TH6: A jelentős tandíjemelkedésre adott hallgatói reakciók szignifikáns különbséget mutatnak attól függően, hogy nappali vagy levelező tagozatos a hallgató, melyik korcsoportba tartozik illetve milyen az anyagi helyzete. A hallgatók jelentős része folytatná a tanulmányait, azaz vállalná a nagyobb áldozatot annak jövőbeli haszna reményében, azaz a hallgatók túlnyomó többsége a felsőfokú tanulmányokba való befektetést a magasabb beruházási költségek árán is megtérülőnek tartja, így hipotézisemet teljes mértékben elfogadom.
Hammermesh és Rees (1996) tanulmányukban egy amerikai kutatást mutatnak be, amely szerint a tandíj kétszeresére emelkedése csak 14%-al csökkenti a felsőfokú intézménybe járás valószínűségét. Pontosan e témát elemző kutatást napjainkban nem végeztek. A fenti eredmények azt mutatják, hogy a hallgatók a felsőfokú oktatást illetve tanulmányaikat elegendően magasan értékelik, ugyanis készek lényeges (pénzügyi és nem pénzügyi) befektetéseket tenni továbbtanulásukba, hogy befejezhessék tanulmányi programjukat. Az előbbiek az oktatásba való beruházás koncepcióját támasztják alá, s ezért támogatják az emberitőke-elméletet.
A válaszok a munkával illetve tanulmányokkal kapcsolatos bonyolult döntési folyamatról is árulkodnak, pl. míg a hallgatók árérzékenyek lehetnek, általában vonakodnak felsőfokú tanulmányaikat teljesen feladni.
107 6.4.5 Továbbtanulás hajlandósága hallgatói szemmel
Sok hazai és nemzetközi kutatást végeztek a szülők iskolai végzettsége, foglalkozása és a kulturális tőke iskolaválasztásban játszott szerepére vonatkozóan illetve az egyének mobilitási lehetőségeit illetően. Nemzetközi viszonylatban az egyik legnagyobb kulturális tőke kutató, Bourdieu (1978) kulturális reprodukció elmélete szerint a korai szocializáció során a szülői házban elsajátított kulturális értékek és viselkedésnormák olyan előnyöket nyújthatnak az egyének számára, amelyeket később semmilyen más forrásból nem tud pótolni, azaz az egyenlőtlenségek átörökítődnek, s a szülői házból hozott pozitív minták behozhatatlan előnyöket biztosítanak az iskolai eredményességben.
Sok tanulmány hangsúlyozza az esélyegyenlőtlenségeket, azaz a diplomás szülőkkel rendelkező egyénnek kétszer akkora esélye van a felsőoktatásban továbbtanulni, mint fizikai munkás szülők gyerekének. Mind a nők, mind a férfiak felsőoktatásban való részvétele nagyban függ a háztartás szociális, gazdasági helyzetétől, azonban a nők részvétele szorosabban függ a háztartás bevételétől. A piacosítás kritikája azt is megemlíti, hogy a már meglévő előnyökhöz hozzáadódik a kulturális és anyagi tőke. Szintén számos kutatás alátámasztja a családban meglévő kulturális tőke fontosságát, mint aminek döntő befolyása van a hallgatók felsőoktatási preferenciára. Azok, akik kulturális tőkével megáldottak és jól is teljesítenek az iskolában, az egyetemi szektort választják.
Alacsonyabb kulturális tőkével rendelkező és gyengébb iskolai teljesítményű diákok a rövidebb idejű szakképzést nyújtó felsőoktatás mellett döntenek. „ …az apa, illetve az anya alacsony iskolai végzettsége, a községi állandó lakhely és a szakközépiskola, valamint az, hogy valaki lány, növeli a főiskola választásának esélyeit azok közt, akik tovább akarnak tanulni. A jó tanulmányi eredmények ezt az esélyt csökkentik, és inkább az egyetem választásának kedveznek. A kapott eredmények azt mutatják, hogy habár a továbbtanulás egyre népszerűbb, és a felsőoktatás egyre bővül, ezen belül erősen szegmentáltak a pályák.
Az alacsonyabb státusú családok gyermekei inkább aspirálnak a főiskolára. Közülük valóban csak azok engedhetik meg maguknak az egyetem választását, akik igen jól tanulnak.” (Lannert, 1998)
Megvizsgáltam, hogy a BSc alapképzést folytató hallgatók között milyen hajlandóság mutatkozik a mesterképzésben való továbbtanulásra. A társadalmi háttér és a hallgató jelenlegi anyagi helyzete szempontjából szempontjából elemeztem a továbbtanulási
108
hajlandóság terén jelentkező különbségeket intézménytípusonként. Hipotézisem ezzel kapcsolatosan:
H7: A magasabb gazdasági-társadalmi státuszú családok próbálják gyerekeiket az állami felsőoktatási intézmények felé orientálni.
1. alhipotézis: Állami felsőfokú intézményben továbbtanuló közgazdász hallgatók szüleinek iskolai végzettsége magasabb, mint a magán intézményben továbbtanuló társaiké.
2. alhipotézis: A magasabb iskolai végzettségű szülőkkel rendelkező hallgatók nagyobb arányban szeretnének mesterszinten továbbtanulni.
Első körben megvizsgáltam, hogy a három kiválasztott felsőoktatási intézmény hallgatóinak szülei milyen legmagasabb iskolai végzettséggel rendelkeznek, van-e közöttük jelentős végzettségbeli eltérés23.
TH7: 1. A vizsgálat során szignifikáns eltérést nem tapasztaltam az állami és magán intézmény típusok között az apa legmagasabb iskolai végzettségét tekintve, így az első alhipotézist elvetettem.
A 2. alhipotézis vizsgálatához elemzésemet a különböző iskolai végzettségű apák e három intézményt látogató gyermekeinek továbbtanulási hajlandóságával kapcsolatosan folytattam. Az egyetemi és főiskolai végzettségű apák gyermekeinek saját, vagy másik hazai felsőoktatási intézmény mesterszakán való továbbtanulási hajlandósága szignifikánsan magasabb, mint az alacsonyabb iskolai végzettségű apával rendelkező hallgatóké. A külföldi egyetemen való továbbtanulási hajlandóság nem függ az apa iskolai végzettségétől. Ugyanúgy azon hallgatók körében, akik egyáltalán nem tervezik a mesterszakon történő továbbtanulást sem fedezhető fel az apa iskolai végzettségével bármiféle összefüggés. Azok között a hallgatók között, akik még nem tudják (bizonytalanok), hogy a későbbiekben mesterszintre továbblépjenek-e tanulmányaik folytatása képpen - a végzettséggel fordított arányban – ahogy csökken az apa legmagasabb iskolai végzettsége, úgy nő a hallgató bizonytalansága afelől, hogy mesterképzésben továbbtanuljon-e. Az egyetemi és főiskolai végzettségű apák gyermekeinek mesterszintű tanulmányokban való részvételével kapcsolatos bizonytalansága szignifikánsan alacsonyabb, mint a szakközépiskolát, szakmunkást, vagy legfeljebb nyolc általános végzettségű apával rendelkező hallgatóké (20. ábra).
23 A vizsgálat eredményét, a hallgatók szüleinek iskolai végzettségét tartalmazza intézményenként a 14.
táblázat (6.4.2 fejezet).
109
TH7: 2. Az eltérő iskolai végzettséggel rendelkező apák vizsgálatban szereplő gyermekei eltérő továbbtanulási hajlandósággal rendelkeznek, azaz a társadalmi háttér meghatározó a hallgatók felsőoktatásban – mesterszintre - történő beruházásai tervezése során.
20. ábra A hallgatók alapképzés utáni továbbtanulásának hajlandósága és édesapjuk