A budai mufti könyvtárának rekonstrukciója

A budai mufti, állítólagosan Marsigli által zsákmányolt könyvtárának rekonst-rukciójára tesz kísérletet egy tanulmányában Kovács Zsuzsa⁷⁷, aki abból indul ki, hogy 1689-ben Marsigli haza akarta szállíttatni Bécsből Bolognába a birtokában levő keleti könyveket, de mivel ezek ’eretnek’ könyvek voltak, hazahozataluk előtt az inkvizíciónak be kellett nyújtania egy listát ezekről a kéziratokról és en-gedélyt kellett kérni a szállításukhoz. De mivel az arab betűs írást az inkvizíció nem tudta volna elolvasni, egy latin könyvjegyzék készült⁷⁸, ami azonban nem a könyvek eredeti címeit tartalmazza, csupán rövid címüket, vagy tartalmi meg-határozásukat (pl.Grammatica Arabica,vagyLogicarum Dissertationum Regulae, vagyMahometanae Legis doctrinastb.) Ezt a latin nyelvű változatot Bolognában őrzik, a Tallman-féle nyomtatott katalógus elejére behelyezve, az inkvizíció 1689.

augusztus 3-i engedélyével⁷⁹együtt, mely előírja, hogy a kéziratokat megfelelő módon elzárva őrizzék, hogy mások ne tanulmányozhassák ezeket a könyveket és nyomtatott katalógus készüljön róluk.⁸⁰ A könyvjegyzék belső címe: Cata-logus Librorum Orientalium in folio. Illustrissimi D. Comitis Marsilijés az egészet két külön listából, egy hosszabból és egy rövidebből állították össze. Nem tudjuk, ki készítette el a listát, de feltételezhető, hogy a bécsi udvar keleti nyelvekben járatos tolmácsai közül valaki.

Az első lista 339 darab kéziratot tartalmaz, míg a második, újrakezdődő szá-mozással 74 kéziratot sorol fel. A könyvjegyzék első részében a kéziratok méret szerint vannak csoportosítva (az első 45 tétel még ezek szerint se, csak némelyi-küknél van utalás formára, pl. no. 44.Collectanea Turcica forma oblonga); ben-nük téma vagy nyelv szerinti beosztás nem található. Azt viszont majdnem min-dig feltünteti a lista készítője, hogy a kézirat nyelve arab, perzsa vagy török-e.

(Kivétel például, amikor csupán olyan meghatározással él, mint a no. 233.-nál:

Miscellanea,vagy például no. 297.Liber Iuridicus). A kéziratok legnagyobb ré-sze Korán és Korán-magyarázat, illetve teológiai és jogi jellegű munka, de több

77Kovács, 2012.

78Az egész könyvlistát egészében közliUo.,67–79.

79Feria 4.a die 3 Augusti 1689. In Generali Congregatione Sanctae Reverendissimae et Universalis Inquisitionis habita in Conventu Sanctae Mariae supra Minervam coram Excellentissimis et Reve-rendissimis Dominis Sanctae Romanae Ecclesiae Cardinalibus in tot Republica rerum haereticarum pravitate Generalibus Inquisitionis a Sancta Sede Apostolica specialiter. Deputatis. Lecto super me-morabilis D. Comitis Aloysii Ferdinandi et D. Antonii Felicis de Marsiliis. Clarissimi et Reverendissi-mi DoReverendissi-mini Carsinales Generales Inquisitores praefatos Libros, in Loco particulari clausos, eorumque Indicem Imprimendi, cum prohibitione eos non comunicandi aliis Personis, nisi ostenderint expres-sam licentiam Sanctae Ecclesiae Congregationis. Alexander Speronus Sanctae Romanae et Universa-lis Inquisitioinis Notarius. Die 12 Augusti 1689. Praedicta licentia presentata visa et registrata fuit in Sancto Offitio in libro, ubi solent registrati dictae licentiae fol.62. Joseph Anth. Rempionesius Cancel-larius subscriptus Sanctis Offitiis Bononiensibus.(BUB 595, Y, 3, ff.1r-9v.)

80Kovács, 2012, 57.

szótár, nyelvtankönyv, versgyűjtemény, retorikai írásmű, és néhány orvosi, il-letve asztrológiai könyvecske is található köztük. Bizonyos arab, ilil-letve perzsa kéziratok mellé pedig török fordítást, vagy kommentárt helyeztek(cum explica-tione Turca),ez alapján vonja le Kovács azt a következtetést, hogy a többségük mecsetiskolákból kerülhetett ki. Ezen kívül sok esetben van utalás arra, hogy a kézirat csonka, rongált, égésnyomok láthatók rajta.

Többször előfordul továbbá, hogy egy szám alatt több hasonló mű vagy ugyanannak a műnek több példánya szerepel (pl. no. 30. Aliquot capita Alco-rani, et fine figura, seu Amuletum circulare cum explicatione Turca, et similes 15 libros sub eodem no. 30 reperiens). Így végül nem 339, hanem valójában hozzáve-tőlegesen 500 darab kéziratról van szó.

A második lista rögtön az első folytatásaként következik, ugyanattól a kéztől, de a számozás újraindul egytől egészen hetvennégyig. Minden szám egy kézira-tot jelöl, melyek mind épek és a méretük nincs megjelölve, de tematikus csopor-tok szerint követik egymást. Grammatikával kezdődik (1–12), azután a szótárak következnek (13–18), logikai munkák (19–20), jogi munkák (21–22), erkölcstan (24–29), orvosi könyvek (30–32), muszlim teológia, Korán, Korán-magyarázatok, szentek élete, szentenciák (33–67) és végül az irodalmi művek (68–74). Kovács Zsuzsa feltételezése szerint ez a második lista lenne a budai mufti könyvtárjegy-zékének a másolata.⁸¹ Marsigli, a Giovanni Battista Donadónak Bécsből 1688.

május 14-én keltezett leveléhez, mellékelni akart egy könyvlistát, melyben a cí-me alapján a budai muftitól zsákmányolt könyvek nagy része szerepelt volna (Indice della maggior parte della Biblioteca… Effendi Muftì di Buda). A levél szö-vegében többször is történik utalás erre a katalógusra⁸² amit Marsigli el akart küldeni Donadónak. Ezekből az utalásokból arra lehet következtetni, hogy a mel-lékelt könyvjegyzékben sok teológiai, nyelvtani-retorikai és szépirodalmi mű

81Uo.,57, 66–67.

82„La Theologia la trovai benché con falsi principii ad ogni modo scolasticamente, e con mol-to ordine, e subdivisioni trattata, e pubblicamente insegnata alla gioventù in private, e publiche scuole mantenute per lo più dalle prencipali Moschee, e frequentate come fra noi l’Università, dovendo da questa non solo apprendere la loro falsa religione, ma ancora li fondamenti, e codici d’administrare la giustizia ne’Tribunali non essendovi fra loro distinzione di temporale, e spiritu-ale e la multiplicità de’libri vergenti a questa parte di studio veddrà nel qui anesso Cattalogo, ser-virà con le di lei tante altre notizie a dimostrare l’applicazione, che li Turchi hanno alla Teologia il di cui merito per tante interpretazioni del’Alcorano può esser noto a ciasched’uno. (BUB FM 81.

84r-v.); L’arte di purgatamente parlare, et elegante scrivere fra’Turchi vien trattata con ogni esato metodo, et appresa alla gioventù con un non ordinario studio, mentre per essere fra loro un bon compositore è necessario sappere promiscuamente servirsi delle lingue Araba, Turca, e Persiana;

per facilitare di tutto ciò hanno composti dizionarii, Gramatiche, alcune delle quali veddrà Vost-ra Eccellenza nel’anesso Cattalogo. (uo. 85v.); la Poesia da’Turchi esercitate con metodo, e dilet-azione cossì grande, mentre non dubbito havrà notizie maggiori di quello mi trovi io, che in ora gl’espongo a Vostra Eccellenza non solo con l’escibirli nel Cattalogo qualche poema, ma ancora nel comunicarli tre sorte di versi stimate de’più eleganti.”Uo.

szerepelhetett, ami, mint láthattuk, igaz a Kovács Zsuzsa által megjelentetett má-sodik lista 74 tételére is. Megerősíti továbbá a budai mufti könyvtárának elké-szült és kinyomtatott jegyzékéről szóló feltételezést, hogy a keleti gyűjtemény néhány kéziratánál a kötéstábla belső oldalán egy nyomtatványból kivágott és beragasztott cédula szerepel számmal és rövid leírással. Ezek a számok és leírá-sok megegyeznek az inkvizíciós könyvjegyzék második listájának számaival és címleírásaival. Kovács Zsuzsa, Piemontese katalógusa alapján, a következő két példát hozza erre vonatkozóan: a ms. 3014-es jelzetű Mukaddimat al-adab cí-mű perzsa–arab szótár 13. századi másolatát tartalmazó kódexbe a14. Arabicum Dictionarium Turcici explicatumszövegű cédula van ragasztva, ami megegyezik az inkvizíciónak benyújtott könyvjegyzékben szereplővel. Ugyanígy Piemontese alapján⁸³ megállapítja, hogy a ms. 3301 jelzetű vegyes nyelvű és tartalmú kéz-irathoz is tartozik több, pontatlan címleírást tartalmazó latin nyelvű, nyomtatott cédula is. A bolognai Fondo Marsigliben folytatott kutatásaink során sikerült megvizsgálnunk a szóban forgó kötetet, s így pontosíthatjuk a fenti információt azzal, hogy két cédula szerepel a kötéstábla belső felén: 1.13. Lugat. Diction-arium Persico-Turcicum; és 2.Mohammedije. 34. Origo & Vita Mahometis versi-bus descripta. Autore, Jaƪigi Mohammet Ogly.Ezek közül a második cédula rossz helyre került, az első nagyjából megfeleltethető ennek a vegyes tartalmú kéz-iratnak. Óvatosan a cédulák mögé lesve pedig biztosan megállapítható a tény, hogy ezek a papírdarabok egy kétoldalas kiadványból lettek kivágva és felra-gasztva, hiszen a hátuljukon is szerepelnek nyomtatott szövegek. Megállapítha-tó továbbá, hogy a Kovács Zsuzsa által közölt listával megegyező szám és leírás mellett(13. Dictionarium Persico-Turcicum.; 34. Origo, et Vita Mahometis versibus descripta.)szerepel két további szó is, ami tematikus besorolásukat adja, ráadásul nem is latinul!Lugat,vagyis ’szótár’,Mohammedije,vagyis ’teológia’, ráadásul a második cédula még a szerző nevét is közli olaszul. Ezek az információk pedig még inkább árnyalják, de tovább is bonyolítják a keleti kéziratok körüli képet.

A keleti gyűjtemény magyar vonatkozásai után kutatva, éppen ennek a 3301-es kéziratnak a kapcsán érdemes továbbá megemlítenünk, hogy a 73r oldalon van egy török nyelvű feljegyzés Thököly Imréről: „A Tūkūlī Imre nevezetű katonai vezető (kuruc szerdár) 1093 rabī’ al-ākhar hónapjának utolsó napján Buda várá-hoz érkezett, hogy egyesüljön a tiszteletreméltó Ibrahim Pasával. Kelt 1093 rabī’

al-ākhar 30/1682. július 5-én.”

Ezek után megvizsgáltunk több más keleti kéziratot is és összevetettük a ben-nük található cédulát a Kovács Zsuzsa által közölt, a Tallman-katalógus elején található inkvizíciós listával. A 3622-es jelzetű az 1500-as évek második feléből származó kézirat cédulája megfelel a lista 49. számú tételének (49. Mahometis Uita Carmine descripta),azzal a kitétellel, hogy a szám és a címleírás elé ide is

83Piemontese, 1989, 27–28.

idekerült a besorolás a beragasztott cédulán:Mohammedije. Ugyanezt láthatjuk a 3576-os jelzetű, a 16. század 2. felére datálható kötetnél, mely a lista 35. számának felel meg(35. Alla pars Originis, et Uitae Mahometis),itt is idekerült a besorolás a beragasztott cédulán:Mohammedije. A 3582-es számú kézirat cédulájának vizs-gálata még érdekesebb meglepetést hoz: a listán a 38. számmal(38. Historicum de rebus gestis Mahometis Carmen Turcicum)szereplő munka beragasztott cédu-láján a szám és a címleírás ismét megegyezik a listáéval, de ez a meghatározás került eléje: 4. Hikrajat. Ahikrahat szó minden valószínűséggel a hikaye (’el-beszélés, történet, történelem’) besorolás lenne törökül, itt érdekes még a szám megjelölése, ami a tematikusan csoportosított anyag 4. eleme lehetett. Érdekes azonban megfigyelni, hogy 3602-es jelzetű arab orvosi traktátus, mely a 30-as számon szerepel a listán(30. Medicinalium Secretorum Arabicus Tractatus), vala-mint a 3310-es jelzetnek megfelelő 45-ös számnál(45. De Mahometis Natiuitate Poema),vagy a 46-os számú 3168-as jelzetű kötetnél(46. Uigesimus secundus de Mahometana Lege Libellus),illetve a 42-es számú 3627-es jelzetű kéziratnál(42.

Mahometis Uita Turcico Carmine)nincs semmiféle eltérés a listán szereplő leírás és a cédulák adatai közt.

Mindezek után azonban azt tartjuk inkább valószínűnek – ahogy ezt alább részletesen kifejtjük –, hogy a Donadónak ígért nyomtatvány mégsem készült el, hanem talán éppen ennek a Kovács által felfedezett inkvizíciós listának a cé-duláit, vagy még inkább ennek egy tovább javított változatát ragasztgathatták be a kötetek Bolognába érkezése után az egyes vonatkozó kéziratokba. Az azonban mégsem zárható ki, hogy ez a második, 1–74-ig sorszámmal ellátott könyvjegy-zék lenne a budai mufti könyvtárának a listája, hiszen az a Donadóval folytatott levelezésből világosan kitűnik, hogy létezett egy ilyen katalógus, vagy legalább-is a szándéka, tehát ezeket a könyveket Marsigli valamiképpen méglegalább-iscsak külön kezelhette a többi könyvszerzeménytől és hadizsákmánytól.