A szerkezeti változás négy típusa a kétrészes nevek 40%-át érintette

Redukciós változás során az eredetileg jelölt birtokos jelzős településnevek jelöletlenekké váltak, s az utótagon minden esetben a -falva > -falu módosu-lást regisztrálhatjuk: Farkasfalva > Farkasfalu (1456: Farkasfalw, DL. 38319), Mátyfalva > Mátyfalu (1415: Magfalus, Zs. 5: 1183), Öszödfalva > Öszödfalu (1450: Ezetfalu, Cs. 1: 434), Tivadarfalva > Tivadarfalu (1415: de Thyvadarfallus, Zs. 5: 1183). Talán ide sorolható a 14. század első harmadában egyszeri előfordu-lással adatolt Karácsonfalva > Karácsonfalu (1334: Karachanfalu, F. 8/3: 750) alak is, amely kapcsán a kételyeink abból adódnak, hogy az adat a téves köz-lésektől távolról sem mentes Fejér-féle kiadásban szerepel. A fenti példák egy részében azonban az adatok időbeli viszonya alapján arra is gondolhatunk, hogy a tárgyalt névalakok párhuzamosan jöttek létre, s közöttük nincs változásviszony.

A kiegészülés a kétrészes nevek 9,2%-ának kialakulásában játszott szerepet.

A Csedreg > Csedregfalu (1717: Csedreg-falu, ComMarmUg. 172), Csepe >

Csepefalva (1415: Chepefalva, ComMarmUg. 168), Csoma > Csomafalva (1323:

Chamafalva, Sz. 317–318), Forgolány > Forgolányfalva (1393: Ferglanfalva, Kázmér 1970: 288), Szász > Szászfalu (1378: Zazfalw, DL. 26566), Batár >

Batártelek (1301: Batarteluk, AOklt. 1: 57), Szénamező > Szénamezőtelke (1476:

Zenamezew thelke, Sz. 316), Izsó > Izsófölde (1416: Isofölde, F. 10/5. 677), Dob

> Dobpuszta (1739: Dob puszta, Sz. 331) településnevekben feltételezhetjük a kiegészülés megtörténtét. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ez csupán az egyik lehetőség a fenti településnevek kialakulására, azok ugyanis akár párhuzamosan is létrejöhettek, szintagmatikus szerkesztéssel. Mindenesetre a modellhatás álta-lános elve (a kétrészes névstruktúrák meghatározó mintája) alapján a kiegészü-lésre mint szerkezeti változásra is gondolhatunk.

Bővülésen a kétrészes településnevek 7,1%-a esett át. E névalkotási mód legjellegzetesebb példáit azok a településnevek nyújtják, amelyekben a jelölet-len szerkezetből jelölt válik (vö. Tóth V. 2008: 111, 127‒130). Erre a folya-matra mutatnak a Halászföld > Halászfölde (1336/1342: Halasfelde, Sz. 425), Kétkápolnamező > Kétkápolnamezeje (1389: Kethkapulnamezee, ComMarmUg.

187), Nevetlenfalu > Nevetlenfalva (1683: Nevetlenfalua, UC. 30: 34) és Szász-falu > Szászfalva (1430: Sazfalua alio nomine Bgotha, DL. 70858) település-nevek. Kevésbé tipikusak az olyan elnevezések, amelyekben a kétrészes név előtagját érintette a bővülés. Az -i formánssal bővült másodlagosan az első név-rész a Tornatelek > Tornaitelke (1390/1805: Tornai-teleke, Szirmay 150) és a Túrterebes > Túriterebes (1321/1324: Turiterebes, AOklt. 6: 91) nevekben (vö.

Tóth V. 2008: 118‒121). Végül a bővülésnek egy sajátos megnyilvánulásáról is említést tehetünk. A Nagyótarna (1690: Nagy Ótarna, UC. 65: 55) névalak talán az elsődleges Nagytarna névforma időszakos szerkezeti változását jelzi, azt a folyamatot, amelynek során az eredeti elnevezés Tarna utótagja az ó- ’régi’

lexémával bővülhetett (vö. még az e lexémával történő bővülések példáit más

településneveknél: Tóth V. 2008: 111‒112, 114‒117). Az ó névelem betoldásával bizonyára a falu régi voltát kívánták nyomatékosítani Kistarnával szemben.

A névrészcsere folyamata a szerkezeti változások között nagyobb gyakorisá-got mutat (18,4%). A névrészcsere „azt a helynévváltozási folyamatot foglalja magában, amelynek során egy kétrészes névstruktúra elő- vagy utótagja — több-nyire a névszerkezet változatlansága mellett — egy másik névrészre cserélődik”

(Tóth V. 2008: 140).

Az előtagon végbemenő változásnak három típusát mutatja az anyagunk.

Legtöbb adatot a jelzői névrészeknek a cseréjére szolgáltat a korpusz, amelynek velejárója lehet a szemantikai szerkezet módosulása is. Itt vehetők figyelembe a Nagykaraszló > Alsókaraszló (1671: Also Koroszlo, UC. 64: 40), Kiskaraszló

> Felsőkaraszló (1670: Felső-Karaszló, UC. 157: 73), Felsőcsongova >

Kiscsongova (1598: Kis Cziongova, Dávid 504), Felsőgérce > Kisgérce (1477:

Kysgerch, Z. 11: 205), Felsősárad > Kissárad (1690: Kis Sarád, UC. 27: 7), Alsócsongova > Nagycsongova (1598: Nagy Cziongova, Dávid 504), Alsógérce >

Nagygérce ([1750]: Nagy Gertse, ComMarmUg. 181), Oroszkomját > Nagykomját (1598: Nagy Komjat, Dávid 504), Felsőcsongova > Szárazcsongova (1430:

Saarasczvngwa, DL. 70858), Túrterebes > Tőketerebes (1471: Theketherebes, DL. 70952) településnevek.

Jól szemlélteti a névrészcsere jelenségét az alábbi névváltozás is. Név-rendszertanilag és az adatok időbeli viszonya alapján az Újfalu (3.) település-névből létrejött Csarnatőújfalu-nak a 17. század első feléből fennmaradt adatai alapján többszörös jelzői névrészcserére gondolhatunk (Tóth V. 2008: 144). Az Oláhújfalu (1628: Oláh Újfalu, Sz. 475 < Csarnatőújfalu) alak azt jelzi, hogy a Csarnatő határából kiszakadt Újfalu előtagját idővel az oláh névrész válthatta fel, majd ezt a sótermelésre utaló Sósújfalu (1748: Sós Újfalu, Sz. 475 < Oláhújfalu) ismételt jelzőcserével alakult forma követte (a motivációra lásd még Sz. 475).

Úgy vélem, hogy a névrészcsere folyamatához köthető a korábbi Karácsonyfalva névtestből létrejött Karácsfalva (1552/1805: Karacsfalva, Szirmay 71) is. Kiss Lajos az összerántódásoknál említi a Karácsonfalva > Karácsfalvá-t, ahol a név belseji szótag összevonódik (1995: 27). Én inkább azt valószínűsítem, hogy a 16.

század első felétől jelentkező Karacs családnév analógiás hatására Karácson >

Karács névrészcsere történhetett a névtestben (a Karács családnév gyakoriságára lásd RMCsSz.). A változás mögött a valós birtokviszony végleges megszűnése éppúgy állhatott, mint a Karacs ~ Karács személynév elterjedtsége (vö. Tóth V. 2008: 143–144). Végül még arra is találhatunk példát, hogy az új névrész a közeli településre utaló S funkciójú névrészre vált. Az adatok közel azonos idejű említése alapján az alábbi három névpár párhuzamos névként válthatta a korábbi Feketeardó (2.) jelzői névrészét a Szőlős településre utaló előtaggal: Szőlősardó (1478: Zeles Ardo, Cs. 1: 431) ~ Szőlősvégardó (1471: de Zewlewsvegardo, DL.

38622) ~ Szőlősvégiardó (1506: Zewlewswegyardo, DL. 38443).

A névrészcsere az utótagot is érintheti: a Batártelek > Batárfalva (1429: Ba-tarfalua, DL. 38599) és a Csatófalva > Csatóháza (1379: Chatohaza, Kázmér 1970: 192) adatai erre mutatnak.

E változások mögött különféle okokat kereshetünk. Az előtag cseréjének a hátterében általában valamilyen nyelven kívüli (pl. településtörténeti) tényezők húzódhatnak meg, az utótag cseréje viszont többnyire tisztán nyelvi alapon is jól magyarázható (a hátterében például az adott köznév gyakorisága vagy ritkasága, a mintakövetés stb. áll) (vö. Tóth V. 2008: 140–146).

Az alábbi táblázat a kétrészes nevek keletkezéstörténeti típusainak megoszlá-sát szemlélteti.

keletkezési típus nevek száma %

szintagmatikus szerkesztés 59 60

szerkezeti változás

redukció 5 5

kiegészülés 9 9

bővülés 7 7

névrészcsere 18 19

összesen 98 100%

18. ábra: Ugocsa megye kétrészes magyar településneveinek keletkezéstörténeti típusai

Az egy- és kétrészes településnevek történeti elemzését lezáróan hasznos le-het a megyében mutatkozó arányokat összevetni más területen mért arányokkal.

Rácz Anita Bihar vármegye településneveit feldolgozó munkájában — amint azt már fentebb is jeleztem — a legkorábbi adatoktól 1600-ig vizsgálta a tele-pülésneveket (2005: 222). A monográfia eredményei ezért jó összevetési alapot nyújtanak az Ugocsa megyei magyar településnevek mutatóival. A 19. ábrán az összevetés igényével a Bihar és az Ugocsa megyei településnevek főbb keletke-zéstörténeti adatait közlöm.

Az ábrából kitűnik, hogy mindkét megye településnév-anyagában a nevek te-kintélyes része két névadási folyamat révén jött létre: szintagmatikus szerkesztéssel és metonimikus névadással. Biharban a neveknek majdnem a háromnegyed részét (73%-át), Ugocsában valamivel kevesebbet, a magyar nevek közel kétharmadát (61%-át) képezték e névalkotási eljárásokkal. A szintagmatikus szerkesztéssel lét-rehozott nevek Biharban folyamatos, századonként növekvő gyakoriságot mutat-nak, Ugocsában a vizsgált kor egészében megtartotta egyenletes dominanciáját ez a névalkotási mód. A metonímia Biharban a 13. századig kiemelkedő arányban szol-gált alapul az új településnevek névadásához, azt követően ugyan csökkenő ten-denciát követ, de mindvégig jelentős névalkotási eljárásmódnak bizonyult. Rácz Anita e folyamat értékelésénél arra az óvatos következtetésre jut, hogy „Talán azt is mondhatjuk, hogy a metonimikus névadás az egyik legősibb névalkotási mód”

(2005: 220). Ugocsában a metonímiának a 13. század előtti időszakból nincsenek településnévi adatai, de a 13–14. században a bihari tendenciákhoz nagyon hasonló

módon meghatározó névadási típusként jelentkezik. A képzés mint településnevet létrehozó névalkotó eljárás Biharban a 14. századig a legaktívabb, majd a 16. szá-zadig csökkenő tendenciát mutatva végig jelenlévő folyamatnak bizonyul (Rácz A. 2005: 222, de lásd 200–201). Ugocsában ez a névadás — a metonímiával együtt

— ugyancsak a 13–14. században mutatkozik a leginkább eleven névadási tenden-ciának (ahogyan Biharban is ekkor keletkeztek a legnagyobb számban ilyen módon a településnevek). Végül ha a szerkezeti változás négy esetének történeti alakulását párhuzamba állítjuk, megfigyelhetjük, hogy Biharban e változási tendenciáknak szerényebb a szerepe az egész névanyagban (7,4%, lásd Rácz A. 2005: 222), ezzel ellentétben Ugocsában a nevek 22%-át érintette az ellipszis, redukció, kiegészülés és bővülés (sőt ha a szerkezeti változás egyéb típusaival is számolunk, ennél is ma-gasabb arányokat tapasztalhatunk: 35,5%).

típus szint. morf. met. ell. kieg. red. bőv.

895–1100 — — 100 : — — — — —

1101–1200 — 21 : — 71 : — — — — —

1201–1300 12 : 30 21 : 3 57 : 58 0,3 :— 0,7 : — 1 : 3 2 : 3 1301–1400 33 : 33 11 : 8 38 : 33 0,8 :— 3 : 7 5 : 3 4 : 10 1401–1500 52 : 40 7 : — 26 : 5 — : 5 5 : 7,5 4 : 15 2 : 10 1501–1600 56 : 36 4 : — 16 : 14 0,6 :— 2 : — 1,3 : — 1,5 : 14

1601–1700 — : 50 — — — : 7 — — — : 14

1701–1772 — : 20 — — — — : 40 — —

összesen (100%) 36 : 35 12 : 3,5 37 : 26 0,4 : 2 2 : 5,5 3 : 5,5 2 : 9 19. ábra: Településnevek keletkezéstörténeti típusainak időbeli változása

Bihar és Ugocsa megyében¹⁸

A névalkotási folyamatok fenti arányai mögött az egyes területeken más-más tényezők húzódnak meg. A szintagmatikus és a metonimikus névadás magas aránya mindkét névrendszerben arra enged következtetni, hogy e két tendencia más névrendszerekben is általában domináns szerephez jutott a településnevek létrehozásában. Emellett azonban az is feltűnő, hogy Ugocsában rövidebb ideig volt igazán gyakori a metonimikus névadás. A Biharban mért arányok magasabb mértéke talán a korai magyar betelepüléssel magyarázható, s itt a 13. századtól vékony rétegét találjuk meg a korai szláv és a későbbi századokból származó új román elemeknek (vö. Rácz 2005: 174). Ezzel szemben az Ugocsa megye tele-pülésneveiben megfigyelhető keletkezéstörténeti típusok és azok tendenciái va-lószínűleg azzal állhatnak összefüggésben, hogy a vármegye későn települt meg, és a kibontakozó névrendszer idegen szövettel átitatott képet mutat. A szerkezeti

18 A táblázatban a félkövérrel kiemelt első függőleges számsor Bihar, a második Ugocsa megye ada tait mutatja. A táblázat nem tartalmazza az összes történeti típust, csupán a két elemzésben ösz-szevetésre kínálkozó kategóriákat emeltem ki. Az összegzésben pedig az egyes kategóriák bihari : ugo csai százalékos megterheltségét adom meg. Mivel csak a főbb kategóriákat mutatom be, a szá-zalékok összege sehol sem éri el a 100%-ot.

változások jelentős számbeli eltérését talán az a körülmény magyarázza, hogy Ugocsában a későn kialakuló településrendszer egy-két század alatt kifejlődött, míg Biharban lassú, folyamatos bővülést láthatunk. A robbanásszerűen kialakuló ugocsai településnév-anyag esetében ezt követően már csak a belső nyelvi válto-zások hoznak nagyobb mértékű módosulást, mivel a terület mérete korlátot jelen-tett az újabb nevek keletkezésében (hiszen mint a bevezető fejezetekben láthat-tuk, ez a legkisebb méretű megyék egyike). Bihar viszont a legnagyobb területű megyénk, ahol ezzel a korlátozó tényezővel nem kell számolnunk. A változások, illetőleg — ha szűkebb időintervallumokkal számolunk — a változatok magas arányát a „megkésett” névadás következtében szinte egymásra torlódó különböző névminták egyidejű követése is előidézhette.

3.3. Mikrotoponimák

1. Ugocsa megye magyar eredetű mikrotoponímiai rétege a legtekintélyesebb