Bulgária az utóbbi időkben nehéz helyzetben volt.
Az entente belékapaszkodott, mindenáron meg akarta nyerni; igért és fenyegetődzött, csábított és ijesztett.
De mindez hiábavaló volt, Bulgária királya és vezető államférfíai felismerték országuk érdekét és aszerint cselekedtek.
A z entente földig alázta magát az aránylag olyan kis Bulgária előtt, a szlávok legfőbb ura, a fehér cár könyőrgött és kért a szlávság leghűtlenebbnek tekin
tett tagjától, aki nem akart szláv politikát folytatni, hanem tisztán és kizárólag saját bolgár nemzeti céljait szolgálta. A vele vérző és vele tartó Szerbiát arra ösz
tökélte, hogy vérrel szerzett területeiről lemondjon, amikor érte cserébe csak üres szavakat, csak végre nem hajtható Ígéreteket adhatott. A szerinte hálátlan érdekében kellett keserves áldozatokat attól kivánni, aki a legmegbízhatóbbnak és leghűbbnek bizonyult,
De az entente minden törekvése teljes kudarcot
vallott. A karatát nem bírta keresztülvinni. Szerbia nem engedett teljesen. Görögország visszautasította a kéretlen tanácsokat. Bulgária imponáló nyugalommal öntudatossággal, előrelátással haladt a helyes ösvé
nyen a maga nagy nemzeti céljai felé; az entente a já n latait nem utasította vissza, eleget tett az udvariasság követelményeinek, de nem engedett azon követelések
ből, amelyeket nem nagyzási vágyból, hódítási ösz
tönből eredőknek, hanem szent nemzeti misszióknak tekint, amelyért már a múltban sokat áldozott, amely
hez következetesen ragaszkodott mindvégig és amely r.em képezheti szerinte az alku tárgyát.
Első gondja volt teljesen tisztázni viszonyát a szomszéd Törökországgal. így létesült a határkiigazi- tásokra vonatkozó szerződés, amely Bulgária hátát tel
jesen biztosítja és kizárja azt, hogy ugyanazon veszé
lyes helyzetbe kerüljön, amelyben az utolsó háború
ban volt,
A politikai belátás és bölcseség egyik örökre tün
döklő példája lesz ez a török—bulgár m egállapodás.
Mind a két szerződő félnek tiszteletére válik. A török áldozatkészsége azt bizonyítja, hogy óriási lépést tet
tek a törökök a civilizáció felé és ma már nem rabjai azon szokásoknak és előítéleteknek, amelyek eddig lehetetlenné tették, hogy a mohamedán kalifa szabad akaratból keresztény országnak egy talpalatnyi földet is átadjon és amely már nem egyszer Törökországnak nagy nehézségeket okozott és akadályozta azt, hogy érdekeinek teljesen megfelelő politikát folytasson.
Törökország elhatározása bizonyítja azt is, hogy telje
168
sen belátta, hogy igazi szerepe Ázsiában van, ahol éle
tének gyökerei vannak, ahol az ő uralma az egyedüli természetes és szükségszerű; belátta, hogy nem érdeke a Balkánon nagyhatalmi pozíciót biztosítani és a bal
káni szomszédokkal való barátság többet ér neki, mint a Balkánon való közvetlen uralom. A bulgárok böl- cseségére vall, hogy bíznak Törökország evolúciójában és belátják, hogy rájuk nézve sokkalta előnyösebb a török uralom Konstantinápolyban és a Dardanellák partjain, mint az, ami a helyére jöhetne s hogy vá
lasztani tudtak különböző ösztöneik és érdekeik között és nagyobb célok biztosítására a kisebbekről lemon
dani képesek voltak.
Valóban a török-bulgár megegyezés annak az ör
vendetes jele, hogy mind a két nemzet józan esze győ
zedelmeskedett a történelmi ellentéteken, a tradíciók
ban gyökerező bizalmatlanságon. Emlékeztet ez azon átalakulásra, amelyen a Habsburgok és a Hohenzoller- nek politikája átment, mikor hosszú súrlódás és ellen
ségeskedés után belátták, hogy mindkettőjükre nézve sokkalta becsesebb a másiknak barátsága, mint a másik rovására elérhető hatalmi állás. A z egyik feladta azon sok százados ambícióit, amelyek a reális hatalmi vi
szonyokkal ellenkeztek, a másik lemondott nagy mun
kájának teljes befejezéséről és mindkettő nagyobbra becsülte a másikkal való barátságot, az állandó és nagy reális érdekeinek megvalósitását, mint azon tetszetős és megnyerő ambíciók hajhászását, amelyek a reális helyzettel ellenkeztek. A világbékének mindig nagy erőssége, ha két szomszéd, két régi ellenség kibékül, így volt ez, amikor az osztrák és porosz ellentét meg
szűnt, igy lesz ez Konstantinápoly és Szófia közelítése következtében is.
A törökkel való szerencsés megegyezés után a bol
gár kormány elrendelte a mobilizálást és evvel azt árulta el, hogy el van határozva azokat felsza
badítani, akik életüket és vagyonukat azért áldoz
ták, hogy bolgárok lehessenek és most a vaskezű szerb zsarnokság alatt nyögnek. A törökkel való megegye
zés, Macedóniának Szerbiától való követelése és a mo
bilizálás azt a benyomást teszi, hogy Bulgária fegy
verrel kezében fogja érdekeit megvalósítani. S való
színű ez a politika, mert az bölcs és erkölcsileg tel
jesen igazolt lenne. Jobb alkalom sohasem kínálkozna a nemzeti rei vindicatiókra, mint most, amikor mi győ
zünk, akiknek kezdettől fogva érdekében volt, hogy Macedónia Bulgáriáé, ne pedig Szerbiáé legyen, akik már Berchtold idejében a bukaresti béke revíziójának álláspontján állottunk és emiatt izoláltattunk és kelle
metlen politikai helyzetbe kerültünk, akiknek ma még fokozottabb érdeke, hogy Bulgária a szerbektől elve
gye azt az országrészt, amelyre igényt tart. A bolgár revancheot megkönnyíti az is, hogy Szerbia a nagy küz
delmekben meggyengült és hogy Romániának és Gö
rögországnak Macedónia hovatartozásánál sokkalta nagyobb, vitálisabb olyan érdekei vannak, amelyek mind azt tanácsolják, hogy neutrálisok m aradjanak és Bulgáriával megegyezzenek.
Bulgária eljárása erkölcsileg is teljes mértékben jogosult. Bulgária nem volt Szerbia szövetségese; nem szinlelte soha a barátot, mint Olaszország tette velünk szemben, hanem egész magaviseletével mindig szaka
170
d.atlanul hirdette, hogy nem nyugszik belé a bukaresti béke határozmányaiba. E ljárását nem lehet a kétszí
nűség, álnokság vádjával illetni. Macedónia túlnyomó nagyrészben olyan bulgárok által lakott ország, amely
hez Szerbia csak ármánnyal jutott. Ne felejtsük, hogy Szerbia megszegte azt a szövetségi szerződést, amely a bulgárokkal közösen folytatott török háború eredmé
nyeit szabályozta és visszaélt a bulgárok bizalmával, mikor a bulgároknak hősi harcait arra használta fel, hogy a neki odaígért területeket aránylag kevés ál
dozattal maga szám ára szerezze meg. Bulgária jogos felháborodást csak fokozta, hogy az így szerzett népet kegyetlen zsarnoksággal kormányozták.
Kétségtelen, hogy ilyen körülmények között tel
jesen jogosult cselekedet volna, ha Bulgária nemcsak Macedóniát akarná visszaszerezni, hanem Szerbiát bűneiért meg is akarná büntetni. Az előrelátás és a bulgár érdek is azt követeli, hogy törekedjék azt a szom szédját meggyengiteni, amely vele szemben így viselkedett és amelytől egyik legbecsesebb tartom á
nyát elveszi. K áros és veszélyes megoldás lett volna Bulgáriára nézve, ha az ententetól ajándékba kapja Macedóniát és ennek fejében azt a kötelezettséget vállalta volna, hogy Szerbiát megerősítse s az orosz szupremáciát a Balkánon biztosítsa. Régi ellenségét, akit újra ellenségévé tett, hatalm assá tenni saját vére áldozata révén, valóban Don Quichotei politika volna, Nagy hiba momentán könnyebbség végett azokkal tar
tani, akik a természetes ellenségeink és azok ellen for
dulni, akik természetes barátaink. Ránk és Németor
szágra nézve Bulgária ereje nem lehet veszélyes,
Oroszországnak és Szerbiának Bulgária hatalma pedig mindig útban lesz. Oroszország szuprem áciájával a ke
leten a Boszporusz, a Dardanellák és az orosz határ közé ékelt Bulgária erőteljes fejlődése és önállósága ellentétben van, Bulgáriának pedig jogos kívánsága, hogy teljesen kifejlődjön és önálló életet folytathas
son. Nem lehet elégszer mondani és hirdetni, hogy Oroszország érdeke a balkáni államok közül legfel
jebb Szerbiának erőteljes fejlődését engedheti meg, amelynek hivatása velünk és Olaszországgal szemben a szlávizmus érdekét képviselni, de sohasem fog azzal megbékülhetni, hogy a Fekete-tenger partjain, a Bosz
porusz és a D ardanellák közelében lévő államok erő
sek legyenek.
Bulgária állásfoglalása mellettünk megbecsülhe
tetlen értékű. Nagysúlyú már maga az a negatív tény, hogy nem csatlakozott ellenségeinkhez, de különösen hasznos volna, ha aktiven hozzánk csatlakoznék. Szer
biát állásfoglalása két tűz közé szorítaná, ellenállását megrövidítené; a Dardanelláknak megadná term észe
tes hátterét és védelmét; összeköttetést hozna létre köztünk és Törökország között. Azt a nagy előnyt, amely Németország és A usztria-M agyarország sike
reinek egyik főoka, azt a nagy sztratégiai, gazdasági és politikai előnyt, amely abban áll, hogy mi uraljuk a belső vonalakat, hogy egymáson segíthetünk, hogy erőnket odavethetjük, ahol az adott percben azokra a legnagyobb szükség van, esetleg egymásután ugyan
azokkal a csapatokkal erőszakolhatjuk ki a döntést harctereink legkülönbözőbb részein; ezt az óriási nagy előnyt kiterjesztené Bulgária ezen állásfoglalása égé
172
szén a Dardanellákig, Suezig és a Perzsa-öbölig. Bul
gária hozzánk való csatlakozása Törökországra is ki
terjeszti a velünk való közvetlen összeműködés elő
nyeit és az eddig izolált bajtársunkat hozzánk csatolja.
Ha Bulgária tekintélyes hadierejét azok mellé állítaná, akik már úgyis erősebbek, a döntést nagyon elősegítené és gyorsítaná.
Abban a szerencsés helyzetben van Bulgária, hogy amikor saját érdekeit teljes mértékig kielégítheti, egyszersmind a mai világtörténelmi eseményekben is elsőrangú szerephez jut. Ferdinánd király erényekben gazdag uralkodásának legfényesebb pontjához juthat.
Radoszlawow Stambulow mellett a nagy Bulgária meg
alapítójának sorába lép. Bulgária Németországra és reánk támaszkodva szövetségben Törökországgal, re
mélhetőleg jó viszonyban Romániával és Görögország
gal biztos és nagy jövő elé nézne, olyan békés korszak elé, amelyben m ajd a béke munkájában kihasználhatja azt, amit véres áldozatokkal szerzett meg és teljes ere
jét a bulgár gazdaság és bulgár kultura fejlesztésére fordíthatja.