dagabbak pedig minden 10 jobbágijtelck után állítsanak 1 í lovaskatonái és maguk is jelenjenek meg személyesen. Ezentúl

tehát hazánkban a bonvédelmi kötelezettség úgyszólván általá-nossá lett.

Mind a mellett, hogy Mátyás király e két rendbeli törvény

alapján jobb és nagyobb hadseregre, különösen jeles lovasságra tett szert, mégis (épen mint atyja), ismételten azt tapasztalta, hogy a fegyelemhez nem szokott, gyakorlatlan, nehézkes és jófor-mán csak védelemre alkalmazható banderiális hada az állandó szolgálatra kötelezett janicsárokkal szemben nem állják meg he-lyüket. Megbarátkozott tehát az állandó hadsereg eszméjével és ö

volt Európában az első fejedelem, a ki nagyobb számú állandó had-

Állandó

had-seregi alkotott. VII." Károly franczia király 1445-ben felállított

sereg

· ordonance-lovasságával ugyan megelőzte őt, de ennek száma csekély vala. Mátyás nágyszámú állandó zsoldos hadat állított, melybe nemcsak magyar, hanem számos külföldi, kivált cseh és

szerb vitézt is befogadott. Hadseregének létszáma rendesen 30—40.000-re rúgott, mégpedig körülb. 20.000 lovasra, 6000—

Létszáma.

8000 gyalogra s 9000 hadi szekerészre és tüzérre : de volt idő (1479), midőn 148.000 katona várta parancsát. Ugyanakkor a hajóhad 364 hajót számlált melyen 10.000 katona és 3500 ka-jóskatona szolgált. Ekkora hadi erővel akkoriban egy ország sem rendelkezett. Legnagyobb hírre emelkedett a gyalogság, a

«fekete sereg», melyet Mátyás részben Giskra husszitáiból alko-tott, míg az ágyúk nagyobb részét a törököktől foglalta el.'

1

Az állandó sereget nyomban követte az állandó adó be-

Állandó adó

hozatala. Előre bocsátjuk, hogy az állami háztartás és az adó- M^ptala.

zás terén Mátyás király nem bizonyult jó gazdának; kitűnő- ' ' sége e téren abban áll, hogy mint más nagy hadvezérek, ő is minden renkelkezésére álló kútforrást kiaknázott. így a meg-hódított tartományokra is vetett ki súlyos adót, a kor

szo-1 M á t y á s f ő é r d e m e i k ö z é t a r t o z i k a z i s , h o g y a k ö n n y ű l o v a s s á g f e l é l e s z t e t t n e m z e t i h a d v i s e l é s é t m e g t u d t a e g y e z t e t n i a k o r k i f e j l e t t ' h a d á s z a t á v a l . A m a g y a r h u s z á r o k , k i k n e k n e v e k ü l ö n b e n m á r Z s i g -m o n d a l a t t i s e l ő f o r d u l , a -m a g y a r h a d g é n i u s z á n a k l e g h i v a t o t t a b b k é p v i s e l ő i v é l e t t e k . A h u s z á r c s a p a t o k é l é r e p e d i g a n e m e s s é g v á l l a l k o z o t t , c s a k ú g y m i n t a f r a n c z i a n e m e s s é g a z o r d o n n a n c e l o v a s s á g t i s z t s é -g e i r e . B o n f i n i a m a -g y a r s e j - e -g a l a p o s k i k é p e z t e t é s é r ő l m i n t s z e m t a n ú é l é n k s z e m l é l t e t ő k é p e t á l l í t e l é n k . C s o d á l k o z v a m o n d j a , h o g y M á t y á s s e r e g e m é g o l y f o g á s o k h o z i s é r t , a m i n ő k e t s o b a s e m ' o l v a s o t t a k l a s s z i k u s o k b a n é s a m i n ő k r ő l s o h a s e m l á t o t t O l a s z o r s z á g h i r e s c o n d o t t i e r i h a d s e r e -g e i b e n . " M a j d é k a l a k b a n , ú -g y m o n d , m a j d f o -g ó m ó d r a v o n u l n a k f e l a c s a p a t o k , m a j d k ö r b e á l l n a k . M a j d i s m é t h á r o m é s n é g y s z ö g ű f e l á l l í -t á s b a n , r o v á -t k o s a l a k b a n -t ű n n e k f e l . D c a m i -t l e g i n k á b b c s o d á l -t , a,7, a c s a p a t o k t á m a d á s b a v a l ó á t m e n e t é n e k s k o r p i ó - a l a k j a v o l t . -— N e m c s o d a , h o g y O l a s z o r s z á g f e j e d e l m e i t ö b b r e b e c s ü l t é k M á t y á s h a d a i t a m a g u k s e r e g e i n é l . N á p o l y i h e r c z e g e k a m a g y a r t á b o r b a n n e v e l k e d t e k f e l , m a g y a r l o v a s o k k é p e z t é k F e r d i n á n d n á p o l y i t r ó n j e l ö l t t e s t ő r s e r e g é t é s H l . W a s s i l j e v i c s I v á n p u s k á s o k a t é s t ü z é r e k e t s ü r g e t e t t M á t y á s t ó l .

I l y h a d s e r e g e t c s a k f o l y t o n o s g y a k o r l a t t a l é s s z i g o r ú f e l ü g y e l e t t e l l e h e t e t t k i k é p e z n i . M á t y á s a n a g y v e z é r t u l a j d o n s á g a i t e b b e n i s s z e r e n c s é s e n e g y e s í t e t t e m a g á b a n . B o n f i n i s z e r i n t s o h a s e m v o l t a k k a t o n á k , k i k a h i d e g e t é s m e l e g e t , a m u n k á t é s é h s é g e t k ö n n y e b b e n e l v i s e l t é k , a v e z é n y l e t e t ü g y e s e b b e n k ö v e t t é k s a h a l á l b a v í g a b b a n r o -h a n t a k v o l n a , m i n t M á t y á s k a t o n á i .

ká8a szerint, hamis pénzt veretett és azonfelül ú j adót lép-tetett életbe. Megsokalván t. i. az akkoriban divó sokféle s egyen-lőtlen adózást és gyakori felmentést, másrészt meg keveselvén az állami kincstár évi jövedelmét, mely mindössze 1. 200.000 arany-ból, a kincstári nyereségből és a vámokból állott: az 1467.

budai gyűlésen a kamara használ végkép eltörölte, helyébe pedig

Kincstári adó.

a királyi kincstári adut léptette (tributum fisci regii), melyet az

,4li7

· összes jobbágyoktól, jobbágytalan (szegény) nemesektől, a

já-szoktól, kunoktól és szászoktól követelt, Más szóval: megszün-tette az alsó nemesség és a felsorolt kiváltságos osztálybeliek adómentességi jogát. A kincstári adót évenkint és portánkint 20 dénárban állapították meg a rendek. Mátyás továbbá az országba hozott áruk után fizetendő régi barminczad helyett koronavám

Koronavám,

néven, újat léptetett életbe, melyet a nemesség kivételével

min-denkinek meg kellett fizetni. Azonfelül jobbágy telkenkin t is-Reiidkiviiii mételten 1—1 aranyat szedett rendkívüli segély (subsidium)

adok

- fejében. Ezek folytán az ország évi jövedelme 900.000 arany forintra emelkedett.

A NEMESSÉG

A nemesi kiváltság eltörlése és a rendkívüli telekadó szedése

ellentállása. s o k

nehézséget és sérelmet okozott: ezek ellen irányult az

er-délyrészi nemesség 1467. évi felkelése és az 1471. évi nagy összeesküvés; de Mátyás nem tágított, mert különben nem fedezhette volna a sereg és a végvárak fentartásának nagy költségét.

Törvényhozás.

Mátyás uralma közjogi tekintetben is fontos. Az 1486.

1486. budai

¿

^v

lj

^en

Budán tartott orszáqqyülésen széles kört biztosított a nádori

o>VllléS «/t/«/

(Nádori mél-

hatalomnak és méltóságnak. Ezentúl a királyválasztásnál a

ná-tóság).

dort illette az első szavazat; ha a koronaörökös kiskorú, a

ná-dor lesz a gyámja, a király távollétében a náná-dor a helyettese és az ország kormányzója; ő az ország főkapitánya, a király után an-nak legfőbb birája s egyúttal a kúnok ispánja. Őt illeti meg a közbenjáró szerepe, ha a király és a nemzet között viszály tá-madna, és végül mind a király koronázásának idején, mind pedig a királyi család magtalan elhaltakor egyedül a nádor hir-dethet országgyűlést. Nádorrá pedig Mátyás az alacsony szár-mazású, de dúsgazdag Szapolyai Imrét tette, abban a remény-ben, hogy a trónörökösödés szabályozásában megbízható eszköze lesz. Ezzel a törvénynyel arról akarta nagyravágyó nejét,

Be-atrixot meggyőzni, hogy elhalta után nem őt, hanem a nádort illeti majd a döntő szó. Sajnos, hogy Szapolyai Imre korai ha-lála után Mátyás nem töltötte be többé a nádori méltóságot és

„

1

J-raknói Vilmos,

A/. 1 4 8 5 . é v i n á d o r i c z i k k e l y e k ( S z á z . 1 8 9 9 ) . O m u t a t t a k i . h o g y 1 4 S 5 . n e m i s v o l t o r s z á g g y ű l é s ( c s a k 1 4 S 6 - b a n ) é s h o g y a n á d o r c z i k k e l y e k e g y á l t a l á b a n n e m t ö r v é n y e k , a m i k n e k 5 0 0 é v i g t a r t o t t á k . ( V a l a m i M á t y á s k i r á l y ó h a j á r a k é s z ü l t e m l é k i r a t m a r a d -v á n y a i c s u p á n . )

hogy az új törvény ennek folytán nem felelhetett meg felada-tának.

Az 1486. évi budai országgyűlés az igazságügy terén is Törvénvkezé alkotott számos törvényt.

1

A törvénykezés terén elejétől kezdve

rendezés(!

· hálára méltó tevékenységet fejtett ki nagy királyunk. Nagyon

restelte, hogy a bíráskodó megyei nemesség rögtön itélő gyű-léseivel szemben egyes főurak erőszakot alkalmaztak és hogy a nádor vándortörvényszékének sem volt tekintélye. Miután első intézkedései nem vetettek véget a rendetlenségnek s ököljognak, komolyan fogott a törvényes jogrend megszilárdí- 14S6.

iásához és e szándékában az erős megyei köznemesség támo-gatására számított, mely egyik kezében a karddal, a másik-ban a törvénynyel fentartja a közbékét. Megszüntette tehát ama két forumot és megállapító a rendes, kitűzött terminuson

belül működő, megyei törvényszékeket mint I. fokú törvény- . székeket, melyek a főispánból, a megyei nemesség által

vá-lasztott négy szolgabiróból és 10—12 királyi emberből (homo regius) állottak. Ezek Ítélete ellen a királyi (országos) tör-vényszékekhez (nádor, országbíró, tárnok) lehetett feleb-bezni. Ellörülte a harmadik idézést, nagyjában megszüntette a párbajt mint ítélkezést; a rablók s tolvajok fölötti bírásko-dást a megyei főispánokra bizta; a gyilkosokat feltétlenül halál-büntetéssel sújtotta. Más törvények a bírák megvesztegetését és megfélemlítését korlátozták és elejét vették annak, hogy va-laki perét perhalasztás (moratorium) útján a végtelenségig el-húzza. Mátyás továbbá kivonta a birtokpereket az egyházi igaz-ságszolgáltatás alól, a római szentszékhez való felterjesztést pe-dig ítéletért végképen eltiltotta. Abbeli-érdemét, melyért régibb

íróink dicsérték, hogy t. i. a törvény alól senkit fel nem mentett . ós kiváltságokat sem osztogatott: újabb kutatók kereken

tagad-j á k , mert számos esetben épen a leghatalmasabb családokat vette ki a vármegye hatósága alól, bár máskülönben ugyan-csak parancsoló hangon és kurtán bánt el velük is. («Ne

meré-szeljenek . . . ! » ) . Másrészt azonban Mátyás király a személy- és

Mátyás az

vagyonbiztonság körül kétségtelenül nagy érdemeket szerzett és 'ga'-ság«*.

részrehajlatlanul ítélt gazdag és szegény fölött; sőt a magas rangú bűnöst szigorúbban szokta megbüntetni, mint a szegény sorsút. Ebbeli érdemeit jellemzi a nép sóhaja,: «Meghalt Mátyás király, oda az igazság!»

Mind eme korszakot alkotó haladásnak éltető lelke Mátyás Mátyás és maga vala. Voltak ugyan tanácsadói, de őt illette meg minden-

^{l a n a}« s a d ó i .

ben a döntő szó. A király folyton ellenőrizte embereit; a meg-bízásából készített diplomatikai okiratokat elejétől végig

átol-"vasta s még a hiányzó vesszőket is pótolta. (Leveleit rendesen

1 E t v k ö n y v l i p c s e i 1 4 8 8 . k i a d á s á n a k e r e d e t i p é l d á n y á t m e g t a l á l t a

J3orovszki/ Samu.

S z i r m a y A n d o r l e v é l t á r á b a n . L . S z á z . 1 8 9 8 . 6 0 8 . 1.

maga fogalmazta). H a tanácsosai rászolgáltak megelégedésére, nyájas kegygyei bánt velük, ba ellenben ügyetlenül vagy csal-fán jártak el, kíméletlen haragját éreztette velük. Még a nagy-érdemű. tudós Vitéz .János és Yávadi Péter, mindkettő érsek és kanczellár is magukra vonták a Mátyás haragját; amazt letette, mert kisebbnek találta hírénél és igényeinél, a másikat pedig vétkes mulasztás miatt bezáratta. A Frigyessel czimboráló, Ausztriába menekült Beckensloer Tamás érseknek pedig a pápa minden kérése daczára sem bocsátott meg.

Mátyás a renais-

Uralkodásának második felében, különösen a győztes

osz-kuú'kép'viseföje" ^ á k háborúk óta, Mátyás korlátlanabb úrnak tekinthette magát,

Ahsoiut hatalma

mint bármelyik olasz fejedelem, XI. Lajos franczia, avagy Kath.

es a rendek.

Ferdinánd spanvol király. Eleintén a rendek egyszer-másszor

még előálltak sérelmeikkel, avagy kifogásolták Mátyás eljárá-sát. (Az 1471. évi rendek határozata: «A törvénybe ütköző-királyi rendeletek mellőzendők.»). Később azonban nemcsak hogy lemondottak erről, hanem, a mi történetünkben hallatlan, maguk kérték a· királyt, ne is hívja őket többé össze! Lemon-danak tehát legfontosabb alkotmányos jogukról és a király böl-cseségében és akaratában megnyugszanak. Felismerték, hogy úgysem daczolhatnának Mátyás roppant hatalmával és ura-lomra termett egyéniségével. Egyetlen egy ember emelte föl szavát a beteg közszellem tolmácsaként: temesvári Pelbárt. De a merész barát szava elhangzott, a nemzet pedig, elbűvölve a Mátyást környező fénytől, elnézte hibáit és hatalmi túlkapá-sait, 8 vakon bizta sorsát lángeszű királyára.

Az udvar mint

Az ország középpontja minden tekintetben az udvar. H a

középpont.

még annyira szembetűnök is a separatistikus törekvések és

párt-érdekek; a pártok fejei és a dölyfös aristokraták mégis a királyi udvarban látják az ország középpontját és alázattal hajolnak meg a nagy király előtt. A budai és visegrádi paloták előtermei-ben messze földről jött fényes követségek kérnek fogadtatást.

Egyik a svájezi kantonok ajándékait hozza; a másik orosz földről érkezett, melynek ura a hatalmas III, Wassiljevics Iván czár, szerződést kíván kötni Mátyással Kázmér lengyel király ellen.

Ott találjuk a pápai nuntiust, ki majd a török elleni hadjárat, majd a cseh háború ügyében, majd egyházi dolgokban kér ki-hallgattatást. Ott látjuk az örmény, georgiai és perzsa népek napbarnított követeit; ezeket a török elleni szövetkezés érdeke kalauzolta a Duna partjára, Mátyás színe elé. a ki mint diplo-mata ravasz, színlelő és hallgatag tudott lenni és eszközeit folyton változtatta, a miért az európai fejedelmek kicsinjm, nagyja, rettegéssel vegyes bámulattal tekintett sikereire.

Viszony az olasz

Legélénkebb érintkezésben állott Mátyás király az olasz

ud-fejedehnekhez.

párokkal, különösen második neje, nápolyi Beatrix királynő

révén, a kinek nagy befolyása volt reá. Mátyás király kegyekkel

halmozta el Beatrix összes rokonait; ifjú sógorát pedig,

Hyppoli-tot, a pápa ellenzése daczára érsek-primássá tette. Beatrix min-dig ellenezte a Frigyessel való háborút, mivel atyja és összes rokonsága sokat várt a császár jóindulatától és mivel inkább a törökök ellen akarta fordítani Mátyás fegyverét, a kik egy ízben Nápoly földjén, Otrantonál, sok ezer olaszt megöltek avagy el-

Nápoly,

raboltak. Mátyás akkor (1481) 4-00 vitézzel segítette apósát Otranto visszafoglalásában. Más alkalommal Mátyás a pápa védelmére vállalkozott, mely hírre a szultán hajóra sem mert szállani. Velenczével Mátyás többnyire rossz lábon állott. Midőn

Veiencze.

az utolsó magyar sziget (Yeglia) egy Frangepán árulása folytán Veiencze birtokába került, Mátyás Dalmáczia visszahódítására és Trieszt megszerzésére készült. Frigyes császár azonban meg-akadályozta ebben, nem engedvén meg, hogy a magyar csapatok Friaulon át vonuljanak Veiencze ellen. Mátyásnak ilyformán azzal kellett beérnie, hogy Firenzet és Milánót támogassa a Signoria ellen, a miért Firenze két oroszlán átküldésével fejezte ki Mátyás iránt való báláját. Nagy királyunk különben maga is szeretett volna Olaszországban fejedelmi birtokra, országra

Milano,

szert tenni: nevezetesen Milano birtokára vágyódott, miért is fiát, Corvin Jánost Sforza herczeg leányával, Blanka Máriával eljegyezte. Ebbeli terveiben azonban maga Beatrix királyné, az olasz kényurak, főleg pedig Veiencze és VIII. Incze pápa

^A pápák,

útját állták. Haragjában büszkén azt mondta a pápai nuntius-nak, hogy: «Szerencsére oly távol vagyunk a szentszéktől, hogy nem igen árthat nekünk.» 1488-ban segélyhadat küldött apósá-nak a pápa ellen, a jjápai fenhatóság alól l'elszabaduló Ancónát pedig védnöksége alá fogadta és megengedte, hogy a város tor-nyain a magyar zászlót kitűzzék. A pápákkal, kül. IV. Sixtus pápával egyébiránt a püspökök kinevezése ügyében is keveredett viszályba, mely kérdésben kegyúri jogát határozottan fentartotta.

Kivívott hírneve és nagy hatalma mellett is mindvégig az

Családi

viszu-a gond bántottviszu-a Mátyást, hogy kire hviszu-agyjviszu-a trónját, országát. ',T°

ksCom

"

Nem volt törvényes örököse, miért is utolsó éveiben arra töre- '' ' kedett, hogy hatalma Corvin János nevű fiára szálljon. Sokat -tett e dédelge-tett fiú érdekében. Elhalmozta javakkal és czí-mekkel; megválasztatása érdekében pedig átalakította a nádori méltóságot. Utolsó éveiben pedig, Beatrix fondorlatainak ellen-súlyozására, a ki maga számára követelte a trónt, a főpapok és főurak tetemes részét arra birta, hogy Corvin Jánosnak es-küdjenek hűséget. Az udvari ármányok nagyon sok keserű órát szereztek Mátyásnak élte alkonyán.

Nem csoda, hogy ily korszakalkotó tevékenység súlya alatt Mátyás király ereje ideje korán roskadozni kezdett. Sebei, a kösz-vény és az ernyedetlen munkálkodás idő előtt ásták alá egész-ségét és e bajokhoz még a gyomorbaj is járult, melynek végül,

47 éves korában, 1490 ápril 6-án, virágvasárnapon, Bécsben

Mátyás halála,

áldozatúl esett. A nemzet közgyásza kísérte nagy fejedelmének

1490 ÁPN L Ö·

hamvait a székesfehérvári sírboltba. Egyéni tulajdonságaival és

saját eréjéből tette nagygyá országát és véste nevét a történet

márványtábláira; ezért a háladatos nemzet, hibái daczára, a

dicsőség vakító fényével övezte hősi alakját és kegyelettel őrzi

Mátyás emlékét mind a mai napig, mert magyar volt és

mind-végig az is maradt.

In document A magyarok oknyomozó történelme : 4., javított kiadás (Pldal 160-166)