Luigi Ferdinando Marsigli első konstantinápolyi útja

Marsigli 1674-ben, tizenhat évesen, a kor szokásainak megfelelően hosszabb itá-liai tanulmányútra indult, s már ezen fiatalkori itáitá-liai utazása során kapcsolatba került a török kérdéssel: Rómából Nápolyba menet megismerkedett egy angol kereskedővel, aki élete nagy részét Konstantinápolyban és Szmirnában (ma Iz-mir) töltötte, és akit a fiatal olasz gróf a kíváncsiságtól vezérelve alaposan ki-kérdezett a törökök természetét illetően⁵¹, majd Livornóban megismerkedett az akkor még élő császári tábornok Raimondo Montecuccoli fiával.⁵²Rómában kap-csolatban állt Flavio Chigi és de Luca bíborosokkal, az ott élő Krisztina svéd ki-rálynővel (1626–1689), valamint audenciára jelentkezett az újonnan megválasz-tott pápához, így személyesen találkozott XI. Incével⁵³, akinek komoly érdeme volt a Habsburgok török elleni küzdelmeinek segítése.⁵⁴ Ez utóbbinak számolt be azután az Oszmán Birodalomban tett útján szerzett információkról, s valószí-nűleg többek közt az ő biztatására és valószívalószí-nűleg titkos megbízatására utazik majd az olasz gróf 1682-ben Bécsbe, a török elleni harcot támogató katonai párt erősítésére és segítésére.

Ahogy ő maga állítja, mindig is érdekelte, hogy miben is rejlik az Oszmán Birodalom ereje, nagysága, amivel oly régóta rettegésben tartja az egész keresz-tény világot. Ezért aztán elolvasott egy sor, az Oszmán Birodalom történetéről szóló könyvet.

Már egészen fiatal koromtól kezdve nagy örömömet leltem a törökök tör-ténelméről szóló könyvek olvasásában, melyekben ezt a népet mindig le-győzhetetlennek mutatták be. Így született meg bennem a vágy és az aka-rat, hogy megismerjem őket…⁵⁵

50Stoye, 1994, 216–252.

51„… era un mercante inglese che aveva menata la più gran parte della sua vita in Costantinopoli e nelle Smire; quasi sin da allora avessi saputo i tanti viaggi destinatimi fra’ turchi, volli informarmi della natura e qualità di quella nazione.” Lovarini, szerk., 1930, 4–5.

52„… presi la strada di Pisa a Livorno; … In questo viaggio contrassi amicizia col conte Monte-cuccoli, figliuolo del tenente generale cesareo allora vivente, e con eso vidi tutte le più belle cose di Livorno, consistenti nel porto, bastimenti e fortezza; m’informai ancora della qualità del traffi-co, diversità delle merci e nazioni che ivi facevano scala.”Uo.,6; Herczeg, 1982, 66.

53„Nel ’77 con licenza di mio padre mi resi a Roma, …ebbi l’onore di baciare il piede della santità d’Innocenzo XI, condottovi dell’Ambaciador della mia patria, il senator Pietro Melara.” Lovarini, szerk., 1930, 4.

54A pápai udvar Habsburg barát politikai vonalához l. Signorotto, 1998.

55Marsigli, 2007, 3.

Olvasmányaiból végül azt a következtetést vonta le, hogy a törökök több kon-tinensre kiterjedő nagy hódításaikat úgy vitték végbe, hogy sehol sem ütköztek ellenállásba, sem Ázsiában, sem Afrikában, sem pedig Európában, ahol még a keresztények ellenségeskedéseit is remekül ki tudták használni. Ennek ellenére, talán a hódítások tényétől megfélemlítve az összes róluk szóló krónika az egekig dicsérte katonai erejüket és legyőzhetetlenségüket.⁵⁶Sajnos nem tudjuk ponto-san, hogy mely könyveket, krónikákat olvasta Marsigli, bár rendelkezésünkre áll több, a birtokában levő könyv is, de azt feltételezhetjük, hogy a fiatal Marsig-li az erről a témáról szóló munkákat feltehetően a domonkosok könyvtárában tanulmányozhatta, mely az egyik legjobb volt szülővárosában s a Marsigli palo-tától sincsen messze (a Basilica di San Domenico gyakorlatilag az utcájuk végén található, s márványtábla jelzi, hogy végül 1950-ben ott helyezték el Marsigli koponyáját).

1679-ben tehát édesapja engedélyét megszerezve – mely nem lehetett köny-nyű dolog, hiszen az összes rokona ellene volt az ötletének,⁵⁷ annak ellenére, hogy apja a kérése teljesítését már egy évvel korábban megígérte neki⁵⁸–, csat-lakozott a Velencei Köztársaság új konstantinápolyi állandó követének, Pietro Civraninak a Fényes Portára induló kíséretéhez. Ebből is kitűnik, hogy a Ve-lencei Köztársaságban is – mely a legális és illegális információszerzés egyik fő központja volt⁵⁹ – voltak családi összeköttetései, melyeket, mint látni fogjuk, a törökökkel való közvetlen érintkezései során hasznosított is. Nem minden ala-pot nélkülöző az a feltételezés (amit Marsigli persze soha sehol nem írhatott le nyíltan), hogy Rómában vagy a Velencei Köztársaságban, esetleg mindkettőben megbízták azzal a hírszerzői feladattal, hogy kémlelje ki az Oszmán Birodalom helyzetét, katonai állapotát, s ennek a feladatának, mint látni fogjuk, az ifjú bo-lognai gróf igen magas fokon eleget tett. Marsigli, fentebb említett velencei kap-csolatai segítségével, 1679–1680-ban jutott el először az Oszmán Birodalom fő-városába. Az Oszmán Birodalom ekkor történelmének egyik fordulópontja előtt állt. Erről így számol be Marsigli, évtizedekkel későbbi összefoglalójában:

Megérkeztem tehát Konstantinápolyba hasonló kényelem közepette az ezerhatszázhetvenkilencedik esztendő végén, éppen abban az időben, ami-kor az oszmánok büszkesége a legmagasabbra hágott, mivel soha nem kényszerültek még úgy békét kötni a szomszédos hatalmakkal, hogy ne

56Sorbelli, 1930, 175.

57„… nell’età di diciannove anni acceso d’un ardente brama di portarmi a Costantinopoli a rico-noscere di vista il governo de’Turchi a di persuadere il mio Genitore contro il voto di tutti i pa-renti alasciarmi intraprendere questo viaggio in compagnia del bailo Veneto, …”Uo.

58„… pregato mio padre per mezzo del suo confessore ad osservarmi la parola, già datami un anno prima, di farmi andare in Costantinopoli, con titolo di camerata del bailo di Venezia Pietro Civrani, …” Lovarini, szerk., 1930, 8.

59Preto, 1994.

előnyökkel gyarapodtak volna és ne további területfoglalásokat hozott volna számukra. És éppen ekkor készülődtek minden erejükkel és harc-művészetükkel a lármás Bécs elleni háborúra, melyben aztán olyan aka-dályra találtak, mely hanyatlásuk kezdetét és a keresztények álmukban sem gondolt előretörését jelentette.⁶⁰

Az új bailo,⁶¹ Pietro Civrani⁶² és csapata – amelynek több fiatallal együtt Mar-sigli is tagja volt – 1679. július 31-én indult el Velencéből és csak október 23-án, éppen a muzulmán böjti hónap, a ramadán alatt érkezett meg Konstantinápoly-ba. Az út során, melyről Marsigli részletes útinaplót készített,⁶³a dalmáciai par-tok mentén végighajózva érintették többek közt Spalatót (Split), Raguzát, Korfut és Szmirnát (Izmir). Néhány évvel korábban (1675. június 20-án) egy ifjú fran-cia, Jacob Spon indult útnak Velencéből a Civrani előtti velencei követ, Giovan-ni MorosiGiovan-ni hajójának fedélzetén, hogy az isztriai, dalmáciai, albáGiovan-niai és görög partok mellett végighajózva érkezzen meg az oszmán fővárosba. Spon, szenve-délyes antikvitás-kutató lévén, azzal a határozott céllal indult erre az útra, hogy megnézze, tanulmányozza és megmentse a nyugati civilizáció múltjának marad-ványait.⁶⁴Spon Lyonban 1678-ban megjelentetett útleírásának⁶⁵hatalmas nem-zetközi sikere volt, hamarosan több nyelvre is lefordították és Marsigli saját útja során egyfajta útikönyvként használta e munkát: saját útleírásában utal is Spon könyvére, melyet nem csupán „bibliaként” követett, hanem ki is egészített sa-ját megfigyeléseivel. Spon és Marsigli leírásai különösen a Velencei Köztársaság szempontjából kevésbé kontrollált és követett Raguza és Korfu közti részt te-kintve voltak hasznosak. A két szerző megközelítési módja eltérő volt ugyan, mégis szisztematikus és koherens vizsgálati módszereikkel mindketten képesek voltak az út során találtakat megfelelő módon elemezni és leírni, ezáltal nagy mértékben hozzájárultak a 17. század végi Adriai-tenger déli vidékének és né-pességének alaposabb megismeréséhez. Adataik földrajzi, környezeti, politikai, etnikai és kulturális kérdéseket is érintenek.⁶⁶

A török hatóságok már megérkezésükkor megvádolták Civranit, hogy ki-használva diplomáciai megbízatását, nagy mennyiségű árut akar behozni a vám megfizetése nélkül. A követ tiltakozása vajmi keveset ért, egyetlen módja volt csupán, hogy elkerüljék a megalázó átkutatást: hatalmas összegű „ajándék” lefi-zetésével lehetett csak elintézni az ünnepélyes bevonulást az oszmán fővárosba.

Nem sokkal ezután egy másik botrányos eset dühítette fel végtelenül a törö-köket: azokon a hajókon, melyeken az új követ és kísérete érkezett és melyek

60Sorbelli, 1930, 176.

61A bailo a Velencei Köztársaság konstantinápolyi állandó követe. Dursteler, 2001. december.

621673-tól egészen 1675-ig viselte a ’provveditore in Dalmazia’ tisztséget, mely jelentős mérték-ben hozzájárult köztársaságbeli politikai pozíciójának a megerősödéséhez. Benzoni, 1982.

63Frati, szerk., 1904. ⁶⁴Magnani, 2007. ⁶⁵Spon, 1678. ⁶⁶Magnani, 2007, 92.

arra vártak, hogy visszavigyék Velencébe a lejárt mandátumú korábbi követet, Giovanni Morosinit, a törökök észrevették, hogy a velenceiek jó néhány szökött rabot rejtegetnek. Ráadásul a hajók közelében vízben úszó holttesteket találtak, minek nyomán az egész városban elterjedt a hír, hogy a velenceiek inkább vízbe dobták a szökevényeket, csakhogy elkerülhessék a szigorú ellenőrzést.⁶⁷A pénz-sóvár Kara Musztafa nagyvezír és befolyásos minisztereinek elhallgattatására, illetve a keletkezett botrány elsimítására nem maradt más mód: ismét a pénzhez kellett nyúlni. De mivel az újabb hatalmas összeg kifizetését a Velencei Köztársa-ság szenátusa nem engedélyezte, ezért Civranit a közpénz elherdálásának vádjá-val visszahívták. De mivel a nagyvezír a bailo visszatérését utódja megérkezésé-hez kötötte, ezért Civraninak egészen 1681. augusztus 16-ig Konstantinápolyban kellett maradnia, akkor indulhatott csak haza Velencébe. Hazatérése után felol-vasta jelentését a Velencei Szenátus előtt, ahol végül felmentették az őt ért vádak alól.⁶⁸

Marsiglinak, annak ellenére, hogy Velence konstantinápolyi követének, Pi-etro Civraninak a kíséretében érkezett, mivel nem volt velencei alattvaló, az ott töltött tizenegy hónap alatt jóval szabadabb mozgástere volt, mint például a hivatalos velencei diplomatáknak: Civrani ezért nyíltan biztatta és támogat-ta (anyagilag is) információszerző tevékenységét. Megérkezése után nem sokkal felvette a kapcsolatot John Finch konstantinápolyi angol követtel, aki korábban sokáig Itáliában élt. Finch segítette mind tudományos, mind kapcsolatteremtő, információgyűjtő tevékenységét, aki az új bailo, Pietro Civrani megérkezése kö-rül problémák idején még védelmet is nyújtott Marsiglinek.⁶⁹ Kapcsolatot tar-tott fenn továbbá a többi európai ország konstantinápolyi követeivel is, Finch mellett a francia Gabriel Joseph de Lavergne-nyel, az osztrák Johann Christoph von Kunitzcal és a lengyel Samuel Proskival. Kapcsolatot tartott fenn továbbá az ortodox pátriárkával, Iakovosszal is, valamint a már említett görög származású udvari főtolmáccsal, Alexander Maurocordatóval is megismerkedett.

Isztambul abban az időben jelentős információs, hírszerzési központ volt,⁷⁰ legfőképp az európai udvarok állandó követségei révén. Ezek ugyanis összegyűj-tötték az Oszmán Birodalomról és Levantéról érkező híreket és továbbították azokat az európai udvarokba, valamint ide érkeztek be a legfrissebb hírek a ke-resztény központokból is, hogy a követek megfelelő módon tudjanak politizálni a Portán. A követek országaik érdekei (háborúk, dinasztikus törekvések, király-fejedelemválasztások stb.) szerint használták és cserélték az információkat és a Porta is gyakran tőlük szerezte be a legfontosabb híreket, annak ellenére, hogy tisztában volt vele, hogy ezek gyakran pontatlanok, illetve szándékos dezinfor-mációkat tartalmaznak. Az oszmánoknak az európai országokkal folytatott

ke-67Benzoni, 1982; Marsigli, 2007, 251–254. ⁶⁸Civran, 1872. ⁶⁹Magnani, 2010, 224–225.

70Ágoston, 2005.

reskedelmi és diplomáciai kapcsolatait jórészt az európai kereskedők és diplo-maták intézték, ezért az oszmán kormányzat a keresztény kereskedők pl. ragu-zaiak, illetve renegátok, betelepült moriszkók, zsidók segítségét volt kénytelen igénybe venni. A törökök persze tisztában voltak vele, hogy a követek is gyűjtik és továbbítják az információkat a birodalom ügyeiről és helyzetéről: néha sze-met hunytak felette, sőt maguk szivárogtattak ki információkat, néha azonban igyekeztek korlátozni a tevékenységüket.⁷¹

Mivel ekkor Marsigli gróf még igen fiatal volt, a törökök talán nem is na-gyon gyanakodtak rá, annak ellenére, hogy nyílt titok volt, hogy a követségekkel együtt kémek is érkeznek a birodalomba. Ő maga így ír az Oszmán Birodalomban tett első útjáról:

Sem pénzt, sem fáradságot nem kímélve gyűjtöttem azokat az informáci-ókat, amelyek szükségesnek tűntek szándékom megvalósításához. Tettem ezt annak ellenére, hogy figyelmeztettek, veszélybe kerülhetek, hiszen a török kormányzat nem nézi jó szemmel, ha egy keresztény túl sokat fára-dozik azon, hogy megismerje őket, és mindenekelőtt a birodalom katonai helyzetét. Mindazonáltal a törökök együttműködtek velem, mind az okí-tás, mind az információkhoz jutás terén.⁷²

Civrani biztosított neki olasz tolmácsot, de később maga talált egy megbízható zsidó származású magának, Abraham Gabait, akitől kicsit meg is tanult az osz-mánli nyelvből⁷³, s vele további húsz éven keresztül tartotta a kapcsolatot. Ezt így kommentálja Marsigli:

Mindenekelőtt bevetettem magam az összes európai keresztény nemzetek küldöttek köreibe, azután pedig a művelt, tudós törökök és a török kor-mányzatban jártas emberek köreibe, úgy hogy felfogadtam saját szolgála-tomra egy Abram Gabai nevű zsidót, akit teljesen megbízhatónak találtam, s aki elég talpraesett volt hozzá, hogy tolmácsom lehessen…⁷⁴

Isztambulban tehát összesen tizenegy hónapot töltött – mely időszak egyes ese-ményeiről részletesen beszámol önéletrajzában⁷⁵– az Oszmán Birodalomról szó-ló anyagok gyűjtésével.

71Uo.,35–36. ⁷²Marsigli, 2007, Prológus.

73Jól soha nem tanulta meg a nyelvet, olvasni nem tudott törökül, a velük való érintkezés során – néhány alapvető kommunikációs helyzettől eltekintve – mindig tolmácsra volt szüksége.

74„…stipendiando al mio servizio un Ebreo di nome Abram Gabai che trovai di tutta fede, ed abilità per servirmi d’interprete…” Sorbelli, 1930, 176.

75Lovarini, szerk., 1930, 8–28.

Mivel, mint említettük, nem volt a Velencei Köztársaság alattvalója, nagyobb mozgástere volt⁷⁶és ezt a helyzetet, valamint Civrani segítségét és az informá-ciógyűjtésre formált igényét kihasználva meg akarta ismerni a törökök államá-nak politikai felépítését, hadseregét, irodalmát, fővárosáállamá-nak életét és egyéb jel-legzetességeit. Ezért nem csupán a konstantinápolyi nyugat-európai követségek fent említett képviselőivel, hanem a török tudós körök több jelentős, nyitott és

„nyugatbarát” képviselőjével is ismeretséget kötött, s tőlük is minden, az Oszmán Birodalomra vonatkozó információt beszerzett és aprólékosan lejegyzetelt. Be-férkőzött továbbá a szultánhoz közeli oszmán és a nyugatiakkal kapcsolatot tartó török értelmiségiek köreibe is.⁷⁷Nem ismerhetünk közülük név szerint minden-kit – Marsigli a legtöbb esetben, s erre minden bizonnyal minden oka megvolt, szerette eltitkolni informátorainak kilétét –, de azért néhány jelentősebb figu-ra beazonosítható. Marsigli önéletírásában név szerint megemlíti Hüseyn Aga nevét, aki fővárosi vámszedő volt, és két udvari embert is: a velencei renegá-tot, Abdullahot, aki IV. Mehmed szultán körmeinek vágásával volt megbízva és a szultáni turbánok őrzőjét, akik bevitték őt a szultáni palotába és a szerájba, és a hárem kivételével körbemutogatták neki az ott található kincseket. Cserébe azt kérték tőle, hogy a szultán számára készíttessenek festményt a francia kö-vet, Guilleragues lányáról, mivel a szultánhoz is eljutott szépségének híre. Ez a kérés nagyon nehéz helyzetbe hozta a követtel és lányával jó barátságban levő fiatalembert, de végül találtak megoldást a Marsiglinek is igencsak tetsző francia kisasszony megmenekítésére, akitől ő már korábban francia nyelvleckéket vett, olaszért cserébe. Nem csak az udvar magas köreiben forgott azonban; Marsigli ismeretséget kötött és elbeszélgetett a kozmopolita nagyváros összes rétegének képviselőivel: találkozott a bolognai fogoly Giovanni Maria Ghisellivel, akinek felszabadítása érdekében közreműködött; beszélt boszporuszi halászokkal a he-lyi tengeráramlatokról és hajfajtákról; török orvosokkal a hehe-lyi betegségekről és gyógymódjaikról; egy szultáni szolgálatban álló révésztől információkat szerzett be a Porta legközelebbi külpolitikai terveiről, megtudva, hogy nyugat felé indul-nak majd. Ezt tudatta is a Habsburg követtel, aki semmibe vette információit és ekkor az ifjú olasz gróf igencsak felháborodottan és csalódottan közli, hogy bizony szerencsétlen az az uralkodó, akinek ilyen megbízhatatlan követei van-nak.⁷⁸Tudós ismerősei közt többször említi meg a földrajztudós Ebubekir nevét, róla a tanulmány második felében szólunk részletesebben, valamint az idős Usse-im Efendinevét, akinek a ragadványnevét is említi:Millevirtù(vagyis ’polihisz-tor, homo universalis’), így személye könnyen beazonosítható. Hüseyn Hezar-fenről van szó, aki nagy segítségére volt az Oszmán Birodalom aktuális politikai

76Stoye, 1994, 15; Sorbelli, 1930, 176. ⁷⁷Gardi, 2011; F. Molnár, 2010.

78„…compatii la disgrazia del principe, di avere un ministro che riposava su principii e notizie così false.” Lovarini, szerk., 1930, 24.

és katonai helyzetének megismertetésében⁷⁹, valamint kulturális kérdésekben is tájékoztatta Marsiglit – kapott tőle például egy traktátust a kávéról, melyet lefordíttatott magának olaszra (szövegének egy részletét l. a mellékletben) – és tudományos, irodalmi kérdéseket is megbeszélhetett vele.⁸⁰ Hezarfen ugyanis az elsők közt volt az oszmán fővárosban azon török értelmiségiek közt, akik szé-les körű nyugati kulturális kapcsolatokkal rendelkeztek (itt elsősorban persze a Konstantinápolyban található követségek munkatársaira és egyéb európai ke-resztényekre kell gondolni). Közéjük tartozik például a híres francia orientalista Antoine Galland (1646–1715) is, aki 1670 és 1675 között tartózkodott Konstanti-nápolyban, a francia követ mellett.⁸¹ Gallandot az tette világhírűvé, hogy 1704 és 1717 között elsőként fordította le nyugati nyelvre és tizenkét kötetben meg is jelentette azEzeregy éjszaka meséit.

Hezarfen tanulmányait Isztambulban végezte, ahol később magas beosztásba került, a szultáni kincstárban dolgozott, majd az írásnak és a tanításnak szen-telte magát.⁸² Munkásságát három műve fémjelzi, ezek közül Telhis ül-beyan fi Kavanin-i Al-i Osman (Az Oszmán-ház törvényeinek összefoglalása)⁸³ című 1669-es munkája kelti fel leginkább az érdeklődésünket. Marsigli, mint láthat-tuk az 1680-as években került először közelebbi kapcsolatba az Oszmán Biro-dalommal, akkor, mikor annak hanyatlását már a benne élő törökök maguk is kénytelenek voltak észrevenni. A legkiválóbb oszmán gondolkodók már a 16.

században a birodalmak ciklikus mozgását feltételezve – amit a 14. században élt arab gondolkodó Ibn Khaldún⁸⁴nyomán vallottak – tudták, hogy államuk, mint minden birodalom a történelem folyamán, feltartóztathatatlan hanyatlásnak fog indulni.⁸⁵ A korábban a nagyvezíri tisztséget betöltő Lütfi pasaAsafname (Ta-nácsok államférfiaknak) című, 1541 után keletkezett munkáját, melyben először ír a birodalomban megindult kedvezőtlen változásokról, a későbbiekben egy sor ilyen jellegű írás követi. HezarfenTelhise is ezekhez a művekhez kötődik. He-zarfen munkája megírásakor a saját korára vonatkozó adatokon kívül elsősor-ban Ayn Ali EfendiKavanin-i al-i Osman der hülasa- mezamin-i defter-i divan (Az Oszmán-ház szabályzatai, melyek összefoglalják a szultáni tanács regiszte-reinek a tartalmát) című értekezését⁸⁶ (a hidzsra szerinti 1018-as évből), Kátib Cselebi (meghalt 1657-ben) egyik munkája, mely az állam megreformálását szol-gálja⁸⁷, Lütfi pasa említettAsafnaméja,Kocsi bej (1650-ben halt meg)Risalesiés Dzselálzáde MusztafaTabakatü’l-memalikcímű műveit használta fel.⁸⁸Az emlí-tett forrásokon kívül Hezarfen az állami hivatalok deftereit (számadáskönyveit) is áttanulmányozta – mivel a kincstárban dolgozván ezekhez könnyen hozzáfér-hetett – és művét, leginkább a kánunnámékra (törvénykönyvekre) támaszkodva,

79F. Molnár, 1995. ⁸⁰Hüseyn Hezarfen, 1998, 4–8.

81Schefer, 1881; Bernard, 1992², 169–160. ⁸²Ménage, 1971, 623. ⁸³Anhegger, 1953.

84Khaldún, 1995. ⁸⁵Fodor, 1998, 166; Bernard, 1962; Howard, 1988. ⁸⁶Gökbilgin, 1978.

87Kátib Cselebi, 1280. ⁸⁸Hüseyn Hezarfen, 1998, 20–29.

azokból merítve írta meg, mivel szándéka éppen a létező számtalan szabály és törvény összegyűjtése és kivonatolása volt, aminek segítségével vissza tudnák állítani a birodalomban régtől fogva működő, hagyományos rendet.⁸⁹

Ezen kívül Hezarfen történetírói munkássága révén vált ismertté, mivel Ten-kih-i tevarih al-müluk (A világ országainak története, 1670–1673)⁹⁰című mun-kája az oszmán történetírás első olyan alkotása, mely görög és latin forrásokat is felhasznált és így megjelenik benne Görögország, Róma és Bizánc története is.

Hezarfen történetírói munkásságának igazi jelentősége azonban abban áll, hogy életrajzírói szerint ő volt az első török tudós, akinek komoly kapcsolatai voltak az Isztambulban tartózkodó nyugati diplomatákkal, orientalistákkal, akik közt Marsigli mellett meg kell említenünk a francia követ Nointelt és a mát említett szintén francia orientalista, Antoine Galland mellett Pétit de la Croix nevét is.⁹¹ Valószínűleg kapcsolatban állhatott a velencei Giovanni Battista Donadóval is, aki 1680-ban lett bailo Konstantinápolyban⁹²és aki azután a törökök irodalmá-ról – lényegében azonban azok kulturális életéről – szóló művében⁹³Hezarfen

Hezarfen történetírói munkásságának igazi jelentősége azonban abban áll, hogy életrajzírói szerint ő volt az első török tudós, akinek komoly kapcsolatai voltak az Isztambulban tartózkodó nyugati diplomatákkal, orientalistákkal, akik közt Marsigli mellett meg kell említenünk a francia követ Nointelt és a mát említett szintén francia orientalista, Antoine Galland mellett Pétit de la Croix nevét is.⁹¹ Valószínűleg kapcsolatban állhatott a velencei Giovanni Battista Donadóval is, aki 1680-ban lett bailo Konstantinápolyban⁹²és aki azután a törökök irodalmá-ról – lényegében azonban azok kulturális életéről – szóló művében⁹³Hezarfen