1986-os megalakulásától kezdve az osztály kiemelten fontosnak tartot-ta a tudományos együttműködés kialakítását a legközelebbi szom szé-dainkkal. A régi magyar (magyarországi) irodalom kutatásának lehe-tőségei, az archívumok és források feltárásában való részvétel primér érdeke volt az intézet kutatóinak, emiatt nem volt kérdés, hogy a szlo-vák kollégákkal a legszorosabb kooperációra kell törekednünk. Kezdet-ben a Szlovák Tudományos Akadémia Szlovák Irodalmi Intézete volt a partnerünk. A Szlovák Köztársaság megalakulása után az akadémiai intézményi struktúra is átalakult északi szomszédunknál. A korábban az irodalmárokat egyetlen intézetben foglalkoztató intézet kettévált:
100 KÖZÉP- ÉS KELET-EURÓPAI OSZTÁLY
1991-ben megalakult a kizárólag a szlovák irodalom kutatására szako-sodott Szlovák Irodalmi Intézet, illetve a különböző nemzeti irodal-makat kutató szakembereket összefogó Világirodalmi Intézet. A két intézettel párhuzamosan működtünk együtt (ezt tanúsítja a veszprémi, az alsókorompai, a pozsonyi és a budapesti konferenciák résztvevői-nek névsora). A konferenciákon (ahogyan a tanácskozások anyagából összeállított kötetekben is) a kutatókat akkor foglalkoztató elméleti és módszertani kérdések megvitatását állítottuk középpontba azzal a szán-dékkal, hogy megpróbáljunk valamiféle közös nevezőre jutni a térség irodalmi hagyományának vizsgálata során. E munka eredménye volt az összehasonlítás lehetőségeit és korlátait szemügyre vevő Ami összeha-sonlítható, és ami nem című kötet (1989), valamint a Dejiny a literatúra v kontaktoch (Történelem és irodalom kapcsolata, 1989), majd a husza-dik század klasszikus jelenségeire fókuszáló 1992-es budapesti Európai modernség, az 1994-es pozsonyi Irodalom és posztmodern, illetve az Én-koncepciók és a modern irodalmi formák címmel 1996-ban Budapesten rendezett konferencia.
A kétezres évektől szorosabbá vált a Világirodalmi Intézettel való együttműködésünk, ennek jegyében szerveződött Pozsonyban a recep-ció jelenségét körüljáró konferencia, amelynek eredményeit 2008-ban kétnyelvű tanulmánykötetben tettük közzé (Az irodalmi recepció kreati-vitása – Tvorivost’ literárnej recepcií).
Habár az együttműködést kétségtelenül a konferenciák reprezentál-ják a legfényesebben, a közös munka a hétköznapjainkat is áthatja: ven-dégelőadásokat rendezünk a partnerintézmény kutatóinak meghívásával (Berkes Tamás, Adam Bžoch), és publikálunk egymás folyóirataiban.
Az utóbbi évtizedben egy hosszabb távú kutatási terv megvalósítását tűztük ki célul, amely – igazodva az osztály távlati céljaihoz is – a 19–20.
század közép-európai kultúrtörténetének összetett színképéhez kíván a maga eszközeivel egy-egy mozaikot hozzárakni. A közelmúlt közös gon-dolkodásának terméke az emlékezet irodalmi reprezentációjának kérdé-seit műfaji szempontból megközelítő konferencia, illetve az ennek anyagát közlő A történelmi regény kortárs közép-európai változatai című temati-kus folyóiratszám. (Súčasné stredoeurópske podoby historického románu, World Literature Studies, 2014/2). Izgalmas, úttörő kezdeményezés volt a közép-európai zsidó irodalmak körülhatárolására tett kísérlet az azo-nos című konferencián, s a 2015-ben megjelent Választások és kényszerek című kötet, amely részben e konferencia anyagából állt össze.
101
KÖZÉP- ÉS KELET-EURÓPAI OSZTÁLY
Kultuszkutatás
„A büszkeség érzése késztet a kijelentésre, hogy házunk eme napokban nem kullog az események sereghajtásában. Először is: be lett szerezve 6 rubel 50 kopejka áron Puskin egy kötetben, széles körű közhasználatra. Másodszor:
a LAKBÉRSZÖV irodájában fel lett állítva a nagy költő gipszmellszobra, hogy alkalmasint hadd juttassa eszébe a késedelmes befizetőknek az elma-radt lakbért. Ezen felül: a kapualjban ki lett akasztva Puskin fenyőágacskák-kal körbefont művészeti arcképe. Végül pedig a mostani lakógyűlés önmagá-ban ékesszóló” − kezdi meg beszédét Mihail Zoscsenko Első Puskin-beszéd című novellájában egy szovjet lakóház közös képviselője egy, a Nagy Terror idején, az 1937-es centenáriumi Puskin-napokon összehívott ünnepi lakó-gyűlésen. Miért érzi szükségesnek egy tanulatlan kisember, hogy 1937-ben az általa igazgatott bérházban ünnepi lakógyűlést hívjon össze Puskin tisz-teletére? Milyen és mekkora erőket mozgósított a szovjet kultúrpolitika, hogy intézményesítse, kisajátítsa Puskin alakját és életművét? Vajon a 18.
századi Werther-mániának, Edgar Allen Poe kultuszának vagy a Harry Potter-rajongásnak milyen közös és eltérő vonásai, eredői vannak? Ilyen és hasonló kérdésekre keresték a választ irodalomtörténészek, politológu-sok (Jessica Pisano, Hans-Jörg Sigwart) és egy vallástörténész (Nadia Al-Bagdadi) segítségével azon a szakmai rendezvényen, amelyet 2016. június 10-én osztályunk a Közép-Európai Egyetem Institute of Advanced Studies intézetével együttműködésben szervezett. A Literary Cults: Transnational Perspectives and Approaches című, egész napos nemzetközi workshop fő-előadását a magyar irodalmi kultuszkutatások megalapítója, Dávidházi Péter tartotta, továbbá részt vett rajta Rákai Orsolya, a 2000-es években a Finn–Magyar Tudományos Akadémiák közötti nemzetközi kultuszkutatá-si projektekben vezető szerepet betöltő kutató, Louise O. Vasvári és Stephen Rachman irodalomtörténészek. A workshop szervezői − Kalavszky Zsófia és Alexandra Urakova (az Orosz Tudományos Akadémia Gorkij Világiro-dalmi Intézetének tudományos főmunkatársa) − két célt tűztek ki maguk elé. Az egyik, hogy ismertessék az elmúlt évtizedekben egymástól függet-lenül kibontakozó magyar és orosz irodalmi kultuszkutatások eredménye-it, elméleti hátterét, a másik, hogy a más tudományterületekről meghívott szakemberek bevonásával továbbgondolásra kerülhessen az irodalmi kul-tuszkutatások elméleti háttere. A nagy szakmai érdeklődést kiváltó, sike-res rendezvény egyik legfőbb eredményének az irodalmi kultuszkutatások iránti nemzetközi tudományos figyelem megélénkülése tekinthető.
102 BIBLIOGRÁFIAI OSZTÁLY