A hipotézisek ellenőrzése

Az elemzések és a kutatási kérdések megválaszolása után ellenőrzöm az általam megfogalmazott hipotéziseket.

1. Hipotézis:

A gazdasági felsőfokú nem diplomás képzés kimeneti követelményei tükrözik a munkaerő-piaci elvárásokat.

A kutatás alapján kimutatható, hogy mind a régi felsőfokú szakképzés (FSZ), mind az újabb felsőoktatási szakképzés (FOSZK) képzési és kimeneti követelményeiben fellelhetők az Európai Bizottság és Tanács által ajánlott kulcskompetenciák, ám a struktúra nem azonos azzal.

Az általam elemzett gazdasági felsőoktatási, nem diplomás szakképzések képzési és kimeneti követelményeivel összevetve megállapítható, hogy a munkaerő-piac által igényelt kompetenciák többsége megtalálható a képzési és kimeneti követelményekben.

Az eltérő kompetenciáknál is leginkább fogalmazásbeli különbség, illetve a kompetenciák részletezettségében lévő különbség tapasztalható. Így arra a következtetésre jutottam, hogy a képzési és kimeneti követelmények összeállításánál a szakemberek figyelembe vették a munkaerő-piac elvárásait. A probléma sok esetben inkább abban mutatkozott meg, hogy a felsőoktatási intézményekben a kreditek befogadhatósága érdekében a 2 éves képzés alatt a hallgatóknak szinte ugyanazokat az ismereteket kellett elsajátítaniuk, mint a BA-képzésben résztvevő hallgatóknak 3 év alatt.

A számonkérésnél szintén fel vannak sorolva a kompetenciák, ám – különösen a szóbeli vizsgánál ez nehezen nyomon követhető.

A fentiek alapján ez a hipotézisem igazoltnak mondható, ám kiegészítést igényel.

2. Hipotézis:

A vállalkozások szervezeti jellemzői és a munkaerő-pótlási és -fejlesztési stratégiái között összefüggés mutatkozik.

Ez a hipotézisem a kutatás alapján részben tekinthető igazoltnak, ugyanis szignifikáns különbséget a tulajdonosi szerkezet és a munkaerő-pótlási terv készítése között véltem felfedezni: a külföldi tulajdonú cégekre inkább jellemző a terv készítése, mint a magyar tulajdonú cégekre. Tehát a munkaerő-fejlesztési tervet készítő vállalatok között felülreprezentáltak a külföldi, illetve a többségében külföldi tulajdonú cégek, miközben

körben.

Az is kimutatható a kutatásból, hogy a megkérdezett vállalkozás-vezetők csaknem kétharmada alkalmaz frissen végzett munkaerőt, ami igen kedvező eredménynek tekinthető. A vállalkozások nagy részének (80,6%-ának) mindkét végzettségi szintű (diplomás és nem diplomás) gazdasági szakemberre szüksége van. Viszont a csak diplomásokat alkalmazó vállalkozások aránya több, mint duplája a csak gazdasági felsőfokú, nem diplomás végzettségűeket foglalkoztatott vállalkozásoknak.

A munkaerő-piacon tehát „kelendőbbek” a diplomás gazdasági felsőfokú végzettégű pályakezdők, mint a nem diplomások, vagyis a vállalkozások vezetői inkább a friss diplomás gazdasági szakembereket keresik, mint a gazdasági felsőfokú, nem diplomás pályakezdőket.

3. Hipotézis:

A vállalkozások szervezeti jellemzői és a munkaerő-pótlási és -fejlesztési stratégiái között összefüggés mutatkozik.

A vizsgálat alapján megállapítást nyert, hogy több kompetenciánál jelentős eltérés van a hallgatók által feltételezett munkaadói elvárások és a tényleges munkaadói elvárások között. Szignifikáns különbség mutatható ki a vállalati és a hallgatói átlag között a problémamegoldási készség, a szaktudás gyakorlati alkalmazása, a kommunikációs képesség, az idegen nyelv ismerete, a szervezési készség, a stressztűrő képesség, az elemzőkészség, az analitikus szemlélet, a rugalmasság és más emberek motiválásának képessége tekintetében. A szaktudás alkalmazása a gyakorlatban kompetenciát a megkérdezett hallgatók a tényleges munkaadói elvárásnál lényegesen fontosabb elvárásnak érzik. A mintában szereplő vállalkozások vezetői elvárják ugyan a gyakorlati tudást, ám a többi kompetenciát ennél fontosabbnak ítélik meg, ezért az általam megkérdezettek rangsorában ez a kompetencia az utolsó előtti helyen szerepelt. A mintában szereplő vállalatvezetők tehát úgy vélik, hogy a szaktudás gyakorlati alkalmazásának képessége a pályakezdőknél nem reális elvárás, ennél fontosabb az, hogy a jelölt képes legyen a fejlődésre és a tanulásra. Ez utóbbit viszont a hallgatók nem tartották olyan fontos munkaadói elvárásnak.

A vizsgálat alapján ez a hipotézisem igazoltnak tekinthető.

4. Hipotézis:

A gazdasági felsőfokú nem diplomás képzés hallgatói részvételi motivációjuk alapján csoportosíthatók.

A vizsgálat alapján megállapítható, hogy az egyes hallgatókat eltérő indítékok vezérlik a képzésben való részvételre.

A kutatás alapján négy - egymástól jelentősen elkülönülő – csoportot azonosítottam.

A „szakmát preferálók” nagyon tudatosan, s kifejezetten az érdeklődésük miatt választották az adott gazdasági szakképzést és ebben a szakmában szeretnének elhelyezkedni.

A „diplomát preferálók” azért vesznek részt ebben a képzésben, mert nem vették fel

őket a BA-képzésre, de nem mondtak le róla. Ezek a hallgatók saját érdeklődési területükön tanulhatnak és céltudatosan építik pályájukat, tehát céljuk továbbra is a diploma megszerzése. Az ő tetteiket tehát a főiskolára való bekerülés motiválja, törekvéseiket alapvetően ennek rendelik alá, nem elégszenek meg ezzel a képzési szinttel (a megkérdezettek 38,3 %-a nagyon komolyan, 24 %-a pedig kevésbé komolyan, de tervezi a BA-képzésen való továbbtanulást). Számukra a gazdasági felsőfokú, nem diplomás szakképzés tehát csak a főiskolára való bejutás „ugródeszkája”.

A „lemorzsolódó BA-sok” azok, akik korábban felsőfokú tanulmányokat folytattak, de onnan valamilyen oknál fogva kimaradtak. Ez a csoport markánsan elkülöníthető, ám nem túl nagyarányú létszámot jelent. (a megkérdezett hallgatók 28,5%-a valamilyen BA-képzésről (ebből 25%-uk nem gazdasági diplomás BA-képzésről jött át erre a képzésre.) Ők tekinthetők az egyik, a felsőoktatási szakképzést végső célnak tekintő hallgatói rétegnek.

A „papírgyűjtők” csoportjába azok a hallgatók tartoznak, akik eredetileg szintén a felsőoktatásra aspiráltak, ám számukra a tanult szakterület nem vonzó, őket csak a végzettséget igazoló bizonyítvány érdekli, a szakma, a szakterület iránt közömbösek (Ők minden motivációs állításra közömbös – 0-3-as - választ adtak). Ezeknek a hallgatóknak vagy nincs kialakult elképzelésük, hogy milyen szakterületen szeretnének dolgozni, vagy olyan is előfordult, hogy nem arra a szakterületre jutottak be a felsőfokú/felsőoktatási szakképzésben, amire szerettek volna a felsőoktatásban. Számukra a szakirányú felsőfokú továbbtanulás sem igazán vonzó perspektíva. Ez a hozzáállás nagyon könnyen pályaelhagyókká teheti őket – kivéve akkor, ha a tanulmányaik során valamilyen egyértelmű pozitív hatás éri őket.

A kutatás azt jelzi, hogy a felsőfokú gazdasági szakképzésben jelentős arányban tanulnak – a megkérdezés alapján többségben vannak - azok a hallgatók, akik számára a legfőbb cél a munkába állás, nem pedig az, hogy az itt tanult ismereteiket (kreditek formájában) majd a későbbi tanulmányaik során a BA-képzésbe beszámítsák. Ugyanakkor a többletismeretek elsajátítása egyrészt gondot okoz számukra, másrészt elveszi az időt a gyakorlati képzéstől. Ugyanakkor nem elhanyagolható azok aránya sem, akik továbbtanulási szándékkal vesznek részt ebben a képzésben.

A vizsgálatok alapján a hipotézisem igazoltnak tekinthető.