A XVIII. Századi Osztály három–négyévenként nemzetközi tudomá-nyos tanácskozásokat szervez, több ízben a Humboldt Alapítvány tá-mogatásával. Koncepciójukat az osztályvezető, Tüskés Gábor készí-ti elő a német egyetemi műhelyek képviselőivel és a Grimmelshausen Gesellschafttal közösen, a szervezésben az osztály teljes tagsága részt vesz. A 2000-es évektől megélénkülő nemzetközi kapcsolatok (Német-ország, Ausztria, Svájc, Francia(Német-ország, Törökország) jelzik, hogy a kül-földi kollégák örömmel vesznek részt a munkában előadóként, illetve a rangos külföldi kiadóknál megjelenő tanulmánykötetek társszerkesztő-iként (Dieter Breuer, Wilhelm Kühlmann, Klaus Haberkamm). Külön öröm, hogy előadói-kutatói munkásságuk révén a magyar irodalom rej-tett, világnyelveken csak részben olvasható értékei is bekerülhetnek a nemzetközi diskurzusba.
Das Ungarnbild in der deutschen Literatur der frühen Neuzeit. 2002 októberében a Grimmelshausen Gesellschafttal közös szervezésben ta-nácskoztak Budapesten magyar, német, osztrák és svájci kutatók. Fő témájuk a Magyarországról kialakított 17. századi kép („Ungarnbild”), a régi etnikus sztereotípiák eredete volt, mindenekelőtt G. D. Speer Ungarischer oder Dacianischer Simplicissimus (1683) című kalandregé-nye kapcsán. Az előadások írott változata 2005-ben jelent meg, Dieter Breuer és Tüskés Gábor szerkesztésében.
Felvilágosodás, Erdély. 2006 őszén kivételesen nem Budapesten, ha-nem Kolozsváron gyűltek össze a 18. század hazai és erdélyi kutatói, köztük jelentős számú doktorandusz, akik a kutatói utánpótlást, a kö-vetkező nemzedéket képviselték. A tanácskozás arra kereste a választ, hogy mennyiben tekinthető a 18. századi, új birodalmi státuszú Erdély önálló kulturális hagyományrendszernek, mennyiben őrzi meg a feje-delemség korának virágzó irodalmi életét, s milyen új fórumok, mű-vészeti-tudományos kapcsolathálók alakultak ki a felvilágosodás ko-rában. A kiemelkedő szervező-alkotó-levelező egyéniségeken (Aranka György, Fekete János, Gyöngyössi János, a Teleki család stb.) túl mű-faj- és recepciótörténeti előadások is elhangzottak például a Horea-felkelés irodalmi tükréről, Faludi Ferenc erdélyi olvasóközönségéről, poétikatörténetről és könyvkultúráról, illetve a közköltészet erdélyi stílusrétegeiről. Az előadások az Erdélyi Múzeum 2007/3–4. számá-ban jelentek meg.
49
XVIII. SZÁZADI OSZTÁLY
Militia et litterae. Ungarnbilder und historisches Selbstverständnis.
Die zwei Nikolaus Zrínyis in der europäischen Geschichte, Literatur und bildenden Kunst. A 2007 októberében Budapesten tartott nagyszabású nemzetközi konferencia a Humboldt Alapítvány támogatásával, az inté-zet és a Heidelbergi Egyetem közös rendezésében jött létre. Az előadá-sok középpontjában a Zrínyi család, mindenekelőtt az 1566-os sziget-vári várvédő, Zrínyi Miklós és dédunokája, a 17. századi Magyarország egyik meghatározó politikusa és költője állt. E két jelentős történelmi fi-gura alkalmasnak bizonyult arra, hogy a magyarokat övező nemzetközi figyelem (sajtó, szépirodalom, képzőművészet) kora újkori dokumentu-mait a legújabb kutatások szolgálatába állítsuk, s megkeressük hiteles helyüket mind a magyarországi–Habsburg birodalmi, mind a tágabb európai kontextusban. Ebben nemcsak a költő Zrínyi Miklós műveinek fordításai fontosak, hanem az emlékének szentelt művészeti alkotások (festmények, metszetek, szobrok) is. A német, osztrák, svájci és horvát előadók számtalan új irodalmi, historiográfiai, színház- és művészet-történeti adalékkal járultak hozzá a két kultikus értékű Zrínyi korá-nak jobb megismeréséhez. A konferencia tanulmánykötete Wilhelm Kühlmann és Tüskés Gábor szerkesztésében látott napvilágot 2009-ben.
Fortunatus, Melusine, Genofeva: Internationale Erzählstoffe in der deutschen und ungarischen Literatur der Frühen Neuzeit. Eger városa adott otthont 2007 őszén a nemzetközi konferenciának az intézet, az Esz-terházy Károly Főiskola, az aacheni RWTH Germanisztikai Intézete és a Grimmelshausen Gesellschaft szervezésében. A tanácskozáson hazai és külföldi komparatisták tekintették át néhány fontos kora újkori elbeszé-lésminta („Erzählstoff”), vándortéma terjedését, kidolgozásait, kapcso-latrendszerét. Az írástudás 16–17. századi kiszélesedése, ennek nyomán a népszerű nyomtatványok, „népkönyvek”, ponyvák hagyományformá-ló lehetőségei miatt jó néhány olyan elbeszéléstéma került közforgalom-ba Európáközforgalom-ban, amelyek részben a középkori exemplumokból, részben a német és osztrák területek folklórjából indultak hódító útjukra sokféle nyelven és változatban. A tanácskozás ezekből válogatott, például a 16.
században már magyar verses formában is kinyomtatott Fortunatus-történet, a Faust, a Magelona, illetve Temesvári Pelbárt forrásait elemez-ve. Az előadások tárgytörténeti, filológiai tanulságain túl az irodalom-szociológiai és történeti poétikai szempontok is sok újdonságot hoztak.
A tanulmányok 2010-ben jelentek meg kötetben Dieter Breuer és Tüskés Gábor szerkesztésében.
50 XVIII. SZÁZADI OSZTÁLY
Doromb
A Doromb: Közköltészeti tanulmányok 2012 óta jelenik meg az OTKA 104.758. sz. pályázata keretében. Sorozatszerkesztője Csörsz Rumen István, kiadója a Reciti; példányai ingyenesen elérhetők az interneten és nyomtatott formában is. Az évkönyvsorozat célja, hogy a magyar közköltészet-kutatás számára állandó publikációs lehetőséget biztosít-son, s élénkítse a szakmai párbeszédet e tág kutatási területen. Szerzői között irodalomtörténészek, folkloristák, történészek és zenetörténé-szek egyaránt szerepelnek, az eddig megjelent négy kötetben találha-tók közköltészeti forrásközlések, műhelytanulmányok, tárgytörténeti elemzések és szakrecenziók is. A vizsgált témák köre szintén változa-tos, és párbeszédre sarkall a különböző korok kutatói között, hiszen a 16. századi hegedősöktől a Kádár-kori szamizdatkultúráig, a történeti folklorisztikától (poétika, parömiológia, népmesekutatás) a levéltári-történeti kontextusok elemzéséig, a dallamfilológiától a ponyvakiadá-sokig terjed. Különösen fontos szerepet kap a 18–19. század, részint a műköltői szövegek tömeges folklorizálódása miatt, részint a paraszti kultúra felfedezése és értelmezési kísérletei (Kultsár István, Erdélyi Já-nos és kortársaik) miatt.
51
XIX. SZÁZADI OSZTÁLY