Tézisek megfogalmazása

A kutatás eredményei alapján a következő tézisek fogalmazhatók meg:

1. Tézis:

A gazdasági felsőfokú nem diplomás képzés kimeneti követelményei összhangban vannak a munkaerő-piaci elvárásokkal. Ugyanakkor az intézményekben a kreditek befogadhatósága érdekében a 2 éves képzés alatt a hallgatóknak szinte ugyanazokat az ismereteket kellett elsajátítaniuk, mint a BA-képzésben résztvevő hallgatóknak 3 év alatt.

Mind a régi felsőfokú szakképzés (FSZ), mind az újabb felsőoktatási szakképzés (FOSZK) képzési és kimeneti követelményeiben fellelhetők az Európai Bizottság és Tanács által ajánlott kulcskompetenciák, ám a struktúra nem azonos azzal. Az alkotók tehát figyelembe vették a munkaerő-piaci elvárásokat.

Ugyanakkor a felsőfokú szakképzés hátrányának tekinthető az, hogy miközben a képzés célja a gyakorlat-orientáltság lett volna, addig a felsőoktatási intézmények többségében a kreditek befogadhatósága érdekében a 2 éves képzés alatt a hallgatóknak szinte ugyanazokat az ismereteket szerették volna átadni, mint a BA-képzésben résztvevő hallgatóknak 3 év alatt. Ez többek között azért probléma, mert a gazdasági felsőfokú, nem diplomás képzésre Magyarországon többségében azok a hallgatók jelentkeznek, akik nem tudták teljesíteni a BA-képzés felvételi követelményeit, vagy rövidebb idő alatt szeretnének valamilyen szakmát megszerezni. Éppen ezért számukra a tényleges gyakorlat-orientált képzés megfelelő lenne, de a felsőoktatási intézmények ezt – kapacitáshiány miatt kénytelenek figyelmen kívül hagyni. Megoldást jelenthetett volna az, ha a BA-képzésen lennének olyan tárgyak, amelyek kiegészítő ismereteket nyújtanának a gazdasági felsőfokú, nem diplomás képzésről érkezők számára és nekik csak ebből az anyagból kellene különbözeti vizsgát tenniük.

Másik hátrányként említhető az, hogy a rendszer bevezetése nem volt eléggé átgondolt, a képzési tartalom túl szerteágazó, a vizsgák szervezése pedig bonyolultabb a korábbinál, valamint a vizsgadokumentáció nagyfokú adminisztrációt igényel.

A problémák orvoslására a szakemberek végül arra a következtetésre jutottak, hogy teljesen át kell alakítani a felsőoktatási, nem diplomás szakképzést, ezért a felsőoktatási szakképzés már teljesen más struktúrában és más képzési és kimeneti követelményekkel jelent meg. A Gazdaságtudományok képzési területen belül összesen hét felsőoktatási szakképzési részterület lett megjelenítve.

Az általános /kulcskompetenciákon túl a képzésben elsajátítandó kompetenciák a kompetencia struktúrának megfelelően lettek meghatározva:

a) kognitív (szakmai) kompetenciák b) tudás, jártasság

c) Önállóság és felelősség a munkafeladatokban

A hét területen azonban nem egységes a képzésben elsajátítandó kompetenciák meghatározása, ugyanis csak öt képzési területre érvényes ez a képzési struktúra. A 3.

Kereskedelem és marketing és a 7. Turizmus-vendéglátás kivételt képez, ugyanis ezek a képzési területek más struktúrát követnek, ott:

a) tudás, jártasság (a megértés, a felismerés, a gyakorlat és szociális területen) és

b) személyes, társas és módszerkompetenciák

bontásban szerepelnek az elsajátítandó kompetenciák, tehát ezek még a hagyományos felsőfokú szakképzés (FSZ) képzési és kimeneti követelményei szerint épülnek fel.

2. Tézis:

A vállalkozások tulajdonosi szerkezete és a munkaerő-pótlási és -fejlesztési stratégiájuk között összefüggés mutatható ki. A külföldi, vagy többségében külföldi tulajdonban lévő vállalkozások e tekintetben tudatosabbak, mint a magyar vagy többségében magyar tulajdonú vállalkozások.

A mintában szereplő vállalkozások kevesebb, mint negyede (23,4%-a) készít munkaerő-pótlási és – fejlesztési tervet. A vizsgálat nem mutatott ki összefüggést a cégméret jelzőszámai (létszám és árbevétel nagysága) és a munkaerő-pótlási és -fejlesztési terv készítése között, tehát a cégméret kategóriái nem térnek el szignifikánsan a munkaerő-fejlesztési tervet készítő és nem készítő csoportok között. Ezzel szemben a tulajdonosi szerkezet csoportokat vizsgálva kicsit árnyaltabb képet kapunk, ugyanis szignifikáns különbség volt kimutatható a tulajdonosi szerkezet és a munkaerő-pótlási terv készítése között: 99%-os megbízhatósággal állítható, hogy a külföldi tulajdonú cégekre inkább jellemző a terv készítése (52,4%-uk készít tervet), mint a magyar tulajdonú cégekre (melyeknek csupán 19,4%-a készít). A külföldi tulajdon megjelenése tehát növelte a munkaerő-pótlási terv készítésének esélyét.

3. Tézis:

A hallgatók által szükségesnek vélt és a munkaadói oldal által elvárt kompetenciák közül a problémamegoldási készség, a szaktudás gyakorlati alkalmazása, a kommunikációs képesség, az idegen nyelv ismerete, a szervezési készség, a stressztűrő képesség, az elemzőkészség, az analitikus szemlélet, a rugalmasság és más emberek motiválásának képessége tekintetében eltérés mutatkozik. Minden esetben a hallgatók fontosabb munkáltatói elvárásnak gondolják az adott kompetenciákat, mint amennyire azok a munkáltatók számára ténylegesen fontosak.

A vállalkozások a gazdasági végzettségű pályakezdőktől elsősorban a megbízhatóságot, precizitást, a szaktudás gyakorlati alkalmazását, önállóságot, problémamegoldást, terhelhetőséget és munkabírást követelik meg; olyan naprakész kompetenciákkal rendelkező (upskilled) munkavállalókat keresnek, akik kreativitásuk és problémamegoldó képességük által húzóerőt jelenthetnek a vállalkozásnál.

A kompetenciák többségénél a hallgatók által feltételezett fontosság meghaladja a tényleges munkaerő-piaci elvárásokat.

A számítások alapján szignifikáns lett a vállalati és a hallgatói átlag különbsége a probléma-megoldási készség, a szaktudás alkalmazása a gyakorlatban, a kommunikációs képesség, az idegen nyelv ismerete, a szervezési készség, a stressztűrő képesség, az elemzőkészség, az analitikus szemlélet, a rugalmasság és más emberek motiválásának képessége tekintetében. Ez azt jelenti, hogy ezeknél a kompetenciáknál jelentős eltérés van a hallgatók által feltételezett munkaadói elvárások és a tényleges munkaadói elvárások között. Minden esetben a hallgatók fontosabb munkáltatói elvárásnak gondolják az adott kompetenciákat, mint amennyire azok a munkáltatók számára

motiválásának képessége kompetenciák fontosságának megítélésében volt, ahol a hallgatók sokkal inkább gondolják azt, hogy fontos a munkaerő-piacon, mint ahogy azt a munkáltatók ténylegesen elvárják. Ennek feltételezhető oka lehet a vállalkozói minta összetétele, ugyanis abban többségében mikro- és kisvállalkozások szerepelnek, amelyekre kevésbé jellemző a külföldi piacok felé való terjeszkedés igénye (pl. kisboltos, fodrász, kozmetikus vállalkozóknál), így a nyelvtudás olyan szintű elvárása, mint a nagyobb méretű vállalkozások esetében. A többi kompetencia esetén nem volt jelentős az eltérés.

4. Tézis:

A gazdasági felsőfokú, nem diplomás szakképzésben a tanulási aspirációik tekintetében a hallgatók alapvetően négy csoportba sorolhatók: a „szakmát preferálók”, a „diplomát preferálók”, a „lemorzsolódó BA-sok” és a ”papírgyűjtők”.

A legnagyobb csoportot azok a hallgatók képezték, akik az érdeklődésüknek megfelelő képzésben szerettek volna részt venni. Őket „szakmát preferálóknak” neveztem el.

A második csoportba azokat a hallgatókat soroltam, akik eredetileg a főiskolai képzésre szerettek volna bekerülni, de ez nem sikerült nekil. Ezt a csoportot a „diplomát preferálók” névvel illettem. Ők továbbra sem mondtak le arról a tervükről, hogy főisolások legyenek, hanem a képzéssel kívántak időt nyerni, ráadásul úgy gondolják, hogy innen könnyebben bejutnak a BA-képzésre.

A harmadik csoport tagjai azok a hallgatók, akik korábban sikeresen bejutottak ugyan a főiskolai képzésre, viszont onnan valami oknál fogva kiestek. Őket „lemorzsolódó BA-soknak” neveztem el.

A negyedik csoportba azok a hallgatók tartoznak, akik csak azért jelentkeztek erre a képzésre, hogy valamilyen szakképzettséget szerezzenek. Mivel őket nem kifejezetten az adott szakterület érdekli, csak a megszerzett bizonyítvány, ezért ők a „papírgyűjtők” nevet kapták. Ők a legkevésbé elkötelezettjei ennek a képzésnek, rájuk jellemző a leginkább a pályaelhagyás esélye.