Még nem látni tisztán, hogy a most kiütő orosz
török háborúban a két már régóta farkasszem et néző ellenfél közül melyik vesztette előbb türelmét és me
lyik vette m agára a kezdeményezés ódiumát. De ez alapjában lényegtelen is. A török háború feltétlenül igazságos, elkerülhetetlen volt török szempontból akkor is, hogyha az első katonai agresszív lépést Törökország követte volna el.
Törökország beavatkozása jogos, mert a jelenlegi háború dönt a törököknek sorsa felett is. Az orosz és angol győzelem megpecsételte volna egyszer s minden
korra Törökország sorsát is. Az orosz óriási erőfeszí
téseinek legbecsesebb gyümölcseit a Keleten szedte volna le, a Boszporusz és a Dardanellák feltétlen és
közvetlen uralma által még akkor is, hogyha a török mindvégig neutrális marad. A németek rovására s a mi rovásunkra lehető hódítás közül csak a ruténlakta te
rületek bírnának igazi értékkel Oroszország számára.
Az összes lengyelek egyesítése a cár hatalm a alatt csak elmérgesítené a lengyel kérdést, amelyet megoldani Oroszországnak eddig sem sikerült. A galíciai rutén lakosság meghódítása szintén sokkal kisebb értéket képviselne Oroszország szám ára, mint a tengerszoro
sok abszolút és feltétlen uralása.
Ez páratlan szituációt teremtene Oroszország szá
mára. A D ardanellákra tám aszkodva az egész Közép
tengert és az A driát veszélyeztetheti az orosz flotta, saját gazdag tengerpartját pedig abszolúte hermetice elzárva tarthatja minden ellenséges tám adás elől. L e
győzhetetlen defenzívát és erős offenzivát biztosítana számára a D ardanellák uralma.
A cárok századok óta törekszenek is a rájuk nézve legfontosabb sztratégiai és gazdasági pozíció megszerzésére, de ez főleg Európa miatt mindeddig eredménytelen maradt. Anglia és Franciaország is út
jában állott többször, de az orosz diplomáciának sike
rült ezen akadályt megszüntetni, úgy, hogy a krími hadjárat hőseinek és vértanúinak utódai segítik az oroszokat azon célok elérésére, amelyekben ők ak a
dályozták.
Az orosz útjában egyedül a közép-európai szövet
ség marad. Ennek letörése után a hozott óriási áldoza
tok egyetlen méltó ellenértékeként a győzelmes orosz okvetlenül és feltétlenül a Törökország felett való ural
mat szerezte volna meg magának.
144
A török sorsa meg volt pecsételve az entente győ
zelme esetében még azért is, mert az angol is a török rovására használta volna ki a győzelmét. Ez se kétsé
ges! Ez is a nemzetek fejlődését uraló törvények kö
vetkezménye.
Amint az angol birodalom feladta azt a régi poli
tikáját, hogy védje az orosz agresszió ellen Törökor
szágot, akkor végső gondolata csak Törökország meg
osztása lehetett. Az egész muzulmán világot Anglia soha, semmi körülmények között, öngyilkosság nélkül nem bocsáthatta orosz szupremácia alá. Az entente győzelme után óriási módon megerősödött és presztí
zsében megnövekedett s a Keleten feltétlenül uralkodó Oroszország mellett egy független és neutrális Török
országra nem bízhatta többé Anglia vitális érdekeinek védelmét, mert tudhatta, hogy a győzelmes cár a szultánnak előbb-utóbb biztosan hübérurává fog válni, aki a török politika felett szuverén hatalommal fog rendelkezni. Anglia Egyiptom és Indiának biztonsá
gát csak azzal menthetné meg, hogy azt a területet, amely Port-Saidtól Heratíg vezető egyenes vonaltól nyugatra és délre fekszik: Arábiát, Dél-Perzsiát és Afganisztánt teljesen uralma alá veszi.
A történelem ismétli magát, ugyanazok a helyze
tek, ugyanazon következményekhez vezetnek századok múlva is. Amint Lengyelország felosztásával töreke
dett II. Frigyes porosz király és Kaunitz azon túlhatal- mat ellensúlyozni, amelyet Oroszország egész Lengyel- országnak befolyásolása és irányítása által magának biztosíthatott, úgy fogja Anglia is Törökország fel
osztásában saját biztonságának előfeltételét keresni,
nehogy az egész muzulmán világ moszkovita parancs alá kerüljön.
Törökország tehát nem nézhette neutrálisán a nagy világháborút. Arra nagyon is erős, nagyon is nagy, jogos öntudata van, hogy tétlenül nézze, miként fogják mások véres harcaikban sorsát eldönteni, anélkül, hogy kísérletet tegyen azt a megoldást biztosítani, amely rá nézve életet jelent és azt megakadályozni, amely a sírba dönti.
Nem tudom tehát, hogy a török volt-e a támadó fél vagy az orosz, aki nem tűrhette el, hogy Törökország a tengerszorosokat elzárja és fegyveresen biztosítsa neutralitását, de akárhogy is történt a dolog, kétség
telen, hogy Törökország háborúja igazolt, mert létét védte, ami pedig minden nemzetnek nemcsak joga, hanem önmaga iránt való kötelessége is.
Ránk nézve mindenesetre nagy haszonnal jár T ö
rökország beavatkozása.
Hogy mennyi erőt fog közvetlenül elvonni a len
gyelországi harctérről, azt természetesen megítélni képtelen vagyok, mert nem tudom, hogy mennyi erő áll most az oroszok rendelkezésére a török határ mel
lett. A török háború azonban mindenesetre biztosítja azt, hogy az eddig délnyugatázsiai határon levő orosz erők nem szabadulnak fel és nem lesznek ellenünk irá
nyíthatók. Nem tudom azt sem, hogy a török hadsereg mennyire heverte ki a múlt háború sebeit, azonban azt hiszem, hogy német irányítás és tanács mellett visz- szanyerte azt a régi erejét, amelyet csak kedvezőtlen politikai helyzet, politikai válságok, a hadseregekkel történő experimentumok, a hadsereg politizálása
gyen-G r. A n d rá lsv : \ világháború problém ái. 1 0
146
gített meg annyira a múlt háború előtt. Hiszem és re
mélem, hogy újra komoly faktorrá vált az ozmán hadsereg és bizonyítani fogja, hogy a régi vitézség nem fogyatkozott meg az ozmanliban.
Nagyon veszélyeztetni fogja a török haderő Ang
liát is. A suezi kanális az angol birodalom életere.
A z köti össze Indiát az anyaországgal. A török vitéz
ség könnyen elvághatja ezt az összekötő vonalat.
India belső békéjét is veszélyeztetni fogja a mu
zulmánok harca az angollal, különösen, ha, amit re
mélni lehet, Perzsia és Afganisztán is követik Török
ország példáját, amelyek sorsa felett szintén dönteni fog a mostani világháború.
Különösen nagy jelentősége volna annak, ha a török flottának sikerülne a Fekete-tengert uralni, mert a Fekete-tenger partjainak védelme sok orosz erőt fog mindenesetre igénybe venni.
Döntő eseménnyé nőhetné ki magát Törökország beavatkozása, ha Bulgária és Románia is követné pél
d áját. A török háború mindenesetre tetemesen meg- könnyitheti ezen államok elhatározását, mert a török flotta a román offenziva jobbszárnyát megvédheti, mert a Fekete-tengeren át a török hadak segíthetnék is a román hadakat a döntő harctereken és végül mert a török állásfoglalás megszüntetné azt a veszélyt, hogy hátba tám adtassanak.
A világháború kiterjedése a Keletre még égetőb
ben szükségessé is teszi ezen államoknak a beavatko
zását, mint eddig volt. Eddig remélhették, hogy a ke
leti kérdés megoldásának perce még elodázható, hogy az orosz győzelme után ki fog fáradni és maid az
an-góllal való rivalitás segítségére lesz az önálló élet után áhítozó keleti népeknek: most azonban a török beavat
kozása akuttá tette a keleti kérdés eldöntését is. Ha az orosz győz, akkor Bulgáriát és Romániát nemcsak egy, hanem két oldalról fogja fenyegethetni és a béke napján meg fog szűnni ezen államok önálló léte.
Nemcsak későbbi fejleményektől fog kelleni tartaniok, hanem Törökország és Ausztria-M agyarország legyő
zése által Románia és Bulgária is le lesznek győzve és orosz vazallusokká válnak. Ha eddig félreismerhet
ték vitális érdekeiket a bolgárok és románok, ma ennek lehetősége is jóformán ki van zárva, ma minden román és bolgár tudhatja, hogy az ő sorsuk is el fog dőlni és hogy függetlenségüket csak úgy óvhatják meg, ha ma teljes erővel azt a megoldást szolgálják, amely egyedül képes létüket biztosítani.
A román-bolgár-török szövetség abba a helyzetbe hozná ezen tényezőket, hogy a Kelet jövőjét akaratuk szerint irányítsák, hogy fejlődésük önállóságát bizto
sítsák. Reánk támaszkodva véglegesen megoldhatnák a keleti kérdést, megoldhatnák saját előnyük, saját függetlenségük érdekében. Egy hatalmas s győzelmes Törökország, amely visszaszerzi Ázsiában régi hatal
mát és nem akar keresztény népek felett uralkodni, hanem megelégszik azzal, hogy Európában azt a sztra
tégiai poziciót foglalja el, amely a fővárosának és a tengerszorosoknak védelmére szükséges, szövetségben Bulgáriával és Romániával, amelyek sok szenvedés és küzdelem után végre valahára a biztos létnek örvend
hetnének és kulturmunkának élhetnének: ez volna a mi ideálunk is a Keleten.
10*
148
Mi nem akarunk hódítani, mi nem akarunk poli
tikai szupremáciát se gyakorolni a Keleten, mi csak az érdekközösségen alapuló barátságban kívánunk élni teljesen független, életerős és életképes államokkal.
Ezt a megoldást ma erőteljes elhatározással biz
tosíthatják a Kelet konzervatív tényezői, mert kétség
telen, hogy ezeknek az államoknak a beavatkozása a törökkel együtt a harcot végleg eldöntené, különösen, ha, amit szintén el kell és el lehet érni: Olaszország és Görögország neutrálisok maradnak.