Török fogsága története

Amikor 1681-ben tért vissza Isztambulból, apja, aki eljött meglátogatni Velen-cébe, megbetegedett és pestisben meghalt. Most már komolyan felmerült a mát többször elodázott döntés: milyen irányba vigye tovább az életét? Mivel bátyja

105Rothman, 2006. június, 245. ¹⁰⁶Lovarini, szerk., 1930, 28–30.

107Flavio Chigi bíboros VII. Sándor nagyhatalmú unokaöccse volt, s később is mindvégig fontos politikai szerepet töltött be Rómában. Marsigli még Velencében ismerte meg őt és hosszú éveken keresztül jó barátságban maradtak. Stoye, 1994, 30.

pap lett, öccse pedig megházasodott és így vitte tovább a családnevet, Luigi Ferdi-nando szabadon hozhatta meg döntését. Lehetett belőle udvari ember, diplomata, vagy katona. Hazatérése után diplomáciai megbízatásokat teljesítve utazgatott szerte Itáliában, de miután elvesztette édesapját, komoly választás elé került. Tu-dományos karrierhez nem volt megfelelő végzettsége, ahhoz pedig, hogy udvari ember vagy kereskedő váljék belőle, túl büszke volt.

Az egyetlen, fiatal nemesek előtt nyitva álló mesterséget választotta: katona lett. Önéletrajzában így ír erről: „[ez] az új életszakasz akkor kezdődött el, ami-kor elhagytam Itáliát és Németországba mentem, hogy megkezdjem az általam választott katonai hivatást.”¹⁰⁸Választása egész életében végigkísérte. Mint lát-hattuk, ő maga is katonaembernek vallotta magát(„miles sum”).¹⁰⁹John Stoye, a legnagyobb Marsigliről készült monográfia írója a korabeli források alapján úgy ítélte meg, hogy diplomáciai tevékenységre ténylegesen alkalmatlan volt, mivel ha valaki diplomata szeretett volna lenni, rendelkeznie kellett a következő tulajdonságokkal: „alázatos, előzékeny, sokat tűrő, alkalmazkodó és titoktartó”

és Marsigli soha még a közelébe sem jutott ezeknek a tulajdonságoknak, egész életében heves természetű és türelmetlen maradt.¹¹⁰Ajánlólevelekkel felszerel-kezve önkéntesnek jelentkezett tehát I. Lipót császár (1657–1705) seregébe, ahol úgy vélte, lehetősége nyílhat megtapasztalni a törökök elleni háborúskodást és fel tudná használni konstantinápolyi útja során szerzett ismereteit.

A Marsigli példaképének tekintett híres császári tábornok, Raimondo Mon-tecuccoli (1609–1680) és Marsigli életútja sok hasonlóságot mutat. Mindketten a mai Olaszország Emilia Romagna nevű tartományából származnak. Az előb-bi egy Modena környéki nemesi családban tizenegy gyermekből harmadikként született, míg ez utóbbi szintén egy nemesi család ötödik gyermekeként Bologná-ban látta meg a napvilágot. Mindketten a katonai pályát választották, méghozzá idegen földön: Montecuccoli, miután korán árvaságra jutott,¹¹¹mint láthattuk, követte nagybátyja, Ernesto Montecuccoli példáját, és már nagyon fiatalon (ti-zenhat évesen), 1625-ben osztrák katonai szolgálatba állt. Montecuccolihoz ha-sonlóan Marsigli is fiatalon elveszítette édesapját és a Habsburg császári szol-gálatot választotta: a török Bécs elleni támadásának előestéjén, 1682-ben lépett császári szolgálatba. Ezen döntését ő maga így indokolja:

108„Questo nuovo corso di vita ha la sua origine della mia uscita d’Italia ed entrata in Germania, per dar principio alla sceltami professione di soldato” Lovarini, szerk., 1930, 35.

109Mai napig katonai tevékenységét méltatják legtöbbet, katonaként emlegetik és tartják számon.

Jó példa erre az a legutóbb Bolognában megjelent kötet is, melyben a 16 tanulmány nagy része hadtörténeti jellegű: Baldi, szerk., 2012.

110Stoye így jellemzi őt „…never came near to possessing such qualities. He struck most people throughout his life as vehement, impatient and unsubtle.”; „he was better as a soldier and com-mander”. Stoye, 1994, 29.

111Gimorri, 1924.

Természettől való kíváncsiságom kielégítése végett úgy határoztam, hogy a gyakorlatban is kipróbálom, igaz-e, amit az oszmán csapatokról gondol-tam, s ezért 1682-ben Lipót császár szolgálatába léptem.¹¹²

A törökök és a franciák által is támogatott lázadó magyaroktól felbolydult bécsi udvarból Marsiglit rögtön Magyarországra vezényelték, ahol rajta kívül még sok itáliai nemes szolgált a császári seregben. Győrbe, Enea Silvio Caprara tábornagy hadtestébe került muskétásnak, tizedesi rangban. Tehetsége hamar megmutat-kozott: tervet készített az erődítményről, ami szinte azonnal meghozta számára a várva várt sikert és elismerést, őrmesterré, majd kapitánnyá léptették elő.¹¹³1683 tavaszán, Kara Musztafa nagyvezér előrenyomulásakor a Bécs számára stratégi-ailag igen fontos Rába folyóhoz rendelték, ahol, mivel kísérői átálltak, megsebe-sült és a tatárok fogságába esett (1683. június 2-án). A tatárok 17 tallérért eladták Ahmed temesvári pasának,¹¹⁴aki miután kivallatta, elhitte neki, hogy egy békés velencei kereskedő szolgája, egy arab étekfogó mellé osztotta be. Nem ez lesz életében az első, amikor álidentitást kell felvennie, s élete így megmenekült.

Bécs török ostromát, ahol részt kellett vennie a lövészárkok kiásásában, mint a pasa rabja élte át.¹¹⁵Itt ismerkedett meg a kávéval, s annak készítésével, mivel

„egy udvari étekfogónak a szolgálója lettem, aki egy nyilvános kávéfőző helyet üzemeltetett, ahol magának kellett pörkölnie, megfőznie és árusítania a vásár-lóknak [a kávét].” Az itt szerzett tapasztalatait hasznosítva, Buonvisi bíborosnak, a bécsi nunciusnak ajánlva egy rövid traktátust is írt, melyet 1685-ben meg is je-lentetett Bécsben.¹¹⁶

Egy sikertelen szökési kísérlet után – amit azért próbált meg, mert Ahmed te-mesvári pasa Sobieski János lengyel király közeledtének hírére lemészároltatott 30 ezer keresztény foglyot, hogy meneküléskor ne kelljen magukkal vinni őket is – elfogták és halálra ítélték. Egy boszniai testvérpár azonban megvásárolta, megmentve ezzel az életét. Sebeit meggyógyították, majd miután megérkezett korábbi velencei pártfogójától, Pietro Civranitól a kétezer tallér váltságdíj, sza-badon engedték.¹¹⁷

A fogság jelentős mértékben hozzájárult toleranciájához, világnézetének ki-szélesedéséhez, még akkor is, ha nem kellett integrálódnia, mert protektorai se-gítségével viszonylag rövid idő után, kilenc hónap alatt kiszabadult. Életében mindvégig nyomot hagyott ez az életveszélyes kaland: amikor a Balkánon járt,

112Marsigli, 2007, 3. ¹¹³Jászay, 1999, 32–33; Herczeg, 1982, 69.

114Ahmed temesvári pasa (1683–84. meghalt Vácnál 1694. július 27-én).

115Lovarini, szerk., 1930, 43.

116Marsigli, 1986a. ABevanda asiaticacímű munka részletét lásd a mellékletben, teljes szöve-gének magyar nyelvű fordítása, a szerző tollából – a török nyelvű betéttel együtt – nemsokára megjelenik.

117Marsigli, 1996.

meglátogatta egykori fogvatartóit és amint lehetősége nyílt, segítette a keresz-tény foglyok kiszabadítását török fogságból. Szülővárosában, Bolognában pedig gyűjtőhelyet létesített a foglyok váltságdíjának összeadására.¹¹⁸