle: 6, tájékoztató írás: 16, tanácskozáson elhangzott előadás(ok) leirata: 1, tanulmány: 39, terv: 1, tudósítás: 3), amelyek között túlsúlyban vannak a tanulmányok (39db), a tájékoztató írások (16 db) és a hírek (12db), de mivel 94 esetben csak kapcsolódó írásokról van szó (ábrázolás: 3, adat- és információközlés: 24, információközlés:

54, utalás: 13), ezért a valóságban csak 22 olyan írás született, amelyekből roma oktatási-nevelési megközelítések vázolhatók fel.

Az megállapítható, hogy 1991 és 1997 között az Iskolakultúra foglalkozott a roma tematikával, oktatási-nevelési modelleket is kínált a roma közösség számára, de nem ez volt a jellemző, mert a 116 db (100%) íráshoz képest, csak 22 item volt ilyen irányú, ami a 19%-át jelenti annak a publikációs mennyiségnek, amely a romákhoz köthetően megjelent, vagyis a fogalomhasználat alapján kiemelt írások 81%-a (94 db) nem vállalkozott útmutatásra, állásfoglásra abban a tekintetben, hogy miként lehetne sikeressé tenni a roma gyermekeket az iskolapadokban. A 94 itemből 78 db (24 adat- és információközlés + 54 információközlés) elsősorban azt a célt szolgálta, hogy minél pontosabb képet nyújtson a roma tanulók és családjaik szociális, demográfiai, gazdasági, történeti hátteréről, de csak 22 írásban sugalmazta azt is, hogy a felvázolt helyzettel mit is lehet tenni pedagógiai területen, azaz, hogy hogyan lehet sikeresen kezelni az iskolában a roma gyermekek problémáit.

Fontos megemlíteni, hogy 1991 és 1997 között egyedül az 1995-ös év volt kiemelkedő az által, hogy akkor 10 romákhoz köthető írás is megjelent, ugyanakkor 1991-ben, 1992-ben, 1993-ban, 1994-ben, 1996-ban, 1997-ben ez a publikálási itemszám 1 és 4 között mozgott, ami rendkívül kevés, ha azt is figyelembe vesszük, hogy 7 év alatt az írások 19%-a kínált roma oktatási-nevelési modellt.

Ugyanakkor hangsúlyos tendencia a vizsgált időszakban az, hogy habár az írások 7%-a (8db) továbbra sem vetette el azt a gondolatot, hogy etnikusan, a roma kultúrát, a roma szocializációs/szociokulturális deficitet tegye felelőssé a roma gyermekek iskolai kudarcaiért, az írások 11%-a multikulturalizmust, az interkulturalizmust és az integrációt hirdette, amely

81 mellett nem sokat nyom a latba, hogy az írások 1%-a (1db) olyan formában írt a roma óvodások integrált és szegregált oktatásáról, hogy a szegregált formát is elfogadhatónak tartotta.

82

9.5. KÖZNEVELÉS