187 talansága folytán mindjárt az első évben alaposan

megingat-ták. Salm, Eatzianer és Fels a késedelmező Szapolyait Budá-

Ferdinánd

ról Tokajba és innen Erdélybe szalasztották, Erdélyből pedig

Galicziába szorították, mialatt Ferdinánd győztesen vonult be Koronáztatás'a Budára, hol országgyűlést tartott, melyen ellenfeleire sújtó 13-27.

Ítéletet hozatott. Azután Fehérvárra vonult, hol magát királylyá, nejét pedig királynőjévé koronáztatta. E siker hallatára számos főúr, főpap és a tótországi rendek hozzá szegődtek, ő pedig a nádor elnöklete magyar zászlós urakból a királyi tanácsot al-kotá melynek Pozsonyt jelölte ki székhelyül és azután ismét elhagyta az országot, hogy Károlytól újra segélyt kérjen (1527).

Ez évben Itáliában is kedvezett a szerencse a Habsburgoknak.

h>27.

(A landskneebtek elfoglalták Bómát és foglyul ejtették VII.

Ke-lemen pápát, a cognaci liga tagját). . A következő évben a Katzianer által Tarnovba kergetett

,iános király a

és híveitől cserben hagyott János király valóban végzetes lé-

,k61rzöikk

|g|g

6v

"

t

"

pésre határozta el magát. Követét. Laszki Jeromost, Konstanti-

^tzl

" ' nápolyba küldte, hol az Gritti Alajos velenczei ügynök

közbenjá-rása mellett szövetséget kötött Szolimán szultánnal, melynek értel-mében a szultán Szapolyait ótalmába fogadta és arra

köte-lezte magát, hogy m m t igaz és hű barátját minden ellensége "

ellen támogatni fogja. Védura lett tehát Szapolyainak, de ezért még ez idő szerint sem hűbéri hódolatot, sem adót nem köve-telt.

¹

Ebből a török szövetségből a nemzeti párt új erélyt merí-tett és 1528 végén újra szembeszállt a német párttal, még pedig ezúttal oly szerencsével, hogy az ország legnagyobb része Sza-polyai kezébe került. Ezt a kedvező: fordulatot János király ügyes ügynökének, Martinuzzi György pálos barátnak ós

vezé-reinek köszönhette. — 1529 őszén pedig maga Szolimán jött be Szolimán Bécs az országban, (ez ízben harmadszor), hogy János királyt trónján f ] ^ ™ ™ ^ - , beiktassa. János Mohácsig elébe is ment s a szultánnal együtt ér-

János"királyt

kezett Budára. Innen Szolimán roppant hadával Bécs alá vonult, tö29.

de Ferdinánd székvárosa Salm Miklós kapitány alatt oly vitézül állott ellen, hogy a szultán kudarczczal volt kénytelen távozni.

Visszatértében Buda várát és a szent koronát átadta Jánosnak és azután sok ezer fogolylyal az országból távozott. Újra János kezében volt tehát a Duna mindkét melléke az ország közép-pont jávai együtt.

Szohmán kivonulása után azonban Ferdinánd vezérei Já-

Buda ostroma:

nost újra Lengyelországba szalasztották; csak a Gritti tő] védett ¡|

^zn

°''™

^ka

"->

^abb

Budát nem bírta visszafoglalni Bogendorf, a királyi fővezér ; ' mi több: Budavár ostroma a bosszús szultánt újabb betörésre

nó-1 E z a s z e r z ő d é s t e h á t n e m « v é d ő é s d a c z s z ö v e t S é g » , m i n t t ö b b e n n e v e z t é k . L . Thúry ( S z á z . 1 8 9 3 . 5 7 5 . 1.). . J á n o s k i r á l y e z i d ő s z e -r i n t m é g n e m fizetett a d ó t , d e a z é -r t m é g i s c s a k e s z k ö z v o l t a s z u l t á n k e z é b e n . . . - '

1532. Kőszeg

gatta. 1532-ben negyedszer jelent meg Szolimán hazánkban és czot vai'|

^dar

újra Bécs alá készült; ekkor azonban útját állotta a kis Kőszeg ' vára, melynek lelkes védője, Jurisics Miklós, maroknyi

jobbágy-hadával a roppant török tábort mindaddig feltartóztatta, míg a hűvös időszak beállta Szolimánt visszafordulásra nem kény-szer! té.

1

Ferdinánd bé-

Időközben a két ellenkirály abban vetélkedett, hogy a

fé-kére hajol.

nyes kapu előtt egymást bevádolja. Most már nemcsak

Szapo-lyai, hanem előnyös béke reményében, maga Ferdinánd is hajlandónak nyilatkozott adófizetésre. Ez alkalommal Szolimán csakugyan békére hajlott és a nagyratörő Grittit bízta meg az ország felosztásával. Az erdélyi nemesség azonban ezt az álnok olaszt, a ki Szapolyait elárulván. Ferdinándhoz szegődött,

Griui megöle-

voltaképen azonban Erdélyt török fenhatóság alatt a maga

ké-tese 4534.

zére akarta keríteni, árulása és vérengző tettei miatt lefejeztette.

Gritti megöletésének hírére mind a két király Szolimán boszujától tartott. És íme: ez a félelem üdvös elhatározást érlelt meg bennök. Át kezdték látni, hogy külsegély nélkül egyikök - sem képes legyőzni a másikat és híveik példájára maguk is

béke-AZ eiienkirá-

alkudozásokat kezdtek, melyek az európai helyzet kedvező

befo-¡y<* békér* ] y á s a

alatt czélhoz vezettek. János király ez idő szerint nem

'

^J

° "

^a

' számíthatott sem a schmalkaldeni szövetség, sem I. Ferencz király segítségére, ki ugyanakkor írta alá a nizzai fegy

verszüne-váradi béke.

tet. Megköttötte tehát a váradi békét 1538. február havában,

1538 febr. m e l y

szerint: Ferdinánd és János egymást testvérül fogadják és

elismerik egymást királynak ; Magyarországból mindegyik azt birja, a mi kezében van : Erdélyt János, Tót- és Horvátországot Ferdinánd kapja. Ha János örökös nélkül találna meghalni, az egész ország Ferdinándra száll. Ha ellenben fia születnék, ez a szepesi herczegi czímet és a családi javakat kapja örökségül.

Ha pedig mind Ferdinándnak, mind Y. Károlynak fiutódai kihalnának, a korona Jánosra s utódaira száll.

A béke feibom-

János királynak a béke értelmében nagyobb terület jutott

Usa s annak

osztályrészül és övé volt a székváros is; de azért mégis

szakí-' tott a török szövetséggel s nem ellenezte az ország egységének helyreállítását. De hogy e vógczél valósúljon, a szerződő feleknek komolyan és őszintén ragaszkodniok kellett volna a béke betűjé-hez és szellemébetűjé-hez. De ennek épen az ellenkezője történt és így voltaképen ez a béke vonta maga után Erdély különválását.

Daczára annak, hogy az ellenkirályok a.békét titkolták, Szo-limán a dolgot mégis megtudta és boszúsan hadat indított Szapo-lyai megfenyítésére. Ferdinánd pedig cserben hagyta SzapoSzapo-lyait, a ki csak akként birt a töröktöi menekülni, hogy a nagyvezért

1 J u r i s i c s M i k l ó s é l e t é n e k s o k p o n t j á t h o m á l y f e d i ; s í r j á r a i s c s a k ú j a b b a n b u k k a n t a k B i h á c s k ö z e l é b e n , B o s z n i á b a n ( S z á z . 1 S 9 6 . 2 S 2 ) . A v a r a s d i g e n e r a l a t u s s z e r v e z é s é r ő l . 1. 3 1 7 . 1.

megvesztegette. Mi több : Ferdinánd Majláth Istvánt arra bírta, hogy Szapolyai ellen pártot üssön. A boszus Szapolyai erre

Szapolyai

felbontá a szerződést és Budán 1539-ben nőül vette Izabellát. p ^ ^ j Á

Zsigmond lengyel király leányát, kitől ugyanott János Zsigmond ' fia született. Szapolyai azonban akkor nagy betegen Erdélyben

járt, hogy Majláth pártját leverje, s útközben halálát lelte

Szapolyai

(1540. jul.). János király egészben véve jószívű ember volt, de

halala loi0

-semmiképen sem termett arra, hogy parancsoljon, uralkodjon.

Csecsemő fiát halálos ágyán Martinuzzi György és Petrovics gyámnoki gondjaiba és Szolimán pártfogásába ajánlotta.

Martinuzzi ura halál a'után eleintén a váradi béke megújí-tására törekedett és vonakodott a töröknek okot szolgáltatni a beavatkozásra. Sikerült levernie Majláthot és az itjú, életvidám, uralomra vágyó Izabella királynőt is megnyugtatta. De Ferdinánd király nem méltányolta a barát jó indulatát és 1540-ben Felst,

1541-ben pedig Rogendorfot bízta meg Budavár ostromával, Budavár ujaiih mely vivás azonban, ámbár az özvegy Izabella összejátszott ^¡„"¿i/^IY, Bogendorf német hadával, mégis kudarczczal végződött. Szoli-

támadása,

mán pedig e kihívásra Buda alá sietett, honnan Rogendorfot

Bllda kéz|,,

'

km

'-csúfosan megfutamítá; azután pedig Ő-Budán szállt táborba

tese

' (1541. aug. havában). Itt sátrába hozatta a gyermek János Zsig-, mondot, de míg vele enyelgett, katonái álnokul kis csapatokban -Buda várába lopództak, melyet e csel folytán kezükbe kerítették.

Másnap Szolimán kereken kinyilatkoztatta, hogy a gyermek-király nagykorúságáig maga tartja meg Budavárát; Erdélyt és a Tiszántúli részeket pedig évi 10.000 arany fejében János -Zsigmondra ruházza, ki helyett Martinuzzi viselje a kormányt.

Izabella királynő, ki kétszínű magatartásával maga okozta Buda elvesztését, könnyezve hagyta oda kis fiával a magyar fővárost és visszatért Erdélybe. Szolimán pedig Werbőczit marasztalván bírónak, Budavárát, mint a török hódoltság székvárosát, egyik pasájára bizta és ismét kitakarodott az országból.

Csak 1541-ben tépte le Szoltmán. tehát igazán a mohácsi

a török

hó.Mi-diadal gyümölcsét; 1541 óta számítjuk a török hódítás korsza-

sá? kezdete,

k á t : az ország csak most vesztette el középpontját. — Ezentúl bárom részre oszlott hazánk s egy középpont helyett három támadt: Pozsony, Gyulafehérvár és Buda és ezzel megindult a

részekre való bomlás, tengernyi baj és csapás forrása. ' Budának eleste mély megdöbbenést okozott honn és külföl- .Martinuzzi

dön egyaránt. Nálunk a megrémült török- és a német-párt egy-

szövetkezik

máshoz közeledett, hogy közösen kisértsék meg a haza felmen-

Ferd

'

nanddal

-tését a szószegő pogány ellen. Martinuzzi is megbökkent a török

álnokságán és azt kezdé hinni, hogy a török mégis veszedelme-sebb a németnél. Ebből az okból 1541. deez. Gyaluban szerző- ish.

désre lépett I. Ferdinánddal, melyben királyának és Erdély

urá-nak elismerte. Erdélyt tehát a váradi béke értelmében

Ferdi-nánd kezébe adta és rávette az erdélyi rendeket, hogy a török _

In document A magyarok oknyomozó történelme : 4., javított kiadás (Pldal 197-200)