A 16–18. századi magyarországi színjátszás kutatása a millennium ide-jén kezdődött meg, az anyag feltárása azonban a II. világháború után kényszerűen megszakadt, és csak az 1960-as években indulhatott újra.
Az 1964-ben megjelent akadémiai kézikönyvben Tarnai Andornak és Varga Imrének köszönhetően már több önálló fejezet foglalkozott az egyes felekezetek iskoláinak színjátszásával és az egyes drámaszerzők-kel is. Ugyanebben az időben a Lengyel Tudományos Akadémia elin-dított egy sorozatot a 18. századi adatok, színlapok és drámaszövegek kiadására, s közben az MTA Irodalomtudományi Intézetének XVIII.
Századi Osztályán is érlelődött egy hasonló terv a magyarországi
isko-42 XVIII. SZÁZADI OSZTÁLY
lai színjátékok felmérésére és valamiféle rendszerbe foglalására. A Hopp Lajos vezette osztály három vitaülést rendezett, amelyeken tisztázódtak a fogalmak, a módszerek, a technikai kérdések, és megalakult az a mun-kacsoport, amely – mára újabb tagokkal – azóta is folyamatosan dol-gozik. A munkacsoport tagjai Alszeghy Zsoltné, Busa Margit, Berczeli Károlyné, Dümmerth Dezső, Holl Béla, Hopp Lajos, Hölvényi György, Jelenits István, Kilián István, Staud Géza és Varga Imre voltak, 1981-ben csatlakozott Czibula Katalin, Demeter Júlia és Pintér Márta Zsuzsanna.
1977-ben megindult az adatok és a drámaszövegek gyűjtése az egy-házi és állami levéltárakból, könyvtárakból. A kutatócsoport munkájá-ról, terveiről először 1980-ban jelent meg beszámoló Staud Géza, Kilián István és Varga Imre tollából, akik formálisan is a vezetői lettek a ku-tatásnak. Az itt megfogalmazott elvek szerint a drámakutató munka-csoport célja a nyomtatásban megjelent és kéziratos drámaprogramok és drámák összegyűjtése és megjelentetése, valamint az összes magyar-országi színjátszási adat rendszerezése és kiadása a 16. század elejétől egészen 1800-ig. A kutatás felekezettől és nyelvtől függetlenül a királyi Magyarország minden (közép)iskolájára kiterjedt. 1989 után kutatha-tóvá váltak a határon túli magyar vonatkozású levéltárak és könyvtárak is, és a Magyar Tudományos Akadémiai csereprogramjának köszönhe-tően minden évben több hetet kutathatott a csoport a szlovákiai, erdé-lyi, délvidéki városokban. A kutatócsoport két sorozatot indított el, az elsőt A magyarországi iskolai színjátszás forrásai és irodalma (Fontes ludorum scenicorum), a másikat pedig Régi magyar drámai emlékek XVIII. század összefoglaló címmel.
Az adattárak kiadása 1984-ben kezdődött meg: Staud Géza áldoza-tos munkája nyomán három kötetben több mint 5500 jezsuita iskolai előadás adata látott napvilágot. Ezt követte a protestáns iskolák adattá-ra, az egyéb katolikus tanintézmények adattáadattá-ra, és Kilián István több mint 1200 előadási adatot tartalmazó, a piarista iskolai színjátszást be-mutató kötete, így a sorozat 1994-ben lett teljes. Hasonló áttörést ho-zott az 1700–1800 közötti drámaszövegek és színlapok összegyűjtése is, több száz latin nyelvű nyomtatott program és hasonló nagyságú la-tin és magyar nyelvű drámaszöveg került elő. Az adattárakkal szinte egy időben, 1989-ben jelent meg a szövegkiadás-sorozat első kötete.
A szövegek több mint kétharmada korábban nem jelent meg nyomta-tásban. Mivel több olyan szerző is van, aki 1800 előtt és után is készí-tett variánsokat a darabjaiból, a kötetek többször is átlépik az 1800-as
43
XVIII. SZÁZADI OSZTÁLY
határt. A magyar nyelvű drámák mellett közöl a sorozat magyar–la-tin drámákat is, és 2000-ben megjelent egy antológia a legjobb lamagyar–la-tin nyelvű drámákból. A teljes drámaszövegek mellett a színlapok, más néven drámaprogramok is megjelennek. A forráskiadási munkálatok előrehaladtával a magyar drámák kánonja alapvetően megváltozik, a sorozat összes kötetének megjelenése után a régi magyar drámák szö-vegkorpusza sokszorosa lesz a korábbinak.
Az elmúlt évtizedekben a kutatócsoport fiatalokkal is bővült, Nagy Szilvia, Nagy Júlia, Medgyesy S. Norbert mellett elsősorban az ELTE, a Miskolci Egyetem, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem diákjai, dokto-randuszai vesznek részt a szövegkiadás munkálataiban. A tucatnyi egye-temi szakdolgozat mellett több PhD dolgozat és akadémiai disszertáció is született az elmúlt évtizedekben. Elkészült az iskoladráma-kutatás bibliográfiája; a több száz tételt tartalmazó anyag 1998-ban és 2006-ban jelent meg.
A felgyűlt új tudományos eredmények bemutatására és a közös kuta-tómunka megszervezésére a XVIII. Századi Osztály 1988-ban egy kon-ferencia-sorozatot indított el, a háromévente sorra kerülő rendezvény 2015-ben már a tizedik konferenciához érkezett. Az első két konferencia színhelye az Eger melletti Noszvaj volt, a további négynek Eger adott otthont, a későbbieket a határon túli magyar egyetemek irodalomtudo-mányi tanszékeivel közösen szervezte a kutatócsoport, Nagyváradon, Kolozsváron és Nyitrán. A jubileumi konferenciára újra Egerben került sor, amelynek a neve az egész programsorozat „védjegyévé” vált.
A kutatócsoport munkája európai összehasonlításban is példaérté-kűnek számít. A lengyel jezsuita és piarista anyagon kívül csak a német jezsuita iskolai színjátszás van ilyen mértékben feltárva, a cseh kutatók most kezdik megjelentetni saját drámaköteteiket. A kutatócsoport tag-jai jelen vannak az európai tudományos kutatásban: 2006-ban léptek be a Societé Internationale d’Histoire Comparée du Théâtre, de l’Opera et du Ballet nevű, párizsi székhelyű tudományos társaságba, Demeter Júlia 2009 óta annak egyik vezetője.
A kutatócsoport tagjai (1996 óta) formálisan már nem kötődnek a XVIII. Századi Osztályhoz, de a kutatás tudományos hátterét és a pályá-zatok kezelését (2016-ig) továbbra is az intézet biztosította.
44 XVIII. SZÁZADI OSZTÁLY