Balassi Bálint életének és költészetének kutatása folyamatosan kiemelt szerepet kapott az MTA Irodalomtudományi Intézetében, annak lét-rehozásától fogva napjainkig. Fontos előzmény volt mindehhez a költő műveinek Eckhardt Sándor által gondozott, 1951-ben és 1955-ben meg-jelent, kétkötetes kritikai kiadása, illetve Horváth Jánosnak a magyar irodalom korszakait magas szinten átértékelő, hatalmas munkássága.
Horváth János 1953-ban jelentette meg A reformáció jegyében című könyvét, amelynek Klaniczay Tibor volt a szerkesztője. Ez a Mohács utáni félszázad magyar irodalomtörténetét áttekintő monográfia ép-pen a Balassi Bálint fellépése előtti időszakot foglalja magába. A könyv 1957-ben kiadott, jegyzetekkel bővített, második kiadása, s annak utol-só mondata erőteljesen sugallta azt, hogy Balassi életművének újraérté-kelése igencsak időszerű. A meghatározó kezdetet, 1957-ben, a magyar filológia egyik csúcsteljesítménye, Klaniczay Tibor híres Hozzászólása jelentette. A kutatóhely fontos sorozata, az Irodalomtörténeti füzetek 10.
számában, ugyancsak 1957-ben tette közzé a Balassi-filológia nagy öreg-je, Eckhardt Sándor a költő életének újonnan felkutatott forrásait. A sors kegye pedig úgy hozta, hogy e füzetek 25. számában éppen ez a két ne-ves kutató adhatta ki Balassi pásztordrámájának addig csak töredékben ismert teljes szövegét, mégpedig a Fanchali Jób-kódexből, amelyet egy szlovák kutató, Ján Mišianik fedezett fel 1958-ban, Bécsben.
A Szép magyar komédiával kiegészült életmű inspirálta Klaniczay Ti-bort arra, hogy újraértelmezve Balassi költészetének irányultságát, 1961-ben megírja A szerelem költője című alapvető tanulmányát. Ugyanekkor jelent meg Eckhardt Sándor gondozásában, Klaniczay Tibor utószavával, valamint Szász Endre rajzaival az az első népszerű kiadás, amely immár Balassi teljes költői életművét tartalmazta. 1963-ban látott napvilágot a Klaniczay Tibor és Barta János által összeállított Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalomból, I, Középkor és reneszánsz, amely Balassit kortársa-ival együtt láttatta, mégpedig addig kevéssé ismert szövegek közlésével.
1964-ben, a „Spenót” első kötetében, a munkahelyi viták eredményekép-pen, új elemmel bővült összegzés született Balassiról. Gerézdi Rabán „sej-tése” nyomán itt esett először szó a költő 3×33-as kötetkompozíciós tervé-ről. Ebben a kézikönyvben már hangsúlyosan szerepel az is, hogy Balassi költészete, bár gyökerei a lovagi-udvari kultúrában keresendők, kiteljese-désében már az európai szerelmi líra petrarkista vonulatába illeszkedik.
22 RENESZÁNSZ OSZTÁLY
Komlovszki Tibor 1972-ben rendezte sajtó alá Eckhardt Sándor Ba-lassi-tanulmányait, köztük a legfontosabbat, a költő irodalmi mintáiról 1913-ban írottat. 1974-ben Stoll Béla szövegjavításokat közölt Balassi verseihez, majd ettől kezdve néhány évig az ő gondozásában jelentek meg Balassi összes művei és levelezése.
Az 1976 májusában, Egerben megrendezett, hetedik reneszánsz kon-ferencia Balassi Bálint életművét járta körül. Az ItK-ban közreadott elő-adások országszerte felpezsdítették az érdeklődést a reneszánsz költő iránt. Horváth Iván itt vázolta fel az eszményi Balassi-kiadás koncep-cióját, amelyet 1976-ban, egy Újvidéken kiadott szövegkiadásban tény-legesen megjelentetett. Ugyanő 1982-ben, Balassi költészete történeti poétikai megközelítésben című könyvében, ezt a koncepciót statisztikai adalékokkal és irodalomelméleti fejtegetésekkel bővítette ki. A Balas-sa-kódex hajdani kiadója, Varjas Béla a költő szerkesztői módszerét he-lyezte új megvilágításba. Ugyanő 1979-ben egy kétkötetes, hiánypótló antológiát adott ki Balassi Bálint és a 16. század költői címmel, majd 1981-ben Horváth Iván általa korábban vitatott koncepcióját követve rendezte sajtó alá Balassi verseit.
Az ItK szerkesztésével nagyon elfoglalt Komlovszki Tibor különösen a Balassit illető formai kérdésekben vizsgálódott (Balassi alliterációiról, 1965; A Balassi-vers jellegéhez, 1968; Balassi és a reneszánsz arány-szem-lélet, 1976; A Balassi-vers karaktere, 1992). A később neves Janus-kutatóvá váló Ritoókné Szalay Ágnes ekkor Balassit is érintő újdonsággal szolgált a Pataki Névtelen széphistóriájának, az Euryalus és Lucretiának Cupido-leírása kapcsán. Szörényi László meglepő hermeneutikai megfejtéssel, a szúfi misztika irányából magyarázta a Valahány török bejt című verscik-lust. Több külföldi kutató is bekapcsolódott az intézet munkájába. Az olasz hungarológus, Amedeo Di Francesco előbb a manierizmus, majd az itáliai pastoral felől vizsgálta Balassi munkáit. A lengyel Jan Ślaski és a Cambridge-ben tanító magyar emigráns, Gömöri György Balassi len-gyel kapcsolatainak feltárásához szolgáltatott értékes adalékokat. A felet-tébb invenciózus Pirnát Antal Balassiról hosszú időn át csupán szóban és viták közepette kifejtett nézeteit végül disszertációvá fejlesztette, amely 1996-ban jelent meg Balassi Bálint poétikája címmel.
Az osztály havonta megrendezett felolvasóülésein a reneszánsz-ku-ta tók tágabb, országos köre, a Rebakucs is bekapcsolódott a Balassi-kureneszánsz-ku-ta- Balassi-kuta-tásba. Ezek közé tartozott a szegedi tanár, Ötvös Péter, aki az 1970-es évek végén, bécsi levéltári búvárlatai során bukkant rá a
Csáky-énekes-23
RENESZÁNSZ OSZTÁLY
könyvre, amelyet 1980-ban ismertetett az ItK-ban. Ebben a kéziratos éne-keskönyvben több hiteles és három kétes hitelű Balassi-vers is szerepel.
1983-ban jelent meg hasonmásban Balassi és Rimay Istenes énekeinek 1701-es kolozsvári edíciója, amelynek kísérő füzetében [Szentmártoni]
Szabó Géza tisztázta a szövevényes kiadástörténet egyik fontos kérdé-sét. 1986-ban ugyanő és Kőszeghy Péter közösen adták ki Balassi éne-keit, mégpedig a kötetkompozíciónak a források szerinti elrendezésével, a versek dallamainak kottáival és magyarázó jegyzetekkel. A sajtó alá rendezés során fontos textológiai segítséget nyújtott az akkoriban még újdonság számba menő számítógép, amely adatrendezésével segítette Balassi nyelvjárásának a saját kezű levelek alapján való rekonstruálását, valamint egy konkordancia létrehozásával a romlott szöveghelyek biz-tos alapokon nyugvó javítását. Hasonló módon készült a Szép magyar komédia kiadása is 1990-ben. A magyarul is tudó s az intézettel kapcso-latban álló olasz filológus, Armando Nuzzo Firenzében megtalálta az Is-tenes énekek 1635-ös bécsi kiadásának címlapos példányát, amely 1994-ben hasonmás kiadásban is megjelent. Megjegyzendő, hogy ugyanő Balassi Julia-ciklusát, Canzoni per Julia címmel, olaszra fordította, s egy olasz folyóiratban 1994-ben közzétette.
1994-ben Balassi halálának 400. évfordulója adott újabb ösztönzést a kutatásokhoz. A magyar Amphion címmel, Esztergomban ment végbe az intézet által szervezett emlékkonferencia. Ennek előadásai a későb-biekben az ItK-ban és más folyóiratokban jelentek meg. Új formátum-ban kerültek sajtó alá Balassi versei; a Balassa-kódex hasonmás kiadását Kőszeghy Péter gondozta, a hozzákapcsolt betűhív forráskiadást Vadai István készítette; a Balassi-epicedium, részben hasonmásban, Ács Pál szerkesztésében, többek tanulmányával együtt jelent meg; Stoll Béla pe-dig Balassi-bibliográfiát állított össze.
2001-ben, a finnországi Jyväskyläban rendezett Hungarológiai kong-resszuson, az egyik szekcióban Balassi Bálint és a hatalom kérdésköréről szóltak az előadások, amelyek 2004-ben a Hungarologische Beiträge 15.
számában jelentek meg. Ugyanott kapott helyet a Szentmártoni Szabó Géza által készített Balassi-bibliográfia (1994. június – 2004. május).
2004-ben, Balassi születésének 450. évfordulóján, Sárospatak adott helyet A szerelem költői című, az intézet által szervezett Balassi–Gyön-gyösi-konferenciának. Az előadások szövegei, azonos című kötetben, 2007-ben jelentek meg. A Balassi-emlékév jegyében jelent meg a Balassi Bálint és kora című, népszerűsítő céllal készült album, Kőszeghy Péter,
24 RENESZÁNSZ OSZTÁLY
Szentmártoni Szabó Géza, Csörsz Rumen István és Pálffy Géza tanul-mányaival. Két különböző kiadásban újra megjelentek a versek is.
2005-ben Nyizsnyij Novgorodból hazakerült Balassi ifjúkori fordítá-sának, a Beteg lelkeknek való füves kertecskének sárospataki unikum pél-dánya, amely hasonmás kiadásban, Kőszeghy Péter kísérőtanulmányá-val, 2006-ban jelent meg. Ugyancsak Kőszeghy A magyar Alkibiadész címmel 2008-ban jelentette meg a költő életrajzát, majd 2014-ben A ma-gyar Amphión címmel adta ki a költő poétikájáról szóló, másik könyvét, a Balassiról szóló ez ideig utolsó monografikus összefoglalást.
Az elmúlt hatvan esztendő során az intézet és az általa mozgatott országos kutatóbázis nagyon sokat tett Balassi Bálint életművének fel-tárása és a magyar irodalomban betöltött helyének méltó kijelölése ér-dekében. A továbbiakban ennek az európai rangú magyar költőnek a nemzetközi szinten való megjelenítése a kitűzni való feladat.