• Nem Talált Eredményt

Az olasz semlegesség

Amint megindult a mérkőzés az entente és O lasz­

ország két szövetségese között, Olaszország minden érdeke ez utóbbiak győzelmét kívánja.

Olaszország a legtöbbet a velünk való győzelem esetén nyerhet.

Mint a hármas-szövetségnek egyetlen északafrikai hatalma, egyetlen középtengeri parti hatalma, együt­

tes győzelmünk előnyeit Afrikában és a Középtenge­

ren elsősorban ő élvezné. Pedig Itáliát hivatása e ré­

giók felé tereli. Ott lépne nagy elődje, a világhódító Róma nyomdokába, oda hívják legszebb tradíciói, a Scipiók és Caesarok emléke.

Ottan tudná legjobban expanzív erejét az euró­

pai civilizáció képviseletében, sa já t gazdasági és kato­

nai előnyére értékesíteni. Északafrikai kolóniáiból any- nyi haszna lehetne, mint egy más államnak sincs gyar­

mataiból, mert közelségük, sztratégiai erejük, az anya­

országnak életerejét és életkedvét hihetetlen módon fokozná. Biserta Tripolisszal együtt olasz kézen párat­

lan erejű tengeri hatalom alapjává válnék.

Olaszország csak akkor lesz mindannak kifejtésére képes, ami benne rejlik, ha a Középtenger két partját uralja, ha kereskedelmének, iparának, szapora népé­

nek meglesz közeli piaca és munkatere.

174

És ezt csak velünk együtt haladva érheti el. Fran­

ciaország és Anglia megelőzték azon területen, amelyre hivatása utalja. Az olasz közvélemény állandó nyugta­

lansága mellett a tőszomszédságban a franciák fészkel­

ték be magukat azon az egyedüli helyen, amelyen Itália teljes világtörténeti szerepéhez juthatna.

Afrika az Aequatoríg francia és angol lett. Pár év előtt sikerült Giolottinak és San Giulianonak a hár­

mas-szövetség jóakaratú támasza, az entente duzzo- gása mellett Tripoliszt megszerezni. De ez az új szer­

zemény körül van véve az entente birtokai által és nem képes terjeszkedni.

Csak a hármas-szövetség győzelme bírná az en­

tente óriási birodalmainak — a győzelem nagyságának arányában növekvő részét Olaszország rendelkezésére bocsátani, A hármas-szövetség többi tagjai nem is számíthatnak területeik olyan természetes növekedé­

sére, mint Olaszország. A hármas-szövetség tagjai kö­

zül az olasz az egyetlen, amelynél a hódítás cél le­

hetne, amelynél a pozitiv nyereség reménye a háborút meg is igazolhatja.

S hasonlíthatatlanul kevesebb az, amit Olaszor­

szág tőlünk hódíthatna meg.

Ellenünk fordulva, Trient-, Trieszt-, Fiume- és esetleg Dél-Albániát hódíthatja meg, de mi ez Észak- Afrikához képest, amelyhez még Nizza, az 1859-ben III. Napóleonnak adott terület, Korzika és M álta já ­ rulhatna.

Mi ér többet Olaszországnak, az Adriában való hegemónia, vagy a Közép-tengeren való uralkodás?

Vannak Olaszországban, akik attól félnek, hogy a

hármas-szövetség győzelme esetében Ausztria-Ma- gyarország túlsúlya az Adrián és a Balkánon Olaszor­

szág hátrányára szolgálhatna. De ez az aggodalom nem helyt álló. Persze, hogy Olaszországnak a Balkánon való hódítását lehetetlenné teszi, de ez nincs is Olasz­

ország érdekében. A Balkán-félsziget hatalmi egyensú­

lyának Olaszországra nézve káros változását pedig könnyű volna az összeműködés feltételeinek m egálla­

pításánál kizárni. Ez annál könnyebb lenne, mert mi nem akarjuk Albániát meghódítani, mi nem akarjuk az adriai partok birtoklási viszonyait számbavehető módon megváltoztatni a győzelem esetében sem. Az Adrián csak a státusquót és a birtokállományunkat akarnók megerősíteni, ami olasz érdeket nem veszé­

lyeztet. S általában az olasz érdek a Balkánon köny- nyen megegyeztethető a miénkkel.

Amikor Oroszország protekciója a bulgár nemzeti akarat durva elnyomásává vált és a cár orosz katonát akart Bulgária kormányzójává tenni a bulgárok aka­

rata ellen, — Crispi foglalt állást e pretenzió ellen és hangoztatta, több temperamentummal, mint Kálnoky, a balkán népek szabadságát.

Ezen az alapon ma is találkozhatunk. A velünk tartó keresztény államok teljes szabadsága, hatalm as kifejlődése és önállósága épp úgy a mi érdekünk, mint Olaszországé. Sokkal kényesebb helyzetbe kerülne a Quirinál az entente győzelme esetében.

Ebben az esetben Tripolisz lenne veszélyeztetve:

az entente túlsúlyát előbb-utóbb arra használná fel, hogy szabaduljon a kellemetlen szomszédtól, a leg­

újabb afrikai vendégtől, akit olyan rosszakarattal fo­

176

gadtak. A tripoliszi kolónia terjedése pedig teljesen ki volna zárva.

És az orosz győzelem a keleten is sokkal jobban veszélyeztetné Olaszország érdekeit, mint a mi győ­

zelmünk.

M ár Crispi rámutatott arra, hogy az orosz, mint Konstantinápoly és a Dardanellák ura: a Középten­

gert dominálná. Ezért kész volt az orosz terjeszkedés ellen velünk együtt harcra kelni. Hivatkozott Cavour példájára, aki a krimi hadjáratban résztvett és az orosz szupremácia ellen küzdött.

Az orosz fenhatóság alatt álló Balkánon legalább olyan kevés helye volna Olaszországnak, mint azon a Balkánon, amely a mi győzelmünk után alakulna ki.

A z Adrián a szerbek és az orosz hatalom alá ke­

rülő Görögország képviselnék a Középtengert is uraló cári szupremáciát, holott a mi győzelmünk esetében az adriai egyensúlyt a mi túlkapásunk esetében a függet­

len Albánia és a független Görögország is segítene megvédeni.

A z entente túlsúlya mellett Olaszország elveszt­

hetné uralmát az Adrián és az Középtengeren is hát­

térbe szorulna, a mi túlsúlyunk esetében a legrosszabb esetben az A dria mai egyensúlya módosulna Olaszor­

szág kárára, holott a Középtengeren az csak az elő­

nyére alakulna át, már az angolok és a franciák hátra- szorításának puszta ténye által is. Ami túlsúlyunk ese­

tében Olaszország azért, amit esetleg aránylagos ha­

talomban az Adrián veszítene, bőséges rekompenzációt nyerhetne Afrikában. Az entente túlsúlya esetében

azért, amit Afrikában veszítene, seholsem nyerhetne elegendő pótlást.

Tehát nincs mit habozni Olaszországnak. Érdeke azt kivánja, hogy mellénk álljon teljes erővel a háború eredményeinek megfelelő tisztázása után.

Csak egy tekintet tarthatja vissza: a félelem Ang­

lia haditengerészetétől.

De ha ez a tekintet dominál, akkor történelmének szomorú lapjait fogja éppen akkor megírni, amikor a nagyság útjai megnyílhatnának. Akit e válságos idők­

ben, a létérdekek és ambíciók mérkőzésének, a merész elhatározások és tettek perceiben, az aggodalom és a kishitűség vezet, — afölött könnyen át fog gázolni a történelem szekere.

Aki veszély nélkül akar nyerni, az könnyen arra ébredhet fel, hogy nincs választása a kedvező lehető­

ségek között, hanem csak a bajok és a veszélyek kü­

lönböző fajtái között válogathat,